Vélemény

Lehetetlen vitatni, hogy Dzsudzsák megérdemli a válogatottságot, de...

  • varin

A debreceni cséká hamarosan a magyar futball történetének legtöbbszörös válogatott játékosa lesz. Jól van ez így?


>>>Minden, amit a 2022-es foci-vb-ről tudni kell<<<


A hét elején kihirdette keretét Marco Rossi az utolsó két válogatott mérkőzésre, amelyet a Nemzetek Ligájában szenzációs játékot nyújtó együttes Luxemburg, illetve Görögország ellen vív majd meg néhány napon belül. A keretbe a debütáló Németh András mellett meghívót kapott Dzsudzsák Balázs is, aki az idegenbeli mérkőzésre nem utazik el, ám a világbajnokság nyitónapján, néhány órával az Ecuador-Katar meccs előtt 109. alkalommal is magára húzhatja a címeres mezt, éppen úgy a görögök ellen, ahogyan 2007 június 2-án kezdte. Ez a meghívó, illetve az elmúlt hetek nyilatkozatai viszont igen nagy port kavartak szurkolói berkekben. Szubjektív véleménycikk következik.

Miért kapott meghívót Balázs?

Ezt a legelfogultabb debreceni hívek sem vitatják valószínűleg, Dzsudzsák azért lehet rekorder, mert vannak megfelelő ismerősei megfelelő helyeken, akik még Rossira is képesek megfelelő nyomást helyezni ilyen kérdésekben is. Nem szeretnék különösebben belemenni a nyírlugosi futballcelebünk életútjába és kapcsolataiba, de mindenki tudja, hogy befolyásos barátai vannak, így nyugodtan leszögezhetjük, a tar szövetségi kapitány nem a jelenlegi teljesítménye alapján hívta be, állítsa bár ő az ellenkezőjét.

És pontosan ez a faktor, amely egyszerre teszi keserédessé a rekorddöntést és teszi hiteltelenné Marco Rossit.

Mint arról korábban is írtam, a két sportember közötti ellenszenv teljesen egyértelmű és látványos. Rossi mondvacsinált okok miatt akkor sem szavazott bizalmat Dzsudzsáknak, amikor megérdemelte volna a tisztességes búcsúmeccset és a visszavonulást. A lassan 36 éves játékos kapcsán egy dolgot nem szabad elfelejteni: a visszavonulás előtt is képes maradandó teljesítményt letenni az asztalra, egyértelműen fazonszabásza és ilyen korban is leglelkesebb tagja, motorja a Debrecennek. Akik látnak Loki-meccset, azok nem vitathatják: Dzsudzsi veteránként, rendkívül sok pénzzel és biztos háttérrel is úgy küzd a csapata sikeréért, ahogyan egy 18 éves tininek kellene.

Példát mutat a pályán, a pályán kívül és nem véletlenül közönségkedvenc a sajátjai között. De kifejezetten üdvözítő volt látni azt is, ahogyan lecserélték a Vasas elleni meccs alkalmával, ő pedig gyakorlatilag végigpacsizta a Vasas-szurkoló kisgyerekeket, akik a felnőttekkel együtt tapsolták meg őt, elismerve remek játékát és szenzációs gólját.

Magyar válogatott rekorderek
Játékos Meccs Gól
Dzsudzsák Balázs 108 21
Király Gábor 108 0
Bozsik József 101 11
Gera Zoltán 97 26
Juhász Roland 95 6
Fazekas László 92 24
Grosics Gyula 86 0
Szalai Ádám 86 26
Puskás Ferenc 85 84
Forrás: Wikipedia

Balázs 2019-ben, a Wales elleni vesztes Eb-selejtezőn volt utoljára válogatott, vagyis szinte napra pontosan 3 éve. Ekkor az Ittihad Kalba játékosaként az arab ligában rúgta a pettyest, 22 meccsen 6 gólt szerezve. Tehát mióta visszatért a Cívisvárosba, nem kapott levelet az MLSZ-től a postaládájába.

A hazaigazolás óta egyébként több ízben is parádés formában futballozott, rúgótechnikáját, győzni akarását pedig nem lehetséges elvitatni. Noha az NB II él-, majd az NB I középcsapataként a Lokiból meghívót kapni a válogatottba nem egyszerű feladat, de íme néhány név, aki 2019 novembere óta behívót kaphatott Rossitól.

Ők is válogatott behívót kaptak, mióta Dzsudzsák legutóbb játszott
Szappanos Péter (Honvéd), Tóth Balázs (Puskás), Mocsi Attila (ZTE), Baráth Péter (Debrecen), Cseri Tamás (Mezőkövesd), Szőke Adrián (Heracles), Babati Benjámin (ZTE), Tamás Krisztián (Honvéd), Pátkai Máté (MOL Fehérvár), Könyves Norbert (Paks), Varga Kevin (Kasimpasa)

Határozottan állítom, hogy a fenti játékosok többségénél Dzsudzsák többször is sokkal jobb formában volt, még akkor is, ha a kapusokat külön kasztként kezeljük. Csak hogy kicsit például Dzsudzsi csapattársa ellen beszéljek, Baráth október 16-a óta nem is lépett pályára a Lokiban, mégis megkapta a meghívóját. Azt pedig Lothar Matthäus óta azért tudjuk, ezek miért történnek meg...

Több olyan időszak is volt tehát, amikor a nyírlugosi srác behívót kellett volna kapjon teljesítménye alapján, ám Rossi szándékosan ignorálta őt - ebben persze vélhetően a játékos néhány szúrós megjegyzése is szerepet játszott.

