10. Jack Brabham szó szerint a célba cammog (1959 -USA Nagydíj)
A valaha volt első ausztrál világbajnok, Jack Brabham, nagy reményekkel tekintett az 1959-es versenyévad befejező futamára - hiszen egy esetleges sebringi jó szereplés még megnyithatta útját a VB-cím felé. Nem ia alakultak rosszul a dolgok a későbbi csapattulajdonos szemszögéből, két legnagyobb riválisa, Stirling Moss és Tony Brooks is már a verseny elején elszállt. Brooks Ferrarija a csapattársával, Von Trips-szel történő ütközés után sérült meg, míg Mossnak sebességváltó-hiba miatt kellett kiállnia az 5. körben. Minden afelé tendált tehát, hogy Brabham tükörsimán nyeri meg a bajnokságot, ám az utolsó körben beütött a krach: az ausztrál autójából kifogyott a benzin. Brabham nagyságát jól mutatja, hogy ekkor sem esett kétségbe, kipattant az autóból, s ha nagy nehézségek árán is, de az időközben harmadikként célba futó Broooks után két perccel, negyedik helyen célba tolta versenygépét. Szerencséje volt, még éppen volt annyi előnye a mögötte érkezőkkel szemben, hogy pontszerzőként gurulhatott célba, így pedig négy pontos előnnyel elhódította a világbajnoki koronát.
9. Mansell összesett a hatodik helyért (1984 - Dallas Nagydíj)
Brabhamhez hasonlóan a britek oroszlánjának is meggyűlt a baja az utolsó körrel, mégpedig éppen úgy Amerikában, mint nagynevű elődje. Mansell ugyan nem a benzinfogyasztást nézte el, ám ugyanúgy a befejező kör legvégén érte utol a végzet, mint Brabham. Mansell dominálta a verseny elejét, szinte végig vezetett, ám a gumijai túlságosan elkoptak, s a boxkiállás miatt a verseny végére az ötödik helyre csúszott vissza. Az utolsó körben ráadásul a sebességváltója is elkezdett rakoncátlankodni, egyre lassabb lett az angol Lotusa, mígnem a cél előtt szinte centikkel, ki nem lehelte a lelkét. Mansell -talán Brabham példáján felbuzdulva- kipattant a versenygépéből, s be szerette volna tolni a célba autóját. Nagy igyekezetében azonban elesett, s olyannyira kimerült volt, hogy alig tudott felállni a tűzforró aszfaltról. Piercarlo Ghinzani, az Osella pilótája így el tudta csenni tőle az ötödik pozíciót, ám mivel Mansell többi riválisa már több mint egy körrel az angol mögött haladtak, 1992 világbajnoka megmentette az egyik pontot csapatának.
8. Balesetből dobogóra (1975, Brit Nagydíj)
A tavalyi Maláj Nagydíjhoz hasonló káosz alakult ki az 1975-ös Brit Nagydíjon is, a mindent átható esőfüggöny ugyanis egyetlen versenyzőnek sem kegyelmezett. Számtalan versenyző -köztük a későbbi győztes Emmo Fittipaldi- ugyan kiállt a boxba és esőgumikra cserélte a slickjeit, ám sokan voltak olyanok is, akik megpróbálták kerékcsere nélkül abszolválni a futam hátralevő részét. Így viszont képtelenek voltak áthatolni a Club kanyarban időközben kialakuló vízátfolyáson, s mindegyikük a sóderágyban találta magát, igazi tömegbalesetet okozva maguk mögött. 19 versenyző futama ért véget abban a bizonyos kanyarban, így nem is volt meglepő a versenybíróság döntése: azonnali piros zászló. Mind a 13 végül hivatalosan célba érkező pilóta elvérzett a vízátfolyásnál, köztük a második, a harmadik, a negyedik és az ötödik helyezett: Pace, Scheckter, Hunt és Mark Donohue.
