Forma-1

Többet ésszel, mint erővel - Kínai Nagydíj beharangozó

  • Kele János
megosztom

A Pirelli keverékei nagyon közel vannak egymáshoz, az élmezőny szoros, öldöklő taktikai küzdelemre van kilátás Kínában.

Kínai Nagydíj, Sanghaj
Technikai paraméterek
Pálya adatai
5,45 km hosszú
A verseny 56 körös, ami 305 km-t jelent
16 kanyar
208 km/h átlagsebesség
Aerodinamikai adatok
Nagy/közepes leszorítóerő szükséges
Maximális végsebesség: 322 km/h (DRS-rendszerrel), 310 km/h (DRS-rendszer nélkül)
Egyéb adatok
A kör 55%-át padlógázon teljesítik a versenyzők
148 kg benzin szükségeltetik a teljes versenytáv teljesítéséhez
Egy körön hozzávetőlegesen 2,55 literes fogyasztással lehet kalkulálni
A köridő 14%-át töltik fékezéssel a versenyzők
Nyolc nagy féktáv, közepes fék-igénybevétel jellemző
Boxkiállás átlagos ideje 21 mp, köridejéből 17,5 másodpercet veszít a versenyző
Üzemanyag-hendikep: (10 kg-os többletből fakadó köridőnövekedés) 0,34 másodperc

 

Három hetes szünet után a hétvégén folytatódik a márciusban két pazar versennyel nyitó Forma-1-es világbajnoki sorozat, az pedig, hogy a mindig titokzatos és nagy taktikai csatát kínáló sanghaji aszfaltcsík a helyszín, csak hab a tortán. A maláj eső, és a szokásos ausztrál káosz miatt az erősorrendet továbbra is csupán tippelgetjük, az viszont többé-kevésbé tisztán látszik, hogy az élmezőnyben nincsen különösebben nagy különbség a csapatok között – éppen ezért viszont minden korábbinál nagyobb szerepet kaphat a stratégia. A Pirelli a lágy és a közepes keveréket repteti Sanghajba, ez mondjuk a nagy okoskodásnak azért szab némi gátat, mégis, ha objektíven gondolkodunk, szinte minden amellett szól, hogy a verseny sorsa a versenyzői és a mérnöki fejekben dől majd el.

Főleg, hogy Lewis Hamilton egyetlen kör megtétele nélkül is hátrányba került: a 2008-as világbajnoki címet bezsebelő brit autójában ugyanis már csütörtökön váltót kellett cserélni, ez pedig az álmoskönyvek szerint öt helyes rajtbüntetést indikál – az eddigi két időmérőből kettőt nyerő mclarenes tehát biztosan nem triplázik, cserébe viszont új szombati győztesnek tapsolhatunk majd.

Komolyabb esélylatolgatásba (éppen a fentebb már emlegetett, meglehetősen szoros és kiszámíthatatlan élmezőny miatt) nem érdemes belemenni, de annyit nagy nyugalommal kijelenthetünk, a Mercedes és benne Michael Schumacher minden bizonnyal megcélozza majd a pole pozíciót, annál is inkább, mivel jelen pillanatban úgy tűnik, igazi villantásra csak egy körön van esélye a stuttgarti masináknak. Bár az utóbbi napokban Ross Brawn, Norbert Haug és maga a hétszeres világbajnok is optimistán nyilatkozott, nagy összeget nem érdemes tenni a Mercedesek hirtelen feltámadására, annál is inkább, mert – bár valóban komoly a brainstorming – egyelőre finoman szólva sem értik és érzik a megújhodó Pirelli abroncsok működését a csapat brackley-i központjában. Ausztráliában nem sikerült üzemi hőfokra melegíteni őket, Malajziában a beállításokkal voltak bajok, megint mások szerint viszont egyszerűen arról van szó, hogy a trükkös szuper-DRS valósággal zabálja az első gumikat, így néhány kör eltelte után már inkább átok, mintsem áldás a használata.

Pénteken tehát Malajziához hasonlóan ezúttal is rengeteg megtett körre számíthatunk, a csapatok minden bizonnyal a gumik viselkedését modellezik majd elsődlegesen, de a tökéletes beállítások megtalálása sem ígérkezik könnyű feladatnak. A befújt diffúzor betiltása ugyanis minden csapatot érzékenyen érintett, a tavalyihoz képest tehát szinte valamennyi csapatnak új megoldásokon kell törnie a fejét, annál is inkább, mivel az első két futamon egyértelműen kiderült, a mezőny egésze jelentős tapadást veszített el, különösen az autó hátsó régióinál.

A sanghaji aszfaltcsík az F1 egyik legmodernebb pályája, nem véletlen, hogy a versenyzők és a csapatok is szeretnek ide járni. Karakterében valahol fél úton helyezkedhet el az előző két versenyhelyszín, Melbourne és Szepang között: a hőmérséklet valószínűleg az Albert Parkban tapasztaltakhoz hasonlóan alacsony lesz, a hosszú egyenes viszont Malajziára emlékeztet majd bennünket. A gumifogyasztás és a kerekek kopása tekintetében hasonló a helyzet: erősebb degradációra számíthatunk, mint Ausztráliában, de valószínűleg a Szepangban látottaknál kevesebb kerékcsere is elég lesz az üdvösséghez.

