Malajziai Nagydíj

Ki volt a hétvége menője? - szavazás

  • Kele János
megosztom

Szokásos rovatunkban a hétvége legmenőbb sofőrjét keressük: de vajon rúghat-e más labdába Alonsón és Pérezen kívül?

Fernando Alonso megdolgozott a szerencséjéért, Sergio Pérez viszont jelentős mákfaktor nélkül is világszenzációt okozott a vasárnapi Malajziai Nagydíjon. De vajon ők ketten voltak a hétvége F1-es menői? Vagy a semmiből a hatodik helyre zárkózó Bruno Senna még náluk is nagyobbat domborított?

Fernando Alonso (spanyol, Ferrari, 1. hely)
Bár Malajziába még saját csapatát ekézve, frusztráló lemaradásról és teljes esélytelenségről nyilatkozva érkezett a kétszeres világbajnok spanyol, aligha volt nála elégedettebb ember vasárnap a trópusi éjszakában. Pedig nem indult jól a hétvége a maranellóiak számára, a pénteki szabadedzéseken még nyoma sem volt világverő tempónak, üres tank mellett pedig különösen nyugtalanul viselkedett az F2012-es. A csapat kénytelen volt vabankra játszani, ez pedig egy forradalmian új specifikációjú szárnyban csúcsosodott ki, más kérdés, hogy a szombati kvalifikáció ezzel együtt sem sikerült a legjobban számukra: Alonso ugyan éppen becsúszott a legjobb tíz közé, de a Q3-ban már hiába tette fel a lágyabb keverékű abroncsokat, nem tudott a kilencedik helynélelőrébb keveredni. Kimi Räikkönen büntetése miatt azonban a versenynek már a nyolcadik kockából vághatott neki, s mivel Ausztráliához hasonlóan ezúttal is remek startot fogott, az első kör végén az ötödik helyen találta magát. Az újraindítást követően - elsősorban csapata remek boxmunkájának köszönhetően - hamar megörökölte a vezetést a két McLarentől, s mivel az intermediate abroncsokon sokáig remekül működött az autója, kényelmes előnyt is ki tudott autózni az időközben első számú üldözővé előlépő Sergio Pérezzel szemben. Az utolsó depózáskor saját csapata remek teljesítménye mellett az is kezére játszott, hogy a Sauber túl sokat várt mexikói pilótája behívásával, így az utolsó 25 körben hiába volt 23-szor is gyorsabb Pérez a spanyolnál, nem tudta elorozni előle a győzelmet. Kétségkívül döntő volt persze az is, hogy hét körrel a befejezés előtt cirka öt másodpercet az ötös kanyarban hagyott nagy üldözőversenybe mentálisan kissé belefáradó mexikói, összességében azonban kár lenne vitatni, Alonso győzelme olyannyira megérdemelt, hogy rövid úton akár a klasszikusok sorába emelkedhet. Főleg, hogy így két futam után vezeti a bajnoki pontversenyt…

Sergio Pérez (mexikói, Sauber-Ferrari, 2. hely)
Pénteken is látszott, hogy a Sauberrel a versenyen kőkeményen számolni kell majd, de a legtöbb szakértőt így is hideg zuhanyként érte a hír, miszerint Sergio Pérez nem csak a csapattárs Kamui Kobajasit, de a Williams, a Force India és a Toro Rosso kettősét is „lekvalizva” már szombaton befurakodott a legjobb tíz közé. Az már jóval kevésbé volt váratlan, hogy amikor a vasárnapi futamon leszakadt az ég, Pérez az első adandó alkalommal rohant ki a boxba feltenni az extrém esőgumikat, és az sem lepett meg túlzottan sok mindenkit, hogy az abroncsokba rendszerint kitűnően beleválasztó mexikóinak megint igaza lett. Mire mindenki felpapucsozta magát a monszun-szerű özönvízre, a sauberes már a harmadik helyen hajtott, és itt érte az újraindítás pillanata is. Sőt, a bronzos pozícióból rövid úton ezüstös lett, amikor a McLaren elügyetlenkedte Lewis Hamilton boxkiállását – és bár akkor még kevesen sejtették, az igazi truváj csak ezt követően indult be. A felszáradó pályán Pérez ugyanis csak úgy halmozta a gyorsabbnál gyorsabb köröket, az utolsó depózást követően pedig már komolyan felsejlett annak a lehetősége is, hogy elindul Alonso ellen a győzelemért. Már éppen utolérte volna, amikor jött egy apró, ám annál bosszantóbb hiba, és bár a győzelmi serlegnek ezzel meszeltek, azt hiszem, nem mondok nagy balgaságot, amikor kijelentem: ennek a srácnak lesz még alkalma a dobogó tetejéről locsolni a pezsgőt a nagyvilágba.

