Érzelmes kezdést követően kaptunk ki a Manchester United-től (és a bíróktól) az Anfielden.

Csodálatos volt látni a fehér-vörös nézőtéren a 96-ra emlékező feliratokat a meccs előtti percekben, ezt a meccskezdést sosem fogjuk feledni (ahogy azt sem, hogy United-szurkolók belerondítottak ebbe).
 

Reina - Kelly, Skrtel, Agger, Johnson - Allen, Gerrard, Shelvey - Sterling, Suárez, Borini kezdővel vágtunk neki a meccsnek, a Unitednél hiányzott Rooney, de visszatért a (Juhász Roland által nemrég lerúgott) Van Persie, valamint Evra is pályára lépett. A hetedik percig csak tapogatóztak a csapatok, ekkor azonban egy távoli bombával próbálkozott a United veteránja, Ryan Giggs, majd a másik kapunál Suárez veszélyeztetett (Lindegaard-nak volt nagy mákja). A kilencedik percben Shelvey szögletét Gerrard vágta rá, ugyan mellé ment, de a fél stadion talpra ugrott gólt kiáltva.

Az első negyedórára jellemző volt, hogy mindkét csapat szétszórtan, sok eladott labdával játszott, de a Liverpool talán több veszélyes akciót vezethetett. A 21. percben Evans rántotta le Aggert a tizenhatoson belül, a játékvezető azonban nem fújt a sípjába.

A félidő közepe kemény mezőnyharccal és továbbra is sok eladott labdával telt. A 30. percben Sterling bedobásból hozta helyzetbe Suárezt, akinek az utolsó pillanatban lopták le a lábáról a labdát. Hasonló helyzet alakult ki Van Persie előtt egy perccel később, Skrtel tisztázott. A 32. percben Evra döngölte földbe Sterlinget, hatalmas füttykoncertet kapott a Koptól, lapot viszont nem. Egyre többször alakítottunk ki helyzetet a United kapuja előtt, azonban szokás szerint hiányzott a jó befejezés, vagy a jó utolsó passz (Kelly pedig folyamatosan ívelgetett a jobb szélről, vaktában, a semmibe).

A 39. percben Shelvey egymás után két játékos ellen szabálytalankodott (másodjára nyújtott lábbal), piros lett a "jutalma". Levonulás közben egyébként csúnyákat mondhatott Szőralexnek, mert hevesen gesztikulálva a rágózó edző mutogatott. Az eset után nem sokkal, a 42. percben Lindegaardnak kellett résen lenni: Suárez szabadrúgása bevágódott volna.
 

Az első félidőt követően egyértelműen látszott, hogy a mostani MU simán megfogható lenne, mert rendkívül szervezetlenek. A Liverpool úgy játszott, mint eddig: a mezőnyfölény megvolt (méghozzá tetszetős játékkal), csupán az utolsó tökéletes mozdulat hiányzott a gólhoz, több esetben is. Suárez volt a legjobb támadónk (az egyedüli, aki végig mozgásban volt), most Sterling nem villogott annyira. A középpályán viszont Gerrard tűnt sokkal jobbnak, mint korábbi meccsein. A félidőben mindenképp bedobtunk volna Rodgers helyében egy középpályást (pl. Hendersont, aki kezdhetett is volna Shelvey helyén), talán Borini helyett. Ehelyett Borini helyére Suso érkezett (mialatt Scholes is pályára lépett a Unitedben).

Egyből az első akcióból megszereztük a vezetést, Gerrard mellel levette a hozzá pattanó labdát és ballal bevágta. 10 emberrel szereztük meg a vezetést, Susotól indult az akció, úgyhogy Rodgersnek bejött a cseréje (végre merészet húzott!). A United természetesen egyből felpörgött, az 51. percben aztán Rafael egyenlített egy csodás góllal, Pepének köze nem lehetett hozzá.

Az 57. percben egymás után Suárez és Sterling is elbukott egy lábban a United 16-osán belül, büntető azonban nem követte az eseményeket. A Unitednél egyébként Carrick volt a legjobb, őt kellett volna kikapcsolni, mert kulcsfontosságú passzokat tudott osztogatni a társainak.

A 61. percben ismét Suárez dolgoztatta meg Lindegaard-ot, jó volt látni, hogy végre 16-oson kívülről is merünk próbálkozni átlövésekkel. A 65. percben Suso veszélyeztetett, Lindegaard megint a helyén volt. Aztán lejött Sterling, Henderson állt a helyére, így Suso került ki jobboldalra, Hendo pedig baloldalt támogatta Suárezt.

A félidő közepén egyre nagyobb nyomás nehezedett Reina kapujára, de úgy tűnt, hogy 10 emberrel jobban védekezünk, mint az utóbbi meccseken 11-gyel.
 

 Gerrard megmutatta, hogy igazi kapitány, aki példamutatóan és lelkesítően vetette magát a harcba a mai napon, szezonbeli legjobb teljesítményét nyújtva. 

A 76. percben Glen Johnson hozott össze egy büntetőt a Unitednek (hátulról, labdát nem érve szabálytalankodott Valencia ellen, de előtte még Aggerrel is ütközött a félpályán, akit hordágyon vittek le, s Carra állt a helyére), Van Persie pedig a több perces ápolási intermezzo ellenére belőtte.

A rendes játékidő végéig szinte csak a United támadott, de nem túl nagy vehemenciával, néhány kontrára nekünk is futotta az erőnkből. De gól már nem született, miként a hivatalosan öt (gyakorlatilag hét) perces hosszabbításban sem. Martin Kelly viszont egy rossz lépés után a térdét fájlalta, ami újabb fejfájást jelentett Rodgersnek, mert elfogytak a cseréink, így csak lebaktatott a jobboldali védőnk és kilenc emberrel fejeztük be a meccset.

A játékvezetéssel nem lehetünk elégedettek, elvégre Shelvey kiállításához hasonlóért sem Scholes, sem Van Persie nem kapott sárgánál többet (ráadásul Evans csúszott két nyújtott lábbal az esetkor). A büntető viszont erősen véleményes volt, Johnson két lábbal csúszott be hátulról, megadható - bár a hazai pálya előnye egyáltalán nem látszik a Manchester United elleni meccseinken.

Öröm volt viszont nézni a Liverpoolt, és rég írhattuk ezt le. Gerrard megmutatta, hogy igazi kapitány, aki példamutatóan és lelkesítően vetette magát a harcba a mai napon, szezonbeli legjobb teljesítményét nyújtva. Rodgers végre mert merészet húzni Suso játékba dobásával, Henderson viszont látványos pluszt már nem adott a 10 emberrel küzdő csapatunknak. Sajnálatos, hogy emberhátrányban is jobbak voltunk a Unitednél, mégis meg tudták nyerni a meccset, de a mutatott játék bizakodásra ad okot (kivéve Agger és Kelly sérülése - előbbit igen nehéz lesz pótolni, de talán most jött el Coates ideje). UPDATE: Állítólag Borini is kisebb sérülés miatt kellett lejöjjön.

In Rodgers We Trust!