Heti 6:3

Sörmarketing és síszex - ez történt a héten

  • Göbölyös János
megosztom

Ismét eltelt egy hét, így újra jelentkezünk a Heti 6:3 rovatunkkal, amiben hat örömteli és érdekes sportesemény mellett három kevésbé vidám, de annál inkább elgondolkodtató történést tárunk a nagyérdemű elé!

Heti hatos


1. Dzsudzsák, a rekorder

Mindenki jól járt. Dzsudzsák Balázs fél év után országon belül klubot váltott, a szintén orosz, de hagyományaiban és eredményességében az Anzsi Mahacskalánál nagyságrendekkel jobb mutatókkal rendelkező Dinamo Moszkvához igazolt. A szokatlanul gyorsan lezajlott kontraktus nem elsősorban szakmai szempontok miatt került a vezető hírek közé, sokkal inkább a transzfer összege jelentett szenzációt. A fővárosi klub 19 millió eurót fizetett a magyar balszélsőért, aki sztárgázsival futballozhat együtt Kurányiékkal. Véget ért tehát a dagesztáni kaland, ami az anyagi hasznon túl sok mindent aligha hozhatott Balázs számára, hiszen a korai sérülése miatt a beilleszkedése, stabil csapattagsága forgott veszélyben. A PSV-ben brillírozó futballista az Anzsiban mindössze nyolc meccsen kapott lehetőséget, és ezeken alig több, mint egy félidőt játszott átlagban. Most egy szakmailag nagyobb kihívásnak kell megfelelnie, és mivel minden adott ahhoz, hogy ennek eleget tegyen - előtte a pálya. Meg a gazdagság. Már a nyári váltás után is ő volt a legtöbbet kereső magyar sportoló, ezt most megfejelte még néhány eurómillióval, és immár európai mércével is a legjobban fizetett labdarúgók közé tartozik. Ilyenkor természetesen felmerül, hogy a pénznek, mint motivációnak mekkora szerepe volt Dzsudzsák döntésében. Ez az, amit csak ő tudhat (még ha olykor mást is nyilatkozik), úgyis mondhatnánk, magánügy. Ami viszont biztos, a válogatott szempontjából korántsem mindegy, hogy a cserepadról (vagy még onnan sem) érkezik majd a nemzeti csapatba, vagy mondjuk a Dinamo egyik alapembereként. Utóbbit persze ki kell harcolni, de hát megoldott ő már ennél nagyobb feladatot is, miután 2008 januárjában, 22 évesen, ismeretlen debreceni focistaként belépett az eindhoveni Philips-stadionba.



2. Kassai, a világelső

Az észtek most aztán foghatják a fejüket: Kassai Viktor lett 2011 legjobb játékvezetője. Hogy a kettő között mi az összefüggés, ahhoz a novemberi Európa-bajnoki pótselejtezőkig kell visszamenni, amikor is a balti ország válogatottja hazai pályán 4-0-ra kikapott az írektől, és ezzel a visszavágó puszta formalitás maradt. A meccset a mi bírónk vezette, a vereséget az ő nyakába varrták az észtek, akik mindent megtettek azért, hogy vélt (na jó, kicsit valós…) sérelmeiket világgá kürtöljék. Ki gondolta volna azokban a napokban (valljuk be, mi sem), hogy két hónappal később Kassai óriási fölénnyel veri a mezőnyt, azaz a labdarúgás történetével és statisztikájával foglalkozó szervezet, az IFFHS szavazásán ő kerül a trónra. A Tallinban történtekről ma már senki sem beszél, az észteket is inkább az foglalkoztatja, hogy a világbajnoki selejtezőkön miként tudnának elénk kerülni, nemes bosszút állva ezzel a magyar bíró tevékenységén. Aki egyébként mindent összevetve valóban szenzációs évet produkált, a BL-döntő mellett számos rangos meccsen igazolta rátermettségét. Tizennégy év, a címet sorozatban négyszer elnyerő Puhl Sándor után ismét van világelső játékvezetőnk, aki még mindig csak 36 éves, lesz tehát ideje és lehetősége arra, hogy utolérje, vagy esetleg túlszárnyalja elődjét. Legyünk rá büszkék, és egy év múlva - az sem baj, ha kicsit elfogultan - újra szavazzunk rá! És ne a most 35 vokssal kevesebbet kapott, második helyen végzett angol Howard Webbre, merthogy az IFFHS által felkért magyarországi szakértők ezt tették. Gondolni sem merek másra, minthogy ezeknek az észteknek messzire elér a kezük…

