Valamit kezdeni kell az 1954-es berni világbajnoki döntő eredményével, mert nincs még egy olyan 3:2-es vereségünk, ami inkább 4:3 ide. Vagy akármennyi, de ide. Persze, ha itt tartunk, Tichy Lajos gólját is megadhatták volna 1962-ben, Bicskei Bertalan védhette volna Ralf Edström fejesét 1973-ban, és tényleg nem kérek lehetetlent, ha azt mondom, Jan Ceulemanst bárki lezúzhatta volna 1982-ben. Kicsit átírom a történelmet.
1982-es világbajnokság
A tények: A magyar válogatott rekorddal kezdi a spanyolországi vb-t, 10-1-re veri El Salvadort, majd kikap Argentínától, zárásként pedig 1-1-re végez Belgiummal. Mészöly Kálmán válogatottja nem jut tovább a csoportból, de emelt fővel távozik.
A fikció: Talán az 1982-es világbajnokság volt az egyetlen olyan viadal, ahol nem érhette túl nagy kritika a magyar válogatottat. Láttam már nagyobb futballtragédiát annál, mint amikor kikapsz a vb-címvédőtől és ikszelsz az Eb-ezüstérmessel. Persze, simán bele tudnék kötni és bele is fogok, de amíg az 1954-es kudarc kábé forradalomba torkolt, addig a 82-es kieséssel kocsmai bunyót sem lehetne provokálni. Ráadásul az akkori szövetségi kapitány, Mészöly Kálmán évtizedekkel megelőzött engem, amikor bevallotta, hibázott az argentinok ellen, túl sok védőt pakolt a kezdőcsapatba és ha tehetné, bizony másképp döntene. Elképzelem Mészölyt, ahogy a meccsnap reggelén Rab Tibi vagy Müller Sanyi játékán agyal és egyszercsak üzenetet kap a jövőből: "Kálmán, a büdös Úristenit! Eszednél vagy?! Én értem, hogy Maradona és az argentinok jönnek, de tényleg hét védővel akarsz felállni? Szedd már össze magad! Hidd el nekem, amit négy védő nem old meg, azt hét sem fogja, nem beszélve arról, hogy most rúgtunk egy tízest Salvadornak, fütyül a kémény, hasít a mozdony, ne fojtsd le a csapatot! Utóirat: 13 év múlva Izlandon találkozni fogsz egy kamionsofőrrel, próbáld meg nem lefejelni." Mészöly hétvédős (Martos, Bálint, Garaba, Tóth J., Sallai, Rab, Varga J.) taktikája csődöt mondott, 4-1-re kikaptunk, de nem volt veszve semmi, mert a belgák ellen egy győzelemmel továbbjuthattunk volna. Nem is álltunk messze a sikertől, vezettünk, jobban játszottunk, több helyzetünk volt, ám a végjátékban mintha megidéztük volna a korábbi kudarcokat: sorozatos hibák, potyagóllal terhelve. Leginkább a 76. perc eseménye bánt, amikor Jan Ceulemans a saját térfelén labdát kap és meglódul a jobb oldalon. Egy ideális világban az arra járó magyar biztosan lerántaná, gáncsolná, felrúgná, eltérítené, meghúzná a haját, szóval bármi olyat megtenne, aminek semmi köze a labdarúgáshoz, viszont baromi hasznos az ilyen meglóduló figurákkal szemben. Eközben a való világban Ceulemans már a 16-osunkon belül jár, három magyar sem tudja megállítani, átadása után Czerniatynski kapura küldi élete legsutább lövését, és nem is mesélem tovább, inkább hálát adok a Belgának, hogy a belgákról már nem Ceulemans és Czerniatynski jut eszembe... (leginkább a Stella Artois jut eszembe, de ez most mellékszál).
1986-os világbajnokság
A tények: A magyar válogatott 6-0-kikap Szovjetunótól és 3-0-ra Franciaországtól, közben 2-0-ra veri Kanadát a mexikói vb-n. Nem jutunk tovább a csoportból, a kudarcról könyvek születnek, de igazából 28 éve keressük a felelősöket és a hiteles válaszokat a miértekre.
