Sziasztok!

Jó rég voltam itt, mi tagadás… Ennek természetesen oka van, és ezt (is) fogom fejtegetni. Kitérek a téli átigazolási szezonban nyújtott teljesítményünkre (pff…), illetve a csapat körüli helyzetről mondok véleményt. Csapat és edző viszonya (viszálya), csapat és szurkolók viszonya (nem viszonya), igazolások illetve azok hiánya, a csapat légköre, a felkészülés és a várható tavasz. Lesz itt minden.

Az elmaradás

Elkezdődött a szezon, Vonddal megbeszéltük, hogy kapok egy hasábot a weboldalán, ahol a szurkolók kapásból látják az új cikkeket. Majd eltűntem. (Ahogy a hasáb is! - Jogos!) Hogy miért?  A legkönnyebben úgy tudnám definiálni, mint az idős házasokat, akik 30-40 éve együtt vannak: A szerelem elmúlt, a szokás és a szeretet maradt meg. Ne érts félre, imádom a Haladást. De már nincs meg a rózsaszín köd, eltűntek a naiv fejtegetések. Mára csak a realitás szürke porfelhőjén keresztül nézem, mi történik. A bizakodást felváltotta a szkepticizmus, a naivitást a kőkemény beletörődés, hogy itt bizony senki nem akar semmit, ez a posvány mindenkinek megfelel. Szombathelyen nyűg a szurkoló, nyűg a stadion, nyűg a játékoskeret, nyűg minden. Hacsak…

Hacsak nem tudnak pénzt kivenni belőle. Hacsak nincs benne haszon. És, csak hogy minden ilyenkor használatos klisét ellőjek: Itt is a fejétől bűzlik a hal.

Én nem látok a színfalak mögé, nincs beépített emberem, csak azt írom, amit látok és hallok. Épp ezért kérek mindenkit, hogy ne úgy gondoljon erre az írásra, hogy én sz*rtam a spanyol viaszt. Ezeket látjátok Ti is! Ezekről beszéltek Ti is!

Az őszi szezonunk olyan volt, amilyen. Hullámzó teljesítmény, balhék gyors egymásutánja, a közönség szimpátiájának elvesztése. A szokásos Haladás ősz. Aztán jött a szokásos téli reménykedés, hogy PSG és Manchester City módjára bevásárolunk, és egy jó tavasszal odaérhetünk a középmezőny elejére. Mert senkinek nincsenek illúziói, hogy valaha is előbbre akar ez a vezetőség végezni, igaz? Aztán lezárult az átigazolási időszak, és sorolom az érkezőket: Simon András. A kisHalihoz. Kölcsönbe. Hogy felépítse magát. Értitek… Én sem.

Miközben a Fradi, DVTK, Videoton válogatottakat igazol. A kis és középcsapatok is lecsaptak pár játékosra, és az majd később derül ki, hogy beválnak-e… De mi még csak meg sem próbáltunk erősíteni. Jöttek az ígérgetések! Ő és ő is kiszemelt, erre és erre a posztra jönni fog új játékos. Mindenki kussban maradt volna, ha azt mondják: Idén nem tudunk igazolni.

Belviszályok

Nem lehet elmenni amellett, hogy a morált, az összetartást, a közös célt felülírja egyes emberek buta, saját csatározása vélt vagy valós sérelmeikért. Kezdve a szélrózsa minden irányába húzó tulajdosoktól az Artner – Kulcsár harcig. Az utóbbi személyes kedvencem, az előbbiről meg keveset tudunk, de az tisztán látszik, hogy nincs rendben minden. Kulcsárról sokat tudnék írni. A játékáról és az ügyeiről egyaránt. Szomorú, hogy hetente jelentek meg róla hírek: Itt ivott, ott bulizott stb. Mellette meg ment az üzengetés, hogy ő bizony megváltozik. Vér nem válik vízzé. Az egészben az az elszomorító, hogy sok embert ismersz Te is, én is, aki ügyes focista, de nem elég ügyes. Ott volt a profi világ küszöbén, de végül lemaradt és most egy gyárban vagy akárhol dolgozik. És itt van ez a fiatal gyerek, aki fel sem fogja, milyen tehetséges, és rombolja magát. Egy hónapra (nem csak őt!) bevágnám 3 műszakban dolgozni éhbérért, talán megbecsülné(k), hogy mit kaptak! És ezek az emberek példaképek! Az akadémisták rájuk néznek fel! Tisztelet persze a kivételnek!

A felkészülés

Az igazolásokról már írtam. A felkészülés viszont… Míg mi egy csomószor játszottunk alacsonyabb osztályú csapatokkal, addig más csapatok külföldi edzőtáborban külföldi él - vagy középcsapatokkal edződtek, jó körülmények között, jó talajon. Eltűntek a csapatösszetartások, ahogy olvasom kemény klikkesedésről is szó van. Hogy lehet elvárni, hogy olyan emberek küzdjenek egymásért, akik a magánéletben nem szívlelik egymást? Költői kérdés volt…

A szurkolók

Pár szó a szurkolókról. Egyre több ember mondja, írja, hogy elment a kedve az egésztől. Olyanok, akikről soha nem tudtam volna elképzelni. Szombaton elmentünk sörözni és míg korábban órákat beszélgettünk a Haliról, most pár szóban elintézük:

-          Szombaton meccs, jössz?

-          Nincs túl sok kedvem.

-          Nekem sincs.

Kivették a szurkolókból azt, amit a legjobban szerettek. Én már csak azt a nevet, azt a két színt, és azt a pár játékost, ott dolgozót szeretem, akikben (még?) nem csalódtam. Miközben ezt írom, újra és újra felbosszantom magam. A vezetők nem látják, hogy az irány amerre mennek nem jó? Hogy tavalyelőtt akár  9.000-10.000 ember is kiment a meccsekre, most meg kb. a fele? Vagy még annyi sem? Szerintük a szurkoló hülye? Nem lát? Miért kell semmibe venni azokat, akik miatt van ez a játék? Miért kell mellébeszélni? Van-e egyáltalán bármiféle jövőkép, vagy csak sodródnak? Ebből egy kiút van csak! Összefogni, a sérelmeket félretenni, és küzdeni. Ha nem a városért, a csapatért, a szurkolókért, vagy egymásért… Legalább önmagukért. Mert előbb-utóbb ez a közönség egy emberként fog elfordulni.

Eidur