A magyar sporttörténelem és a súlyemelés történetének egyik nagy alakja hunyt el ma reggel, Földi Imre személyében. A tatabányai legenda egy páratlan életművet hagyott maga után. 
Első jelentősebb eredményét 1959-ben érte el, mikor  az Európa-bajnokságon és a Világbajnokságon is harmadik lett az 56 kilogrammosok versenyében. A római olimpián, a magyar csapat egyik legfiatalabb tagjaként a pontszerző 6. helyen végzett. 1961-ben érte el első világcsúcsát, szakításban, 1972-ig összesen 20-szor javított világcsúcsot. (Ötször összetettben.)
1962-ben és 1963-ban is megnyerte az összetett Európa bajnokságát súlycsoportjának, majd Tokióban világcsúcsot elérve zárt ezüstérmesként. (Szovjet ellenfele még nála is nagyobb súlyt tudott felemelni.) Első összetett világbajnoki címét 1965-ben szerezte meg. 1968-ban az Európa-bajnokságon aranyérmet szerzett, ám az olimpián hiába végzett holtversenyben az első helyen, az aranyat iráni riválisa kapta, mivel Földi néhány dekával nehezebb volt. 1969-ben világbajnoki, 1970-ben és 1971-ben pedig Európa-bajnoki aranyérmet szerzett összetettben. Az 1972-es müncheni olimpián, mindhárom fogásnemből (nyomás, szakítás, lökés) kettőben legyőzhetetlennek bizonyult, így 34 évesen megnyerte az olimpiát! Az év során még a világbajnoki és az Európa bajnoki aranyérmet is elnyerte összetettben. (A világbajnokságként az olimpia küzdelmeit ismerte el a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség.) Az olimpia során 372,5 kilogrammos teljesítményt ért el, amely világrekordnak minősült. 1973-ban szerezte meg élete utolsó EB aranyérmet, ekkor a szakításban bizonyult legyőzhetetlennek. Az 1976-os montreali olimpiára is kijutott, ekkor az 5. helyen zárt. Rajta kívül egyetlen más súlyemelő sem zárt pontszerzőként öt olimpiai játékokon. Utolsó olimpiáját követően nemsokkal visszavonult. Visszavonulása után évtizedekig edzősködött, 2007-ben a Nemzet Sportolója címmel ismerték el teljesítményét. 

  
Gyászol a kerékpársport, ugyanis a sportág egyszerre veszített el egy kiváló versenyzőt, és egy nagyszerű embert Scarponi személyében. Michele Scarponi 1979 júnis 25-én született Jesi városában. Profi pályafutását 2002-ben kezdte, és rögtön ebben az évben bekerült a Giro d' Italia legjobb 20 versenyzője közé, (18. lett.) 2003-ban ismét helytállt a Giron (16. lett), de a Vuelta Espagna során is  15 legjobb versenyző között végzett. A Tour de Franceon 2004-ben vett  először részt, ekkor 32. lett. Pályafutásában némi törést jelentett, hogy 2006-ban doppingvétség miatt eltiltották, és csak 2009-ben térhetett vissza a háromhetesekre. Visszatérése remekül sikerült, hiszen a Diquigiovanni–Androni színeiben két győzelmet aratott a Giron, valamint megnyerte a Tirreno–Adriaticot. Élete legjobb időszakát 2010 és 2013 között élte, ekkor méltó kihívója volt Ivan Bassonak és  Vincenzo Nibalinak a "legjobb olasz kerékpáros" címéért. 2010-ben sikerült szakaszt nyernie a Lombard körversenyen, a Trentinoi körön, valamint újra a legjobbnak bizonyult egy Giro szakaszon. Az összetettben végül 13 másodperccel maradt le a dobogóról. 2011-ben teljesítette pályafutása legjobb évét: Ekkor már a Lampre csapatában hajtva másodikként zárta az olasz körversenyt Alberto Contador mögött. A spanyolról azonban kiderült, hogy doppingolt, így 2012 februárja óta Michele Scarponina hívják a Giro d' Italia 2011-es bajnokát.      A következő két évben is remekelt hazája körversenyén, ám mindkét esetben be kellett érnie az összetett 4. hellyel. 2014-ben átszerződött az Astana csapatához, ahol már inkább segítőemberként számítottak rá. Szerepe miatt összetettben már kevésbé lehetett vele számolni, de a tavalyi évet így is egy 16. Giro és egy 11. Vuelta helyezéssel zárta. Az idei szezonban az Alpok körversenyén indult, ahol egy szakaszt nyert. Az idei évben ő lett volna csapata főembere a Giron. 

