Írta: Ferenczi Attila

Edzőtovábbképzést szervezett az MLSZ Budapesti Igazgatósága.

A továbbképzés a Bozsik programban résztvevő edzőknek szólt. Egész Budapestről a létszám 30 fő, a min 100 fő helyett. Decemberben ugyanezen konferencián telt ház volt, igaz akkor díszvacsorát is kaptak a megjelentek, míg most korgott a gyomor és kongott az előadóterem az ürességtől.

Két előadás volt.

Az egyik a gyorsaságfejlesztés  lehetőségei labdával a futballban, míg a másik Pári Sándor élménybeszámolója a holland tanulmányútjáról.

Az első előadás videofelvételét az alább lehet megtekinteni.

Dicsérendő a továbbképzések szervezése, azonban a témaválasztással kapcsolatban vannak fenntartásaim.

A tradíció egyik jeles edzőjének dr. Kalocsai Gézának két fontos tanítása volt:

1) Edzés célja: stíluselsajátítás és nem teljesítményfokozás, mint ahogy ma tanítják.

2) Futballban a legfontosabb a labda nélküli játék elsajátítása.

Az edzőképzéseken és továbbképzéseken mintegy 35 éve veszek részt, de a fenti két témából még előadást, értekezést, okfejtést nem hallottam. Mindenről volt/van szó a fejtágításokon, csak pont arról nincs, amit pl. Kalocsai Géza a legfontosabbnak tart.

Arról nem is beszélve, hogy egy szakmai konferencián mindig elviszik az előadások felét előadóként az atlétaedzők ill. az élménybeszámolók, ill. az egyéb társtudományok (pedagógia, pszichológia stb) képviselői.

Értsd: a szakmai kérdésekkel szemben túlsúlyban vannak a kevésbé fontos területek.

Természetesen erről nem az előadók tehetnek, hanem azok, akik szervezik ezen konferenciákat.

Pári Sándorról tudni kell (ő volt a második előadó), hogy szenvedélyesen, nagy hittel szereti a futballt.

Oktató volt évekig a TF-n, részt vett több ezer testnevelő tradíciótól idegen képzésében és ezen áldásos munkáját ugyanezen hittel és szenvedéllyel folytatja mind a mai napig az UEFA licences edzőképzés keretén belül.

Hithű párjával (Tóth I. János) írt egyetemi tankönyve nemhogy gyógyszer, hanem egyenesen MÉREG  a magyar labdarúgásra.Tradíciótól idegen az alkalmazott játékmodelljük, téves az eszmerendszerük (ha egyáltalán van), rosszak az alapfogalmaik definíciói és elvi hibás az egész futballmegközelítésük.

Mindezek mellett mintegy 4 éve a Budapesti Edzőbizottság vezetője is.

Hollandiai úti beszámolójának két sarkalatos pontja volt:

1) kint minden edzésen ugyanazt csinálják a játékosok, függetlenül, hogy éppen NB I-es felnőtt élcsapat edzését látogatták, vagy éppen egy kis egyesület U11-es csapatának edzését nézték meg.

Itt jegyezném meg, hogy sztenderd lózung a magyar edzőktől, hogy „a gyerekeket nem úgy kell edzeni, mint a felnőtteket”. Akkor most vagy mi, vagy a hollandok mondunk hülyeséget.

2) Hollandiában az edzők közötti szakmai párbeszéd, mindennapos tevékenység.

Az edzők szájtátva hallgatták a messziről jött embert, aki színes prezentációjával ámulatba ejtette a hallgatóságot.

Ez aztán igen! De jó lenne ilyen közegben dolgozni! – suttogtak a jelenlévők.

Szót kértem és gondolataimmal próbáltam "csatlakozni" az elhangzottakhoz.

