Üdvözlök minden kedves Madridistát!
Itt van a nyár, az izzadság, a szabadság, a pihenés és a strandolás időszaka.
Eme gyönyörű évszakban, mindenki a kikapcsolódásra vágyik, azonban MI a Real Madrid C.F.- szurkolói blogja, nem állunk le. Hogy ne unatkozzatok, egy új cikksorozat indul útjára, ,,EDZŐK A KIRÁLYI GÁRDÁNÁL” címmel. Első részként, a jelenlegi edzőnket mutatjuk be, aki mellesleg a világ legjobbja. Persze ez amolyan ízlések és pofonok kategória. De a sikereit nem lehet letagadni. Jöjjön tehát, az EDZŐK a KIRÁLYI GÁRDÁNÁL 1. Része.
José Mário dos Santos Félix Mourinho, 1963. január 26.-án született, egy Portugál kisvárosban Setúbal-ban. Beceneve THE SPECIAL ONE, eddig négyszer nyert egymás után bajnoki címet-, kettőt a Porto-val, és kettőt a Chelsea-vel, továbbá a Porto-val (2004-ben) és az Internazionaléval (2010-ben). Illetve még Bajnokok Ligája és UEFA-kupa győztes is. Háromszor (2004-ben, 2005-ben és 2010-ben) választotta meg az IFFHS a világ legjobb edzőjének. És aki még nem tudja, az lepődjön meg, hiszen jelenleg a Real Madrid edzője.
No nézzük az életpályáját…
Kezdetek
Mourinho fiatalként futballista akart lenni, de nem volt kiemelkedő tehetség, és már 18 éves korában már az apjának segédkezett a meccsek elemzésével. Ezek után Sir Bobby Robson másodedzője lett a Benficánál, és az angol tréner magával vitte a Barcelonához is. Robson távozása után Mourinho maradt a Barcánál, mint van Gaal segítője, és ez nagyon pozitívan hatott a munkájára, mivel 2 teljesen más, de kiváló edzőtől tanulhatott. Hazaérkezve nem akart egyből egy nagy klubhoz szerződni, de a Benfica ajánlatának nem tudott nemet mondani. A csapattal vezették is a bajnokságot, de a tulajdonosok jó pár, Mourinhonál meghatározó játékost eladtak, így az edző elhagyta a klubot. A 2001-02-es szezonra a Leiria menedzsereként bravúrt hajtott végre: a kiesőjelölt csapattal januárban 3. helyen állt. Erre a teljesítményre felfigyelt az FC Porto vezetősége, és alkalmazta szezon közben a trénert.
Fc Porto
Mourinho 2002 év elején érkezett a Portohoz, ami akkoriban mély válságban volt. Maximális célkitűzés volt a számára, hogy a csapatot, az UEFA-kupát érő helyekre vezesse, és ezt Mourinho meg is tette. Nyáron olyan új, portugál játékosokat szerződtettek, akikről azt gondolták, hogy megállják a helyüket. Így kerültek a csapathoz olyan, ma is elismert labdarúgók, mint Deco, Ricardo Carvalho vagy Paulo Ferreira. Mourinho bizalma nagy volt az új játékosok iránt, hiszen sem ő, sem az új csapattagok nem nyertek még semmilyen trófeát. Ehhez képest Mourinho első teljes szezonjában bajnok, kupagyőztes és UEFA-kupagyőztes lett. Az Európai Szuperkupán a Milannal szemben kikaptak 1-0-ra, de volt esélyük akár győzni is, és ez nagy erőt adott nekik: a 2003-04-es szezonban megvédték bajnoki címüket, és bejutottak a Bajnokok Ligájának a döntőjébe, többek közt a Manchester Unitedet is kiejtve, és ott legyőzték a Real Madridot is búcsúztató AS Monacót. Ezek után Mourinho a Chelsea-hez igazolt.
