Két szoros és két sima negyeddöntőt láthattunk az elmúlt napokban. Alan McManus meglepetésre kiejtette esélyesebb honfitársát John Higgins-t, Mark Williams nagy verést kapott Dingtől, Hawkins későn ébredt Fu ellen, Selby pedig leiskolázta az eddig biztatóan játszó, de sokat hibázó outsider Kyren Wilsont.

McManus 13-11 Higgins

A negyeddöntő skót rangadóján a két veterán szinte végig fej-fej mellett haladt, többnyire Higgins került előnybe, de a higgadtan és taktikusan játszó McManus nem engedte messzire a hajráig. Bár a meccs nem volt épp egy fiatalos lendületű összecsapás, amit nem is várhattunk, hiszen a negyeddöntő három legidősebb játékosa közül kettő küzdött egymással. Ettől függetlenül a játékosok nem maradtak adósak a nagy breakekkel és a szellemes megoldásokkal, egész élvezetes találkozót hoztak össze.

A hajrában úgy tűnt, hogy Higgins megléphet, 11-9-nél kevéssé látszott valószínűnek, hogy Alan McManus lesz az, aki a négy közé jut. Ennek ellenére ez történt, Angles négyet nyert zsinórban, mind a négyben ötven fölötti breaket lökve (71, 52, 128, 60), így 13-11-re nyert és 1993 után (!) ismét VB-elődöntőben találta magát.

Ding 13-3 Williams

Ding Junhui két kiélezett meccs után ezúttal simán jutott tovább, sőt egy szakaszt meg is spórolt magának, ami értékes pihenőidőt jelentett a kínai játékos számára (ezt az értéket az elődöntő első szakasza bizonyítja is).  A háromszoros világbajnok Williams a gyengécske szezon után már ezzel a negyeddöntővel is túlteljesítette az elvárásokat és bár nem búcsúzott szépen, azért összességében értékelhető teljesítménnyel búcsúztatta a szezont.

Ami Dinget illeti, ő sem játszott lehengerlő formában, de stabilan tudott 50 fölötti breakeket lökni, és az esetek többségében nem engedte ellenfelét jó lehetőségekhez jutni. Alan McManus elleni elődöntője igazán érdekes kuriózuma a Crucible-nek, hiszen a kínai klasszis, aki minden más nagy tornát megnyert már, mindössze másodszor szerepelhet elődöntőben 2011 után (akkor Trump verte emlékezetes meccsen). McManus már rutinosabb ezen a téren, hiszen ő harmadszor jut a négy közé a legrangosabb tornán, ám az előző kettő elődöntős szereplése 1992-re és 1993-ra datálódik és a kor két legnagyobb klasszisa Jimmy White és Stephen Hendry állították meg.

Fu 13-11 Hawkins

Miután Barry Hawkins kiejtette Ronnie O'Sullivant a második fordulóban egy epikus mérkőzésen, a Marcu Fu elleni negyeddöntő első szakaszában teljesen összeomlott. Nyolc frame alatt összesen 103 pontot szerzett (Fu 641-et) és 1-7-re égett, sőt a pihenő után is Fu húzott kettőt, 9-1. Utána viszont Hawk ismét visszatalált a legjobb játékához, a második és a harmadik szakaszban ledolgozta hátrányát, de fordítani már nem tudott. Fu a nagy és növekvő nyomás alatt erősen megingott, odalett híres higgadtsága, de amit megőrzött belőle az elég volt ahhoz, hogy 13-11-gyel végül továbbjusson. Hawkins ezzel búcsúzott, Fu pedig élete második elődöntőjére készülhet 2006 után (akkor Peter Ebdon verte meg 17-16-ra egy legendás meccsen).

Selby 13-8 Wilson

Bár Kyren Wilsonnak volt egy szép szereplése Mark Allen megverésével, és előtte egy emlékezetes győzelme Joe Perry ellen, de Mark Selby ellen az esélytelenek nyugalmával készülhetett még így is. Nem is nagyon hagyott neki esélyt a világelső, 6-0-ig ment rögtön az elején és innen, ekkora rutinbeli (és képességbeli) különbséget egy Mark Selby nem enged ki a kezéből. 

Selby ellenfele Fu lesz majd az elődöntőben, ennek fényében a leicester-i játékos talán vádolható azzal, hogy surranópályán közelíti meg a döntőt, hiszen Milkins, Baird és Wilson legyőzése után került a legjobb négy közé, ami még egy PTC versenyen is meglepő névsor, egy VB elődöntőig vezető úton végképp. Mindenesetre Fu ellen is magas esélyesnek számít, hogy elérje élete harmadik döntőjét. Sokat számíthat két mellette szóló tény: a mezőnyben csak ő játszott eddig döntőt a Crucible-ben (és nyert is egyet), és eddig nem fárasztották ki.