 

Dzsudzsák, mint céltábla

Magasról lehet nagyot esni - tartja a mondás, és ez különösen igaz a sztárfocistákra. Aki kiemelkedőt nyújt, aki ünnepelt sztár, annak mindig van utálói, és azzal szemben sokkal hamarabb fogy el a türelem, sokkal gyorsabban válik céltáblává. Jelenleg éppen Szoboszlai Dominik kapcsán éljük ezt, aki ha nem játszik minden meccsen 10-esre a válogatottban, akkor igen gyorsan érkeznek a "zselézett hajú, beképzelt ficsúr" jelzők. Most Szoboszlai, az elmúlt években pedig Dzsudzsák volt, akit piedesztálra állított az ezerfejű, majd amikor lehetősége volt, ütötte-verte, amíg csak lehetett.


Nyerni akarsz a világbajnokság alatt? Olvasd el két cikkünket, amely hozzásegíthet, hogy te is nyerj a vb-vel.

 


 

Elsőként ez akkor történt meg, amikor Balázs mindenki álmát szertefoszlatva, nem a Real Madridot, a Milant vagy a Manchester Unitedet "választotta", hanem az akkor gyakorlatilag összevásárolt sztárcsapattá és luxustermékké váló Anzsi Mahacskalához igazolt, majd innen fél év múlva rekordot jelentő 19 millió euróért a Dinamo Moszkvához. És innen indult a lejtmenet számára, már ami a közmegítélést illeti.

 

Dzsudzsákot nagyon könnyű utálni, megvetni. Ő az otthon, pörköltszaftos asszonyverőben ülő "wannabeszövetségikapitányok" elsődleges célpontja, mert hozott egy teljesen érthető döntést és a pénzt választotta, amikor volt rá lehetősége.

 

A PSV-ben olyan teljesítményt tett le az asztalra, amely után két út állt előtte: a pénzt választja vagy egy topligába próbál szerződni, amely több szempontból is sokkal rizikósabb. Hozzá kell tenni, 2015 tájékán többször is összeboronálták a Herthával, ám az akkor Dárdai Pál-vezette berlini gárda nem tudta megfizetni a Balázs által kért összeget.

Remek analógiát lehet húzni Dzsudzsák és az akkori PSV másik nagy sztárja, Ibrahim Afellay között, akit talán még magasabb polcra is helyeztek, mint a leendő válogatott rekordert. A holland játékos végül a Barcelonához szerződött, de volt a Schalke, az Olimpiakosz és a Stoke City játékosa is, vagyis 3 topligát is megjárt. Viszont kiteljesedni csak a PSV-nél tudott, igencsak durva statisztika, hogy a három topligában összesen 105 mérkőzés jutott neki (annak is több mint a fele a gyenge Stoke-ban), ezeken pedig 9 gólt szerzett és 6 gólpasszt adott úgy, hogy például a Barcában meccsenként átlagosan alig 30 percet töltött a gyepen.

Két hasonló képességű játékos, eltérő pályafutás, mégsem mondhatjuk például Afellayra, hogy megváltotta a világot és kihozta a benne rejlő ígéretet, noha legalább megpróbálta.

A válogatott behívóval kapcsolatos "divatgyűlöletre" pedig örömmel ültek rá többen is, akik úgy érezték, most aztán megmondhatják a magukét és kicsit újra visszatérhetnek a sportsajtóba. Hrutka János szerint nincs jó üzenete ennek az egésznek, László Csaba szerint értelmetlen a búcsúmeccs, Esterházy Márton szerint pedig ez egy ajándék, amit senki sem támogat.


Dzsudzsák, mint válogatott?

A magyar válogatott fejlődése és Rossi munkájának sikere megkérdőjelezhetetlen, fantasztikus éveken van túl a nemzeti csapat, gyönyörű, ami most zajlik a nemzeti együttesnél. Ebben a csapatban nincs igazán helye Dzsudzsáknak, aki már semmiképpen sem egy 90 perces játékos, számolni vele hosszútávon nem lehet, taktikát építeni köré nem érdemes.

Nyilvánvalóan soha többé nem lesz válogatott, a 109. lesz számára az utolsó, noha ő sejtelmesen nyilatkozott ezzel kapcsolatosan is. De valahogy így az egész annyira keserédes - a legrosszabb szóval élve, szánalmas - lesz, amely egyik szereplőnek sem jó. Rossz Dzsudzsáknak, mert mindenki ajándéknak kezeli majd, rossz Marco Rossinak, mert kénytelen azt nyilatkozni, hogy "ez nem egy ajándék, senkinek sem teszek szívességet, csak egy olyan srácot tisztelek meg, aki nagyon sok munkát végzett a válogatott érdekében". Tudjuk, hogy ez nem igaz.

Nem szabad azonban elfelejteni, hogy Balázs Eb-re vezette a válogatottat, ne felejtsük el a románoknak lőtt fantasztikus gólját, esetleg a finnországi 94. perces drámát vagy éppen a Portugália elleni csodálatos két gólját sem.

Dzsudzsák vita nélkül megérdemli, hogy rekorder legyen, azt pedig nekünk sincs jogunk megkérdőjelezni, hogy ez neki miért ennyire fontos, ahogyan azt sem, hogy miért nem nyert Bajnokok Ligáját a Real Madriddal. Rendkívül sokat köszönhet neki a magyar futball, a tisztességes búcsú pedig 2-3 évvel ezelőtt kijárt volna neki. Ez sajnos így tényleg nem az igazi...

 

*: A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a Hathárom teljes szerkesztőségének véleményét. Sőt :)

22bet