Hosszú idő után írok ide ismét, aminek megvan az oka. Ez a tegnap, ez a kurva nagy szégyen, ez új mérföldkő kell, hogy legyen.
1.
Doll a gazdag ember Kondás Elemérje, nem nemzetközi szintű edző. Taktikai éleslátása, motiváló képessége, szánalmas nyilatkozatai örök életére NB1-es - esetleg dubaji – edzősködésre kárhoztatják. Vagy ha még élnek azok a bundesligás ajánlatok - amiről annyit cikkezett a sajtó, mikor sorra vertük a Felcsútot, meg a Paksot – fogadja el az egyiket. Merthogy Thomas szerint a tegnapi szégyen nem a taktikán múlott, hanem azon, hogy nem volt tűz. Hát könyörgöm, a játékosok motiválása kinek a feladata, ha nem a „szakmai” stábé? Egyébként én nyilván nem – pontosabban én sem - értek a taktikához, de talán több esélyünk lett volna, ha a 210 perc alatt legalább egy betanult elemet láthattunk volna támadásban.
2.
Szakmai igazgató nélkül nem lesz áttörés. Amíg hasraütésszerűen igazolunk mindenféle jöttmenteket, addig 10-ből 1-szer lesz szerencsénk és találunk olyat, aki megüti az elvárt szintet. Az NB1 királyait összeszedhetjük persze és akkor továbbra is lehetünk félszeműek a vakok közt.
3.
A tegnapi eredmény szégyent hozott nem csak a Ferencvárosra, az egész magyar futballra, amely júniusban kezdett visszaszerezni valamit régi patinájából. Erre most újra beárazódott, legalább egy, de inkább több évre. A legjobb honi klubcsapat, 5 válogatott játékossal felépített támadás nélkül zúgott ki egy beugró albán második helyezettel szemben, újfent bebizonyítva, hogy a magyar bajnokság az európai pontvadászatok egyik leggyengébbike, pontosan az albán és a bosnyák szintjén mozog. Az adófizetők pénzén okoskodó Bozsik nagy pénzt tett volna arra, hogy 2 góllal jut tovább a Ferencváros. Kérdem én, mire fel? Megnézte akár egyszer is az ellenfelet, hogy felmérje őket, megnézze, kikről van szó és mondjuk olyat tudjon mondani az őt fizető nézőknek, ami nem deríthető ki három kattintással az interneten? Amiikor Knézy Jenő a hosszabbítás 115. percében még mindig azt hajtogatja, hogy nem létezik, hogy kiessünk, mintha nem nézte volna a meccset, és úgy fitymálja az albán csapatot, mintha bármivel is gyengébb lenne a miénknél, akkor igazán felmegy az emberben a pumpa. Ezek a közpénzen élősködő megmondóemberek azt hiszik, hogy a Ferencváros azért jut majd tovább, mert a magyar bajnokság erősebb, mint az albán. Ennyi. Elavult, évek óta az élet által felülírt buta sztereotípiák, ez a magyar „szakma”. Jó lenne felébredni, rajta tartani a kezünket Európa szerencsétlenebb sorsú felén játszott futball ütőerén, már csak azért is, mert jelenleg az a mi szintünk.
4.
Végül, de nem utolsó sorban: ha már így alakult, ezt az óriási szégyent jó lenne a Ferencváros javára fordítani. A tegnapi nap a közvetítést végigrikácsoló, 10 másodpercenként új dalba belekezdő bohóccal az előénekes állványon sokunkat felháborított és kiválóan mutatta a helyzet abszurditását, tarthatatlanságát. Sokan sokszor próbáltak már a futball történetében nagy klubokat kiüresíteni, új szurkolótábort kiépíteni. Ez egyrészt az emberi természetből fakadó okokból sosem sikerülhet teljesen, másrészt, ahol ezt az utat választották, mint például wannabe következő ellenfelünknél, a Salzburgnál, a PSG-nél, vagy a Real Madrid-nál, ott olyan mennyiségű pénz áll/állt rendelkezésre, amely garantálja az adott szinthez elegendő eredményeket. Nálunk ez nincs meg, noha halkan teszem hozzá, ennyi pénzből már sokkal, de sokkal előrébb kellene járnunk. Mi történt az elmúlt 2 évben a Ferencvárosnál? A klub elvesztette szurkolói jelentős részét, velük együtt identitását, otthona helyett csak egy csilli-villi villája van, ezek miatt pedig hosszútávon kódolva van a kudarc. Az elmúltkétév megbukott, a nemzetközi színtéren kiosztott horribilis büntetésekkel riogatva ránk erőltettek egy masinát, amelynek jelentősége azóta már messze túlmutat önmagán és a szurkolók közt lévő, minden eddiginél élesebb megosztottság szimbólumává vált. Jól látható, nemzetközi szereplés hosszú ideig még nem lesz – az elmúlt években alig szereztünk pontokat, így jövőre feltehetően újfent nem leszünk kiemeltek – így ez a riogatás, még ha alapból is az volt, mára teljesen okafogyottá vált. Távol álljon persze tőlem a gondolat, hogy az mlsz-t egy kézivezérelt gittegyletnek tartsam, de a hétvégi Haladás elleni meccsen bemutatott pirotechnika nem ért büntetést (a tegnapi cigányozás fog?) – az ellenőr nyilván wc-re ment, vagy a épp a pogácsák kettéválasztásán ügyködött. A mindenkori Ferencváros vezetése egy átlagos hétköznapon is nyomás alatt áll, amit a mostani esetében megkétszerezett a szurkolókkal való konflktus, amit meg megkétszerezett a tegnapi szégyen. A bullshitet, amit az elmúlt időszakban az emelkedő színvonalú szakmai munkáról, meg a szigorú büntetésekről hallhattunk, pár nap alatt ízekre szedte a rideg valóság. Mit tesz ilyenkor egy okos vezető? Lemond, vagy enyhíti a rajta lévő nyomást. Aki szereti a Ferencvárost, most annyira maga alatt van, hogy mindennél jobban vágyik egy békejobbra. Szűrjük le a megfelelő tanulságokat a sikeres EB szereplésből: szurkoló nélkül - és itthon ez hatványozottan igaz - nincs és nem is lesz soha futball. Adjátok vissza a klubunkat! Nekünk még ilyen megzuhant állapotában is Ő kell, neki pedig régen volt ránk akkora szüksége, mint most.
Hajrá, Ferencváros!