Visszatért a meleg, és bár a hőguta nem fenyegetett senkit, izzadtságszagú hétvégét zárt a bajnokság. Az alig több, mint háromezres átlagnézőszámot tudjuk be a lassan végéhez közeledő üdülési szezonnak, a baj az, hogy úgy összességében a mérkőzések színvonala is nyáriasra sikeredett. Vannak persze kivételek, mármint olyan csapatok, amelyek játékán nem érződik a naptárhatás, felvettek egy ritmust, és nem zökkentek ki belőle. Vagy ha mégis, akkor olyan ellenféllel találkoztak, amelyiket takaréklángon is meg tudták égetni. A meccsenkénti gólátlagot a Honvéd ,,rúgta” egy fölé, ami viszont így is elszomorító, a tizenhatból kilenc (!) csapat képtelen volt eltalálni úgy a másik kapuját, hogy a labda eljusson a hálóig. Az is elgondolkodtató, hogy a hazai pálya előnye ezúttal inkább nyomasztott, mint doppingolt, csak a Pápa és a Videoton mozgott otthonosan saját közönsége előtt, hat mérkőzésen az amúgy helyzeti (értsd: támogatottsági) fölényben lévő házigazda kénytelen volt lenullázva elhagyni a stadiont.

Három forduló után sokan azt várták, hogy a mezőny nem szakad tovább, a beragadók végre meghallják a startpisztolyt, és ha vágtába nem is kezdenek, de legalább elrugaszkodnak a rajtvonalról. Ez utóbbi a Vasasnak és a Haladásnak úgy ahogy sikerült, legalább is abban a tekintetben, hogy járt nekik egy-egy pontot az értékelhetetlenhez inkább közelebb álló teljesítményükért. Az angyalföldi és a szombathelyi alakulat forduló előtti két sorstársa, a szintén nulla pontos Zalaegerszeg és Újpest továbbra is hibernált állapotban várja az ébredést, különösen érthetetlen ez a kábulat a néhány hónappal ezelőtt még éremesélyes, végül a negyedik helyen végzett zalaiaktól. Csank János hosszú és eredményes edzői pályafutásának talán legkínosabb szakaszát éli, az egészben az lehet a legbosszantóbb, hogy nem elsősorban szakmai, taktikai hibák nyomták a mélybe a csapatot. Sokkal inkább arról van szó, hogy az elhúzódó igazolások miatt idő (és erőnléti) zavarba került az együttes, és ilyenkor bizony becsúszik egy-egy rossz döntés is a szorult helyzetben lévő edző részéről, példa erre Méyé csapatba állítása a Honvéd ellen. Ami a történtek ellenére biztató, hogy az elnök, Nagy Ferenc még kitart Csank mellett, minden bizonnyal érzi, hogy a keret-átalakítás ütemtévesztésében a vezetőségnek is van sara.


Újpesten a tulajdonos sáros, és ez a tény - bár az ügyet megpróbálják függetleníteni a klubtól - alapvetően befolyásolja a csapat szereplését. Nincs olyan edző, aki hasonló helyzetben képes felspannolni a játékosait, és nincs az a futballista, amelyik ilyen szituációban egy-egy mérkőzés közbeni döntéshelyzetben ki tudja zárni a külvilágot. Persze, mondhatják erre sokan, hogy az igazi profi ,,két aggyal” is tud gondolkodni, az edzések, meccsek alatt nem azzal foglalkozik, hogy mi történik a háttérben. De hol vannak nálunk az igazi profik? Az amúgy üdvözlendő fiatalítási koncepciót választó Újpesten egyelőre aligha.

