Imádom a csapatomat. A legnagyobb élményt jelentette mindig is felülni poros, piszkos, évente egyszer takarított vonatra és eldöcögni mondjuk Pápára vagy Kecskemétre, ahol egy téli, zord időjárásban lejátszott meccs esetén huszadmagammal szurkoltam végig kedvenc csapatom idegenbeli találkozóját. Semmihez nem lehet hasonlítani az érzést, amikor -15 fokban egyszerre anyázzuk a sporit, hogy két percet hosszabbít a meccs végén, pedig nekünk már befagyott mindenünk. Ez egyszerűen élmény, végeredménytől függetlenül. Olyan, amit csak sajnálni tudok, hogy nem tapasztalhat meg mindenki. Mi, szurkolók, elfogult barmok szeretjük a magyar focit, bármilyen is legyen. Részei vagyunk a csapatnak, részei a klubunk történelmének. A csapatunkkal tartunk bárhová az NB III-tól elkezdve a nemzetközi kupáig. Ha azonban el akarják venni a történelmet, a tradíciót, a játék tisztaságát és szépségét, akkor elvész minden, amiért szeretjük ezt csinálni. 

A minap olvastam, hogy lecserélik a Fradi Sast a Ferencvárosnál, mert egy modernebb kabalára vágynak. Elolvastam kétszer, elolvastam még kétszer és nem értettem. Mi az, hogy egy új sasra vágynak? Olyat, amelyik mondjuk Wi-Fi-jeladóként is szolgál? Amelyik check-inel a Facebookon? Amelyiknél lehet fogadni egy mérkőzésre? Amelyik előénekesként vezényli a jelenleg nem létező tábort? És mi a következő lépés? A Debrecen címeréből kiveszik a vasutas logót és kicserélik mondjuk egy BMW-re? De a honvéd szó is olyan elavult már, legyen inkább a kispesti csapat Budapesti Űrutazók, esetleg a Videoton lehetne holnaptól iPhone, mert az mégiscsak menőbb...

Félreértés ne essék, nem vagyok fradista. De az biztos, hogy ellenfélként is szívesebben mentem az Albert Flórián Stadionba metróval, ahol több ezres tömeg szidta egyszerre az anyámat, minthogy előre leszervezett szurkolói buszokkal menjek a Groupama Arénába, ahol rosszabb esetben rám is szólnak, ha állni merészelek, ráadásul a "szurkolók" lapról olvassák fel a dalokat, amelyet az ultráktól többnyire teljesen független, verbuvált szurkolók adnak elő, persze minden csúnya szó nélkül, mert azért büntetés jár.

És kinek jó ez? A játékosok fehér cipőfűzővel szolidaritanak a szurkolók mellett, amelyet több klub nyíltan is támogat. A szurkolói kártyát kiváltó mezei drukkerek túlnyomó többsége visszahívná a hangulatfelelősöket, mert sokkal nyomasztóbb a szotyi csattogását hallgatni, mint a szurkolást. A televíziós közvetítésekben üres lelátókat mutogatnak, minden edzői utasítást tisztán hallani, a futballunk színvonala pedig elképesztő mélységekben. 

Hazugság lenne azt állítani, hogy ha visszatérne több ezer ember a lelátókra, jobb lenne a futballunk, de hogy rosszabb nem, az is biztos. Pluszbevétel a kluboknak, motiváció a játékosoknak, élmény a mezei szurkolóknak. Amíg viszont az az elsődleges szempont, hogy lehessen wifizni a stadionban, jó drága legyen a popcorn és modern legyen a kabalaállat, addig megette a fene az egészet...

Javaslom az MLSZ-nek, hogy látogassanak ki a hétvégi Diósgyőr-Puskás Akadémia és Debrecen-Dinamo Bukarest mérkőzésekre. Amit ott fognak látni, azt nem lehet pénzért megvenni, azt nem lehet wifivel pótolni. Mert attól labdarúgás a labdarúgás!