3. Peterhansel, a csúcstartó

Stéphane Peterhanselnek tökmindegy, hogy kettő vagy négy keréken kell száguldania a homokdűnék között, nincs nála jobb. A 46 éves francia versenyző a 90-es években motorosként kezdte gyűjtögetni a Dakar-győzelmeket, majd az ezredfordulón átült autóba, és ebben a műfajban is a legjobbak közé tartozik. Huszadszor állt rajthoz a sivatagi showban, és a tizedik elsőségét szerezte, amivel természetesen csúcstartó a ,,szakmában”. A siker értékét – különösen az ő szemében – növeli, hogy legutóbb öt éve tudott nyerni, akkor még a beduinok által (is) felügyelt Afrikában, ám amióta Dél-Amerikában rendezik a versenyt, nem ért be elsőként a célba. Már-már az is megfordult a fejében, hogy talán túl öreg erre az embert és gépet próbáló feladatra, ezért befejezi dakaros pályafutását. Jól tette, hogy nem így döntött, hiszen 42 perces előnnyel zárta az idei őrült száguldást, és most azon töri a fejét, mit kell tennie ahhoz, hogy jövőre megdöntse a saját csúcsát. Szerintem semmi különöset, mindenesetre kikapcsolódásként ne a homokos tengerpartot válassza, abból ugyanis egy évig biztosan elege lett.

4. Hídvégi, a kvótaszerző

Lovas nemzet a magyar. Évezredes történelmünk során többször bebizonyítottuk már, hogy nem csak megülni tudjuk a lovat, hanem harcolni, hódítani, versenyezni is világszínvonalon tudunk vele. Akkor is, ha mozdulatlan, és nem ülni kell rajta, hanem lengeni. A tornasportban Pelle István, Magyar Zoltán és Borkai Zsolt négy olimpiai aranyérmet lovagolt össze, Berki Krisztián pedig lassan egy évtizede a szer királya. Csak az olimpiai arany nem jött össze eddig, vagy sérülés, vagy éppen az ötkarikás játékokra jogosító indulást megelőző bonyolult és sokszor logikátlan kvalifikációs rendszer miatt. Idén végre adott lesz a lehetőség, és sokáig úgy tűnt, hogy a 27 esztendős sportoló egyedüli magyar tornászként képviseli majd hazánkat az ötkarikás játékokon. A múlt héten eldőlt, hogy Berki mellett Hídvégi Vid is ott lehet Londonban, és a világbajnokságon elért negyedik helyezése után az olimpián is belovagolhatja magát az élmezőnybe. Ehhez egyébként a tesztversenyen az összetettben kellett kvótaszerző helyen végeznie, s mivel megtette ugyanezt Böczögő Dorina is, így a 2000-es sydneyi játékok óta először fordul elő, hogy három versenyzőnknek is szurkolhatunk. Korábban persze ez nem volt kérdés, igaz, akkor még a kvótarendszer sem volt ennyire kifinomult és követhetetlen - meg a lovak is jobban mozogtak.
 


