- Annak idején te is sok más kisgyerekhez hasonlóan focival kezdted a sportolást. Hogy kerültél át mégis a kilencvenes években itthon még gyerekcipőben járó fallabdázás világába?
- Kilenc éves koromban édesapám hozott le a squash pályára, amely játék aztán annyira megtetszett, hogy ott is hagytam miatta a focit, bár abban is tehetségesnek találtak. Ebben a játékban egyedül vagyok, amit elérek, az csak rajtam múlik, nem pedig a csapattársaimon. Jól ment a foci is, de sokszor idegesített, hogy nem tudom a mások által elkövetett hibákat kijavítani. A fallabdában aztán meglehetősen korán értem el sikereket az akkori korosztályos versenyeken, ami nyilván segített abban, hogy ki is tartottam a sportág mellett.

- A közelmúltban sorozatban tizedik országos bajnoki címedet szerezted meg. Minek köszönhető, hogy ennyire domináns vagy a magyar mezőnyben?
- Talán a sportági viszonyokkal lehet ez a leginkább összefüggésben. Annak van igazán esélye megélni ebből a sportágból, aki eljut a világranglista első 50-80 helyezettje közé. Legalább a Top100-ba be kell jutni ahhoz, hogy valami pénzt is lehessen szerezni a fallabdázásból. Ahhoz viszont, hogy valaki ezt a szintet elérje, komoly befektetések kellenek, sok munkát kell letenni az asztalra. Mint minden más sportágban, itt is nehéz a világelitbe bekerülni. Akik megpróbálták az elmúlt 10-15 évben, azok közül csak a nyolcszoros magyar bajnok Török Andrásnak sikerült eljutni rajtam kívül a 100-ba, a többiek még a közelébe sem kerültek. A többi magyar játékos kipróbálta ugyan a nemzetközi mezőnyt - az egyetlen továbblépési lehetőséget -, de nem igazán tudtak ott megragadni. Mivel az utazás elég sok pénzkiadással jár, ezért egy idő után szerintem ők belátták, hogy nincs arra esély, hogy ebből a sportágból megéljenek. Visszaléptek egy félprofi szintre, ahol itthon a munkájuk mellett csinálják a sportágat. Én pedig maradtam az egyetlen, aki ebből él meg, aki délelőtt és délután is jár edzeni. Ezáltal olyan előnyre tettem szert az itthoni játékosokkal szemben, hogy emiatt lehetek jobb a többieknél huzamosabb ideje.

- Hasonló a versenyrendszeretek, mint a teniszezőké, de azért mégis van eltérés, pontosan mi?
- Itt is a pénzdíjak összege határozza meg, hogy egy-egy versenyen hány pontot lehet gyűjteni, csakúgy, mint a teniszben, ráadásul itt is 12 hónapos időszakot vesznek figyelembe a világranglista meghatározásakor. Annyi a különbség, hogy nálunk nem hetente, hanem havonta jönnek ki csupán a ranglisták. A legjobb helyezésem a 37. pozíció volt, amelyet 2009-ben értem el, jelenleg a 91. helyen állok a ranglistán. A tavalyi évben viszont volt egy kis hullámvölgyem. Pont tavaly játszottam húsz éve, volt egy magánéletbeli problémám is, kevesebbet edzettem. Közbejött még ráadásul egy sérülés is, ami hátráltatta a felkészülésemet, ennek köszönhetően csúsztam vissza a rangsorban. De tény, hogy az utóbbi öt évben nagyon megerősödött a középmezőny a világ fallabdázásában. Főleg az egyiptomi térségben kezdtek el nagyon sokan játszani, és kiváló versenyzők kerültek be a mezőnybe, mondhatjuk, hogy náluk ez tulajdonképpen egy új nemzeti sportág lett.

