Az év első mérkőzése, mégha csak felkészülési is, megmozgatta a szurkolókat. Mintegy ezer néző előtt kezdődött a találkozó. Szűk három hete kezdte a tavaszi idényre a ráhangolódást a csapat. A hírek szerint az ilyenkor szokásos fizikai alapozáson vannak túl csak a srácok. A mutatott játék alapján ebben bízhatunk, mert a játékelemekben, főleg azok megvalósításában nem sok újat láttunk. Bő egy hónap áll rendelkezésre a taktika csiszolására, erre szükség is lesz. Mégsem volt haszontalan ez a találkozó, hiszen  rögzíthetjük a kiindulási állapotot, a későbbiekben ehhez viszonyíthatunk, miben lesz előrelépés. Fő az optimizmus így év elején. Nézzük a némileg rendhagyó összefoglalót a meccsről.

A kezdéskor kiderült, hogy Rudolf nem lép pályára. Hosszú kihagyás után még mindig speciális edzéseket végez. Igazából ez jó hír, a klub elért arra a szintre, hogy egyéni rehabilitációval, formába hozással tudja segíteni a játékosát. Ilyen huzamosabb sérülés után fennáll a rásérülés veszélye, ezt ősszel láthattuk is. Most van idő a fokozatos visszatérésre. Ami inkább meglepő volt, hogy a második félidőben pályára lépett Sekour, aki a hírek szerint alig egy hete kezdte a felkészülést. Gal és Rakovic az őszi bejelentésnek megfelelően csapatot kereshet magának. Ezek figyelembe vételével különösebb meglepetés nem volt a kezdőben, a klubtrendnek mondott 4-2-3-1-ben kezdtünk. Gohér visszakerült bal védőnek, Vadász pedig immár a szokásosnak nevezhető belső védő poszton kezdett. Ami még érdekes, hogy Tisza  ezúttal visszavontan, Bacsa mögött játszott.

Mindenki más az ősszel megszokott posztját kapta. Érezhetően feljebb toltuk a védekezésünket, nem a Sisa-érában megszokott mélységben próbáltuk a labdaszerzést. Azonban agresszív labdaszerzésből egyetlen támadást sem tudtunk indítani (valójában sem agresszivitás se labdaszerzés nem volt a támadó harmadban), így a váltásnak csak a hátrányait éreztük. Az ellenfél könnyedén került a védelmünk mögé, főleg széleken, az első gólnál például meglehetősen pofátlan módon játszották ki a helyzetet, de többször is lőhettek volna gólt hasonló szituációból. A feladat adott a továbbiakban. Agresszívebb letámadás, gyorsabb védőmunka. A mérkőzés utáni nyilatkozat alapján ehhez új játékos is segítséget nyújthat a szakvezetésnek: “lehet olyan játékos, akit már nem valószínű, hogy próbáztatni kell”. Ez azt sejteti reményeim szerint, hogy megvan a kiszemelt erősítés. Szentes másik elvárása egy gyorsabb passzjáték megvalósítása. Nos lesz mit tennie. Talán itt lesz a legnehezebb dolga, a rossz beidegződéseket kell átprogramoznia a játékosok fejében. Az átvétel és a továbbpassz közötti gondolkodási időt rövidíteni kell. A másodosztálybeli ellenfél az első félidőben gördülékenyebb passzjátékot mutatott, mint mi. Ami fejlődés volt az őszhöz képest, hogy nem voltak kétségbeesett felívelések, végig földön próbáltuk tartani a labdát, bár -amint fentebb írtam- ennek egyelőre nem volt látványos eredménye. Bacsához már elvétve jutott labda, egy jobboldali elfutás utáni beívelés volt az egyetlen helyzete. A játékból hiányzott a kreativitás. Ez lehet egyrészt a nagyobb terhelés miatt, másrészt az idő rövidsége miatt. Mindenesetre javulni kell ebben is a továbbiakban. Ezért lesz szükség Rudolfra, aki jó forma esetén segíthet ezen a problémán. Felmerül a kérdés, hogy ki helyett játszhat majd? Játékelméletileg Luque, Tisza vagy  Bacsa helyét veheti át. Remélhetőleg szerdán a Mezőkövesd ellen kiderül, milyen szerepet szán neki Szentes. A középpályán Gosztonyi volt a legagilisebb, Vági felfutásaival ők tudtak némi mezőfölényt kicsikarni. A szögletek jobbak voltak a korábbiaknál, végre nem az ellenfél kezébe íveltük a labdát. Ilyen szituációból született a kapufánk is. A mélységi labdakihozatalt -amiben ősszel gyengék voltunk és Szentes előrelépést ígért a tavaszra- nem gyakorolhattuk, mert az ellenfél csak a félpályánál kezdett labdaszerzésbe, előzékenyen átadta a terepet. De talán nem is baj, mert erre nem vagyunk még felkészülve. Épp elég gondot okoztak a támadásaik nekünk az első félidőben így is.

A második félidőt teljes sorcserével kezdtük. Pár perc alatt megfordítottuk az eredményt, olyan egyérintős passzjátékot mutattunk kétszer is, hogy az ellenfél csak kergette a labdát. Sekour és meglepő módon Abdou volt a főszereplő ebben, néha Fernando is csak lesett, hol a labda. Az első gól egy Sekour-Seydi kiugratásból született meg. Abdou révén uraltuk a pálya közepét, Sekour ismét bizonyította, hogy jól lát a pályán. Az Abdou, Sekour, Seydi hármas nem csak a gólörömben mutatta meg, mennyire megértik egymást, hanem játék közben is. Ennek a három srácnak egyszerre kell pályán lennie, olyan pluszt adnak egymásnak a jelenlétükkel, amire jelenleg más játékosok nem képesek a keretből. Szemmel láthatóan élvezték a játékot együtt. Aztán mielőtt elégedetten hátradőlhettünk volna, hogy ez kell nekünk, tíz perc után alábbhagyott a lendület és gyenge szombat délutáni szunyókálást mutattak a mérkőző felek. Időnként Abdou rugóit csodálhattuk meg és Gallardo próbálta rendszeresen a jobb szélt meghúzni, egy ilyenből lett a második gól. A végére elfáradt az ellenfél, egy kapushibából meglett a harmadik, de tíz percet leszámítva mi sem játszottunk jól. A fiatal védőinket nem tette próbára az ellenfél ebben az időszakban. Menyhért és Eperjesi kihasználta az ellenfél passzivitását és fellépett a támadásokhoz, de még nem tőlük kell várni a gólpasszt. Hutter remek felépítésű játékos, oda kell rá figyelni. Labdaszerzésben Abdou még mindig a király. Hiába került ki a csapatból a viszonylag gyenge előre játéka miatt, ha nincs, aki helyette megoldja a labdaszerzést. Ezt ősz óta tudjuk, most Szentes veselkedhet neki a probléma megoldásának. Ez kulcskérdés lesz a tavaszi szereplésnél.

Összességében a hivataloson látható összefoglaló és az eredmény hízelgő ránk nézve. A mutatott játék tíz percet kivéve ötlettelen volt. Igazából most kezdődik a felkészülés érdemi része, így van idő előrelépni, sokat kell dolgozni a csapatnak, de ezt az ősszel mutatott játék alapján tudtuk.