Chelsea
Mourinho 2004 júniusában érkezett az angol Chelsea-hez, ahol évi 4,2 millió fontos fizetésével (ami 2005-re 5,2 millióra emelkedett) az egyik legjobban fizetett edző lett. Érkezése után egy sajtókonferencián azt nyilatkozta: "Kérem, ne nevezzenek arrogánsnak, de Bajnokok Ligáját nyertem, és úgy gondolom, én különleges vagyok." Így kapta a "The Special One", vagyis "A különleges" becenevet.
Mourinho a Porto-ból szervezte át a szakmai stábját a klubnál, a segédedző Baltemar Brito, a fitneszedző Rui Faria, a játékosmegfigyelő André Villas-Boas és a kapusedző Silvino Louro lett. Steve Clarke, az egyori Chelsea-játékos is a klubnál maradt, aki segédedzőként dolgozott már korábbi edzőknél a csapatnál. Mourinho tovább folytatta költekezés terén azt, amit előde, Claudio Ranieri abbahagyott. Több, mint 70 millió fontot költött új igazolásokra; olyan játékosok érkeztek, mint Tiago Mendes (10 millió fontért) a Benficától, Didier Drogba (24 millió fontért) az Olympique Marseille-től, Mateja Kežman (5,4 millió fontért) a PSV Eindhoventől, és a Porto-páros, Ricardo Carvalho (19,8 millió fontért) és Paulo Ferreira (13,3 millió fontért).
Első szezonjában december elején a Chelsea a tabella első helyét foglalta el, és bekerültek a Bajnokok Ligája nyolcad döntőjébe. Első trófeáját, a Ligakupát 2005 februárjában szerezte, mikor a csapata Cardiffban hosszabbítás után 3–2-re győzött a Liverpool ellen. A Chelsea tovább bővítette trófeáinak számát, mikor rekordok sorozatát felállítva 50 év után megszerezték újabb élvonalbeli bajnoki címüket. A Bajnokok Ligájában azonban elbukták a döntőbe jutást, miután a későbbi győztes Liverpool győzte le őket az elődöntőben egy vitatható góllal.
A következő szezon jól indult a csapat számára. A Szuperkupában 2–1-re győzték le az Arsenalt. Miután szinte az egész idényben a tabella első helyén álltak, a Manchester United elleni 3–0-s győzelemmel bebiztosították újabb bajnoki címüket. Ez volt Mourinho negyedik trófeája a klubnál. Miután a sikeredző megkapta a győzteseknek járó medálját, bedobta azt a nézők közé. Nem sokkal ezután újabb medált kapott, de az is a szurkolóké lett.
A 2006–07-es szezon kezdetekor felvetődött, hogy Mourinho elhagyja a klubot, mivel megromlott a viszonya a tulajdonossal, Roman Abramoviccsal, azonban tisztázta a félreértéseket, és azt nyilatkozta, hogy két esetben távozna: ha nem ajánlanának neki 2010 júniusáig új szerződést, vagy ha elbocsátanák. Majd kijelentette, a szezonban mind a négy trófea megszerzése lesz a cél, hogy a Chelsea legyen az első Angliában, akiknek ez sikerül.
A Mourinho körüli spekulációk ellenére a csapat ismét megnyerte a Ligakupát, ezúttal az Arsenalt győzték le 2–1-re a döntőben a Millennium stadionban. Ennek ellenére a négy trófea megszerzése meghiúsult, mikor 2007. május 1-jén a Liverpool –két éven belül másodszor– kiütötte őket a Bajnokok Ligájából tizenegyesekkel az Anfielden, miután a két csapat összesítésben 1–1-re állt. Napokkal később a bajnoki címet is elbukták a Manchester Uniteddel szemben, mivel csak 1–1-es döntetlent értek el az Arsenal ellen az Emirates Stadionban 2007. május 6-án. A Chelsea az FA-kupában állhatott bosszút a Uniteden, mikor 1–0-ra győztek a döntőben Didier Drogba góljával. Ez volt a Chelsea negyedik, és Mourinho első FA-kupája, és az első döntő, amit az új Wembley stadionban rendeztek. Mourinho ezzel az összes lehetséges kupát megnyerte a csapattal a Premier League-ben.
