Jo-Wilfried Tsonga és Andy Murray ezt megelőzően két alkalommal játszottak egymás ellen füves borításon, mindkétszer a brit győzött. Ezért, s a hazai pálya miatt is inkább ő volt a meccs előzetes esélyese, s ezt már a mérkőzés elején szerette volna nyomatékosítani. Első adogatójátékát simán hozta, majd 30-0-ás Tsonga-előnyről breaklabdát csikart ki, a francia azonban egy remek röptével hárította azt. A másodiknál azonban már nem volt apelláta: a brit ütött egy óriási fonák egyenest, melyre Tsongának nem volt válasza.

A francia 0:3-nál nyerte első játékát a találkozón, s ez úgy tűnt, hogy megnyugtatta, mert a következőt mindjárt egy remek átemeléssel kezdte, majd két breaklabdát harcolt ki. Ekkor azonban Murray négy pazar poént játszott, s visszaállította a három játéknyi különbséget. A továbbiakban mindketten magabiztosan hozták adogatójátékukat, így Murray 6:3-ra nyerte az első játszmát. Jó játékára jellemző, hogy 11 nyerő ütés mellett mindössze három ki nem kényszerített hibát követett el.

A második játszmában a játék képe semmit sem változott: Tsonga agresszívan támadott, Murray pedig bevált taktikáját alkalmazva kontrázni próbálta vetélytársa ütéseit. Az ötödik játékban ez ismét kifizetődött: kétszer is remekül rakta Tsonga lábához a labdát, majd miután a francia kettős hibát is ütött, két breaklehetőséget harcolt ki. Az elsőt simán hárította Tsonga, a másodiknál azonban már verve volt, de a brit ütése centiméterekkel célt tévesztett. Harmadik esélyét aztán értékesíttette Murray, Tsonga tenyerese messze szállt, így 3:2-nél adogathatott a brit.

Ez végképp felpaprikázta a Muhammad Ali-hasonmás franciát, mert saját adogatása mögött, ha lehet, még agresszívabbá vált, s ment a hálóhoz. Fogadóként azonban teljesen hatástalan volt, a második szettben csak két pontot nyert, így Murray breakelőnye kitartott, s 6:4-re behúzta ezt a játszmát.

Tavaly Tsonga azonban megmutatta, hogy képes 0-2-ről felállni, amikor Federer ellen győzött a negyeddöntőben, úgyhogy Murray egyáltalán nem kényelmesedhetett el. Ezzel szemben első adogatójátékában 0-40-es hátrányba került, s innen már nem tudta visszahozni a gémet. 2-0-s szetthátrányban Tsonga játékának jellege nem, minősége azonban megváltozott. Sokkal precízebben támadott, 3:0-s vezetéséig hat nyerő ütés mellett mindössze egy ki nem kényszerített hibát követett el.

3:1-nél, 30-15-ös állásnál azonban egy könnyű lecsapást a háló aljába vágott, s ezzel megnehezítette saját dolgát, de breaklabdákat hárítva még így is hozta a játékot. Murray ezzel utolsó puskaporát is ellőtte, Tsonga innenntől kezdve magabiztosan hozta adogatójátékait, és egy 6:3-as szettel szépített. A francia játékos stabil játéka a játszma végéig kitartott, 15 nyerő ütés mellett nyolc ki nem kényszerített hibája volt.

A negyedik szett elején az egyébként sem visszafogottságáról közismert Murray egyre többet szentségelt, úgy látszott, hogy kezd kicsúszni kezei közül a mérkőzés. Tsonga azonban segített neki, hogy ne így legyen, kezdett visszatalálni ahhoz a teniszhez, melyet az első két játszmában produkált. Támadásainak már kevésbé volt éle, rengeteg ki nem kényszerített hibát ütött, többek között breaklabdánál egy könnyű röptét hibázott, mellyel 1:3-as hátrányba került.

Murray azonban nem tudott élni helyzeti előnyével: Tsonga azonnal visszabreakelt, köszönhetően annak, hogy az egyébként kétkezes fonákkal játszó francia ütött két pimasz, de fantasztikus egykezeset. 3:4-nél ismét veszélyben volt Tsonga adogatójátéka, de a francia szorult helyzetben újfent brillírozott, s a következő gémben már neki volt két breaklabdája, de ő sem tudott velük élni. Ez végzetes volt. Tsonga szempontjából 5:6-os állásnál Murray két break- és mérkőzéslabdához jutott, s egy káprázatos nyerővel fejezte be a meccset. A meccslabdát a Sólyomszem segítségével együtt nézték vissza a hálónál a játékosok, a nevetgélő Tsonga és Murray kézfogója méltó lezárása volt a kiváló színvonalú találkozónak.

Murray győzelmével 1938 után újra van brit finalistája a férfi egyes mezőnyének Wimbledonban, 1936-ot követően pedig győztese is lehet. Feltéve, ha a brit játékos a döntőben legyőzi a már korábban fináléba jutó Roger Federert.