Forma-1

Egy legendás verseny - Brit Nagydíj, 1998

  • Kele János
megosztom

A hétvégén újfent megrendezik a Formula-1-es Brit Nagydíjat, ami eddig egyszer sem hiányzott a versenynaptárból a sorozat 1950 óta íródó történelmében, sőt mi több, legendás versenyek egész sorával ajándékozta meg a szurkolókat. Most ezek közül idézzük fel az 1998-as viadalt.

Michael Schumacher és Mika Häkkinen az 1998-as silverstone-i Brit Nagydíj után pezsgőzik.
Mi kell ahhoz, hogy igazán jó versenyt rendezzenek Silverstone-ben? Végy két, a bajnoki címért bármire képes pilótát, néhány bizonyítani vágyó hazai üstököst, és mindezt spékeld néminemű esővel. 1998-ban bejött, nem hiszem, hogy azóta gyökeresen változott volna a helyzet…

Sőt, a már egyébként sem mindennapi futamot örökké emlékezetessé tette a befutó utáni, több tíz percen át tartó hercehurca - történt ugyanis, hogy Michael Schumacher a boxutcában, Mika Häkkinen pedig a pályán szakította át elsőként a képzeletbeli célszalagot. No, de ilyenkor vajon melyikük a győztes. Úgy alakult, hogy a sebtében összeállított jogi bizottság a németet hirdette ki győztesnek; persze vannak, akik ezt azóta is vitatják, sőt, egyenesen vérlázítónak tartják.

No, de menjünk szép sorjában.

Úgy indult, hogy a Ferrarival ismét a világbajnoki címet célba vevő Schumacher zsinórban két győzelemmel a zsebében érkezett Silverstone-ba, a McLarenek hazai pályájára, és feltett szándéka volt megszerezni a harmadikat is. Mika Häkkinen kezdetben 26 pontos előnye rövid úton hat egységre olvadt a bajnokságban, és egyre inkább úgy tűnt, a Newey vezette wokingi technikai részleg alulmarad a nagy nyári fejlesztési csatában.

Silverstone ehhez képest jókora kupánvágást hozott volna a Ferrarinak - hozott volna, ha esőisten úgy nem dönt, hogy diszkréten betakarja fellegeivel a legendás versenypályát.

Így aztán elszabadult a pokol. Még csak lógott a lába az esőnek, amikor a harmadik helyről induló Villeneuve beragadt a startnál, mögötte ugyanezt tette a csapattárs Frentzen, Alesi pedig pazar startot véve előretört negyediknek. Coulthard tapadt a startnál majdnem bealvó Schumacherre, és néhány kör elteltével egy lélegzetelállító manőverrel el is ragadta tőle a második helyet.

Häkkinen meg közben eltűnt, mint szürke szamár a ködben.

A finn sorra futotta a leggyorsabb köröket, egyre inkább növelte előnyét a harmadik Schumacherrel szemben, miközben Coulthard sem nagyon tudott hozzá közelebb férkőzni. Nem tartották nagy esőmenőnek a finnt, ám amikor beköszöntött az égi áldás, sokáig akkor is jól tartotta magát: Coulthard ugyan lassacskán utolérte, ám úgy nézett ki, Schumacher utána sem tud szagolni a két wokingi masinának.

Ráadásul a skót hibázott, elmérte az egyik féktávot, így olybá tűnt, Mika simán nyerheti az egyre vizesebb és vizesebb Nagydíjat. Igen ám, de miközben Villeneuve, Takagi, Wurz, Herbert és Alesi a füvön kóricált, Häkkinen koncentrációja is alábbhagyott: kifutott a fűre, és kis híja volt, hogy nem törte ripityára az autóját.

A 40 másodperces előny azonban odalett, a mind több eső érkeztével magát mind jobban érző és egyre gyorsabb Schumacher pedig ott loholt a finn nyakán. Főleg úgy, hogy Olivier Gavint is bevetette a versenybíróság, mondván olyan sok víz került a pályára, melyet már nem lehet kellőképpen kezelni.
Schumacher tehát megkapta az esélyt. Már csak rajta múlott, hogy él-e vele…

Azért, hogy egész pontosak legyünk, illik megemlíteni, hogy Alexander Wurz, az élete szezonját futó benettonos ekkor még a német előtt téblábolt, s tette ezt olyan sikeresen, hogy hibára is kényszerítette Schumachert: a biztonsági autó kiállása után bár elment mellette a ferraris, ezt vesztére tette, hiszen sárga zászló volt érvényben…

Persze a büntetés kiszabása nem ment könnyen, Häkkinen hibáját kihasználva már jócskán az élen haladt Schumacher (jó harminc másodperces fórral), mire odaért a papír a Ferrari boxába, hogy a jó Michael stop&go büntetést kapott. Három kör volt hátra, Jean Todt pedig csípőből tudta a szabálykönyvet (holott még nem is ő állította össze), és kifundálta, hogy a szabályok adta keretek határát feszegetve Schumacher éppen az utolsó körben töltse le a büntetését. A német tehát behajtott a boxba, és átszelte a célvonalat  - tulajdonképpen megnyerte a versenyt…

Az ügyet bonyolította, hogy a kamera percekig Häkkinent ünnepelte győztesként, majd varázsütésre átpártolt Schumacherhez, hogy aztán mellette már ki is tartson a hivatalos interjúkig. Schumacher egyébként a büntetése letöltése után, biztos, ami biztos alapon még ment két kört versenytempóban (!) mielőtt leparkolt a parc fermében, ahol az öcs szólt neki: „Bátyó, megnyerted a versenyt!

Ron Dennis persze tajtékzott, Norbert Haug ordibált - Häkkinen meg békésen nyilatkozgatott, és legfeljebb a bajsza alatt mormogott el néhány finn közmondást. A tényeken azonban ezek a közjátékok nem változtattak, Schumacher zsinórban harmadik futamát nyerte, és két pontra zárkózott fel az összetettben.

Az 1998-as Brit Nagydíj összefoglalója

megosztom