Sokkoló a csütörtök reggel. Jön a hír, mit jön, valósággal ömlik a netről: Kővágó Zoltán nem indulhat Londonban. Diszkoszvető éremreménységünk doppingvétséget követett el. Hogy mi? Kiderül, az eset még tavaly augusztusban történt, állítólag „meglógott” egy ellenőr elől és nem adott mintát. Erre a sértődött osztrák pasi feljelentette. Nos, ennek a kicsinyes bosszúnak lett az áldozata, ezért nem állhat Kővágó dobókörbe az olimpián. És a Nemzetközi Sport Döntőbíróság (a „félelmetes”) CAS ennek a „kivagyi” ipsének a szavára ad. Elképesztő, mik zajlanak itt a sportvilágban!
De félre most a zsörtölődéssel – hisz úgysincs értelme, a kétéves eltiltás ellen nincs fellebbezési lehetőség már – figyeljünk inkább a szombaton kezdő magyarok sorsolására. A cselgáncsozó Csernoviczki Éva éppenséggel elkerüli a japán Fukumit és a román Dumitrut. Csatázzanak csak ők a „felső ágon”, a pici magyar lány majd menetel itt az alsón. Először egy holland akad útjában – nem tűnik nehéz falatnak -, majd az elődöntőbe jutásért az annál izmosabb belga, vagy egy koreai juthat ellenfélül.

Mohamed Aida a tőrvívásban egy amerikaival kezd, aztán a nyolc közé jutásért a világranglista vezető dél-koreai Nam-mal asszózhat. Ez viszont nem éppen „csemege”.

Ja, elkezdik a férfi focisták is. Nosza rajta, máris meglepetéssel. A japánok cikáznak ide-oda, szabadnapos kamikaze módjára rontanak rá a spanyol védőkre, egy szöglet után Ocu – mármint ez a távol-keleti srác becsületes neve – neki, 1-0 Japánnak. Aztán a szigorú bíró bácsi zuhanyozni küldi – jogosan – a baszk Inigo Martinezt, emberhátrányban az ibériaiak. Mata csak matat, meg kavargat-keverget, nem sok haszonnal, a felkelő nap országának fiai ezzel szemben csillognak-villognak, hihetetlen kondícióval szaladják be az egész pályát, és bizony, így kell mondani, hülyét csinálnak a spanyol védelemből. Esküszöm, ha egy kicsit rutinosabbak legalább egy „négyest” rúgnak. Ellenben marad az az egy, de bravúr a javából.

Brazília – egy másik aranyesélyes – saját csapdájába szalad – inkább sétál – majdnem bele. Egyiptom ellen Neymar és Oscar vezérletével fél órán át varázsolnak (3-0), majd egy órán át bóbiskolnak. Közben észre sem veszik, hogy a „fáraófik” rúgnak két gólt, és sanszosak az egyenlítésre. Jó, azért Pelé utódaival effajta csúfság nem esik meg.

Bezzeg a britek. Bellamy és Giggs walesi „fajta” lévén, soha az életben nem jutna el világversenyre, most ott virítanak a nemzetközösségi mezben az Old Traffordban. Ahol se híre, se hamva a hatalmas Manchester-hangulatnak. Néha egy-egy taps, felhördülés kíséri, ahogy valósággal szenvednek a szenegáliakkal szemben. Bellamy hamar betalál, sokáig vezetnek is, de nyolc perccel a lefújás előtt érkezik az ébenfekete éjféli – bocs, háromnegyed-tizenegyes – expressz Konaté személyében és „iksz” a vége.

Hát, ha ez a három nagyágyú válogatott valóban favoritként kíván a jövőben is játszani, sokat kell még dolgozniuk. Éljen! Holnap már megnyitó!

Hegedűs Henrik - olimpiaarcai.blogspot.hu