Lewis Hamilton (brit, McLaren-Mercedes, 3. hely)
A hétvége első két napján megint nem volt nála jobb a mezőnyben, ennek ellenére nemhogy a győzelmet nem szerezte meg a futamon, esélye is csak a verseny körülbelül negyedéig volt rá. Tény persze, hogy az eső képében beütő krach miatt szerencséje sem volt, de az, hogy az utóbbi öt megszerzett pole pozíciója közül mindössze egyet tudott győzelemre váltani, mindenképpen sokat sejtető információ. Két első rajtkockából nulla győzelem egy, a mezőnyből egyértelműen kiemelkedő McLaren volánja mögött még akkor is csalódást keltő idénykezdet, ha számításba vesszük, hogy a csapattárs Button és a bajnoki címvédő Vettel nullázásának hála ezzel is Hamilton áll a legjobban a világbajnoki címre valódi eséllyel aspirálók táborában.
Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy három kerékcseréjéből kettőt is elszúrt a csapata, első nekifutásra a forgalom miatt nem tudták időben kiengedni a pitből, második próbálkozásra pedig a fékhűtő-nyílások burkolatának levétele került a kelleténél jóval több időbe. Ennek ellenére merész dolog lenne kijelenteni, hogy ezek miatt az apró malőrök miatt úszott el az esély a győzelemre, hiszen Lewis a verseny nagy részében lassabb volt, mint a másodikként befutó Sergio Pérez, de futam végkimenetele szempontjából leginkább döntőnek számító intermediate-gumis etap során Alonso is másodpercek tömkelegét verte rá. A McLaren a vizes aszfaltra nem tudta átültetni egyébként nyilvánvaló tempóbeli fölényét, Hamilton tehát maximum a veszteségeket minimalizálhatta – ezt pedig kitűnően végrehajtotta, Jenson Buttonnal ellentétben hibátlanul vezette végig a futamot, ennek jutalma a harmadik hely.

Bruno Senna (brazil, Williams-Renault, 6. hely)
Az előző idényben, és az első futamon bemutatott konstans szerencsétlenkedése után nem sok só megevését jósoltuk a brazilnak Malajziában, de utólag be kell látnunk, nagy hiba volt máris pálcát törni felette. Az időmérő edzésen ugyan megint nem brillírozott, Maldonadótól simán kikapva (szektoronként 2 tized volt a különbség azonos autóban…) csak 13. lett, sőt, a rajtnál ismételten belekeveredett a kalamajkába, de a futam hátralévő részében egészen egyszerűen mintaszerű autózást mutatott be. A középmezőny sűrűjéből nem csak és kizárólag pazar taktikájának, hanem káprázatos előzéseinek is köszönhetően tört mesésen előre, a hétszeres világbajnok Michael Schumacher körbeautózását valószínűleg a legendás nagybácsi, Ayrton is könnyes szemekkel izgulta volna végig. Az intermediate gumikon nagyon biztató tempót produkált, egyenletes és finom vezetési stílusának hála pedig a gumijai is jól bírták, Räikkönenhez hasonlóan nagyon sokáig tudta ugyanazon a szetten húzni a verseny második harmadában. Hatodik helye Péreznek köszönhetően nem világszenzáció, de egy virtuális kalapemelés mindenképpen jár érte, főleg, mert ezen az egy versenyen több pontot lapátolt össze, mint csapata a teljes 2011-es évadban.

Jean-Eric Vergne (francia, Toro Rosso-Ferrari, 8. hely)
A statisztika szerelmesei minden bizonnyal habzsolva falják a tényt, miszerint a Malajziai Nagydíjnak úgy vágott neki a mezőny, hogy a rajtrácson felsorakozó 24 versenyzőből mindössze a három francia nemzetiségű úriember nem szerzett még egy alkalommal sem pontot pályafutása során a sorozatban. Ezt az átkot törte meg (pontosabban szorította kettőre a pont nélküli franciák számát) nyolcadik helyével Jean-Eric Vergne – holott a szombati időmérő edzés után még nagyon úgy tűnt, esélye sem lesz a pontzóna közelébe keveredni. Tizennyolcadik helye több mint csalódás volt saját maga és a csapat számára is, nem véletlen, hogy a leszakadó ég ellenére is hazardírozni próbáltak, az egyre erősödő eső ellenére sem cserélték le intermediate abroncsukat. Mivel a kilencedik kör végén Charlie Whiting kissé váratlanul félbeszakította a futamot, Vergne időveszteség nélkül térhetett át az extrém esőgumikra – amivel egyszersmind a helyét is bebetonozta a középmezőny elején. Az újraindításkori hetedik helyét végül Senna előretörése miatt kénytelen volt nyolcadikra cserélni, de így sem valószínű, hogy boldogtalanul hajtotta volna álomra a fejét, második F1-es futamán ugyanis rögtön sikerült első pontjait is megszereznie.

megosztom