Nos, a Barcelona csapatánál egy nyugodt, hosszadalmas átigazolási szappanoperáktól mentes nyár volt.Az érkezők és távozók bővebb kifejtése előtt viszont meg kell említeni egy olyan "átigazolást" a csapat háza táján, amely a legnagyobb jelentőséggel bír, és habár nem a hagyományos adás-vétel kategóriába tartozik, megér egy pár mondatot.

Pep Guardiola ugyanis felállt a Barcelona kispadjáról 4 történelmi szezon után, és átadta a stafétát korábbi segítőjének, a korábban szintén a Barcelonában játszó Tito Vilanovának. Ez a váltás véleményem szerint mindenképpen a legjelentősebb történés, változás a csapatban.
Vilanova valószínűleg Guardiola hagyatékát fogja tovább vinni, persze a saját elképzeléseivel tarkítva, így első körben a Barcelona szurkolóknak félni valója nem igazán lehet, mindenesetre a vezetőedzői múlttal nem rendelkező Tito vegyes fogadtatásban részesült.



Akkor térjünk rá a kis kitérő után a játékoskeretben történő változásokra.

Érkezők :

Jordi Alba, aki ifista koráig a Barcelona utánpótlásában pallérozódott, már többször is
szóba került a Barcelonánál, Eric Abidal sajnálatos betegsége miatt a katalánoknak
akarva-akaratlanul is szüksége volt egy lehetőleg fiatal, a csapat játékába beleillő
balhátvédre.
Már az EB előtt is nagyon közel állt a csapat a megszerzéséhez, de végül is a torna
időtartama alatt sikerült lezárni a transzfert.
A Barcelona 15 millió eurót fizetett a Valenciának a vész esetén egy sorral feljebb, a
középpálya bal szélén is bevethető, 23 éves spanyol válogatott játékosért.
Minden jel arra utal, hogy a kezdőcsapatba érkezett, és ha úgy megtalálja az összhangot a csapattársakkal, mint tette azt a nyáron a kontinensviadalon, akkor nagyszerű fogás volt a gránátvörös-kékeknek.



Alex Song az Arsenaltól érkezett, ahol az ágyúsok szurkolói konkrétan a csapat egyik
legfontosabb elemének tartották. A 24 éves kameruni válogatott játékos a középpálya közepén, kissé védekezőbb szerepkörben alkalmazható elsősorban, de kiváló állóképessége és a relatíve magas játékintelligenciája miatt az ún. "box to box" szerepkörre is alkalmas, és az előrejátékot is aktívan tudja segíteni.
Azt is fontos megemlíteni, hogy a Barcelona olyan játékost keresett, aki mind a középpályán, mind szükség esetén a védelem közepén is bevethető, és Song egy ilyen kaliber. Az ő leigazolása már kicsit körülményesebb volt, sokáig ment az alkudozás az anyagiakon, végül 21 millió euróért sikerült megvásárolni.
Az ő esetében már inkább egy olyan kiegészítő játékosról beszélünk, aki a hosszú, 3 fronton való küzdelem miatt véleményem szerint mindenképpen sokat fog játszani, de a kezdőcsapatba egy jó ideig biztosan nem fog bekerülni, hiszen a posztján játszó Sergio Busquets kezdőtagsága nagyjából megkérdőjelezhetetlen.



4 fiatal játékost illik még megemlíteni, ők a Barcelona B csapatától érkeztek fel az első kerethez, két középhátvéd, Marc Muniesa és Marc Bartra, a védelem jobb oldalán bevethető Martín Montoya, illetőleg egy középső középpályás, Jonathan Dos Santos. Közülük Muniesa sorsa már a felkészülési szezonban megpecsételődött, ugyanis legalább fél éves kihagyás vár rá sérülés miatt.
A másik három fiatal vélhetően csak sérüléshullám esetén, vagy pedig kisebb téttel bíró mérkőzéseken kap majd igazán szerepet.

Távozók :

Seydou Keita az utóbbi években a Barcelona egyik, ha nem a legtöbbet használt kiegészítő embere volt. A mali játékossal rotálta főként Guardiola a Barcelona középpályáját, és igazából sosem volt különösebb probléma vele sem a pályán, sem azon kívül. Csendben tette a dolgát, megbízhatóan hozta azt, amire képességei hivatottá tették, viszont eljött az idő, amikor már karrierje végéhez közeledve többet szeretett volna játszani, és környezetváltásra volt szüksége.
Nos, ez a váltás elég élesre sikerült, a kínai Daeli Arbian-hoz szerződött, az átigazolásért pedig nem kellett fizetnie az ázsiai klubnak.
Talán nem sportszakmai szempontok vezérelték elsősorban, de egy 32 éves játékosnál részben érthető, hogy ilyen körülmények között szeretne levezetni.

