Sportgiliszta

Nemzetközi foci: Gazdagok Ligája - Milliárdosok játszótere

 

Vajon miért kezd az Európai klubfutball a milliárdos üzletemberek és olajsejkek játszóterévé válni? Hogyan lehet ennek a folyamatnak megálljt parancsolni? Meg tudja fékezni az UEFA az eurómilliók „dobálását”?
 
Talán az egész folyamat Roman Abramovicsnak köszönhető, amikor 2003-ban 140 millió fontért megvásárolta a Chelsea FC-t. Akkor még nem gondoltunk arra, hogy ez ragályos lesz a milliárdosok körében. Abramovics az első pillanattól kezdve kijelentette, Bajnokok Ligáját kell nyernie csapatának. Nem kevés fontmillióba került, mire tavaly májusában Roman elégedetten dőlhetett hátra a müncheni Allianz Arénában. Hogy pontosak legyünk: Roman Abramovics a londoni kékek játékosállományára 2003 nyarától, 2013. január 14-ig (azaz kilenc és fél év alatt) összesen
986.950.000 €-t
költött el.
 
Hát nem Torghelle Sanyi kivásárlási ára.
Felmerül a kérdés, volt-e értelme ennyi pénzt elkölteni, mert ha megnézzük, milyen játékosok érkeztek, milyen összegekért, érdekes adatokat találunk. Pár szélsőséges példa a teljesség idénye nélkül: Crespo – 26 millió €, Duff – 26,5 millió €,  Smertin – 5,5 millió €, Kezman – 7,5 millió €,  Wright-Philips – 31,5 millió €, Del Horno – 12 millió €, Boulahrouz – 13,5 millió €, Shevchenko – 46 millió €, Bosingwa – 20 millió €, Zhirkov – 21 millió €, Torres – 58,5 millió €. Csak azokat soroltam fel akik, véleményem szerint nem érik meg ezeket az összegeket. 
Igaz, hogy közben többszörös bajnok lett a Chelsea, de vajon kellett ehhez majdnem 1 milliárd euró? Megértem, kellenek a sztárok, kellenek a nagy nevek, de ilyen áron?
 
Ugorjunk egy várossal arrébb Manchesterbe, ahol Khaldoon Al Mubarak játszadozik milliókkal.
Manchester kék fele 2008. szeptember 1-jén tudatosult a hírrel, csapatuk egy olajsejk kezébe került. Onnantól kezdve a manchesteri kékek újdonsült elnöke úgy szórta a milliókat, ahogy más levegőt vesz. Jelen állás szerint a mai napig Mubarak 
643.910.000 €-t
költött el a Machester city játékoskeretére.
 
Bajnokok lettek tavaly, ez igaz, de milyen áron? Meggyőződésem, Mubarak nem a gyermekei elől veszi el ezt a pénzt, de nem lenne ennek a pénznek jobb helye a világban? Nem is tudom azt mondani, hogy Mancini rosszul igazolt volna, talán sok csatárt. Jo és Bellamy talán az a kettős, akit a mai napig nem értek, kettejükre 39,5 millió €-t költöttek. Kétlem, hogy ennyit értek 2008-ban.
 
A csatorna túl oldalán Párizst ostromolja Mubarak kollégája, Nasser Al-Khelaifi. 2011 nyarán döntött úgy, neki is kell egy európai futballcsapat. Az „áldozat” a szebb napokat is megélt Paris Saint-Germain FC lett. Khelaifi 2011 nyarán azon nyomban a mellényzsebből kivett 106,1 millió eurót, és hírül adta a világnak, Párizsban márpedig foci lesz. 2012 nyarán megfejelt ezt az összeget még 147 millió euróval és így 1 év alatt sikerült is 
253.100.000 €-val
könnyebbé tenni a bankszámláját. 
Nem is rossz egy kezdőtől. 
 