7. Lángokban a cél felé (2006, Austrál Nagydíj)
Jenson Button szerencsésnek mondhatja magát, hogy gyakorlatilag sértetlenül megúszta igencsak extrémre sikeredett célba érkezését a 2006-os Ausztrál Nagydíjon. A későbbi világbajnok angol versenyző Hondájának motorja az utolsó kanyarban döntött úgy, hogy márpedig felrobban, lángtengerrel árasztva el a Buttont üldöző Giancarlo Fisichellát. Button minden igyekezetével azon volt, hogy irányítani próbálja a saját olaján csúszkáló autót, ám a csapatvezetés hideg fejjel gondolkodott: azonnal rászóltak az angolra, hogy álljon félre, és ne haladjon át a célvonalon, mert az a következő futamon tíz helyes rajtbüntetést jelentene számára. Button pedig engedelmeskedett, veszni hagyta az ötödik helyét, s pont nélkül maradt.
6. A boxutcában is lehet nyerni (1998, Brit Nagydíj)
A világtörténet talán legnevetségesebb döntése született meg az 1998-as Brit Nagydíjon. A záporokkal tarkított futamon Mika Hakkinen sokáig vezetett, ám az esőfüggöny alatt elkövetett hibáját Michael Schumacher azonnal kihasználta, s az élen termett. A futam végén azonban ízelítőt kaptunk a kapitális Schumi-bakikból: sárga zászlós figyelmeztetés alatt körözött le egy autót, amiért teljes joggal stop and go büntetést kapott a versenybíróságtól. A döntést azonban túl sokáig odázta a stewardok testülete, így a Ferrari -nem túl sportszerűen, de szabályosan- kitalálta, hogy világbajnoki aspiránsának bőven elegendő az utolsó körben letöltenie a büntetést, s így a boxutcában szelheti át a célvonalat. A TV-kamerák előbb a pályán elsőként célba érkező Hakkinent hirdették ki győztesként, de pár pillanat múlva már önfeledten ugráló Ferrari-szerelőket láttunk a képernyőn. Michael Schumaher sokak megrökönyödésére a boxutcában nyerte meg a futamot. A nagy felháborodás azonban nem múlt el következmények nélkül: ezt követően a verseny utolsó köreiben már nem oszt büntetést a versenybíróság. A futam késői szakaszában szabálytalankodó pilóták időbüntetést kapnak a leintést követően.
5. Gurulva versenyezni (1984, Európa Nagydíj)
Az 1984-es szezontól betiltották a Formula 1-ben a tankolás intézményét, a versenyzőknek - csakúgy mint ma - egy tankból meg kellett oldaniuk a versenytávot. Igen ám, de akkoriban még rendkívül "iszákos" aggregátok kerültek az autókba, hiszen a turbókorszak derekán tartottunk, a mezőny legerősebb autóiban 1,5 literes sportszívek dobogtak. Az ilyen nagy fogyasztású versenygépeket szinte lehetetlen volt kordában tartani, a szezonban szokásos volt a cél előtt egy-két körrel már csak pár cseppnyi benzinnel poroszkáló versenyutók látványa. Nem volt ez másként a nürburgringi Európa Nagydíjon sem, mind a második helyzett Nelson Piquet-t, mind a mögötte haladó Alboretot utolérte a probléma. Mivel Piquet-nek valamivel hamarabb elfogyott az üzemanyaga, Alboreto pedig könnyedén elhajtott mellette a sikánban. Az utolsó kanyarra ráfordulva azonban Alboreto alól is eltűnt a lendület, Piquet pedig a született tehetségét csatasorba állítva elő tudta csalni az utolsó pár csepp benzint a tankjából, kivágódott az olasz Ferrarija mellé a célegyenesben, és maga mögé utasította. Kár, hogy ekkor a célvonal már mögöttük volt.
4. Három keréken (1987, Német Nagydíj)
Úgy tűnt, az 1987-es Német Nagydíjat senki sem veheti el a McLarentől. Alain Prost azonban hiába vezetett magabiztosan szinte végig a verseny során, négy körrel a befejezés előtt a technika ördöge kibabrált vele, s búcsút mondhatott a győzelemnek. A vezetést ugyan Nelson Piquet örökölte a Professzortól, ám mögötte legalább ott volt a második pozícióban a francia "másodtisztje", Stefan Johansson. És a kis svéd meg is csinálta a csodát - azonban majdnem hiba csúszott a számításába. A második helyen haladó McLarenes a stadionrészbe beérkezve ugyanis nemes egyszerűséggel elhagyta a jobb első kerekét, éppen a legtechnikásabb pályaszakasz kellős közepén! Szerencséjére azonban a harmadik helyen haladó Ayrton Senna Lotusa már körhátrányban volt, így meg tudta menteni az ezüstérmet - nem úgy mint jövő évi ülését, amit éppen a szupertehetséges brazil foglalt el tőle.