- Idén szeptemberben ismét szavazás lesz az olimpiai mozgalom sportági bővítéséről. A fallabdázás az elmúlt két alkalommal (a 2012-os és a 2016-os nyári olimpia programbővítésekor) szoros csata után végül nem került be az ötkarikás programba. Most milyen esélyeket látsz arra, hogy a sportág ott legyen a 2020-as nyári olimpián?
- Korábban elképzelhetetlennek tartottuk azt, hogy a londoni olimpiára nem kerül be a squash, hiszen az egész sportág Londonból indult, a legjobb angol játékosok ott vannak folyamatosan a TOP10-ben, de aztán valahogy mégsem sikerült elintézni, hogy felkerüljünk a 2012-es olimpia programjába. Hiába volt a NOB-tagok körében több mint 50%-os támogatottságunk, végül néhány szavazat hiányzott. Engem viszont annak idején nagyon meglepett, hogy a rögbi hét fővel játszott változata például bekerült a 2016-os riói olimpiára. Ezek után azon sem csodálkoznék, ha most sem kerülnénk be, de azért nagyon drukkolok. Annak örültem, hogy Roger Federer révén egy komoly nemzetközi sportsztár is a squash mögé állt, így az ő neve is segítheti a kampányt, amelyben a sportdiplomaták lobbija mellett több helyen flash-mob rendezvényekkel is próbálták népszerűsíteni a fallabdázást.

- Elég régóta benne vagy a TOP100-ban ebben a sportágban, de az internetes híroldalak találati listáit böngészve megállapítottam, hogy még sincs olyan ismertséged, mint ha teniszben lenne hasonló pozíciód. Mi lehet ennek az oka?
- Ez egy nagyon jó kérdés. Ezt én magam sem értem, és általában rosszul is esik, hogy az én sportágam ennyire háttérbe szorul. Talán kevesebben fallabdáznak itthon, mint teniszeznek, de itt is közel ugyanolyan nehéz bekerülni a nemzetközi mezőnybe. Tavaly Iránban és Írországban nyertem nemzetközi versenyt - tízezer dolláros díjazásút, ami nálunk elég rangos viadalnak számít - de egyik győzelmem sem jelent meg igazán a magyar médiában. Sajnos ez van, nem tudok ezzel mit kezdeni. Néha előfordul, hogy megismernek valahol az utcán vagy a különlegesebb nevem miatt megmaradok az emberek fejében, de közel sincs olyan ismertségem, mint például Szávay Áginak.

- Nem lehet, hogy a teniszhez viszonyítva jóval nehezebb közvetíthetőség van a háttérben?
- Korábban érte kritika a squasht azért, mert nem lehet jól látni a televízióban a mérkőzéseket. A technika viszont most már rengeteget fejlődött, manapság már az összes kiemelt versenyt full HD-s kamerával veszik, hat-hét különböző helyen elhelyezett kamerával mutatják, a labdát UV-pöttyökkel vonták be, hogy még jobban látható legyen. Rengeteget fejlődtek a televíziós squashmérkőzések azzal, hogy a kameraállásokat jobban váltogatják, a korábbi, csak a hátsó kameraállásra koncentráló közvetítés tényleg nem volt még az igazi.

- A csapat Európa-bajnokságon két éve a finn bajnokot győzted le 3-2-re, aki akkor a huszadik helyen állt a világranglistán. Ez volt eddig a legnagyobb „skalpod”, min múlik az, hogy ennél magasabban jegyzett ellenfelet nem sikerült legyőzni?
- Technikai különbségek nincsenek már ilyen szinten. Az egyetlen különbség, hogy én úgy döntöttem, hogy maradok itthon. Ez azt jelenti, hogy az itthoni mezőnyben én a 200-300. közötti ranglistás helyezéssel rendelkező ellenfelekkel játszom, míg a Top20-as játékosok egymás ellen edződnek. Vannak már fontos squash-csomópontok a világban, ilyen az angoloknál London és Manchester, a franciáknál Marseille környéke, de Amszterdam, New York, Kuala Lumpur vagy éppen Hong-Kong is fontos sportági központok, ahol számos fallabdázó készülhet egymással. Én viszont úgy döntöttem, hogy maradok itthon. Ez a squash szempontjából mindenképpen hiba volt, de én nagyon szeretek Magyarországon lenni. Ráadásul így is az év felét utazással töltöm el, ami elég fárasztó tud lenni. Főként Angliába és Franciaországba járok edzőtáborozni nyáron, a világranglista második Grégory Gaultier-nál voltam például kint többször, akivel elég jó barátságban vagyok. De más az, ha kimegyek két-három hétre, és más az, ha valaki egész évben ilyen szinten tud készülni. Így is csodálni szokták a nemzetközi mezőnyben, hogy Magyarországról, ilyen minimális squash-élettel a hátam mögött el tudtam jutni erre a szintre.

