Hatharom / Blog / Bejegyzések
Heysel 28 – In Memoria e Amicizia
1985. május 29-én rendezték a Bajnokcsapatok Európa Kupájának aktuális döntőjét a brüsszeli Heysel-stadionban, ahol a Juventus...

http://farm8.staticflickr.com/7327/8877014551_73142ce5d6_o.jpg

1985. május 29-én rendezték a Bajnokcsapatok Európa Kupájának aktuális döntőjét a brüsszeli Heysel-stadionban, ahol a Juventus találkozott a Liverpoollal, s Michel Platini 56. percben szerzett tizenegyesgóljával a zebrák hódították el a trófeát. Mégsem a futball miatt emlékezünk a meccsre, hanem amiatt, mert a lelátókon 39-en vesztették életüket.

 

„Hiába aggályoskodtak némelyek a Heysel-stadion állapota miatt, az UEFA kitartott a brüsszeli helyszín mellett. A rendezés csapnivaló volt, sokan úgy jutottak be, hogy a jegyüket sem kellett felmutatniuk, arra meg végképp nem ügyelt senki, hogy az alkoholos üvegek kint maradjanak.”1

Az egyik szektorba mindkét csapat drukkereit beengedték, egy drótkerítéssel elválasztva a két tábort. Fél órával kezdés előtt egy agresszívabb scouser csoport nekiment a dobálózó olaszoknak, s azok menekülni kezdtek, előrenyomva az előttük állókat, akik előtt pedig leszakadt egy beton falszakasz, s milliók szeme láttára zuhantak a mélybe. Harminckilencen haltak meg. Egy futballmeccs miatt.

„Egy oka volt a drámának, az, hogy a hatóságok alkalmatlanok voltak feladatuk ellátására. Teljes káosz volt a stadionban, miután bejutottunk, a rendőrök azt verték gumibottal, akit akartak. Egy srác ezt szóvá tette, válaszul fegyvert fogtak rá. A tapasztalatlan rendőröknek fogalmuk sem volt, hogyan kezeljék az angol drukkereket. Mindenkiről azt feltételezték, hogy huligán...” nyilatkozta az esetet követően a korszak egyik Pool-vezérszurkolója, Peter Hooton.2
A Pool vállalta az eset következményeit: az angol csapatokat egy időre kitiltották a nemzetközi kupákból, míg a Liverpool plusz három évet kapott. Az esetet követően vált játékos-edzővé a korábban már méltatott King Kenny Dalglish.

Ő így nyilatkozott Heysel után: „Láttuk az olaszokat sírni. Ahogy elhagytuk a hotelt, ütötték a buszunk oldalát, jó néhány rendőrre volt szükség, hogy megvédjenek bennünket. Sohasem feledem azt a drukkert, aki pont rám nézett. Sírt és közben üvöltött. Megértettem őt és a társai is, harminckilenc barátjukat gyászolták...”3 (Ekkor még nem sejthette, hogy néhány év múlva újabb tragédia sújtja majd a klubot: Hillsborough.)

A meccset ilyen körülmények között kellett lejátszania a két csapatnak, nem csoda, hogy nem izgatta őket a végeredmény, csak hogy mihamarabb véget érjen a találkozó. Ezt követően persze elmérgesedett a viszony a Juve és a Liverpool szurkolói között, ám ez mára enyhülni látszik, s ezért sokat tett mindkét klub.

Rocco Acerra, Bruno Balli, Alfons Bos, Giancarlo Bruschera, Andrea Casula, Giovanni Casula, Nino Cerullo, Willy Chielens, Giuseppina Conti, Dirk Daenecky, Dionisio Fabbro, Jacques François, Eugenio Gagliano, Francesco Galli, Giancarlo Gonnelli, Alberto Guarini, Giovacchino Landini, Roberto Lorentini, Barbara Lusci, Franco Martelli, Loris Messore, Gianni Mastrolaco, Sergio Bastino, Mazzino Luciano, Rocco Papaluca, Luigi Pidone, Bento Pistolato, Patrick Radcliffe, Domenico Ragazzi, Antonio Ragnanese, Claude Robert, Mario Ronchi, Domenico Russo, Tarcisio Salvi, Gianfranco Sarto, Giuseppe Spalaore, Mario Spanu, Tarcisio Venturin, Jean Michel Walla, Claudio Zavaroni.

Rest in Peace. You'll Never Walk Alone.
 


1GALAMBOS Péter: Liverpool. Aréna 2000, Budapest, 2005. 77. o.

2PIETSCH Tibor: Liverpool FC. Aréna 2000, Budapest, 2009. 63. o.

3Uo. 64. o.