Ennyi volt. Véget ért a 14. Európa-bajnokság, amely Spanyolország győzelmével zárult, akik megsemmisítő vereséget mértek Olaszország csapatára. Ebben az írásban megvizsgálom a döntőt, magát a tornát, szó lesz felfedezettekről, hullócsillagokról, All-star csapatról, jó és rossz edzői döntésekről, egyszóval mindenről, ami az elmúlt 31 mérkőzésen történt.

A Döntő:

Azt hiszem, a legvérmesebb spanyol drukkerek sem számítottak ilyen sima döntőre. Még ilyen arányban is megérdemelt a spanyol csapat sikere, persze ne szaladjunk előre, kezdjük az elején.

A két szövetségi kapitány semmi meglepőt nem húzott a döntőre, mindkét csapat úgy állt fel, ahogy azt sejteni lehetett: Spanyolország igazi center nélkül, Olaszország 4 védős rendszerben, Cassanoval és Balotellivel. Arról, hogy mi történt felesleges lenne hosszabb írást szentelni, valószínű, hogy aki ezt olvassa, az látta a meccset is. Inkább abba mennék bele, hogy a világsajtó által kitalált gúnynév a tiki-takanaccio mennyire is hatékony és szórakoztató tud lenni. Prandelli (aki jobban ért nálam a focihoz) szerint élvezetes ez a fajta stílus, akkor fullad unalomba, ha az ellenfél ehhez csak asszisztál. Saját edzőjét igazolta az olasz válogatott, mert az első félidőben jó kis döntőt hozott össze a két csapat, míg a második félidőben (99%-ban Motta sérülése miatt) már lézengés és unalmas passzolgatás folyt. Tartom magam, miszerint Prandelli túlságosan is hamar cserélt, ráadásul a mindent eldöntő Montolivo - Motta csere teljesen értelmetlen volt. Ha már kockáztat, hozza le Marchisiot vagy Barzaglit, álljon vissza 3-5-2-re, amivel az első meccsen meg tudta fogni a spanyolokat. De nem is ezért tartottam értelmetlennek, hanem mert Montolivo épp azelőtt öt perccel adott forintos labdát di Natalénak, benne volt, egy gólt érő passz a lábában, egyáltalán nem lógott ki a sorból. Ez ismételten szubjektív vélemény, csak nekem nem ott és akkor kell gondolkozni, így inkább befogom a szám.

Mindenképp ki kell emelni azt, amit Gundel Takács mondott a döntő alatt: Azért áll fel center nélkül, effektíve 6 középpályással a spanyol válogatott, mert a sok passzba belefáradnak az ellenfelek, majd ennek megtörténtekor hozza le egyiküket, és küld be helyette igazi csatárt, hogy a fáradt védők és középpályások mellett könnyebb dolga legyen. Ez a korai vezetés és Motta sérülése miatt nem történt meg (úgy, ahogy azt a kommentátor elmondta), de elgondolkodtató a torna egészét és a statisztikákat nézve.

Fernando Torresre is kitérnék egy-két mondat erejéig. Az, hogy esélye van a gólkirályi címre, ehelyett mégis lepasszolja a labdát az akkor frissen behozott Matának... Elismerésre méltó, és tökéletesen mutatja a spanyol válogatott erejét: Csapatként gólt szerezni, nem egyénieskedni. Ez sokszor volt idegesítő, mert még 12 méterről is passzolni akartak, és a legtöbbször nem is sikerült, de tegnap összejött, és sok ezer (vagy több...) semleges ember szimpátiáját váltotta ki vele Fernando Torres.

