Davide Lanzafame nagy fogás. 63 Serie A-meccs, 72 Serie B-fellépés – egész mutatós pedigré. Ráadásul az egykoron a Juventusban is megfordult támadó még mindig csak huszonöt esztendős, korántsem levezetni érkezett a Honvédba, mint annak idején Giuseppe Signori Sopronba. Szép szezon elé nézhetnek a kispesti szurkolók, az ellendrukkereket meg megeheti a sárga irigység, írhatnám, csakhogy van valami, ami árnyalja a képet. Egy egészen sötét tónus.
„Nekem hat- vagy hétezer eurót fizettek ki, gondolom, a többiek is körülbelül ilyen összeget kaptak, nem tudom megmondani, az öregek mennyit tartottak meg.” – idézi a La Repubblica Davide Lanzafamét. Nincs is ezzel semmi baj, gondolhatnánk, olaszhonban ez még csak nem is számít elrugaszkodott havi bérezésnek, de egy közepesen komor szemöldök-összehúzásnál vélhetően az sem keltene szenvedélyesebb indulatokat, ha egy „Serie Zs-s” kiscsapat elleni edzőmeccset követően gólpasszprémium gyanánt ütné egy ilyen csinos kis összeg a csatár markát.
Valójában azonban Davide Lanzafame jól beletenyerelt egy sötét ügybe. A Honvéd új szerzeménye az olasz médiában megjelentek szerint több társával együtt részt vett a 2008 májusi Bari–Treviso (0–1) és a 2009-es Salernitana–Bari (3–2) mérkőzés manipulálásában. A korábbi U 21-es válogatott támadó fentebb idézet mondata is egy tavalyi ügyészségi meghallgatáson hangzott el, a Treviso elleni meccsre vonatkozóan.
Így már nem biztos, hogy olyan jó vásárt csinált vele a Honvéd. Persze az ártatlanság vélelme Davide Lanzafamét is megilleti, miként azt a gyanúba keveredő csatár mellett karakánul kiálló George F. Hemingway kiemelte, csak hát a kispesti tulajdonos korábban tett már ugyancsak sommás kijelentést arra vonatkozóan is, hogy aki bundába keveredik, az a továbbiakban aligha művelheti hitelesen ezt a szép sportágat. Arról nem is szólva, hogy történtek már érdekes események a Honvéd háza táján (ki ne emlékezne a pár évvel ezelőtti, égbe, a hátsó műfüvesre, illetőleg a kispesti piaci kofák kobakjára ívelt tizenegyesekre, de a nyolcvanas évekből felsejlik egy nem kevésbé feledhetetlen, a megboldogult Volán SC elleni 6–6-os bajnoki is), így különösképpen illik vigyázni a klub renoméjára, szellemiségére, egyáltalán az erkölcsiségre, ha szabad ilyen patetikus szóhasználattal élnem. Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani.
Egyébként Davide Lanzafame szimpatikus fiú. Fűti a bizonyítási vágy, nincsenek allűrjei, még Balotelli-szerű frizurával sem borzolja a kedélyeket – egyszerűen csak futballozni akar. Kötényeket, esernyőket, gólpasszokat osztogatni, no meg gólokat rúgni. A bundaügyről hiába is faggatják, nem nyilatkozik. Ez most tabu Kispesten. Csak közben Olaszországban javában folyik a vizsgálódás, és az sem elképzelhetetlen, hogy megállapítják a csatár büntetőjogi felelősségét.
Erre persze májusnál hamarabb aligha kerül sor, addig meg Davide Lanzafame lazán rúghat egy tízest a bajnokságban, és megnyerheti a kupát a Honvédnak. Mert – újfent kölcsönvéve Hemingway úr egy gondolatát – Vernes Richárd, Délczeg Gergely vagy Souleymane Diaby is megüti a mércét, „de kell egy befejező csatár, egy csibész, aki ott áll az öt és felesen, és nem mellé-, nem fölé-, hanem bevágja a labdát”.
Kiváló szakmai meglátás, Marco Rossi sem fogalmazhatott volna egzaktabb módon. Csupán egy nüansznyi kiegészítés, egy egészen apró lábjegyzet a fenti citátumhoz: ha nem így tenne, az még akár gyanús is lehetne.