Scarponit edzés közben érte a halál, Filottrano városában edzett, mikor egy kisteherautóval ütközött. Az orvosok hamar a helyszínre értek, de már nem tudták megmenteni. Személyében a kerékpáros mezőny egyik legnépszerűbb tagja távozott el. 

 

Egy korábbi bolgár gólkirály távozott el Január 26-án. 1969 és 1974 között a Csernomorec csapatában lett élvonalbeli játékos. 1974-bena Trakja Plovdiv csapatába szerződött, és 1975-ben 20 góllal ő lett a bajnokság gólkirálya. 1975-ben szerződtette az ország legjobb csapata a CSZKA Szófia csapatába, ahol bajnoki címet szerzett. 1977-ben visszaszerződött nevelőegyesületéhez, ahonnét 1984-ben vonult vissza. A bolgár válogatottban 1973 és 1974 között 7 meccsen játszott és 2 gólt lőtt. 

84 éves korában távozott egy támadó, aki akkor lett a Benfica ikonja, mikor még a liszaboni klub nem játszott meghatározó szerepet Európában. 1953-ban szerződött a "sasok" csapatához, és egészen 1960-ig viselte a gárda mezét. Pályafutása során 3 bajnoki címet szerzett a Benficával (1955,1957,1960), valamint háromszor nyerte el a Portugál kupát is. Ő volt az első Benfica játékos, aki gólt lőtt európai kupamérkőzésen. A portugál válogatottban 3 mérkőzésen játszott 1956 és 1957 között, melyeken 3 gólt lőtt. 1961 és 1963 az Atletico Club Portugal csapatában játszott, majd 1967-ig futballozott alacsonyabb osztályú csapatokban. A korábbi kiváló csatár Január 24-én hunyt el. 

A kerékpározás hőskorának egyik utolsó mohikánja Január 22-én távozott az élők sorából. Első komolyabb sikerét 1945-ben aratta, mikor megnyerte a Reggio Calabriai körversenyt. 1947-ben a Giro'd Italian megszerezte első szakaszgyőzelmét, amelyet 6 további siker követett 1955-ig. 1949-ben két szakaszt is nyert hazája legnagyobb versenyén. A Tour de Franceon 3 szakaszgyőzelmet könyvelhetett el, 1948-ban kétszer, 1950-ben egyszer ért célba elsőként egy szakasz végén. Szaaszgyőzelmei mellett említésre méltó,hogy 1952-ben megnyerte az egynapos Sassari-Caglari versenyt. 

Egy brazil edzőlegendával lett szegényebb a világ labdarúgása, Január 20-án. Carlos Alberto Silva 1978-ban a Guarani csapatánál kezdte edzői pályafutását, és rögtön az első szezonjában bajnoki címre vezette csapatát. 1980-ban a Sao Paulohoz szerződött, ahol Paulista állam bajnoki címét nyert el, majd 1981-ben az Atletico Mineiroval is állami bajnokságot nyert. 1987 és 1988 között ő irányította a brazil nemzeti  válogatottat. 1987-ben a Pán-Amerikai játékokat megnyerte a Selecaoval, majd ezüstéremre vezette övéit a szöuli olimpián. 1989 és 1990 között újra a Sao Paulot dirigálta, és megint állami bajnoki címet szerzett. 1990 és 1991 között a Japán Yomiuri gárdáját dirigálta, és itt is bajnok lett. 1991-ben Európában is kipróbálta magát, 1993-ig két bajnoki címet nyert az FC. Portóval. Ezt követően többek között dolgozott a a Palmeiras, a Deportivo La Coruna, a Guarani és az Atletico Mineiro együtteseinél is, de további számottevő sikert nem ért el. 2005-ben vonult vissza az edzősködéstől. 