És jöjjön Balotelli, akire saját maga miatt rakott nagyobb súlyt a média, mint amit elbír. Ezért nem lesz soha nagy játékos, mert egyszerűen nem tud alázatos maradni, csendben tenni a dolgát, ahogy az olasz csapat többi tagja! A négy gól ígérése, Piqué-nek való üzengetése után sejteni lehetett, hogy gyenge produkcióval rukkol majd ki, ő maga is elhitte, hogy senki sem állíthatja meg. A meccs után viszonylag normálisan viselkedett, nem említve a berohanást, és a kis lökdösődést... Prandelli láthatóan meg tudja őt fogni (Az éremátadáskor is közvetlenül előtte sétált... Bizonyára nem véletlen...), de Mancini nem, ezért soha nem fog megváltozni a viselkedése, és ha így lesz, szép lassan el fog tűnni a süllyesztőben.

Akit nagyon sajnálok, az Andrea Pirlo és Gigi Buffon. Ha más nem is érdemelt volna aranyat (amúgy de!), ők mindenképp, remélhetőleg még sokáig játszanak, egy VB még bennük van! Meg kell még említeni Cassanot, aki egy ilyen komoly műtét után meghatározó játékosa lett az olaszoknak, ő is dícséretet érdemel. Ahogy szinte az egész csapat, gyúróstól, Prandellistől...
De csak egy győztes lehet, és idén Spanyolország ült vissza az ideiglenesen üresen hagyott trónra. Két (és négy) év múlva újra megpróbálják majd letaszítani őket onnan, de nem lesz egyszerű dolguk.

Felfedezettek

Számos "ismeretlen" nyújtott remek teljesítményt az idei EB folyamán, közülük persze nem mindenki jött a teljes homályból, némelyikük ismerős lehet sokaknak, mégis a felfedezettek közé sorolom őket:

Theodor Gebre Selassie
A csehek etióp származású jobbhátvédje berobbant a köztudatba. Az EB előtt még a Slovan Liberec együttesét erősítette, de jó teljesítményére a német Werder Bremen csapata felfigyelt és le is igazolta.

Petr Jiráček
Maradjunk a cseh válogatottnál. A Vfl Wolfsburg középpályása irdatlan futómennyiségével és alázatával tűnt ki a negyeddöntőig jutó csapatból. Nem mellesleg két gólt is berámolt az ellenfelek hálójába.

Mats Hummels
Ő már nagyobb név, és nem teljesen ismeretlen a foci szerelmeseinek. Hummels szinte hiba nélkül hozta le az EB-t, a kiesés sem rajta múlott, fejjel erős játékos, aki összesen egyszer (!) szabálytalankodott az 5 meccs alatt.

Jordi Alba
Ahogy ő is, a Valencia csapatából robbant be, az EB-t megelőzően mindössze 3 válogatottsággal büszkélkedhetett, ez az EB után 9-re bővült. A döntőben gólt is szerzett, a következő idényt pedig már a Barcelonában fogja kezdeni.

Mario Mandzukic
A horvát csatár is Németországban kereste kenyerét, és ott is fogja folytatni. A hírek szerint a Bayern München 13 millió eurót fizet a Vfl Wolfsburgnak Mandzukic játékjogáért. Az EB-n 3 gólt szerző csatár csapata egyik legbiztosabb, legjobb teljesítményét hozta.

Eugene Konoplyanka
A mindössze 22 éves szélső az ukrán foci legnagyobb tehetsége. Az Európa-bajnokságon mutatott teljesítményével több nagycsapat figyelmét is felkeltette, azonban jelenleg még a hazai Dnyipro játékosa.

Yohan Cabaye
A gyenge teljesítménnyel előrukkoló francia válogatott egyik legpozitívabb csalódása. A Newcastle játékosa gólt szerzett az ukránok ellen, emellett remek védőmunkát végzett a középpálya közepén.

Marco Reus
Kevés lehetőséget kapott a jövőre már dortmundi színekben játszó szélső, pedig amikor játszott, remekül focizott. Többet érdemelt volna...

Hullócsillagok

A jó teljesítmények mellett törvényszerűen akadtak kiemelkedően gyengék is, nagy focisták, akiknek nem jött ki a lépés:

Alekszandr Kerzsakov
Az oroszok csatára egy meccs alatt gólkirály lehetett volna, de semmi sem sikerült neki. Advocaat hiába adta meg a bizalmat, nem tudott élni vele.