A következő szezon első mérkőzésén a Chelsea máris felállított egy új angol rekordot veretlen hazai mérkőzések tekintetében. A csapat 64 mérkőzéses rekordja a Liverpool rekordját múlta felül, akik 1978 és 1981 között voltak sorozatban veretlenek hazai pályán.[5] Ennek ellenére a Chelsea szezonkezdése nem a vártnak megfelelően alakult. Kikaptak az Aston Villától, majd gólnélküli döntetlent játszottak hazai pályán a Blackburn Roversszel. Első Bajnokok Ligája mérkőzésükön is csak egy 1–1-es döntetlent értek el a norvég Rosenborg ellen.
Mourinho ezután 2007. szeptember 20-án váratlanul elhagyta a csapatot. Ő volt a Chelsea történetének legsikeresebb edzője, hat trófeát nyert három év alatt, valamint minden hazai mérkőzésükön veretlen volt a csapat.
Inter
Mourinho-t 2008. június 2-án nevezték ki az olasz Internazionale vezetőedzőjének, a csapatnál Roberto Mancini-t váltotta, és három éves szerződést kötött. Első sajtókonferenciáján, 2008. június 3-án csak olaszul beszélt, amit elmondása szerint három hét alatt tanult meg.
Segédedzőjének a korábbi Inter játékost, Giuseppe Baresi-t választotta, Rui Faria fitneszedző, Silvino Louro kapusedző és André Villas Boas megfigyelő lett, aki a Chelsea-nél és a Portonál is dolgozott együtt a portugál edzővel.
Első interjújában kijelentette, hogy csak két-három új játékost szeretne igazolni csapatába a nyár folyamán. 2008. július 15-én a brazil Alessandro Faiolhe Amantino, vagyis Mancini lett Mourinho első igazolása, aki 12,5 millió euróért váltott klubot. 2008. július 28-án a ghánai középpályás, Sulley Ali Muntari érkezett 14 millió euróért. 2008.szeptember 1-jén, a nyári átigazolási időszak utolsó napján Mourinho egy harmadik játékost is az Interhez hozott a portugál Ricardo Quaresma személyében 18 millió fontért. Annak ellenére, hogy többször is kijelentette, ismét együtt akar dolgozni Frank Lamparddal, az angol végül a Chelsea-nél maradt.
2008. augusztus 24-én Mourinho megnyerte első olasz trófeáját, az olasz szuperkupát, miután az Inter büntetőkkel 6–5-re győzte le az AS Roma csapatát. Ebben a szezonban bajnok lett az Interrel, de a BL-ből búcsúztatta őket a döntőben vereséget szenvedő Manchester United, és a kupából is kiestek. Mourinho ezért jelentős erősítéseket hozott: érkezett Diego Milito és Thiago Motta a Genovától, Wesley Sneijder a Real Madridtól, Lúciót a Bayern Münchentől, és a Barcelona Samuel Eto'o-t (illetve több mint 40 millió eurót) adta Zlatan Ibrahimovicért. Az Internek fennállása legsikeresebb szezonja lett a 2009-10-es, amikor Mourinho mindent megnyert a csapattal, amit lehetett: BL-t, kupát és bajnokságot. Érdekesség, hogy mindhárom sorozatban Diego Milito szerezte azt a gólt, amivel csapata megnyerte az adott sorozatot. A csapat kulcsjátékosai a karmester Sneijder, a szélen robotoló Eto'o, a védelmet irányító Lúcio (és Júlio César kapus), valamint a gólokat termelő Milito voltak.