Jan Szczepański személyében egy korábbi kiváló amatőr ökölvívó hunyt el Január 15-én. 
1971-ben első nagy nemzetközi versenyét,vagyis a madridi Európa-bajnokságot megnyerte könnyűsúlyban. A müncheni olimpián, amerikai és szudáni riválisát egyhangú pontozással, ír ellenfelét pedig döntő fölénnyel győzte le. A fináléban Orbán Lászlóval küzdött, és végül a lengyelt látták jobbnak a bírók. 1969 és 1974 között minden évben megnyerte. Pályafutása során 290 mérkőzést vívott, melyből 251-et megnyert. 

A Január 12-én elhunyt Taylor, felejthető játékoskarriert tudhatott magának a Grimsby Town (1962-1968) és a Lincoln City játékosaként (1968-1972). Első edzői megbízását utóbbi csapatnál kapta 1972 decemberében, és 1977 júniusáig vezette is a csapatot. Legnagyobb sikere az volt a Lincoln kispadján, hogy feljutottak a harmadik ligába. 1977-ben aztán a feltörekvő Watfordhoz igazolt, és a következő 10 évben gyakorlatilag csodát művelt. Megnyerték a negyedik, a harmadik és a második ligát is, és 1983-ban a Liverpool mögött másodikként végeztek az első osztályban! A habot a tortán az 1984-es FA kupa fináléba való bejutás jelentette. 1987-ben a gyengélkedő Aston Villát vette át, és itt is egy második ligás gárdát hozott fel a tabella második helyére. 1990-ben kinevezték Anglia szövetségi kapitányának, ám élete lehetősége egyben a legnagyobb bukás is volt számára. Az 1992-es EB-n a háromoroszlánosok kiestek a csoportból, az 1994-es VB-re pedig ki sem jutottak. Taylor ezt követően 1,5 évig vezette a Wolverhampton csapatát, majd 1996 és 2001 között ismét a Watfordot dirigálta. Utolsó edzői megbízatását az Aston Villánál töltötte 2002 és 2003 között. 

A belga futball, és az Anderlecht korszakos egyénisége Január 11-én hunyt el. Van der Elst 1971-ben debütált a belga rekordbajnoknál, és egészen 1980-ig viselte az Anderlecht mezét. Belgium legsikeresebb csapatával kétszer (1972,1974) nyerte meg a bajnokságot, valamint négyszer az országos kupát. Tagja volt az Anderlecht két KEK győztes (1976,1978), és két Európai szuperkupa győztes csapatának is (1976,1978). A második megnyert KEK sorozatban, a kiírás gólkirálya lett. Az Anderlechtben 243 bajnokin, 82 gólt szerzett, és 1977-ben ő lett a belga bajnokság gólkirálya. 1980-ban a New York Cosmoshoz igazolt, ahol 1981-ben bajnoki címet szerzett. 1981 és 1983 között a West Ham Unitedben légióskodott, majd hazatérve a Lokerenből vonult vissza 1986-ban. 
A belga válogatottban 44 meccsen 14 gólt szerzett, részt vett a belga ezüsttel záruló 1980-as EB-n és az 1982-es VB-n is.2017 Január 1.-én megállt a szíve, majd kómába esett miután stabilizálták az állapotát, 10 nappal később azonban szervezete feladta a küzdelmet. 

A Chicago Black Hawks, Január 10-én lett szegényebb egy klublegendával. A szélen bevethető Wharram az 51/52-es szezonban debütált az NHL-ben, ám a chicagoi csapat többször is lepasszolta őt az OHA-Jr ligában szereplő tartalékcsapatnak. 1955-ben ugyan játszott újabb 3 meccset a klubban, ám a Buffalo Bisons nevű AHL klubhoz igazolt, ahonnét 1958-ban tért vissza Chicagoba. 1969-ig játszott az "indiánoknál" és igazi klubikonná vált. 1961-ben tagja volt a klub Stanleykupa győztes gárdájának is. Pályafutása során 252 gólt lőtt, és 281 gólpasszt adott. Legeredményesebb szezonjában (63/64) 39+32-es mutatóval zárt. 1964-ben elnyerte a Lady Byng Trófeát. Kétszer szerepelt All-Star gálán. 