Ibramhim Afellay sorsa az egész nyár folyamán kérdéses volt, de sok intő jel mutatott arra, hogy idén nem számít rá a Vilanova, és ez végül, az átigazolási szezon utolsó napján be is igazolódott.
A 26 éves marokkói-holland támadó a Schalke 04 csapatához kerül egy éves kölcsönbe, és a német klub opciós joggal is rendelkezik a holland válogatott játékos megvásárlására.
Afellay esete nem egyszerű, szinte aprópénzért, 3 millió euróért érkezett annak idején a Barcelonához, ahol a beilleszkedése nem volt igazán sikeres, de hogy ez ne is sikerüljön, arról egy komoly, 7-8 hónap kihagyást igénylő sérülés gondoskodott.
A klub és a játékos részéről is egyaránt az volt az előnyös lehetőség, hogy Afellay kölcsönben, vagy végleg, de távozik.
Az ő képességei többre hivatottak annál, hogy nagyjából 5. vagy 6. számú támadó legyen a csapatban, talán a gelsenkirchenieknél alapember lehet belőle.
Sem a leigazolását annak idején, sem most az elengedését nem tartom hibának, nagyon olcsón érkezett, többfunkciós játékosként, de sajnos alkalmazkodni nem tudott, és még szerencséje sem volt. Most pedig megkapta az esélyt arra, tovább lépjen, és valahol kulcsjátékos válhassék belőle.



Összegzés :

A Barcelona összességében véleményem szerint jó átigazolási szezont zárhat maga mögött, Jordi Alba ár/érték arányban kiváló igazolásnak tűnik, és Song ára is inkább a korrekt kategóriába tartozik, hiszen a mai világban olyan játékosokért repkednek a 20-30 milió eurós ajánlatok, akik a kameruninál lényegesen gyengébb képességűek. A Keita által hagyott űrt mindenképpen be fogja tölteni, de meglepő lenne számomra, ha nem szárnyalná túl több tekintetben is elődjét.
Ezt a két transzfert vélhetően majd az idő igazolja, viszont mind a kettő ígéretesnek, és egyben hosszú távú befektetésnek tűnik.
A "B" csapattól felhívott fiatalok esetében pedig igazából sok veszíteni való nincsen, na persze azon kívül, hogy a feltételezhetően kevés játéklehetőség miatt a fejlődésük rovására mehet ez az egész. Ezzel szemben viszont a Barcelona futballjában nevelkedett, a klub iránt elkötelezett, fiatal, ambíciózus játékosok, és ez mindenképpen pozitív, vagyis az én értékrendemben biztosan egy fontos pont.
"Legrosszabb" esetben az értékük is növekedhet azzal, hogy a Barcelona első keretéhez tartoznak, így ha esetleg idővel a távozás mellett döntenek, a gránátvörös-kékek anyagilag jól járhatnak, hiszen ezek a srácok effektíve nem kerültek pénzbe.
Keita távozása igazából különösebben nem nyom a lattba, főleg, hogy a pótlásáról is
gondoskodott a klub. Az ő elengedését az ő számára előnyös, a Barcelona számára nagyjából semleges lépésnek érzem.
Afellay esete kicsit hajaz a Keitáéra, bár az ő posztjára nem jött helyettes, de elég sok variáció elképzelhető oda, és mivel a tavalyi szezonja a sérülés okán nagyjából nulla volt, így a távozása sem fogja érinteni számottevően a klub eredményességét és teljesítményét.



Rövidre vágva, érkezett két, a posztján általam a legjobbak közé sorolt játékos, illetve 4 fiatal az utánpótlásból, ezzel szemben távozott két kiegészítőember, akiknek a hiánya nem hinném, hogy ki fog ütni a csapaton.

Anyagilag már kevésbé volt sikeres ez az átigazolási szezon, mint sportszakmailag, hiszen a Barcelonának nincs (számottevő) bevétele a távozókból, viszont az érkezőkért fizetni kellett nagyjából 36 millió euró körüli összeget. A véleményem az, hogy egy olyan klubnak, amely minden fronton az aranyéremre hajt, ez a kiadás ha nem is konkrétan szükséges, de bőven belefér.

felhasznált források: transfermarkt.co.uk, fcbarcelona.com