Az, hogy ez milyen hatással van és lesz az európai labdarúgásra, elég könnyű megmondani. Rossz, nagyon rossz. Repkednek a milliós átigazolási díjak, a több százezres heti fizetések, a több milliós ügynöki prémiumok. Pedig lehet csapatot építeni milliárdos nagyságrendű költekezés nélkül is. Vegyük példának a Manchester Unitedet, az FC Barcelonát, az Atléticó Madridot, a Borussia Dortmundot. Ezek a csapatok az utánpótlás akadémiára költötték el a fent említett összegek kis százalékát, és jönnek a Götzék, Pedrok, Tellok. Ők is igazolnak évente 40-50 millióért, de nem 100-150-et költenek el. 
És akkor még nem szóltam a Real Madridról, a galaktikusokról, akik ma már csak attól galaktikusok, hogy olyan játékos, akinek az ára nem haladta meg a legalább 25 millió eurót, az a keret közelébe sem mehet, persze kivételek mindig vannak (Callejón).

Végezetül összegyűjtöttem a Chelsea vásárlásait az Abramovics éra elejétől: 

2003/2004-es szezon: 
           Scott Parker – 14.000.000 € 
           Claude Makélélé – 20.000.000 € 
           Hernán Crespo – 26.000.000 € 
           Joe Cole – 9.900.000 € 
           Adrian Mutu – 19.000.000 € 
          Wayne Bridge – 10.500.000 € 
           Damian Duff – 26.500.000 € 
           Juan Sebastián Verón – 22.500.000 € 
           Geremi Njitap – 10.000.000 € 
           Glen Johnson – 8.300.000 € 
           Aleksey Smertin – 5.500.000 € 
Összesen: 172.200.000 € 
 
2004/2005-ös szezon: 
          Jirí Jarosik – 12.000.000 € 
          Ricardo Carvalho – 30.000.000 € 
          Didier Drogba – 37.000.000 € 
          Paulo Ferreira – 20.000.000 € 
          Arjen Robben – 18.000.000 € 
          Petr Cech – 13.000.000 € 
          Alex – 12.000.000 € 
          Tiago – 11.500.000 € 
          Mateja Kezman – 7.500.000 € 
          Alcidés – 900.000 € 
Összesen: 161.900.000 € 
 
 2005/2006-os szezon:
          Slobodan Rajkovic – 5.200.000 € 
          Mikael Essien – 38.000.000 € 
          Lassana Diarra – 4.500.000 € 
          Shaun Wright-Philips – 31.500.000 € 
          Asier Del Horno – 12.000.000 € 
Összesen: 91.200.000 € 
 
2006/2007-es szezon:
          Ashely Cole – 7.400.000 € 
          Khalid Boulahrouz – 13.200.000 € 
          John Obi Mikel – 23.600.000 € 
          Andrij Shevchenko – 46.000.000 € 
          Salomon Kalou – 4.000.000 € 
          Ben Sahar – 500.000 € 
Összesen:94.700.000 € 
 
2007/2008-as szezon:
         Branislav Ivanovic – 12.000.000 € 
         Nicolas Anelka – 19.900.000 € 
         Franco di Santo -  4.500.000 € 
         Belletti – 5.500.000 € 
         Florent Malouda – 19.000.000 € 
Összesen: 60.900.000 € 
 
2008/2009-es szezon: 
         José Bosingwa – 20.500.000 € 
         Deco – 10.000.000 € 
Összesen : 30.500.000 € 
 
2009/2010-es szezon:
         Nemanja Matic – 1.750.000 € 
         Daniel Sturridge – 7.250.000 € 
         Yurij Zhrikov – 21.000.000 € 
Összesen: 30.000.000 € 
 
2010/2011-es szezon:
         Fernando Torres – 58.500.000 € 
         David Luiz – 30.000.000 € 
         Yossi Benajoun – 7.000.000 € 
         Ramires – 22.000.000 € 
         Matej Delac – 3.000.000 € 
         Tomas Kalas – 6.000.000 € 
Összesen: 126.500.000 € 
 
2011/2012-es szezon: 
         Kevin de Bruyne – 8.000.000 € 
         Lucas Piazón – 7.500.000 € 
         Gary Cahill – 8.400.000 € 
         Raul Meireles – 13.500.000 € 
         Ulises Dávila – 2.000.000 € 
         Juan Mata – 26.700.000 € 
         Romelu Lukaku – 22.000.000 € 
         Oriol Romeu – 5.000.000 € 
         Thibaut Courtois – 8.950.000 € 
         Patrick Bamford – 1.800.000 € 
Összesen: 103.850.000 € 
 