Ryszard Parulski személyében minden idők egyik legsikeresebb lengyel tőrvívója hunyt el Január 10-én. Legnagyobb sikerét 1961-ben aratta, mikor a világbajnokságon megnyerte a tőrözők egyéni versenyét. 1963-ban párbajtőrcsapatban is világbajnok lett.
Az 1964-es olimpián ezüstérmet, 1968-ban pedig bronzérmet szerzett a lengyel tőrcsapattal. Két aranyérmén kívül 8 további érme van világbajnokságokról, 1963-ban ezüstérmes, 1969-ben pedig bronzérmes lett a tőrözők egyéni küzdelmei során.Utóbbi volt az utolsó érme nagy versenyről. A '90-es években hazája Olimpiai Bizottságának alelnöke volt. 

A paraguayi futballtörténelem egyik legnagyobb csatárcsillaga Január 9-én hagyta el az árnyékvilágot. Pályafutását a Cerro Porteno csapatában kezdte, majd 1980 és 1984 között a Becenbauert is foglalkoztató New York Cosmosban játszott. Cabanas kiemelkedett a New York-i csapatból, olyannyira, hogy 1983-ban elnyerte a liga legértékesebb játékosának járó díjat is. A Cosmossal két bajnoki címet szerzett (1980,1982).1984-ben az America Cali csapatához igazolt, ahol két kolumbiai bajnoki címet gyűjtött be. 1988-ban a Brest csapatához igazolt, és 1989-ben ő lett a francia másodosztály gólkirálya. Ezt követően rövid ideig játszott Lyonban is, majd 1991-ben a Boca Juniors játékosa lett. 1993-ban, egy bajnoki cím után távozott Argentínából, ám két az ecuadori Barcelonában eltöltött év után, néhány meccsre még visszatért a La Bombonera Stadionba. 1996-ban az Independiente Medellin csapatából vonult vissza, majd 2000-ben néhány meccsen a Cartagena színeiben is pályára lépett. 

A válogatottban 1981 és 1992 között 28 meccsen 11 gólt szerzett. Részt vett az 1986-os világbajnokságon, valamint az 1987-es és az 1993-as Copa Americán is. Az 1979-es Copa Americán, nem játszó tartalékként szerzett aranyérmet. 

Japán történetének egyik legjobb teniszjátékosa halt meg Január 6-án. Kamo akkor hívta fel magára a teniszvilág figyelmét, mikor 1954-ben bejutott a US Open 3. fordulójába. Legnagyobb sikerét is New York-ban aratta: 1955-ben Atsushi Miyagival megnyerték a férfi párosok versenyét. Kamo 1960-ig teniszezett aktívan, ez alatt egyesben kétszer nyerte meg a kanadai és a japán teniszbajnokságot is. Grand Slam tornán a New York-i 3. kör mellett egy wimbledoni 3. forduló volt a legjobb eredménye egyéniben. (1957.) 

A Dél-Afrikai golfozó, Január 5-én önkezével vetett véget életének. 1981-ben több versenyt is megnyert hazájában, köztük a nyílt bajnokságot is, és 1982-ben profinak állt. Európában kezdetben nem volt túl sikeres.Első European Tour győzelmét 1993 januárjában szerezte Dubaiban, mikor két ütéssel győzte Retief Goosent. 3 évvel később otthon tudta megnyerni az FNB Players Championship elnevezésű versenyt. Harmadik nagy döntőjét, az ír bajnokság fináléját 1992-ben elbukta. 1998-ban súlyos lábsérülést szenvedett, amely után visszavonult és depresszióba esett. Haláláig, saját golfiskolát működtetett. 