- Én örülök minden ilyen élménybeszámolónak, azonban álláspontom szerint félre visszük ezekkel az előadásokkal az edzői közgondolkodást. Miért? Monizzal és Popovics Sándorral (megj: Hollandiában élő magyar edző) napi kapcsolatban vagyok. Ők azt mondják, hogy a holland futball válságban van és a kinti bajnokságot Micky Mouse bajnokságnak hívják a holland szakemberek. Így elég komikusnak tűnik számomra, hogy egy válságban lévő futball-iparágtól akarunk hanyatt esni. Ugyanakkor Popovics Sanyi bácsinak van egy másik mondása, hogy mi magyarok mindig a problémákon rágódunk és sose teszünk a megoldás érdekében semmit.

Azt szeretném konkrétan kérdezni Pári Sándortól, hogy az általa vezetett Edzőbizottság mit tett az elmúlt 4 évben azért, hogy a hollandoknál felemlegetett egységes játékértelmezés kialakuljon Magyarországon, illetve mit tett a szakmai párbeszéd létrehozásáért.

Természetesen kérdésemmel nem arattam sikert sem Pári Sándornál, sem elvbarátainál, akik jelen esetben túlsúlyban voltak a teremben.

Párinak természetesen rendszeridegen és furcsa volt, hogy egy edző rá mer kérdezni 4 éves semmittevésére, és a kérdésre válaszolás helyett személyes támadásnak vette felvetéseimet. Hiszen még életében nem találkozott olyan edzővel, aki megkérdezte tőle, hogy tulajdonképpen mit dolgozik az edzőbizottság évek óta?

De ez a rákérdezés furcsa volt Bajzik József alias Hobónak is, aki arról nevezetes, hogy BLSZ elnökségi tag volt évekig és ő volt az első, aki felrúgta az MLSZ határozatát, hogy min. B licences vizsgával kell rendelkeznie azon edzőknek, akik BLSZ I oszt. csapat padján ülnek.

Tudniillik Hobo a Hegyvidék edzője, - ő úgy mondja -, ZSÉ licenccel.

S ahelyett, hogy csendben lenne, még büszke is rá, hogy ő az aki felrúgta a játékszabályokat. Ő rúgta fel, miközben elnökségi tagként neki kellett volna őrködnie a szabályok betartása felett.

Értsd: aránylag magas szinten, papír nélkül edző, kb. 8 elemivel. Lásd a legfrissebb meccsjegyzőkönyvet. (megj: annyira arcpirító és pofátlan maga a közeg, hogy még csak nem is titkolják szabálytalanságukat)

Miután ezt korábban személyesen is szóvá tettem neki  így, csak azért hogy fontosságát kihangsúlyozza és Pári kedvébe járjon, azonnal védelmébe vette, hogy én "mit savazom mindenki Sanyikáját".

- Hobo! Te mit keresel egyáltalán itt, hiszen neked nincs is edzői papírod? – reagáltam felvetésére. És rögtön újabb kérdést szegeztem Párinak, hogy az Edzőbizottság miért enged valakit edzőként tevékenykedni papír nélkül?

Miután felvetéseimre nem kaptam választ megkértem Párit, hogy legyen kedves az edzőbizottság éves beszámolóit ill. az üléseinek jegyzőkönyveit mutassa meg nekem, mert szeretném tudni, hogy mit dolgoztak, ha már szóban erre nem kaptam választ. Arról nem is beszélve, hogy ezen papírok elvileg nyilvánosak. Pári mindezt megtagadta, mert a nyilvánosság neki csak a politikában normális, a futballban már abnormális.

Értsd: a mai világban titkos társaságot vezet. Úgy dolgozik az edzőkért, hogy akikért dolgozik, azok nem tudhatnak róla.

A fenti rövid történet legfőbb tanulságai:

1) Futballban sok mindent oktatunk az edzőknek, csak a lényeget nem.

2) A megyei igazgatóságok – nemcsak Budapest -, mellett működő szakmai vagy edzőbizottságok látszattevékenységeket folytatnak. Nincs SZMSZ-ük, nincs éves programjuk, nincs éves költségvetésük, munkájuk nincs összehangolva.