2012/2013-as szezon: 
         Demba Ba – 8.500.000 € 
         Wallace – 5.400.000 € 
         Victor Moses – 11.500.000 € 
         César Azpilicueta – 8.800.000 € 
         Thorgan Hazard – 1.000.000 € 
         Eden Hazard – 40.000.000 € 
         Oscar – 32.000.000 € 
         Marko Marin – 8.000.000 € 
Összesen: 115.200.000 € 

 

Magyar foci: Paulo Sousa jött, látott, győzött... és most megy

 

Paulo Sousa neve ma már nem csak játékosként, de edzőként is kezd jól csengeni futballberkekben. Az 52-szeres válogatott, és 2-szeres BL-győztes egykori középpályás úgy látszik, az oldalvonalon kívül is fáradhatatlan.

Játékosként szinte mindent megnyert. A Benficával portugál bajnok és portugál kupagyőztes, a Juventusszal olasz bajnok, olasz kupagyőztes, olasz szuperkupa-győztes, valamint BL győztes. A Dortmunddal a BL-t, Világkupát és a német szuperkupát. A portugál válogatottal pedig bronzérmes lett a hazájában rendezett Európa bajnokságon. Nem semmi lista.

Aztán, mint általában a legtöbb jó nevű futballista, edzőnek állt. Kezdetben nem sok sikerrel. 2008-ban a portugál válogatott edzője, Carlos Queiroz segítőjeként tevékenykedett, de a Queens Park Rangers vezetőedzői székére lecserélte akkori munkáját. Utólag lehet másként döntene, mivel novemberi kinevezését követően 26 mérkőzésből mindössze 7-et volt képes csapata megnyerni, és egy belső viszály miatt 2009 áprilisában kénytelen volt felállni első edzői kispadjáról.

Ám nem sokáig volt munka nélkül, 2009 júniusában edzői karrierjét a ma már szebb napokat élő Swansea Citynél folytatta. 49 mérkőzésből 18-at megnyert, 18 döntetlent játszott, illetve 13-szor hagyta el vereséggel csapata a gyepet. Ám hiába a talán nem is olyan rossz mérleg, 2010 nyarán megköszönték a munkáját.

A portugál nem adta fel a szigetország "meghódítását". Újabb angol csapathoz szerződött, mégpedig a Leicester Cityhez. Hiába három a magyar igazság, Paulo ekkor még nem gondolt a magyarokra és júliusi kinevezése után, októberben amilyen gyorsan érkezett, olyan gyorsan, angolosan távozott is. Ezzel lezárta a brit csapatok menedzselését, és úgy döntött pihenőre vonul.

Aztán 2011. július 13-án megszületett a döntés. A Videotonnal bajnokságot nyerő Dr. Mezey György helyét a luzitán vette át, ezzel nem kis port kavarva a honi futball "nagyjai" közt. Mivel a Vidi volt az NB1 aktuális bajnoka, a Bajnokok Ligája selejtezőjében indult. A nyoni sorsolás alakulhatott volna jobban is, de ellenlábasként az osztrák bajnokot, Szabics Imre csapatát, a Strum Grazot kapta. A grazi 2-0-át követően nem sokan hittek a sikerben, pedig nem volt az sima 2-0. A Vidi jól játszott, de talán hiányzott a rutin. Itthon egy nagyon forró meccsen 3-2-re nyert a magyar csapat, ám ez kevés volt az üdvösséghez. A bajnokságot sem kezdte jól a Sousa-csapat, első 5 meccsükből kettőt megnyertek, egyszer ikszeltek, és kétszer kikaptak. A bajnokság végére azért helyére került minden, a tavaszra összeállt Vidi a téli szünet után mindösszesen 4 pontot hullajtott el, és megszerezte a dobogó második fokát, ami a nemzetközi szereplés miatt nagyon fontos volt. Ez az eredmény már sejtet valamit Sousa munkájából. A csapat jól, energikusan és pontosan játszott. Kemény védekezésből gyorsan tudtak felfejlődni támadásba. A kontrajátékot szinte tökéletesen játszották a Paulo-tanítványok.