Robin van Persie
Az Arsenalban futballozó csatár idén gólkirály lett a PL-ben, az EB-re nem tudta átmenteni jó formáját, gyengén, enerváltan focizott, összesen egy gólt rúgott.

Robert Lewandowski
Mindenki csodát várt a lengyelek legnagyobb sztárjától, aki nem volt kiemelkedően rossz, de a görögök elleni első félidő után teljesen eltűnt, örlődött a védők szorításában, ezért kapott helyet ebben a mezőnyben.

Karim Benzema
A Real Madridban szórta a gólokat, a válogatottban csupán két gólpasszig jutott. Nem volt egyszerű dolga, Laurent Blanc szövetségi kapitány csődöt mondott, igazából senki helyét nem találta meg, így Benzemáét sem.

Thomas Müller
A németek szélsője folyamatosan megkapta a bizalmat, Joachim Löw vakon bízott benne, pedig már klubszinten is gyenge szezont futott, értelmetlen volt a csapatba kerülése (főleg a cserepadot nézve: Schürrle, Reus, Götze)

Nani
A portugálok jól játszottak, talán kiesést sem érdemeltek, egyetlen gyenge pontjuk a jobbszélen játszó Nani volt. Lassan és körülményesen focizott, bár gólpasszok terén jól áll, mégis többet tud annál, mint amit mutatott.

Aiden McGeady
Anno nagy tehetségnek indult, azóta alig hallani róla, és a mostani teljesítménye sem segített, hogy felkerüljön a neve a legjobbak közé. A Szpartak Moszkva játékosa bűnrosszul játszott az amúgy gyenge ír csapatban, de ez nem lehet kifogás.

Ashley Cole
Gyenge produkció, nem is lehet mit mondani. Ha Olaszország ellen belövi a tizenegyest, minden bizonnyal akkor is a listán szerepelne, pedig klubjában egész jól játszott.

Szövetségi kapitányok

Az Európa-bajnokság nem csak játékosokról, hanem a szövetségi kapitányokról is szól. Egy-egy jó vagy rossz döntés továbbjuttatta vagy épp kiejtette a mesterek csapatát:

Bert van Marwijk
A hollandok azóta már lemondott kapitánya csökönyösen ragaszkodott az általa elképzelt taktikához, egyedül a portugálok ellen nyúlt bele érdemlegesen a csapatba, akkor is rosszul.

Joachim Löw
Talán meglepő, hogy a rosszak közé sorolom, de azzal, hogy ő sem volt képes megújulni (csak mikor már égett a ház) igenis itt a helye. Müller és Podolski nagyon gyengén muzsikáltak, legtöbbször mégis a kezdőben kaptak helyet...

Laurent Blanc
A korábbi kíváló játékosa szövetségi kapitányként nagyot bukott (azóta már ő is lemondott). Nem találta meg az egyensúlyt a középpályán, a játékosok legtöbbször megölték egymást a jelenlétükkel, mintsem segítették volna egymást. Konkrétan a Malouda - Ribery dologra gondolok.

Cesare Prandelli

Remekül összerakta a védelmet, pedig nem volt könnyű dolga, sérülések hátráltatták. Pirlo helyét tökéletesen megtalálta, egyedül a döntőben játszott rosszul az olasz karmester. Az olasz csapat egyedüli gyengéje a támadójáték, még akkor is, ha korábban Cassanot dícsértem.

Fernando Santos
Többször jól nyúlt bele a meccsbe, a görög válogatottból kihozta azt, ami csak lehetséges.

Vicente del Bosque
Megérdemli a helyet a legjobbak közt, habár különösen extra húzása nem volt, sikerült összekovácsolnia a Real és Barca játékosokat, megnyerte az EB-t, és ő közben számtalan rekordot megdöntött.