Január 4-én, 99 éves korában érte a halál a Boston Bruins hokicsapatának egyik legnagyobb legendáját. Scmidt 1936-ban került a bostoni csapathoz, ahonnét egy év után a Providence Reds IAHL-ben szereplő gárdájához távozott. 1937-ben aztán visszaigazolt Bostonba, és egy rövid ottawai kitérőig nem is szolgált mást, mint csapatát. Pályafutása során 776 mérkőzésen játszott, melyeken 229 gólt lőtt és 346 gólpasszt adott. Játékosként 1939-ben és 1941-ben is megnyerte a Stanley kupát. 1940-ben ő lett a szezon gólkirálya, 1951-ben pedig elnyerte a Hart trófeát. 1947 és 1951 között négyszer szerepelt All-Star mérkőzésen. Utolsó szezonjában, már játékos-edzőként működött közre, és 1966-ig egy két éves kihagyást leszámítva, ő is dirigálta a Bruinst. 1967 és 1972 között ő volt a csapat general managere és a gárda újabb két Stanley kupa sikert könyvelhetett el . (1970,1972) 
1974 és 1976 között a Washington Capitals manageri pozícióit látta el, valamint néhány mérkőzésen irányította is a fővárosi csapatot 1975-ben. 

A Bologna csapata Január 4-én veszítette el egyik legendáját. Pascutti 1937 június 1-én született, és 1955-ben került a Bologna csapatához. 1969-ig hű maradt csapatához, ahol 336 hivatalos mérkőzést játszott. A lejátszott mérkőzései során 142-szer vette be az ellenfél kapuját, amellyel a klubtörténelem harmadik legeredményesebb játékosa jelenleg. Legeredményesebb szezonja az 58/59-es idény volt, melyben 17 gólt szerzett. A Bolognával 1964-ben megnyerte az olasz bajnokságot. 1958 és 1967 között 17 mérkőzésen 8 gólt szerzett az olasz válogatottban, mellyel részt vett az 1962-es és az 1966-os világbajnokságon is. 1986 és 1987 között a Sassuolo csapatának vezetőedzőjeként tevékenykedett. 
 

Január 3-án hunyt el a Palermo egyik legendája, Enzo Benedetti, aki 1925 június 11-én látta meg a napvilágot. A védekező középpályásként klublegendává váló Benedetti a Spezia és a Latino érintésével 1955-ben került a Palermo csapatához. Egészen 1965-ig viselte a csapat mezét, amikor bejelentette visszavonulását. 1955 és 1962 között ő volt az egyesület csapatkapitánya is. Visszavonulása után kevés sikerrel edzőkarrierbe kezdett. 

Az olimpiai bajnok alpesi síző 1933 Január 18-án született. Legnagyobb sikerét az 1960-as olimpián érte el, amikor megnyerte a lesiklás versenyszámát. A Squaw Valley-ben elért olimpiai győzelme egyben világbajnoki győzelem is volt számára, hiszen akkoriban még az olimpiát beleszámolták a világbajnokságok közé. Az 1958-as világbajnokságon bronzérmet szerzett lesiklásban. Pályafutása során 7 francia bajnoki címet szerzett.  Jean Vuarnet Január 2-án húnyt el. 

Az egykori 12-szeres szovjet válogatott hátvéd Január 2-án hunyt el. Tsaryov 1931, június 2-án született Moszkvában. 1954-ben debütált a Dinamo Moszkva csapatában, ahol egészen 1966-ig játszott. Nevelőegyesületében 298 mérkőzést játszott, melyeken 12 gólt szerzett. A szovjet válogatottban egy tucat mérkőzésen szerepelt, gólt nem szerzett címeres mezben. Tagja volt a szovjetek 1958-as VB negyeddöntős gárdájának, valamint az első Európa bajnokságot megnyerő csapatnak is (1960). A franciaországi EB során nem lépett pályára. A Dinamoval négyszer nyerte meg a szovjet bajnokságot (1955,1957,1959,1963.) Visszavonulása után rövid ideig edzette a Dinamo Moszkvát, a szovjet U16-os válogatottat is, valamint 1 évig volt a szovjet válogatott másodedzője. 

Az amerikai úszóválogatott egykori kitűnősége Bill Craig rögtön az év első napján halálozott el. Craig 1945 január 17-én született a kaliforniai Culver Cityben. A Dél-Kaliforniai Egyetem versenyzőjeként került be az 1964-es olimpián szereplő 4x100 méteres úszóváltóba. A tokiói fináléban a mellúszó résztávot teljesítette, és az amerikai váltó 3 perc 58,4 másodperces világcsúcsot úszott. Ez volt Craig egyetlen nagyobb versenye, az olimpián kívül még egy aranyérmet szerzett az 1963-as Pán.Amerikai Játékokon, szintén a vegyesváltó tagjaként.