A fikció: Az megvan, hogy amíg Détáriék nap, mint nap délben, 40 fokban edzettek a mexikói forróságban (plusz tengerszint feletti magasságok), addig Platini, Maradona és Zico, vagyis a vb sztárjai rendszeresen a pálmák alatt hűsöltek vagy éppen légkondis bárokban söröztek? Nem mondom, hogy utóbbi a siker titka, azt viszont igen, hogy az előbbi a kudarcé. A mexikói klímához ugyanis nem lehet pár hét alatt hozzászokni, csak 90 percig elviselni. Legalábbis futballpályán. Szóval, amíg Mezey György heteken át megpróbált született mexikóit varázsolni játékosokból, addig a többi szövetségi kapitány a napra sem engedte ki övéit, csak az esti órákban terhelte őket. Persze a folyamatos déli edzések hatásosak voltak, csak éppen nem a kívánt eredményt produkálták. A teljes magyar csapat lemerült, jártányi ereje sem maradt a vb nyitányán - láttuk, négy perc után 2-0-ra égtünk a szovjetek ellen. A túledzettség fogalma akkoriban nem létezett, ma viszont már tudjuk, Détáriék a szindróma valamennyi tünetét egyszerre produkálták. Úgy tudom, az NSZK szövetségi kapitánya, Franz Beckenbauer üzent Mezeynek, hogy ne edzenek délben, mert kinyírja a csapatot, de süket fülekre talált - az eredmény finoman jelzi kinek volt igaza, mi negyedóra alatt kiestünk, az NSZK ezüstérmet szerzett. Szóval Mexikó kapcsán két dolgot írnék át, a felkészülést és a sérült Nyilasi Tibor esetét. Őt annak ellenére is kivittem volna a vb-re, ha mankóval és tolószékkel közlekedik, jelenléte, habitusa és a csapatban betöltött szerepe legalább olyan fontos lett volna, mint az argentinoknak Maradonáé, vagy a franciáknak Platinié. Amíg azonban Mészöly 1982-ben belátta, hogy hibázott az argentinok ellen, addig Mezey azóta sem tette fel a kezét, hogy 'Uraim, oké, ebben és ebben bakot lőttem, ma már másképp csinálnám', helyette a játékosok vitték el a balhét. Habár fikciót írtam a bekezdés elejére, de képtelen vagyok pluszba húzni a mexikói vb-t. Pláne délben, ilyen melegben...
1998-as világbajnokság
A tények: a magyar válogatott utolsó vb-selejtezőjén egy finn öngólnak köszönhetően 1-1-re végez Helsinkiben és második helyen zár csoportjában. Csank János együttese a pótselejtezőn Jugoszláviával találkozik, Budapesten 7-1-re, Belgrádban 5-0-ra kikap, és nem jut ki a franciaországi vb-re.
A fikció: Ha nem láttam ezerszer azt a finnországi öngólt, akkor egyszer sem, de mégsem tudnám pontosan felidézni. Addig megvagyok, hogy balról ívelünk be szögletet, a rövidnél tovább csúsztatjuk a labdát és aztán kitör a Benny Hill show. Utoljára három (!) finn ér a labdához, majd Faragó Ricsi gólt üvölt. Sok gólt ünnepeltem már életemben, pontosan tudom a lélektanát, de ez volt az első, ami röhögésbe torkolt. Örültem, felfogtam mi történt, ám úgy éltem meg, mint egy lassan felvezetett vicc zseniális poénját. Mint amikor a Gyalog galoppban kihívják a rendőröket Arthur királyra. Nem csak a gól története, hanem a hatása is groteszk, hiszen a szerzőjének csak látszólag jelentett dicsőséget, valójában jókora tragédiát okozott. Ha nincs az a gól, akkor nem játszunk a jugókkal, nem kapunk 12 gólt. Szóval, ha átírhatnám a történetet, akkor köszi, de nem kérném az öngólt és ezzel nem csak magunkat, hanem finneket is megkímélem. Nem értem a játékvezetőt sem, ha valamire, akkor arra az öngólra pontosan illik a komolytalan játék. Ennél az sem súlyosabb, ha a gólvonalon megállítom a labdát és négykézláb befejelem. A helyében nem adtam volna meg, rászóltam volna Keresztúrira, hogy adja be újra a szögletet, mert kicsit elkalandoztam, és olyat láttam, ami nyilván nem történt meg. Sőt, sárgát adtam volna a finneknek, hogy mit hülyéskednek, ez komoly vb-meccs. Ha nem tetszik, menjenek ralizni vagy síugrani. Közvetett szabadrúgás az ötösről nekünk, vagy kifelé a finneknek, mert Halmai nem tűrte be a mezét, de semmiféleképpen sem gól. Mondjuk, ha én vezetem a meccset, akkor még mindig a 16-oson belül fetrengek a röhögéstől. Utána lemondtam volna az éves kabarébérletem és jeleztem volna a FIFA-nak, hogy a jövőben kizárólag Finnországba küldjenek meccset vezetni, mert imádom a humorukat.