Szurkolók nélkül nincs futball

Életem legviccesebb fogadásának története

Nyilván ismeritek azt az érzést, amikor felteszel egy csinos összeget egy underre, overre, hendikepre, 3way-re vagy bármi normálisra. A nyereménynél talán csak az jobb érzés, amikor kifizetődik a szakértelem - vagyis azt látsz egy meccsen, amit előre megjósoltál. Fantasztikus megélni azt, amikor hosszú órák elemzése után az elvárások és az eredmény végül találkozik. De mi a helyzet, ha az ember valami tényleg hülyeségre fogad, amely látszólag egy pénzfeldobás, egy megindokolhatatlan hülyeség?

Nemrég írtam arról, hogy Nagy-Britanniában tömegek fogadnak arra, hogy Vilmos herceg és Kate Middleton második gyereke milyen nemű lesz és mi lesz a neve. Azt hiszem, életemben nem foglalkoztam összesen annyit egy tippel, mint csak ezzel. Névszakértők véleményét olvastam el, fórumokat keresgéltem, minden bulvárcikket elolvastam, kezdőoldalam a Telegraph lett, Twitteren követni kezdtem mindenkit, akinek köze van a királyi családhoz - egy szóval rákattantam erre a fogadásra. Soha nem hittem volna, hogy valaha a kínai születési naptárat fogom bújni, hogy még egy érvet találjak magamnak arra, hogy a kölyök bizony kislány lesz.

Hosszú órák-napok munkája után végül megszületett az ítélet: a gyereknek lánynak kell lennie és Alice-re kell kereszteljék. Nem tettem rá irdatlan összeget, elvégre is papíron ez egy 50-50 fogadás, hiszen hacsak nem űrlényt vár a hercegnő, akkor fiú vagy lány lesz. Ennek megfelelően az oddsoknak nyilván egálon kéne állniuk, de mégsem. Olyan ez, mint amikor a Super Bowlon nem egyenlő volt a fej és az írás esélye, csak itt még extrémebb volt az eltolódás. Én még 1.90-ért fogadtam meg a lány kimenetelt, ami a kicsi születése előtt néhány órával 1.44-re csökkent. 1.44-re egy szinte teljesen 50-50 fogadás.

Az oddsok alakulásából úgy tűnt, nem csak én zúgtam bele a tippbe, hiszen 8-szoros szorzóról egészen 2.25-ig csökkent, hogy Alice lesz a gyerek neve. A biztonság kedvéért levédtem a két legesélyesebb fiúnevet is, így akkor is jól jártam volna, ha a legifjabb trónörökös az Arthur vagy James nevet kapja. Hosszú, kínkeserves napok voltak, amíg végre kibújt a kölyök Kate pocakjából. Habár szülés papíron 23-ára, vagyis csütörtökre volt kiírva, végül Kate csak nagy nehezen akarta kinyomni a kölyköt.

És mi lett a végeredmény...? Nos, a kislány szombat reggel, brit idő szerint nem sokkal fél 9 után a világra jött, beigazolva, hogy nem véletlenül volt hatalmas favorit a gyengébbik nem. A  Bet365-ön ugye 1.44-es szorzóval zárt a kislány, tehát elég nehéz lenne azt mondani, hogy itt senki nem tudott semmit. Érdekesség azonban, hogy nevet csak napokkal később kapott az újszülött, ráadásul amint kiderült, hogy George-nak kishúga lesz, a legnépszerűbb opció, vagyis az Alice elkezdett növekedni, egészen 3.00-ig és a Charlotte, illetve Victoria opciók kezdtek csökkenni. Valamilyen megérzéstől vezérelve én a Victoriát favorizáltam jobban Charlotte-tal szemben, így azt védtem be egy kevéssel, de még mindig az Alice volt a legkifizetődőbb opció.

Hétfő délután 3 óra körül megszületett a név is: Charlotte nyert, én pedig sajnos vesztettem... volna. De hatalmas szerencsémre az iroda figyelmetlen volt és a legelső tweetet követően még három percig kint hagyták a fogadási lehetőséget. Természetesen jött a cash-out, amiből csak lehetett és megtettem 3.50-ért Charlotte-ot. Az iroda korrektségét mutatja, hogy nem problémáztak vele, jóváírták a szépen elkapott fogadást, mintegy jutalmazva az éberségemet.