5. Becsúszott a rájátszásba a Volán

Egy fordulóval az alapszakasz vége előtt a Sapa Fehérvár AV 19 jogot szerzett arra, hogy a rájátszásban folytassa a bajnokságot az EBEL-ben, az osztrák jégkorong ligában. A Volán a szlovén Jesenice elleni 3-1-es győzelmével biztosította helyét a play-off körben, és mivel ez eddig csak egyszer, a 2009-10-es idényben sikerült, Palkovicsék eddigi teljesítménye bravúrosnak nevezhető. Fehérváron egy-egy hokimeccsre eddig sem kellett toborozni a szurkolókat, a gondot éppen az jelenti, hogy a 3500 férőhelyes csarnokot már rég kinőtte a csapat. Vasárnap is dugig megtelt a lelátó, garantált volt a jó hangulat, s mivel a szlovén csapat a leggyengébb a mezőnyben, a győzelem is elvárható volt a mieinktől. Kevin Primeau, a Volán edzője, aki immár a magyar válogatott szövetségi kapitánya is, nem ájult el a sikertől. A kanadai szakember úgy fogalmazott, hogy a csapat elérte a célját, de csak az elsőt. A következő - ha már a legjobbak között folytathatják - a bajnokság megnyerése. Van önbizalma, de van is mire alapoznia. Annak idején NHL-játékosként is maximalista volt, miért ne lenne az most is.

6. Néhány korty magyaros marketing

Egy valamirevaló (futball)klubnak megvan a maga imázsa. Nem csupán önös érdekből, ma már elsősorban üzleti megfontolásból, ha úgy tetszik marketing-céllal kell bevetni minden olyan praktikát, ami bevételt hoz, ami erősíti a szurkolói kötődést, növeli a látogatottságot. Az utóbbi időben nálunk is megmozdult valami ez ügyben, az egyesületek által működtetett ajándékboltokban, az interneten ma már kaphatók és rendelhetők mezek, sálak, különböző tárgyak, ereklyék. Aki pedig úgy gondolja, hogy előre iszik csapata győzelmére, az a tavaszi szezontól Szombathelyen és Diósgyőrben is megteheti, méghozzá a klub nevét és színeit viselő nedűből kortyolhat kedvére. A Haladás-energiaitalról és a hatásában kissé hangsúlyosabb DVTK-sörről van szó. Mindkettőt nyelni kell - mértékkel - és akkor dupla élvezetben lehet része a szurkolónak, már persze, ha a csapat is hozzáteszi a magáét, a győzelmeknél ugyanis nincs jobb marketing. A kezdeményezés nem új, elég ha csak a korábban már bevált, és jól fogyó Fradi-sört említem, más kérdés, hogy éppen a korábbi tulajdonost megillető marketing jogok miatt a ferencvárosiak sokáig nem árulhatták a terméket. Ez is már a múlté, a klub visszaszerezte (kapta) ezt a lehetőséget, úgyhogy folyhat a lé. Nincs kétségem afelől, hogy hamarosan lesznek követői a szombathelyi és a diósgyőri ötletnek, egyvalamit nem tudok sehogy elképzelni, ha mondjuk megjelenne a piacon a zalaegerszegi zakó vagy a siófoki bunda…


Heti hármas

1. Újpesti dilemma

Philips Dhondt körülnézett Újpesten, életében először Budapestet is megcsodálta, aztán amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan távozott. Nem lenne ezzel semmi baj, ha a belga úriember turistaként érkezett volna hazánkba, de mivel a lila-fehér klub ügyvezető igazgatóként szerződtette, a látogatás kissé rövidre sikeredett. Mindössze néhány hetet töltött el a Megyeri úton új minőségében, amikor megcsörrent a telefonja, a vonal túlsó végén pedig az AS Monaco képviselője jelentkezett. Elképzelem, mekkora dilemmában lehetett Dhondt, mire eldöntötte, melyik klubot válassza. Jól döntött, ugyanakkor elég valószínűtlennek tűnik, hogy mielőtt elfogadta volna az Újpest, személy szerint az új elnök, Roderick Duchatelet felkérését, ne tudott volna – legalább lehetőség szintjén – a francia ajánlatról. Gyanítom, arról lehetett szó, hogy amíg nem konkretizálódik a monacói vonal, addig bebiztosítja magát Újpesten. Előre is elnézést kérek az érintettektől, ha tévednék, mint ahogyan nekik is valami hasonlót kellene tenniük, még akkor is, ha valóban villámcsapásként érte őket a visszautasíthatatlan ajánlat. Egy gesztus értékű megjegyzés azért belefért a belgától, úgy búcsúzott, hogy nagyon szeretne visszatérni a kupadöntőre, és szurkolni az Újpestnek. Nyilván szívesen látják majd, főként ha játékos(oka)t is hoz magával.   