A Ferencváros nagy talány. Bár ha az előbbi gondolatból indulunk ki, érthető a Fradi eredménytelensége, az ugyanis világosan látszik, hogy a norvégiai kiesés okozott zavart az addig egyébként jól működő gépezetben. Az minimum, hogy a játékosok kiteszik a lelküket a pályán, az akarás meglétével takarózni éppen ezért felesleges, a probléma itt is inkább a dekoncentráltság, a teljesítményt már gátló túlzott győzelmi kényszerben keresendő. Ebben a helyzetben - különösen a Ferencvárosnál - szinte természetes a szélsőséges szurkolói reakció, ennek kezelése viszont a (szak)vezetőktől igényel profizmust. A vasárnap esti tüntetésre adott válasz nem ebbe a kategóriába tartozik. Prukner László mártírszerepben való megjelenése a székház előtt, ha nem is idegen, de szakmai szempontból eredménytelen próbálkozásnak tűnt, akik ugyanis a fejét követelik, azoknak a fejével nem lehet gondolkodni, elfogadható magyarázatot adni meg végképp reménytelen. A valódi profi világban elképzelhetetlen az e fajta párbeszéd (…) a szurkolókkal, igaz, amíg nálunk hiányzik ez a szemlélet, nem kell csodálkozni azon, ha az edző a kordon tetejéről, biztonsági emberekkel a háta mögött próbál érvelni a feldühödött tömeg előtt.

Prukner kiállt a szurkolók elé, persze van, akinek ez nem tetszett

Volt ennek a fordulónak még egy érdekessége is, egy olyan megnyilvánulás, aminek, mivel győztes meccs után történt, túl nagy jelentősége nincs. A mögöttes tartalom azonban elgondolkodtató. A Videoton ráijesztett a Diósgyőrre, hamar előnyt szerzett, aztán mint aki jól végezte dolgát, ráállt egy olyan tempóra, ami elfogadhatatlan, bajnokcsapattól pedig pláne az. Fokozta mindezt Paulo Sousa mérkőzés utáni egyik megjegyzése, miszerint ,,az első 15 percben eldönthettük volna a mérkőzést, utána is voltak lehetőségeink, aztán gyakoroltuk a védekezést, majd a végén eldöntöttük”. Nos, aki csak ezt a mondatot olvasta, és nem látta a meccset, annak úgy tűnhet, a Videoton zsebre tette az újonc Diósgyőrt, hovatovább azt is megengedhette magának, hogy edzőmeccsé degradálja a bajnokit. Erről azért nem volt szó, igaz, a borsodiak támadófutballja finoman fogalmazva is akadozott, ott viszont még sem játékban, sem eredményekben nem tart a Vidi, hogy meccs közben gyakoroljon. Ha valaki, hát Sousa tudhatja ezt igazán, ő ugyanis tényleg a kőkemény profi világban pallérozódott, ám egy-egy ilyen mondattal nem csak a játékosainak tesz rosszat, menti fel őket, hanem magát is minősíti.

Méltatlanul kevés szó esett eddig azokról a csapatokról, melyeknek köszönhetően emlékezetes marad az amúgy inger- és gólszegényre sikeredett negyedik forduló. A Debrecen, a Győr és a Pécs most sem tudott hibázni, különösen meglepő utóbbi remeklése a bajnokságban, de a Honvéd, a Pápa és a Paks újabb győzelme és játéka is adhat okot optimizmusra. Hozzájuk kellene felnőni azoknak, akiktől múltjuk, népszerűségük okán joggal elvárható, hogy beszálljanak végre a táncba, megpörgessék partnerüket, átvegyék a ritmust.

Amíg ez nem történik meg, addig szólhat ugyan a zene, de áll a bál…

MESTERI MONDATOK

A szakmai értékelésekbe olykor becsúsznak meglepő, elgondolkodtató, megmosolyogtató kijelentések is, ezekből szemezgettünk:

Csank János (ZTE) (ön)kritikus, őszinte nyilatkozata a negyedik vereség után: ,,Ilyenkor nem lehet jókat mondani, nagyon megvertek minket. Ráadásul a legvégén is kaptunk egy gólt, pedig három gólnál egy profi játékos már nem megy előre, mint a hülye. Nem tudtam Meyéről semmit sem, de ha kihagyom, hülye vagyok. Hibáztam…Ilyen hullámvölgy miatt felelőssége van a játékosnak és az edzőnek is. Nyilván az enyém az első. Minden helyzetben tudom a megoldást, de nagyon fontos, hogy egy edzőnek egy csapatnál legyenek emberei, ezzel én most gondban vagyok."
Komjáti András (Vasas) az ellenfél gólhelyzetéről, a kommunikációs zavarról és a jövőről: ,,Ami a nagy védelmi hibánkat illeti, a kispadról hallottam, ahogyan a kapus jelezte, hogy jó neki, lehet, hogy oroszul kellett volna szólnia. Kapkodás volt Polényi részéről, a Jóisten mentett meg minket a góltól, meg Ilizi. Ameddig hagynak, nem hagyom cserben a csapatot, más kérdés, hogy meg kell nézni, bennem van-e a hiba, vagy másokban”.
Mészöly Géza (Újpest) a gyenge szereplés esetleges következményéről: ,,Nem rajtam múlik, maradok-e, nekem még van türelmem…”
Tomiszlav Szivics (Kecskemét) a mérkőzést eldöntő gólról: ,,Egyszer persze, hogy valaki betalál…Egy hete az utolsó percben nyertünk, ma az utolsó utáni percben kaptunk ki”.
Mihalecz István (Siófok) a győri ,,magyarosításról”: ,,Gratulálok a vendégeknek, azért pedig különösen, hogy mérkőzés közben egyre több magyar szót hallani a kispadról a pálya felé.”
Paulo Sousa (Videoton) egyedi taktikája zanzásítva: ,,Az első 15 percben eldönthettük volna a mérkőzést, utána is voltak lehetőségeink, aztán gyakoroltuk a védekezést, majd a végén eldöntöttük”
Prukner László (Ferencváros) arról, hogy néhány játékost még a norvégiai kupakiesés nyomaszt: ,,Egy profi csapatnak már rég túl kellett volna ezen lépnie, de mi magyarok vagyunk…”

A Siófok-Videoton mérkőzést augusztus 17-én, 19.00 órakor játsszák.

GÓLLÖVŐLISTA

4: Danilo de Oliveira (Bp. Honvéd), Goran Marics (Lombard Pápa)

3: Adamo Coulibaly (DVSC), Milan Perics (Kaposvár), Horváth Zsolt (PMFC)

2: Németh Norbert (Bp. Honvéd), Bódi Ádám (DVSC), Kulcsár Tamás (DVSC), José Luque (DVTK), L’Imam Seydi (DVTK), Dudás Ádám (Győri ETO), Kethevoama Foxi (Kecskemét), Vayer Gábor (Paks), Nagy Olivér (PMFC), André Alves (Videoton), Dusan Vasziljevics (Videoton)

1: Dieng Abass (Bp. Honvéd), Délczeg Gergely (Bp. Honvéd), Hajdú Norbert (Bp. Honvéd), Hidi patrik (Bp. Honvéd), Ivan Lovrics (Bp. Honvéd), Novák Alexisz (Bp. Honvéd), Mbengono Yannick (DVSC), Szakály Péter (DVSC), Budovinszky Krisztián (DVTK), Gohér Gergő (DVTK), Liban Abdi (FTC), Felipe Félix (FTC), Mark Otten (FTC), Rati Alekszidze (Győri ETO), Marko Dinjar (Győri ETO), Linas Pilibaitis (Győri ETO), Kenesei Krisztián (Haladás), Tóth Péter (Haladás), Drazsen Okuka (Kaposvár), Sindou Dosso (Kecskemét), Gyurcsó Ádám (Kecskemét), Vladan Szavics (Kecskemét), Jovica Stokics (Kecskemét), Simon Attila (Kecskemét), Tököli Attila (Kecskemét), Bartha László (Paks), Böde Dániel (Paks), Éger László (Paks), Hrepka Ádám (Paks), Lovrencsics Gergő (Pápa), Gyánó Szabolcs (PMFC), Haraszti Zsolt (Siófok), Huszák Tamás (Siófok), Gáspár József (Vasas), Kulcsár Dávid (Vasas), Marko Simics (Vasas), Alvaro Brachi (Videoton), Nikolics Nemanja (Videoton), Djordje Kamber (ZTE), Varga Róbert (ZTE) Öngól: Kulcsár Dávid (Vasas)