Tényleg, bocsánat. De én ezért nem tudok lelkesedni. Értem én, hogy ez a magyar válogatott egy gyenge csapat. A legjobb játékosunk a Dinamo Moszkvában játszik, a többiek sokad rangú csapatokban padoznak, a pechesebbek pedig itthon rúgják a bőrt. Értem én, hogy a görögöknél Roma, Dortmund, stb csapatokból kerülnek ki a kezdők, hogy a keretük ennyiszer, meg annyiszor értékesebb, mint a miénk. Azt is értem, hogy a harmadik helyet fantasztikusan el lehet adni sikerként, aztán majd kapunk a pótselejtezőben egy Írországot, Hollandiát, Norvégiát, és lehet mondani, hogy pech, mi mindent megtettünk, a pótselejtező is óriási eredmény, amire közel húsz éve nem volt példa. Azt is értem, hogy a nyáron minden bizonnyal távozó Dárdai Pálnak ezek az aprócska pontok, sovány győzelmek tökéletes eredmények, hiszen úgy adhatja át nyáron a stafétát, hogy reális esélyünk maradt a második-harmadik helyre, az önéletrajzában ez pedig aligha mutat rosszul.

De könyörgöm, nézzünk végig a négy meccsünkön. Hol volt támadójátékunk, hol volt elképzelés az előrejátékban, hol próbáltunk gólt lőni? Még Feröer-szigetek ellen is fogtuk néhol a fejünket, hogy úristen, ez mennyire gyenge és kilátástalan. Finnország és Görögország ellen aztán pontosan ugyanazt játszottuk: visszahúzódva bekkeltünk a saját térfelünkön, még Szalai is 40 méterre futkározott a kapunktól, aztán a 80. perc környékén beszól Pali, hogy nosza, próbáljuk már meg megnyerni a meccset hazai pályán.

Nem szeretnék magyaros mentalitásról és kishitűségről papolni, mert egyrészt nem is hiszek annyira ebben, másrészt pedig unalmas is ez a kifogás, de ez a hozzáállás és játékstílus sehova sem vezet. Az olasz futball lelkes híveként nem a védekező játékkal van bajom, örömmel nézem azt is, amikor eljön az ideje. De mi most egy Észak-Írországtól rezeltünk be annyira, hogy meg sem próbáljuk befogni őket? Feladtuk a lehetőségét is annak, hogy a világranglistán három hellyel előttünk álló válogatottat megelőzzük? Soha ilyen könnyű csoportunk nem lesz, de mi most sem próbáljuk meg a csodát. Abban bízunk, hogy a sors majd mondjuk Albániát vagy Skóciát sodorja elénk, akik ellen talán lenne 40%-unk...

Nem Dárdait hibáztatom, még csak nem is a játékosokat. Hanem azokat, akik lenyelik ezt a mentalitást és akik majd sikernek könyvelik el, hogy pótselejtezőn ezúttal nem 12 gólt kapunk, hanem csak hatot az írektől vagy oroszoktól.

Egyetértő kommentekre nem számítok, kiderült már gradessaint kolléga blogbejegyzésénél is, hogy a többség örül a görögök elleni döntetlennek és a minimalista célfutballnak, de számomra elfogadhatatlan, hogy ennek a csapatnak a harmadik hely a célja és nem a második. Akkor már inkább előzzenek meg minket a finnek, mert én nem vagyok hajlandó örülni egy ilyen harmadik helynek.