A játékvezetők

Nem voltak kirívóan nagy hib, kivéve egyet: Sajnos a magyar team hibázott a legnagyobbat az angol - ukrán meccsen, ezután pedig egyből haza is küldték őket. Valószínűleg a hiba nélkül sem kapta volna meg a döntőt Kassai, mivel a csoportban már ő vezette a spanyol - olasz meccset, de egy elődöntő mindenképp kijárt volna neki.
Proenca a döntőben egyszer hibázott: Sergio Ramos fejese után Bonucci kézzel ért a labdába, talán Proenca takarásban volt, de a két asszisztensnek illett volna látni az esetet.

A legszebb gól

Nehéz a választás, de végül Jakub Blaszczykowski gólját találtam a legszebbnek, de a dobogóra odaért Danny Welbeck és Andrea Pirlo is.

Az álomcsapat

A múltkori álomcsapat után úgy gondoltam, felesleges fordulónként megcsinálni, ezért csak az EB után akartam egy végleges csapatot csinálni, persze ez is az én szubjektív véleményem:

Kapus:

Iker Casillas: 1 kapott góllal zárta a tornát, azt is az első meccsen, onnantól bevehetetlen volt a spanyol kapu. Kellett ehhez a jó védelem, de pár bravúrt is eszközölnie kellett a 100. válogatott győzelmét ünneplő kapusnak.

Védelem:

Fabio Coentrao: A Realban epizódszerepet kapó portugál bekk szinte hiba nélkül játszott, talán egy gyengébb meccse volt, a támadásokat remekül segítette, nálam ő a torna legjobb balbekkje.

Mats Hummels: A német csapat legjobbja, kétség sem férhet hozzá, tökéletes védőmunkáját bizonyítja, hogy hátvéd létére egyszer szabálytalankodott.

Sergio Ramos: A kezdeti bizonytalanság után felnőtt a feladathoz, és középső védőként is megállta a helyét, holott a válogatottban inkább játszott jobbhátvédet, de Puyol kiválása után neki kellett a barcelonai védőt pótolni. A portugálok ellen a meccs legjobbjának választották. Lábbal és fejjel is veszélyeztette az ellenfelek kapuját.

Gebre Selassie: Hiába esett ki korán a cseh válogatott, Gebre Selassie letette névjegyét. Gólpasszot adott, többször jól kísérte a támadásokat.

Középpálya

Andrés Iniesta: Pirlóval holtversenyben őt választották a legtöbbször a meccsek legjobbjának, többek között a döntőben is ő érdemelte ki ezt a címet. Sőt, ő lett a torna legjobbja is az UEFA döntése értelmében!

Xavi: A Barcelona (szerintem) legjobbja a csoportmeccsek alatt jól játszott, az egyenes kieséses szakaszban kicsit gyengélkedett, de a döntőt remekül hozta, 3 gólpassz is a nevéhez fűződik, az egész spanyol középpályát jól mozgatta.  Rekordot is döntött: Ő az első, aki két EB döntőben is gólpasszt tudott adni.

Andrea Pirlo: Nélküle nem jutottak volna idáig az olaszok, jól irányított, és szép gólt rúgott Horvátországnak. Mindenképp helye van az álomcsapatban.

Csatársor:

Cristiano Ronaldo: Az EB elején neki sem ment, de döntő érdemei vannak abban, hogy Portugália az elődöntőig ment. Kis szerencsével eldönthette volna a spanyolok elleni meccset, azonban nem sikerült kapuba találnia.

Mario Gomez: A németek támadója 3 góllal vétette észre magát, a hollandokat egymaga győzte le. A végére tán elfáradt, egyedüli gyenge meccsét az olaszok ellen játszotta.

Fernando Torres: Nem lenne korrekt, ha pont a gólkirályt hagynám ki a sorból, a döntőben nyújtott teljesítménye miatt megkérdőjelezhetetlen a helye.

Sok olyan játékos van, aki nem fért be, de közel volt a tűzhöz: Pepe, Miguel Veloso, Lahm, Mandzukic, Dzagojev...

Tehát lezárult az idei Európa-bajnokság, Spanyolország megérdemelten hódította el harmadszorra a címet, Olaszország válogatottja pedig emelt fővel térhet haza.