Forma-1 Ausztrál Nagydíj

Egy mindenki ellen, mindenki egy ellen

Vettel nagyon elverte riválisait az idei első időmérőn

  • Kele János
megosztom

Meglepően jól muzsikált a tesztek eredményei alapján lesajnált McLaren, egyedül a wokingiak két versenyzője tudta úgy-ahogy felvenni a versenyt a Red Bull kettősével – bár az is igaz, hogy a pole pozícióra egy pillanatig nem volt esélyük. Simán verték viszont az előszezon után sokra taksált Ferrarit és a Mercedest; utóbbi két istálló hiába számított előzetesen a Red Bull elsőszámú riválisának, még a Renault-Sauber-Toro Rosso hármassal is meggyűlt a baja.

Sebastian Vettel tehát nem tréfált, szemernyi kétséget sem hagyott afelől, hogy az idei ismét az ő éve lehet: az övénél gyorsabb versenygépe jelenleg senkinek sincsen, akinek pedig hasonlóan versenyképes az autója, az nem igazán képes felnőni a feladathoz. Webber igencsak indiszponált teljesítményét nehéz hova tenni - hiszen nem arról van szó, hogy a veterán ausztrál a Q3-ban elrontotta a gyors körét. Webber mindegyik időmérő-szakaszban konzisztensen lassabb volt a csapattársánál, ráadásul a különbség is a jelentősnek mondható egy másodperc körül mozgott. Nagy kérdés, vajon Webber indiszponáltsága a versenyen is kitart majd, avagy végre össze tudja szedni magát a kicsit még mindig a tavaly elvesztett bajnoki címet sirató ausztrál - hiszen vélhetően ez lesz az utolsó esélye, hogy hazai pályán dobogóra álljon, vagy netán győzzön.

Sebastian Vettel az Ausztrál Nagydíj időmérő edzése után 2011-ben

A Red Bullnál alighanem csak a McLarenesek lehetnek boldogabbak - a wokingi csapat versenyzői ugyanis fantasztikusan helytálltak, és egyedüliként tudták legalább egy kicsit megtréfálni az osztrákokat. Hamilton pazarul vezetett, még Webbert is lenyomta, és ezzel be tudta magát fészkelni az első sorba, a két Red Bull közé. Button saját kvalifikációs formájához képest szintén tökéletesen szerepelt, végig közel tudott maradni Hamilton idejéhez, ráadásul simán verte a Ferrarikat és a Mercedeseket - jutalma egy negyedik rajthely lett.

A Ferrari előzetes várakozásai bizony jóval többet sejtettek annál, mint ami végül kisült ebből a kvalifikációból: Alonso ötödik rajthelye ugyanis a tavalyi szezon legmélyebb bugyrait idézte a maranellóiak számára, azokat az időket, mikor a szezon közepe felé sem a Red Bullal, sem a McLarennel nem tudták érdemben, erőből felvenni a versenyt. A helyzet ráadásul még elkeserítőbb, ha Massa helyzetét vizsgáljuk. A kis brazil szinte csak kóricált a versenypályán, hol megpördült, hol csak szimplán lassú volt, s bár már az időmérő első szakaszában kiesett kis híján, végül be tudta magát verekedni a Q3-ba, és a nyolcadik rajthelyet szerezte meg.

Michael Schumachert persze még ezzel a nyolcadik hellyel is simán maga mögé utasította, a veterán német legenda ugyanis kétségbeejtően lassú volt az edzésen, már a Q1-ben sem muzsikált valami fényesen - hogy aztán a második szakaszban hiába erőlködjön, s 11. helyével kiessen a további küzdelmekből. Bár a hétszeres bajnok próbálta a gumik tapadására kenni a rendkívül nagy csalódást keltő eredményt, a szurkolók és a szakértők számára egyértelmű a következtetés: Schumacher egyszerűen lassú volt, szinte semmit nem javult a teljesítménye a tavalyi visszatérés óta - így pedig egyre inkább kezd nevetségessé válni az az erőlködés, amivel megpróbálja bizonygatni, hogy ő még lehet versenyképes ebben a mezőnyben. Hát, nagyon úgy tűnik, hogy nem…

Persze azért azt sem árt leszögezni, hogy a csapattárs Nico Rosberg sem váltotta meg a világot, hetedik rajthelye igen masszív csalódás az előzetes várakozásokhoz képest. Úgy tűnik tehát, hogy hiába a nagy fogadkozás, a tesztek biztató eredménye, a Mercedes továbbra sem több egy felsőkategóriás-középcsapatnál, amelytől nemhogy egy győzelem, de még egy szimpla dobogós helyezés is elképesztően nagy bravúrnak számítana.

A Renault-ról érdemes még néhány szót szólni, hiszen nem éppen úgy alakult az időmérő-edzés a fekete-arany csapat számára, ahogyan azt előzetesen elképzelték. Az természetesen vitathatatlan, hogy a francia csapat bizodalma Nick Heidfeldben van, hiszen mi másért is hozták volna vissza Kubica helyére a rutinos németet, ha nem azért, mert nem bíznak eléggé a kissé szeleburdi Vitalij Petrovban. Nos, ehhez képest a rutinos öreg róka mindjárt az első csapdába belesétált, az időmérő első szakaszának végén forgalomba keveredett, s 18. helyével rögtön kiesett. Ezzel szemben Petrov végig bravúrosan körözgetett, minden szakaszban a legjobbak között szerepelt a neve, s végül egy hatodik hellyel örvendeztette meg a csapat és saját maga szurkolóit. Hát kérem, hol van ebben ésszerűség?

A hátsóbb régiókban nem született meglepetés, a HRT-nek esélye sem volt 107%-on belülre kerülni, a Virgin és a Lotus pedig sansztalanul próbálta felvenni a középcsapatok tempóját. Úgy tűnik tehát, továbbra is megmaradt az igen jelentős szakadék a középmezőny és a három legfiatalabb gárda között, hiszen a tavaly év végi különbségek konzerválódtak az idei szezon elejére is.

A versenyt vasárnap magyar idő szerint nyolc órától (figyelem, előre tekerjük az órákat szombat éjjel!) rendezik, s nagyon meg lennék lepve, ha hatalmas meglepetésekkel szolgálna számunkra. Sokan még tartják azon nézetüket, amiket a szezon kezdete előtt megfogalmaztak, jelesül, hogy ebben az idényben vajmi keveset számít a rajtpozíció, rengeteg lesz az előzés, a taktika lesz a döntő tényező, hatalmas szerep hárul a versenyzőre, és a futamok utolsó szakasza inkább fog valamiféle szerencsejátékra hasonlítani, mit autóversenyre. Én is ebben bíznék, csakhát - amit eddig hittünk, hittem, azokról eddig mind szépen sorjában kiderült, hogy nem több hamis illúziónál…

megosztom