Real Madrid
Miután 2010. május 22-én az Internazionale-val megnyerte a Bajnokok ligáját, másnap bejelentette, hogy érkezik Madrid-ba. A Real Madrid 16 millió eurót fizetett az Internazionale-nak, José Mourinho 4 éves szerződést írt alá a királyi gárdával.Lehetne már írni, hogy nálunk milyen sikereket ért el, de felesleges, hiszen mindenki tudja. No meg még mindig nálunk van. Mindenesetre azért mégis leírom az eredményeket. A 2010/2011-es szezonban mindössze csak egy Kupát tudott megnyerni a Mester. De azt a kupát a Királyi Gárda már 18 éve nem emelhette a magasba. Neki köszönhetően eljött ennek is az ideje. 2011 áprilisában a Spanyol Kupa döntőjében a Barcelonát sikerült legyőzni a hosszabbításban, Cristiano góljával. A novemberi 5-0-ás zakó után áprilisban sikerült elvenni a Kupát az ősi riválistól. Majd jött a következő szezon a 2011/2012-es idény. Állítólag a 2. éve mindig jobb szokott lenni, legalábbis tartja a statisztika. Mindenestre jobb volt, mint az első, hiszen rekord-rekordot követett, ennek eredményeképpen sikerült 2008 óta először megnyerni a bajnokságot, immáron 32.-jére.
Hogy nyáron kik fognak jönni, kik fogják még a klubot erősíteni, az még homályos dolog, egy biztos: JOSÉ MOURNHO KITARTÓ EMBER, HA VELE NEM VAGYUNK KÉPESEK MEGNYERNI A 10. BL TRÓFEÁNKAT AKKOR EGYIK EDZŐVEL SEM. Bízok benne, bízzatok benne, hiszek benne, higgyetek benne és akkor az álom beteljesül.
Sikerei összegezve
FC Porto (2002–2004):
Portugál bajnokság (2): 2002–03, 2003–04
Portugál kupa (1): 2002–03
Portugál szuperkupa (1): 2003
Bajnokok Ligája (1): 2003–04
Chelsea (2004–2007):
Angol bajnokság (2): 2004–05, 2005–06
Angol kupa (1): 2006–07
Angol ligakupa (2): 2004–05, 2006–07
Angol szuperkupa (1): 2005
Internazionale (2008–2010):
Olasz bajnokság (2): 2008–09, 2009–10
Olasz kupa (1): 2009–10
Olasz szuperkupa (1): 2008
Bajnokok Ligája (1): 2009–10
Real Madrid (2010–):
Spanyol kupa (1): 2010–11
Spanyol bajnokság (1): 2011–12
Egyénileg:
Portugál bajnokság Év edzője (2): 2002-03, 2003-04
FA Premier League Év edzője (2): 2004-05, 2005-06
FA Premier League Hónap edzője (3): 2004 november, 2005 január, 2007 március
Serie A Év edzője: 2009
UEFA-bajnokok ligája Év edzője (2): 2002-03, 2003-04
UEFA Év csapata Év edzője (4): 2003, 2004, 2005, 2010
World Soccer Magazine Év edzője (3): 2004, 2005, 2010
BBC Év személyisége, edzői díj: 2005
IFFHS Év edzője (3) : 2004, 2005, 2010
La Gazzetta dello Sport Év embere: 2010
FIFA Aranylabda A legjobb edző: 2010
Ezzel tehát elérkeztünk a cikk végére, azonban tartogatok még egy meglepetést.
De mindenek előtt, azt had mondjam el, hogy lehet nem szeretni Josét, nem kedvelni, sőt utálni is. Bizony vannak húzásai, vannak olykor-olykor botrányos dolgai, de ezek nélkül, ezek a botrányos megjelenések nélkül már nem ő LENNE A THE SPECIAL ONE. Őt így kell szeretni ahogy van, és büszkék lehetünk rá, hiszen ide jött és csinált a semmi Madridból egy igen, ez már valami, már alakuló Madridot. És nem ez volt az utolsó szezonja nálunk.
Szóval, a Világ legjobb Edzője, ez kétségtelen. Aki ezt nem látja be, az menjen el a szemészetre és csináltasson egy +15 dioptriás lencsét, kerettel együtt.
THE SPECIAL ONE, a világ legjobbja. Ezzel a videóval mondjunk neki hálát, hogy sikeres útra vezette a csapatot.