A pálya felépítése és kialakítása meglehetősen eklektikus: az első szektor például mindjárt egy rettenetesen szűk, ám annál hosszabb, 270 fokos visszafordítóval indul, hogy aztán közepesen gyors, tempós, nagy leszorítóerőt igénylő fordulók egész sora következzen. A hetes és a nyolcas kanyar viszont nagyon lassú, itt szinte állóra fékezik autójukat a versenyzők, de csak azért, hogy innen kigyorsítva fokozatosan lendüljenek bele – a pálya utolsó szektora ugyanis az egész versenynaptár egyik leghosszabb egyenesét tartogatja számukra.

A fentiek és az előző két futamon tapasztaltak (a maláj történéseket persze az extrém körülmények miatt illik némi fenntartással kezelni) azt sugallják, hogy megint a McLaren lehet az eredő erő a mezőnyben, normál körülmények között ugyanis elviekben a wokingiak konstrukciójának feküdhet leginkább a kínai aszfaltcsík. A Red Bull a versenyre feltámadhat, ám a kvalifikációkon egyelőre meglehetősen csehül áll, a Mercedesről pedig már volt szó abban az értelemben, hogy éppen fordított utat jár be eddig, mint az energiaitalosok. A Ferrari erejét nagyon nehéz pontosan megsaccolni, Alonso ugyanis jelentősen felül-, Massa pedig minden bizonnyal hasonló mértékben alulreprezentálja a vörösök valódi potenciálját. A Lotus objektív megítélését az eddigi tapasztalt rengeteg esetlegesség nehezíti, sem Kimi Räikkönen, sem Romain Grosjean nem teljesített ugyanis még problémamentesen, normál körülmények között egyetlen futamot sem – a fekete-aranyban pompázó Renault-motoros versenygép tehát nem csupán színvilága, de a valódi erejét illető spekulációk miatt is joggal nevezhető a mezőny sötét lovának.

Ami a versenyzők múltját illeti, egyedül a máris büntetéssel sújtott Lewis Hamilton nyert itt egynél többször (összesen két alkalommal locsolt a dobogó tetejéről), az igazi érdekességet viszont nem ez adja, sokkal inkább a tény, miszerint Kínában eddig csak a mezőny hat világbajnoka nyert futamot – plusz Barrichello, de ő ugye már nem tagja a vándorcirkusznak. Mivel egyedül a brit duplázott, nem nehéz kitalálni, hogy Schumacher, Alosno, Button, Räikkönen és Vettel neve mellett egy-egy siker díszeleg.

Az időjárás-jelentések a szokásoknak megfelelően esőt jósolnak, Kínában viszont talán tényleg van reális esély az égi áldásra, hiszen korábban 2006-ban, 2009-ben, és 2010-ben is megbolondította némi csapadék a futam krónikáját. A rajt helyi idő szerint 15 órakor lesz, ez nekünk, európai TV-nézőknek kedvez, a csapatok viszont a leintés idejére valószínűleg már bőven vacognak majd, a déli órákra jósolt 15-18 Celsius-fok ugyanis addigra jelentősen csökkenhet – arról nem is beszélve, hogy a gumik miképpen alkalmazkodnak majd a meglehetősen hideg aszfalthoz.

A tavalyi Kínai Nagydíj egyébként az egész évad talán legizgalmasabb versenye volt a stratégia szempontjából, és idén is öldöklő küzdelemre lehet számítani, ugyanis az előzetes várakozások szerint csupán három tizednyi időkülönbség lehet a két különböző keverék között körönként – ez pedig jóval kisebb a 2011-es adatnál.

Hogy mennyire kaotikusan alakult az előző évi verseny taktikai mintája, remekül mutatja a dobogósok alkalmazott stratégiája: a győztes Lewis Hamilton három boxkiállással operált, a mögötte befutó Sebastian Vettel viszont csak kétszer depózott, ezzel a húzásával ráadásul csapaton belül is meglepőt húzott, hiszen a dobogó harmadik fokára kapaszkodó Mark Webber szintén a háromszori kerékcserére esküdött. Hamilton győzelmének kulcsa az volt, hogy a szombati időmérő edzés harmadik szakaszában megőrzött egy friss szett lágy gumit a versenyre, Webber pedig furcsamód azzal járt jól, hogy meglepetésre már a kvalifikáció első etapjában búcsúzott: így háromszor is ropogósan friss lágy abroncsokra válthatott, amelyekkel kis híján a teljes mezőnyt körbeautózta.

Összességében nem kell nagy gumifogyasztásra számítani, a malajziai versenypályánál jóval kevesebb tempós, igazán abroncs-gyilkos kanyar akad Sanghajban, ráadásul a hőmérséklet sem fogja a trópusokat idézni, így kiegyensúlyozott taktikákra kell számítanunk. Az egyes kanyar viszont sok versenyzőt megtréfálhat, az itt a pilótákra ható 6 G nehézségi gyorsulás ugyanis a gumikat is megviseli, egy rosszul bemért féktáv akár végzetes is lehet.

Meglepetést valószínűleg a Sauber és a Williams okozhat legnagyobb eséllyel, mindkét csapat autói remekül bánnak ugyanis az abroncsokkal, így pedig, ha az időmérőn nem is, a versenyen mindenképp nagyot villanthatnak. Malajziában például már láttuk, mire képes Bruno Senna és Sergio Pérez, ha a kezükre játszanak a körülmények, kíváncsian várjuk, normál körülmények között mennyire erős és versenyképes a kimért vezetési stílusuk.

megosztom