- Előfordult-e már, hogy a sportág legjobbjai közül valaki felhívott téged, hogy veled akar edzeni és készülni?
- Igen, természetesen volt rá példa. Két-három évvel ezelőtt ez sűrűbben előfordult, akkoriban én is többet szervezkedtem, így a TOP100-ból körülbelül húsz játékos töltött el több-kevesebb időt magyarországi versenyen vagy jött hozzánk edzőtáborban. Itthonról is vannak megkeresések, hetente előfordul, hogy felhívnak és jönnek hozzám edzésre amatőrök vagy magasabb szintre jutni akaró félprofi játékosok. Ez elől sem szoktam elzárkózni, szívesen együtt dolgozok bárkivel.

- A pályán kívül milyen edzésmunkát végzel?
- Vannak olyan gyakorlatok, amikor gumikötéllel kell a T-pontról robbanékony megindulást gyakorolni. Rengeteg medicinlabdás edzés van, ahol főként a törzset és a hasizmokat erősítjük. Ide jó reflexek és tökéletes állóképesség kell. Kombinált a sportág, mert nagyon intenzív rövid sprinteket kell hosszútávon is bírni. Egy nemzetközi meccs olykor másfél órán keresztül is eltart, és ilyenkor közel 15 km-t kell mozognunk, aminek 90%-a rövidtávú sprint. Egy elég összetett sportágról van szó, amely ennek megfelelő edzésrendszert is igényel. Van olyan is, amikor csak én szólózok, vagyis egyedül gyakorlom a pályán az ütéseket, hiszen a négy fal elég sok kombinációt ad már önmagában is a játékra. Ezeket a gyakorlatokat persze nem én magam találom ki, van egy kondiedzőm, Altvater Csaba személyében és egy squashedzőm is. Colin White már több mint tíz éve foglalkozik velem, így hárman együtt rakjuk össze a felkészülési programomat, de a versenyekre már általában egyedül utazom el.

- Más ütős sportágakban (pl. tenisz, tollaslabda, asztalitenisz, racketlon) kipróbáltad-e már a képességeidet?
- Nem nagyon vállalkoztam még az ütős sportágakat egyesítő racketlonra, a teniszt is csupán egyszer próbáltam ki még a főiskolán egy fél órára. A tollasozást néha próbáltam, amit szívesen is csináltam volna, ha nem squasholnék. A ping-pong is tetszett, de az nem volt elég intenzív, hogy kihozza belőlem a teljesítményt. Ezek a sportágak más ütős stratégiát és technikát kívánnak meg, így ha valaki a fallabdázást profi szinten akarja űzni, akkor a többiben nem szabad elmélyedni nagyon, mert az biztosan az itteni teljesítmény rovására menne.