Válogatottunk szövetségi kapitánya eközben nem egyszer konfliktusba került a Videoton edzőjével. Nem egyszer kritizálta a külhoni kollégája munkáját, mivel nem játszatta azokat a futballistákat, akikre Egervári Sándor a válogatottban számítana, valamint a Vidi deffenzív játéka sem tetszett a mesternek. A portugál ezzel mit sem törődve folytatta munkáját, és 2012 nyarán megmutatta a magyar edzői szakma "krémjének" - akik őt legjobban leszólták -, hogy hova is vezet az alázatos és fáradságot nem ismerő munka, valamint a személyéből áradó szenvedély a labdarúgás iránt.

A Videoton FC számára a legfontosabb 2012 nyarán az volt, hogy bejusson az EL csoportkörébe., ezért az átigazolások terén is mozgalmas volt a nyár. Érkezett Kaká a Herthától, Renato Neto a Sportingtól (kölcsönbe), Filipe Oliveira a Parmától és Szekeres Adrián az MTK-tól.

A csapat az új szezont rögtön egy trófeával nyitotta. Drámai csatában, tizenegyesekkel legyőzte a bajnok Debreceni VSC csapatát. Egyből egy. Ezután jöttek a selejtezők. Az első körben a Slovan Bratislavát Oliveira idegenbeli góljával 1-1-es összesítéssel ejtették ki, a második körben a parádés idegenbeli meccsnek köszönhetően a nagy mellénnyel felálló AA Gent csapatát 4-0-ás (Nikolic 3, illetve Oliveira góljaival) összesítéssel lépte le a Vidi, és következett a legnagyobb falatnak tűnő török Trabzonspor. Az augusztus végi két meccs egyike sem hozott gólt, de fehérváron dűlőre kellett vinni a dolgot, és tizenegyesekkel felülmúlta ellenfelét a kék-piros alakulat. Ezzel kiderült: ismét lesz magyar csapat az európai kupaporondon.

A csoportban a belga Genk, a svájci Basel, illetve a portugál Sporting várt a Vidire. A csúfos 3-0-ás belga túra után, következő két hazai meccsét remek játékkal behúzta a fehérvári gárda és ezzel a csoport második helyén állt. Ekkor reménykedett az ország abban, hogy ismét lesz érdekeltségünk a kupatavaszban, de sajnos nem így alakult. A Genk és a Basel is 1-0-ra nyert a Videoton ellen, és nehéz helyzetbe került a csapat. Az utolsó fordulóban a Genk és a Basel ikszelt, így biztossá vált, hogy az esőzés miatt elhalasztott Sporting - Videoton FC meccsnek már nem lesz tétje, mindkét gárda búcsúzott a kupától.

A bajnokságban a vártnál rosszabbak a fehérvári gárda mutatói, jelenleg a negyedik helyen áll, és várja a tavaszi szezon kezdetét, de már a portugál nélkül. A Vidi minden kétséget kizáróan sokat köszönhet Paulónak, de Paulo is a Vidinek. Hiszen a csapattal visszakerült a futball térképére, ismét bíznak benne, és mialatt ezt írom, már lehet alá is írta New York-i szerződését.

Egy biztos, Paulo Sousa felkavarta a magyar foci állóvizét, csapatot épített egy év alatt, és kivitte azt Európába. Nem csak a Videoton szurkolói és vezetői köszönhetik meg munkáját, hanem az egész ország.

 

Sok Sikert Paulo! Boa Sorte!

Elindult a Sportgiliszta

 

Sziasztok!

Régóta gondolkozom azon, hogy beindítok egy sportblogot és hát a mai napon neki is vágok a dolognak. Amiről a Sportgilisztán szó lesz, az a SPORT. Gondolom ez most mindenkit váratlanul ért. :) Kis hazánkból, Európából és a világ bármely részéről származó sporthíreket fogom górcső alá venni napról-napra, hétről-hétre.

Foglalkozni fogok a magyar NB1 és NB2 történéseivel, az európai topbajnokságokkal, a Bajnokok Ligájával, az Európa Ligával, válogatott meccsekkel, de szó lesz itt a mindennapi pletykákról, átigazolásokról, jóról és rosszról egyaránt. 

Remélem, hogy örömötök lelitek majd bejegyzéseimben. Jó szórakozást!