Mint látszik, 16:01-kor lett megtéve a fogadás, az első tweet pedig 15:58-kor érkezett a névről

Bármi lett volna az eredménye, komolyan, ez megérte. Figyelni a Twittert haverokkal, lelkendezni annak, hogy megnőtt a rendőri jelenlét a kórháznál, mert jön a pici, baromi vicces és szórakoztató néhány nap volt ez, amelyre egy ilyen hiba tette fel a koronát a  Bet365-től. Amit természetesen köszönök szépen, maradok lelkes, állandó játékosuk :)

Címkék:

Én kérek elnézést...

Tényleg, bocsánat. De én ezért nem tudok lelkesedni. Értem én, hogy ez a magyar válogatott egy gyenge csapat. A legjobb játékosunk a Dinamo Moszkvában játszik, a többiek sokad rangú csapatokban padoznak, a pechesebbek pedig itthon rúgják a bőrt. Értem én, hogy a görögöknél Roma, Dortmund, stb csapatokból kerülnek ki a kezdők, hogy a keretük ennyiszer, meg annyiszor értékesebb, mint a miénk. Azt is értem, hogy a harmadik helyet fantasztikusan el lehet adni sikerként, aztán majd kapunk a pótselejtezőben egy Írországot, Hollandiát, Norvégiát, és lehet mondani, hogy pech, mi mindent megtettünk, a pótselejtező is óriási eredmény, amire közel húsz éve nem volt példa. Azt is értem, hogy a nyáron minden bizonnyal távozó Dárdai Pálnak ezek az aprócska pontok, sovány győzelmek tökéletes eredmények, hiszen úgy adhatja át nyáron a stafétát, hogy reális esélyünk maradt a második-harmadik helyre, az önéletrajzában ez pedig aligha mutat rosszul.

De könyörgöm, nézzünk végig a négy meccsünkön. Hol volt támadójátékunk, hol volt elképzelés az előrejátékban, hol próbáltunk gólt lőni? Még Feröer-szigetek ellen is fogtuk néhol a fejünket, hogy úristen, ez mennyire gyenge és kilátástalan. Finnország és Görögország ellen aztán pontosan ugyanazt játszottuk: visszahúzódva bekkeltünk a saját térfelünkön, még Szalai is 40 méterre futkározott a kapunktól, aztán a 80. perc környékén beszól Pali, hogy nosza, próbáljuk már meg megnyerni a meccset hazai pályán.

Nem szeretnék magyaros mentalitásról és kishitűségről papolni, mert egyrészt nem is hiszek annyira ebben, másrészt pedig unalmas is ez a kifogás, de ez a hozzáállás és játékstílus sehova sem vezet. Az olasz futball lelkes híveként nem a védekező játékkal van bajom, örömmel nézem azt is, amikor eljön az ideje. De mi most egy Észak-Írországtól rezeltünk be annyira, hogy meg sem próbáljuk befogni őket? Feladtuk a lehetőségét is annak, hogy a világranglistán három hellyel előttünk álló válogatottat megelőzzük? Soha ilyen könnyű csoportunk nem lesz, de mi most sem próbáljuk meg a csodát. Abban bízunk, hogy a sors majd mondjuk Albániát vagy Skóciát sodorja elénk, akik ellen talán lenne 40%-unk...

Nem Dárdait hibáztatom, még csak nem is a játékosokat. Hanem azokat, akik lenyelik ezt a mentalitást és akik majd sikernek könyvelik el, hogy pótselejtezőn ezúttal nem 12 gólt kapunk, hanem csak hatot az írektől vagy oroszoktól.

Egyetértő kommentekre nem számítok, kiderült már gradessaint kolléga blogbejegyzésénél is, hogy a többség örül a görögök elleni döntetlennek és a minimalista célfutballnak, de számomra elfogadhatatlan, hogy ennek a csapatnak a harmadik hely a célja és nem a második. Akkor már inkább előzzenek meg minket a finnek, mert én nem vagyok hajlandó örülni egy ilyen harmadik helynek.

