Ülésezett az MLSZ fegyelmi bizottsága. Nem is lenne ezzel baj, és még csak jelentősebb hírértéket sem tulajdonítanánk egy módfelett komolynak tetsző, zömében jogvégzett tagokkal büszkélkedő testület pogácsamajszolós, narancslészürcsölős, futballkivesézős kvaterkázásának, ha nem fenyegetőznének pályabezárással egy olyan magyar bajnoki labdarúgó-mérkőzés után, amely hangulatában, körítésében visszacsempészett valamit a régi idők focijából. Zsúfolt ház, egész stadionos élőkép, süvítő hangorkán – végre volt egy meccs Magyarországon, amely ünnepet varázsolt a kongó lelátós, múltat siratós, reményvesztős hazai futballnihilbe. Az élmény megfizethetetlen, szaladna ki a szájon az ismert szlogen, ha nem kellene ajakharapdálva mormogni: lassan a büntetés is. Merthogy a Fradi–Újpest mérlege felfüggesztett zárt kapuval súlyosbított kétmilliós fegyelmi tétel az egyik, egymilliós a másik oldalon.
Persze, én sem értek egyet a vendégszektorban helyet foglaló, átlagon felüli stadionrekonstrukciós affinitással megáldott székhajigálókkal és sálégetőkkel vagy a hazai oldalon magukat harcászati terepgyakorlaton érző hanggránátozókkal, sőt, még azzal is tisztában vagyok, hogy a hatályos jogszabályok nem engedélyezik a stadionokban az egyébként a semleges szurkolók által is szuperlatívuszokban megénekelt görögtüzes látványt.
Tovább megyek: jogosnak tartom, hogy a történtek után büntetést szab ki az MLSZ fegyelmi bizottsága. Elvégre a FEB nem holmi gittegylet: felelősségteljes testület, határozott szabályrendszerrel. Nekem csupán a szankció mértékével, aránytalanságával van gondom, no meg a fenyegetést közvetítő üzenettel. „Most még felfüggesztjük a zárt kapus büntetést, de jól vigyázzatok, ha legközelebb berepül a pályára egy üres szotyis zacskó vagy egy szalvéta, lakatot teszünk a stadionotokra!” Jó, hangyányit sarkítottam, de félő, hogy akár néhány tucat magáról megfeledkező drukker miatt is érvénybe léphet a klubokat sújtó drákói szigor. Olyan érzése van az embernek a Ferencvárosra és az Újpestre mért büntetéssel kapcsolatban, mintha az MLSZ fegyelmi bizottsága élesített volna egy bombát, és csak a robban(t)ásra várna.
Erős mondat következik, tessék vigyázni, de zárt kapukkal fenyegetőzni egy teltházas, fergeteges hangulatú derbi után valóságos terrorcselekmény. Merénylet a magyar futball, a honi labdarúgás felemelkedésében még mindig őszinte hittel reménykedő szurkolók ellen.
Zéró toleranciát hirdet az MLSZ, s ennek jegyében akár 10 milliós pénzbüntetések és ötmeccses zárt kapus szankciók is röpködhetnek majd a fegyelmi bizottság ülésein. Március 31. után minden mérkőzést megszakítanak a játékvezetők, amelyen „a szervezők tömeges, ismétlődő rasszista, diszkriminatív viselkedést tapasztalnak a lelátókon” – jelölte ki az irányt a futballszövetség. Rosszul tette. Mert volt már olyan kis hazánkban – egy szurkolói csoportok sokaságát dalköltésre ingerlő MLSZ-vezér országlása idején –, amikor a bírák akkor is kényszerszünetet rendeltek el a meccseken, ha néhány tucatnyian szidalmaztak egy-egy játékost. Tényleg csúnya dolog obszcén rigmusokkal vagdalkozni – a végképp igaztalanul megtalált futballistaanyukákat különösen sajnálom –, de hadd legyek egy kicsit demagóg: ömlik annyi szenny a kereskedelmi televíziókból – főműsoridőben! –, hogy nem feltétlenül a nem feltétlenül Kazinczy stílusában megnyilvánuló ultrákban kell látnunk a magyar társadalmat (is) kétségkívül erősen sújtó kulturális depriváció legfőbb felelőseit. Egyszerűbben fogalmazva: nincs szükség arra, hogy az MLSZ erkölcsrendészetként funkcionáljon. Ráadásul a szövetségi honlapon közzétett csinos kis kommüniké további kérdéseket is felvet. Például mi számít „tömeges, ismétlődő rasszista, diszkriminatív viselkedésnek"? Ha csak három, erős alkoholos befolyásoltság alatt álló drukker kiabálja fennhangon, hogy „kellemetlen illatú kisebbségiek”, az még tűréshatáron belül van, ha meg már négy, akkor öt meccs zárt kapu plusz a vétkeseknek húsz év szigorított a szegedi Csillagban? Vagy csak a klub bűnhődik? Mert őszintén szólva térfigyelő kamerahálózat ide, beléptetőrendszer oda, nem emlékszem olyan híradásokra, amelyek beszámoltak volna arról, hogy a rendőrség beazonosította, és letartóztatta a visszaeső széktámla- és hanggránát-hajigáló Huligán Hugót és Ultra Ubult, pardon, H. Hugót és U. Ubult, akiket aztán gyorsított eljárásban tíz évre eltiltottak mindennemű sportrendezvény látogatásától.
Restellem, hogy ilyen csúnyán, ilyen méltatlanul elbagatellizálom a derbin történt rendbontásokat, de legalábbis bohózatba illő, hogy egy régen nem látott futballünnep után zárt kapuval riogat a FEB. Amely lassan nem is fegyelmi, sokkal inkább fenyegető bizottság. Arról nem is szólva, hogy az MLSZ nemrégiben több kilónyi dokumentummal ágált a nemzetközi Sportdöntőbíróságnál a magyar-román meccsre vonatkozó, nem kevésbé nevetséges zárt kapus FIFA-büntetés ellen. Ehhez képest legalábbis visszatetsző pályabezárással, sőt „a legsúlyosabb esetben” (copyright by MLSZ) pontlevonással fenyegetőzni.
Vallom ezt úgy, hogy magam sem vagyok híve a beszólogatásoknak (a játékvezetőknek címzett „Három hülye! Három hülye!” rigmusnál elvetemültebb szókapcsolatokkal sosem borzoltam a kedélyeket, ráadásul a hazánkban nem soká’ tért hódító hatbírós rendszer ezt a rút nyelvi vadhajtást is hamarosan lenyessenti).
Végképp komolyra fordítva: el kell dönteni, hogy mit akarunk. Nyelvi és protokolláris értelemben steril lelátói közeget (üres stadionokat) vagy a futballszövetség által korábban oly sokszor hangoztatott nézőszám-növekedést. A bedobálókat pedig tessék beazonosítani kamerával, sólyomszemmel vagy a nagyi három dioptriás okuláréjával, és szépen kitiltani őket. De csak őket.
Mert ha kattannak a lakatok a stadionkapukon, a boltot is nyugodtan bezárhatjuk.