A holtszezonban Mitch Kupchak órási s*ggest ugrott az NBA állóvizébe azzal, hogy megszerezte Dwight Howardot és Steve Nash-t a Los Angeles Lakersnek, ám azzal valószínűleg ő sem volt tisztában, hogy nem csak a nyár, de a teljes szezon legjobb sztorijait is ő, illetve csapata szolgáltatja majd.

Azt természetesen mindenki tudta, hogy ezek a játékosok nem kis rizikót jelentenek. Dwight Howard egészségi állapota nem túl bíztató, egy ekkora center esetében azért jócskán benne vannak a sérülések a pakliban, míg Steve Nash koránál fogva jelent kockázatot. Arról nem is beszélve, hogy utóbbi, egyébként rendkívül hosszú pályafutását leginkább a Suns orvosi stábjának köszönheti, amely egyébként nem csak vele tett csodát az elmúlt években (ez is megérne egy külön cikket, maradjunk annyiban), viszont a doktorokat természetesen nem vihette magával Phoenixből Los Angelesbe.

Telt múlt az idő, és nemsokára azt vehettük észre, hogy a Lakers kerete olyan játékosokkal erősödött, mint Antawn Jamison, vagy éppen Joodie Meeks. Ha vetünk egy pillantást a csapat névsorára, akkor papíron egész jól néz ki: Nash, Bryant, Gasol, Howard, Metta World Peace, Blake, Jamison, Meeks. Valóban így van, azonban egyrészt azt is hozzá kell tenni, hogy a meghatározó játékosok nem fognak megfiatalodni egyik napról a másikra, továbbá mindenki ismeri a mondást a dudásokról, meg a csárdáról…

A szezon kezdetét megelőzően a csapat rendkívül megosztotta a közvéleményt, voltak, akik egyenesen odaadták a bajnoki címet a Lakersnek, és persze voltak olyanok is, akik szerint nagy hasas lesz a nyári átalakításból.

Nem telt el sok idő a szezonból, rögtön edzőt cserélt a Lakers, Mike Brown helyét Mike D’Antoni vette át. A váltás első ránézésre nagyon jónak tűnt, hiszen Steve Nash-nél jobban senki nem ismeri D’Antoni rendszerét, ráadásul a mester rendelkezik azzal a nem mindennapi, ugyanakkor Los Angelesben nem elhanyagolható tulajdonsággal, hogy Kobe Bryant tiszteli őt. De! D’Antoni nem titkolta, hogy showtime-kosárlabdát akar játszatni a Lakersszel, viszont volt pár bökkenő. Személy szerint elsőre a jamaicai bobcsapat olimpiai szereplését feldolgozó Jég veled című film egyik jelenete ugrott be, amikor a négyes edzője egykori csapattársával ül le beszélgetni, majd amikor megkérdezik tőle, hogy mit akar ezekkel a srácokkal, ő azt feleli, hogy villámgyorsak. A kontra ott sem maradt el: „De vajon hogy csúszik a villám a jégen?” Kicsit átalakítva a történetet, nagyon illik a hasonlat a Lakersre. A Nash-Howard duónál jobbat elképzelni sem lehetne D’Antoni pick &roll játékára, Kobe Bryant bármit bedob, a megfelelő kiegészítő játékosok papíron Blake, Jamison, Meeks és World Peace személyében adottak (egyedül Gasol nem illett a képbe), de vajon hogy fognak tudni rohanni a veteránok? A választ hamar megkaptuk: sehogy!

Tény, hogy a Lakersnél bőven akadtak problémák (illetve még vannak is), amelyek megakadályozzák, hogy a nagy egyéniségek összeszokjanak, de józan ésszel belegondolva senki sem várhatta el Bryantéktől, hogy 75 mérkőzésen keresztül rohanjanak.

A csapategység kialakítását természetesen döntően befolyásolta Steve Nash kidőlése, illetve Dwight Howard sérüléshulláma, de persze nem hagyhatjuk szó nélkül a Gasol körül felmerült gondokat sem. Komoly gondot jelentett sok meccsen, hogy nem volt kispad, hiszen ott is volt pár sérült, és bár Jamisonnak volt pár kiváló mérkőzése, hosszú távon ő sem tudta megoldani a hatodik ember feladatait.

A Lakers aztán olyannyira szenvedett, hogy már-már kilátástalan helyzetbe került a gárda. Ekkor azonban jött az utolsó utáni pillanat! Kobe Bryant hirtelen elkezdett passzolni, kiválóan játszotta meg a csapattársait, jóval kevesebb dobást vállalt, és bizony voltak tripla-dupla közeli eredményei. Earl Clark váratlanul átvette Pau Gasol helyét a kezdőben (nem is eredménytelenül), ami ideális döntésnek tűnt, mivel Clark nem igényel sok labdát, a spanyol pedig rendkívül megerősített a kispadot (még ha ezt néhányan főbenjáró bűnnek tekintették, sőt, az erőcsatárnak sem tetszett), amely egyik pillanatról a másikra produktív kosárlabdát tudott nyújtani, nem keveset segítve ezzel a csapatnak. Természetesen az eredmények sem maradtak el, hirtelen bőven elérhetőnek tűnt a rájátszás.

Ekkor azonban jött egy újabb de… Dwight Howard mellett Pau Gasol is kidőlt, ráadásul egyes hírek szerint legalább hat hetet ki kell hagynia. A csapat történetének talán a legfontosabb hat hetét. Ez idő alatt ugyanis eldől, hogy mennyit ért az a bizonyos Kupchak-féle s*gges…

Összességében, ha Kobe Bryant tartja a jelenlegi játékát, és továbbra is feladja a dobásokat, odaadva a labdát az előnyösebb helyzetben lévő csapattársaknak, illetve ha Howard vissza tud térni még időben, akkor bármi megtörténhet. És vajon melyik nyugati topcsapat szeretne találkozni a Lakersszel a rájátszás első körében? Jelen állás szerint azonban nagy kérdés, hogy a felfelé ívelő Lakers-csillag vajon hol áll meg a szezon végén….

A hét játékosa
Kobe Bryant

Három nyertes meccs, három kiváló egyéni teljesítmény. Ez a mérlege Kobe Bryantnek a héten, így nálunk ő a hét játékosa. A Lakers sztárja ugyan csak 18.67 pontot átlagolt az említett időszakban, azonban emellett kiosztott 5.67 gólpasszt, tovább letépett 8 lepattanót.

A hét mérkőzése
02.02. Cleveland-Oklahoma City
115-110

A hét mérkőzése nálunk egyértelműen a Thunder clevelandi látogatása volt, ami lényegében a hét legnagyobb meglepetését jelentette. Történt ugyanis, hogy a Cavs parádés hajrájának köszönhetően hátrányból állt fel a tavalyi döntős ellen, a közvéleményt egyöntetű megdöbbenésére…