3. Hordágyról a harmadik helyre (2003, Brazil Nagydíj)
A 2003-as interlagosi verseny nem szólt másról, mint a szűnni nem akaró esőről. Hihetetlen, de a verseny végeztével (sőt inkább félbeszakadtával), mindössze ketten voltak még versenyben: a helyszínen győztesnek kihirdetett Raikkönen, és a végül a valódi győztesnek járó tíz pontot bezsebelő Giancarlo Fisichella. A szerfelett peches olasz éppen karrierje első győzelmér aratta a kávé hazájában, a sors külön pikantériája, hogy a győzedelmi trófeát csak a következő versenyen, Imolában kaphatta meg... Az igazi truváj azonban nem kettejük elcserélt első helyezése volt, hanem a dobogó harmadik fokára felkapaszkodó Alonso esete volt: a kis spanyol ugyanis a verseny leintésekor éppen egy hordágyon feküdt és kivizsgálásra szállították a pályakórházba. A későbbi világbajnok renault-s a gumifalnak ütközött miután telibe trafált egy, éppen a pálya közepén kóricáló kereket, ám végül komolyabb sérülést nem szenvedett el - így pedig a dobogóra is felállhatott.
2. Hátraszaltó közben az autóban ülve (1993, Olasz Nagydíj)
Talán nem is szükséges különösen ecsetelni a Fittipaldi-csemete leghíresebb akcióját: a jó családból származó Christian nem elsősorban eredményeivel, hanem az 1993-as monzai futamon bemutatott életveszélyes manőverével hívta fel magára a szakma és a szurkolók figyelmét. A történet szinte mindenki számára ismerős: Fittipaldi a monzai célegyenesben éppen csapattársát, Pierluigi Martinit készült megelőzni a hetedik helyért, amikor a két autó összeért, Fittipaldi versenygépe a levegőbe emelkedett csinált egy hibátlan hátraszaltót, majd pontosan a négy kerekére huppanva folytatta útját a célvonal felé. Fittipaldi célba ért, a hetedik helyéért viszont egyetlen pont sem járt, így a pilóta érthetően dühös volt. Bár talán helyesebb ha at mondom: legalább annyira szerencsés volt, mint dühös.
1. Fej-fej mellett (1971, Olasz Nagydíj)
Úgy látszik, a monzai aszfalton mindig történt valami érdekes, hisz listánk első két helyét egyaránt a legendás versenypályán történt események kaparintották meg. 1971-ben például a Formula 1 történetének máig legszorosabb befutójának lehettek szemtanúi a versenyre kilátogatók - a rekordot többek között Rubens Barrichello és Michael Schumacher is hiába próbálta megdönteni 2002-ben. Peter Gethin és Ronnie Peterson kettőse azonban utanáozhatatlannak bizonyult. Végül a BRM-es amerikai pilótája nyert, mögötte szorosan (sőt, inkább melette) Peterson, majd mögöttük még három autó 6 tizedmásodpercen belül. Íme, a végeredmény:
1. Peter Gethin, BRM
2. Ronnie Peterson, March-Ford +0.01s
3. Francois Cevert, Tyrrell-Ford +0.09s
4. Mike Hailwood, Surtees-Ford +0.18s
5. Howden Ganley, BRM +0.61s
Gethin nagyszerű érzékkel állította be az autóját, hisz tudta, hogy a verseny a monzai pálya speciális karaktere miatt csak az utolsó métereken dőlhet majd el... BRM-je az egész mezőnyből a legjobban gyorsítaott ki a Parabolica után, ennek köszönhette a győzelmet, mely egyet jelent számára a halhatatlansággal.