Címkék:

Nem kellenek ide szurkolók, sem tradíció, ha van wifi és popcorn

Imádom a csapatomat. A legnagyobb élményt jelentette mindig is felülni poros, piszkos, évente egyszer takarított vonatra és eldöcögni mondjuk Pápára vagy Kecskemétre, ahol egy téli, zord időjárásban lejátszott meccs esetén huszadmagammal szurkoltam végig kedvenc csapatom idegenbeli találkozóját. Semmihez nem lehet hasonlítani az érzést, amikor -15 fokban egyszerre anyázzuk a sporit, hogy két percet hosszabbít a meccs végén, pedig nekünk már befagyott mindenünk. Ez egyszerűen élmény, végeredménytől függetlenül. Olyan, amit csak sajnálni tudok, hogy nem tapasztalhat meg mindenki. Mi, szurkolók, elfogult barmok szeretjük a magyar focit, bármilyen is legyen. Részei vagyunk a csapatnak, részei a klubunk történelmének. A csapatunkkal tartunk bárhová az NB III-tól elkezdve a nemzetközi kupáig. Ha azonban el akarják venni a történelmet, a tradíciót, a játék tisztaságát és szépségét, akkor elvész minden, amiért szeretjük ezt csinálni. 

Forrás: Szurkolók Személyiségi Jogok Nélkül

A minap olvastam, hogy lecserélik a Fradi Sast a Ferencvárosnál, mert egy modernebb kabalára vágynak. Elolvastam kétszer, elolvastam még kétszer és nem értettem. Mi az, hogy egy új sasra vágynak? Olyat, amelyik mondjuk Wi-Fi-jeladóként is szolgál? Amelyik check-inel a Facebookon? Amelyiknél lehet fogadni egy mérkőzésre? Amelyik előénekesként vezényli a jelenleg nem létező tábort? És mi a következő lépés? A Debrecen címeréből kiveszik a vasutas logót és kicserélik mondjuk egy BMW-re? De a honvéd szó is olyan elavult már, legyen inkább a kispesti csapat Budapesti Űrutazók, esetleg a Videoton lehetne holnaptól iPhone, mert az mégiscsak menőbb...

Félreértés ne essék, nem vagyok fradista. De az biztos, hogy ellenfélként is szívesebben mentem az Albert Flórián Stadionba metróval, ahol több ezres tömeg szidta egyszerre az anyámat, minthogy előre leszervezett szurkolói buszokkal menjek a Groupama Arénába, ahol rosszabb esetben rám is szólnak, ha állni merészelek, ráadásul a "szurkolók" lapról olvassák fel a dalokat, amelyet az ultráktól többnyire teljesen független, verbuvált szurkolók adnak elő, persze minden csúnya szó nélkül, mert azért büntetés jár.

Forrás: Szurkolók Személyiségi Jogok Nélkül

És kinek jó ez? A játékosok fehér cipőfűzővel szolidaritanak a szurkolók mellett, amelyet több klub nyíltan is támogat. A szurkolói kártyát kiváltó mezei drukkerek túlnyomó többsége visszahívná a hangulatfelelősöket, mert sokkal nyomasztóbb a szotyi csattogását hallgatni, mint a szurkolást. A televíziós közvetítésekben üres lelátókat mutogatnak, minden edzői utasítást tisztán hallani, a futballunk színvonala pedig elképesztő mélységekben. 

Hazugság lenne azt állítani, hogy ha visszatérne több ezer ember a lelátókra, jobb lenne a futballunk, de hogy rosszabb nem, az is biztos. Pluszbevétel a kluboknak, motiváció a játékosoknak, élmény a mezei szurkolóknak. Amíg viszont az az elsődleges szempont, hogy lehessen wifizni a stadionban, jó drága legyen a popcorn és modern legyen a kabalaállat, addig megette a fene az egészet...

Forrás: Ultras Debrecen

Javaslom az MLSZ-nek, hogy látogassanak ki a hétvégi Diósgyőr-Puskás Akadémia és Debrecen-Dinamo Bukarest mérkőzésekre. Amit ott fognak látni, azt nem lehet pénzért megvenni, azt nem lehet wifivel pótolni. Mert attól labdarúgás a labdarúgás!

Címkék: