Bennem már csak pár dolog motoszkál, a többiről beszéltem korábban itt-ott, különböző fórumokon, portálokon. Gátlástalanul, őszintén, ahogy azt tőlem/tőlünk (ikertestvéremtől) mindenki megszokhatta.
Van még két jelenség, amelyek nagy mértékben befolyásolták/befolyásolják labdarúgásunk megítélését. Az egyik, hogy az elmúlt évtizedben a honi labdarúgást az NB I-ben, az NB II-ben, az NB III-ban, sőt - mint tudjuk -, válogatott szinten is teljesen átszőtte a bunda. Most nagy lett a csend ebben a témában, de ne feledjük, néha amit a meccseken láttunk (jó lenne múlt időben beszélni erről), az "meg volt rendezve". Ennek köze nincs a szakmához, de azért gondoljunk csak bele: Te mint edző, jól dolgozol, jól felkészíted a csapatod, erre a mérkőzésen ellened játszanak (és nem az ellenfél, hanem éppen a saját játékosaid). Morbid! Ennél már csak az lehetett betegebb cselekedet, amikor edző és vezető is asszisztált ehhez a színjátékhoz. A másik jelenség kellemesebb téma, de emellett sem mehetünk el szó nélkül. Ez pedig, nem más, mint a Trollfoci. Ma Magyarországon - főleg a fiatalok körében - ha tetszik, ha nem: a magyar foci = trollfoci. Szinte már nincs olyan szereplő a magyar élvonalból, aki ne lett volna alanya bizonyos trollkodásnak. Jelenleg - csak a Facebookon - nagyjából 200 000 ember röhög minden áldott nap a Trollfoci különböző postjain. Én is nevetek olykor, bevallom. Szóval, ne dugjuk homokba a fejünket, vegyük észre, hogy egy sikeres avagy sikertelen labdarúgó kultúra megítélését ezek a szegmensek is befolyásolják. Innen kéne visszaállítani a renoménkat. Egy profi edző és egy profi játékos közszereplő. Én még nem voltam profi edző. Talán, éppen ezért gondolom azt, hogy sokkal hitelesebb lett volna, ha olykor ezek a bizonyos közszereplők álltak volna ki az emberek elé, és töredelmesen bevallották volna: valamit elszúrtunk, és gyengék vagyunk. Ehelyett, maradt a mismásolás, szemfényvesztés. Nem maradhat más hátra, minthogy beszélni kell, vitatkozni, összeülni, tanulni, képezni magunkat, képezni egymást, megnyílni, véleményt formálni. Közben pozitívabb szemléletet kialakítani magunk körül, abban a miliőben, ahol dolgozunk. Rávezetni játékosainkat, szüleiket, a szurkolókat, hogy mi szeretnénk, ha a magyar labdarúgás újra tényező lenne a világ térképén. Jelenleg, már régen nem az!
Szerintem, mivel most valóban épülnek stadionok, pályák, emellett a TAO révén elég sok pénz áramlott/áramlik ebbe az ún. látvány sportágba, így meg kéne ragadnunk ezt a pillanatot. A kérdés: mivel lennénk elégedettek? Gondolom, kizárólag azzal, ha utánpótlás válogatottjaink rendszeres Eb és Vb résztvevők lennének, ha A-válogatottunk kijutna végre valahára egy világeseményre, és ha klub csapataink megélnék a tavaszt a nemzetközi kupákban. Ez egy szép vízió, de ekkor valóban egy sikeres nemzet lennénk. Amíg ez nem így lesz, addig továbbra is csak polemizálunk majd újra és újra az edzőképzésről, alapvetően, a sikertelenségünkről. Most is ez történik.
Summa summarum: újra meg kell tanítanunk győzni a magyar játékosokat, mert nem tudnak győzni! Képtelenek rá!
Amikor majd arról beszélünk végre, hogy mennyi jó játékosunk van, na, akkor mi is győztünk, mármint a magyar edzői szakma. Engem most kifejezetten motivál, hogy mindenki rajtunk röhög. Remélem, Titeket is. Személy szerint - mint labdarúgó edző -, nem szeretnék lúzer maradni az emberek szemében 60 éves koromra, de legfőképpen a játékosaim szemében nem!:)
Wágner Gábor