Értsd: azok a bizottságok nem működnek évek óta országosan, amitől alapjaiban függ a magyar futball sorsa. Ez kb. olyan, amikor beteg embert nem az egészségügyi rendszer gyógyítja, hanem pl. a papság kézrátétellel.

Ugyanakkor éves beszámolójukat valakik, valamikor elfogadták. Van-e bárkiknek is felelőssége abban, hogy egy szervezet működésképtelenségéhez a beszámolójuk elfogadásával asszisztálnak? 

3) Mindezen nem működés olyan természetes és elfogadott az iparágban, hogy a szürke, dolgos hétköznapok része lett. Rendszeridegen minden olyan ember, aki megbolygat egy nem működő rendszerelemet, hiszen sérti a benne „dolgozók” érdekeit és komfortzónáját.

- - az edzőt azért sérti, mert több továbbképzés lenne, amire ne adj isten kötelező lenne elmennie.

- - Sérti azt a kapcsolati kéz-kezet mos baráti hálót, amit évek alatt felépítettek a benne dolgozók, illetve

- - sérti a benne vezetők érdekeit, mert kiderül, hogy úgy vezetők, hogy nem vezetnek semmit.

Kérdem én.

- - - Tulajdonképpen érdekel itt valakit a magyar futball?
- - - Tisztában van - e valaki azzal, hogy a magyar edzők nemtudása a bajok fő okozója?
- - - Érzékelik-e a szenvedéllyel és hittel dolgozók (Pári-Both-Tóth félék), hogy a rossz szakmai irányuk miatt lelkes munkájuk hatására gyorsabban távolodunk az élfutballtól? Mert ha egy kicsit rosszabbul dolgoznának, akkor legalább a távolság nem nőne olyan gyorsan. A helyzet kicsit paradox ezáltal.

Dolgozz kevésbé hatékonyan, mert így kisebb kárt okozol! vagy.

Akkor dolgozol jól, ha rosszul dolgozol!
- - - Tudja –e a rendszerben dolgozó kisember, hogy cinkosok között vétkes aki néma? Hogy – noha sohasem volt és nem is lesz élcsapat edzője -, de ugyanúgy részese és felelőse futballunk mélyrepülésének, mint az élen lévők, a kirakatban lévők? Hogy cinkos összekacsintásával, némaságával, szakmai észrevételeinek titokban tartásával, "ne szólj szám, nem fáj fejem" stílusával, vastagon benne van abban a nihilben, amit úgy hívunk, magyar futball.

De fordítsunk a dolgon.

Mit szólna pl. Bajzik Hobo József, ha beteg lenne és a kórházban egy végzettség nélküli vajákos asszony kezelné.

Fel lenne-e háborodva, vagy szó nélkül elfogadná a tényt, hogy úgy működik a szakellátás, hogy néhol nem szakemberek dolgoznak benne?

Kire lenne mérges?

A dilettáns álorvosra, vagy az őt alkalmazó vezetőre?

Mit szólna hozzá Bajzik Hobo József, ha a kórház vezetősége kiállna a végzettség nélküli orvos alkalmazása mellett és egyet értene azzal, hogy a kuruzsló az ő egészségén kísérletezik?

És mit szólna hozzá, ha mindezek tetejében még az Orvosi Kamara is áldását adná a végzettség nélküli, áltudományos terapeuta alkalmazásához?

Mert esetünkben is ez történik.

Bajzik papír nélkül edző. Ezt tudomásul vette régen egy komplett elnökség, majd tudomásul veszi ma egy komplett budapesti szervezet és a budapesti edzői  társadalom még tapsikol is neki.

Aki meg szóvá teszi a rendszerműködés anomáliáit, az rendszeridegen,  összeférhetetlen és kötekedő.

Csönd van. A dudva, a muhar,
A gaz lehúz, altat, befed
S egy kacagó szél suhan el
A magyar futball sírja felett.