2. Cipzár miatt kizárás

A rossz időjárás miatt két napos halasztással vasárnap végül megrendezték Bad Mitterndorfban a Siúgró Világkupa sírepülő számát. Ezúttal nem a győztes, a norvég Anders Bardal került fókuszba, hanem az egyébként a legjobb összetett eredményt produkáló Gregor Schlierenzauer. Az osztrákot ugyanis kizárták a versenyből. Az történt, hogy a második sorozat előtt elszakadt a cipzárja a ruháján, a problémát ugyan a segítői biztosító tűvel és ragasztószalaggal megoldották, de mivel a szabályzat úgy szól, hogy ugrás közben a cipzárnak behúzott állapotban kell lennie, a Négysáncverseny-győztes osztrák eredményeit egész egyszerűen törölték. Schlierenzauer összetettben így is maradt a második helyen, de ez nyilván nem vigasztalja. A dolog azért érthetetlen, mert ebben az esetben egyértelműen kizárható a szándékosság, a feledékenység, egész egyszerűen arról volt szó, hogy elszakadt a cipzár, ráadásul az alkalmi javítás jobbra sikeredett, mint az eredeti.     

3. Síszex

És még mindig sí, de ezúttal pikánsabb megközelítésből. Van úgy, hogy az ember elkezd gondolkodni. Mi férfiak mondjuk azon, hogy mi lehet egy-egy sportolónő ruhája alatt. Ehhez persze két dolog kell, egyrészt nem hátrány, ha a hölgy kinéz valahogy, másrészt a megjelenése überelje a teljesítményét. A szlovénok kétszeres olimpiai ezüstérmes sízője, mint azt eredményei is bizonyítják, nem kezdő a szakmában, mégis kellemetlen szituációba keveredett, miután második lett szuperóriás-műlesiklásban az ausztriai Bad Kleinkirchheimben rendezett Világkupa-versenyen.

Svájci vetélytársai ugyanis kilesték(…), hogy Maze kisasszony egy gumiból készült alsóneműt visel a síruhája alatt, amely kevésbé ereszti át a levegőt, így kisebb a légellenállása, ezért gyorsabban csúszik lefelé a lejtőn. A Nemzetközi Síszövetség azonnal kivizsgálta az esetet, és végül úgy döntött, hogy nem változtatja meg a végeredményt. Azt azért hozzátették az urak(?), hogy az alsónemű egészségtelen is lehet, mert megakadályozza, hogy a bőr megfelelő módon lélegezzen. Pikáns kis történet, már-már az erotika határát súrolja, amire Maze rátett még egy lapáttal, mondván: „Biztos az a bajuk, hogy túl szexi az alsóneműm. Legközelebb a nélkül versenyzek majd". Megtette…Szombaton a hagyományos szerkót vette fel alulra, és negyedik lett - az irigy svájciak nagy örömére. Javaslom a szlovén lánynak, hogy legközelebb próbálkozzon meg egy harmadik variációval, a kritizált alsóneműt vegye fel a síruhára. Garantáltan nem lesz sikeres a lejtőn, de legalább a hódolóinak szerez egy kis örömöt…



 
 

megosztom