- A közvetítésekben gyakran szóba kerül a LET és a STROKE szabály, amely az ellenfél akadályozásának eseteire vonatkozik. Ezekből gyakran van vita is. Mennyire lehet ez szerinted a sportág nézhetőségének, nézői megértésének a gátja?
- Nem egyszerű, de ez teheti különlegessé a játékot. Ez egy olyan plusz, amiről lehet beszélni, amiről lehet vitatkozni, amit a legtöbb néző szeret. Fociban is színesebbé, érdekessé teszi a mérkőzéseket egy kezezés vagy egy tizenegyesgyanús szituáció megítélése. A squashban is, ha sok akadályoztatás van egy mérkőzésen, akkor a néző is tud arra tippelni, hogy most szerinte új labdát kell-e adni vagy nem. Ma már lehet videós elemzést is kérni egyes ítéleteknél, ahol a videóbíró lassított felvételekről nézi vissza az esetet. Ugyanakkor az tény, hogy ha egy laikus először ül le megnézni egy squash közvetítést, akkor nem valószínű, hogy tudja, mi történik. De ugyanezt gondoltuk annak idején a snookerről is, aztán az ember megtudja a szabályokat, megérti a taktikákat és aztán nézi. Most már én is követem az Eurosporton a snooker adásokat, pedig én magam sohasem játszottam. A játékosok között is vannak viták ezen helyzetek megítélésében, ez a sportággal együtt jár. De a profik szervezete, a PSA kötelez bennünket arra, hogy a vitát ilyenkor is megfelelő keretek között bonyolítsuk le. De ha valaki túlzásba viszi a tiltakozást, lehet pontlevonás vagy akár leléptetés is belőle.

- Vannak a squashban is olyan játékosok, mint a teniszben egykoron John McEnroe volt, aki szinte már élvezte a kétes helyzeteket és az ezekhez kapcsolódó vitákat a bírókkal?
- Igen, persze. És vannak kifejezetten olyan játékosok a közvetlen élmezőnyben is, akik szeretnek az útban állni, feltartani a másikat, hátha a bíró úgy ítéli meg, hogy nem volt direkt akadályoztatás. Nem sokan, de azért vannak ilyenek is a mezőnyben. Erre a „fegyverre” persze mozgásilag és taktikailag is fel lehet készülni. Az ilyen játékosok ellen nem szabad kinyitni a pályát, nem szabad kereszteket ütni. Amíg egyenesben ütöd a labdát, addig vissza tudsz könnyedén mozogni a pálya közepére, és nem tudnak téged akadályozni. Óriási sárdobálások azért persze nem szoktak lenni az élmezőnyben, mert mindenki annyira érett taktikailag, hogy ki tudja védeni az ilyen zavaró technikákat. Egy jó bíró egyébként is hamar helyre tudja tenni a dolgot, ha látja ugyanis, hogy direkt akadályoztatás van, akkor folyamatosan stroke-ot ad, és így gyorsan le lehet építeni az ilyen jellegű taktikázást.

- Kezdő squasholók fejében gyakran megfordulhat a kérdés, hogy vajon a pályát határoló plexi a profi játékosok közötti meccseken eltörhet-e, és ti milyen gyakran ütitek meg egymást véletlenül a találkozók alatt?
- Védőszemüveg használata junior korig kötelező, amíg az ember nem kerül át a felnőtt kategóriába, ez így is van rendjén. Ezt azért mondom, mert a sérülések 95%-a akkor fordul elő, amikor a játékosok még nem tudják, hogy hova kell helyezkedni, hogyan kell elkerülni a másikat. Ekkor sem gyakori, de azért néha előfordul a kisebb sérülés, amelyet az ütő okozhat. Nálunk persze ez már nem jellemző, engem például az elmúlt nyolc évben biztosan nem találtak el ütővel, sőt még labdával sem, utóbbi ezen a szinten talán még előfordulhat, de nagyon ritkán. Bár huszonegy éve játszom, plexitörést nem láttam eddig élőben, csak az internetes fájlmegosztón. A mostani pályákon már nagyon vastag üvegek vannak, amelyeknek teljes erőből is neki lehet futni, akkor sem törnek el.

- Örök kérdés, hogy mi a ti sportágatok pontos elnevezése. Sokan squash-ként emlegetik, valaki viszont szereti inkább a magyaros elnevezéssel fallabdának hívni a sportágat. A profik minek nevezik?
- Szerintem mindegy melyiket használják, mindkettő megfelelő. Squash berkeken belül annyi van, hogy ha valaki fallabdázást mond, akkor inkább arra utalhat az illető, hogy ő Magyarországon játszó squash-oló. Egyébként az eredeti kifejezés csak nálunk van lefordítva fallabdára, a világ más részein mindenhol squash-ként emlegetik a sportágat.