Ha folytatódik a sorminta, akkor november 11-én, vasárnap nem sokkal ebédidő után lógó orral fognak lesétálni a valladolidi pályáról a Valencia játékosai. Ha ugyanis tartják magukat a sablonhoz, vagyis a hazai örömöt rendre idegenbeli bánattal „öblítik”, akkor kizárólag vereséggel érhet véget a kirándulásuk. Mauricio Pellegrino együttese a 3. forduló óta követi ezt a menetrendet, lassan ott tartanak, hogy megspórolhatják az úti költséget, mert garantált a soros idegenbeli gyufa. Otthon négy győzelem és egy döntetlen, míg vendégként négy vereség és egy döntetlen a mérleg. Kétarcú csapat.

"Meg kell találnunk ugyanazt a motivációt idegenben, mint amit otthon megleltünk – mondta az Atlético Madrid elleni szombati kétgólos sikert követően Roberto Soldado, a Valencia csatára. - Nem hullajthatunk el további pontokat. Olyan csapatot győztünk le, amely elképesztő veretlenségi szériát görgetett."

Ha elképesztő, ha nem, de tény, az Atlético nyolc győztes bajnoki és 23 veretlen tétmeccs után kapott ki a Valenciától. Diego Simeone együttesét hetek óta a két elitalakulat, a Barcelona és a Real Madrid új kihívójaként emlegetik, erre az elmúlt három szezon bronzérmese, a Valencia megálljt parancsolt és bejelentette további igényeit. Az Atlético ezzel a vereséggel immár nem gólkülönbséggel, hanem ponthátránnyal szorul a listavezető Barcelona mögé. A katalánok pedig harmadszor mondhatnak köszönetet a Valenciának, amiért pontokat rabolt a riválisoktól: Pellegrino fiai kezdésként 1-1-re zártak a Real Madrid otthonában, most elverték az Atléticót, közte pedig elhasaltak a Camp Nouban.

Persze a valenciaiak ezzel együtt is jókora hátrányban botorkálnak az élmezőny mögött a fentebb említett „győzelemre vereség” sorminta miatt. Látóhatárban csupán a hat ponttal előző Real Madrid van, de az Atlético 11, míg a Barca tetemes, 14 pontot ver rájuk. Ráadásul a mostani játékoskerettel még nehezebb lesz megismételni a legutóbbi három idény teljesítményét, amikor rendre a harmadik helyen zártak. Ez egy szerényebb garnitúra, amelyben nem találni Leo Messihez, Cristiano Ronaldóhoz és Radamel Falcaóhoz hasonlítható klasszisokat - hogy csak a három legkomolyabb rivális húzóneveit említsük. Persze erre is legyinthetnek Valenciában, mondván, David Villa 2010-es távozását minden nyáron újabb érvágás követte és mindezek ellenére is az élmezőnyben maradtak: tavaly Juan Mata, Joaquín és Vicente, idén pedig Aduríz hagyta el a klubot - nem mellesleg utóbbi bombaformában játszik Bilbaóban, az eddigi 10 forduló során nyolc gólt termelt.Hogy mennyire szerény a mostani valenciai keret? Nos, ezen a nyáron kölcsönben megkapták a paraguayi támadót, Nelson Valdézt, a középpályára pedig a Las Palmas játékosát, Jonathan Vierát, valamint a Real Madridtól eltanácsolt Fernando Gagót hozták. A védelembe a portugál Joao Pereira érkezett és Pellegrino ehhez gyúrta hozzá a tavalyi alapanyagot. A hátvédsorban a luzitán újfiú mellett főképp a két franciára, Adil Ramyra és Aly Cissokhóra, valamint a spanyol Víctor Ruízra számít a mester. Egy sorral feljebb Gagót és Vierát azonnal beépítette, mellettük többnyire az argentin Alberto Costát, az algériai Feghoulit és a mexikói Guardadót jelöli. Elől a spanyol Soldadóra, a brazil Jonasra és Valdézra hárul a góltermelés. Tíz fordulót követően egyelőre tényleg igazi középcsapatnak tűnnek, 13 rúgott, 12 kapott gól, győzelmet vereség követ, a csapat képtelen egységes teljesítményt nyújtani.

Talán beindulnak, ha végre három pontot szereznek idegenben. Vasárnap újabb próbát tehetnek.