Végre! Az idegtépően hosszú – és az Ausztrál Nagydíj kényszerű törlése miatt a tervezettnél hosszabb – téli szünet lassan a végéhez közeledik. Már letudták a rekordrövid tesztelést Bahreinben, de két hét múlva jön az éles bevetés is, ugyanott. Az előszezon vége hagyományosan a tippelés időszaka, ennek megfelelően én is megkockáztatok néhány jóslatot, hogy mi várható idén. A tavalyi évről és az egyes résztvevők hosszabb távú kilátásairól már írtam egy komolyabb regényt korábban (akinek van türelme hozzá, megnézheti itt, itt és itt), ez az írás kifejezetten 2021-re vonatkozik, persze fölhasználva az akkori információkat. Ha minden jól alakul, az év végén visszatérünk erre a cikkre és megnézzük, mit találtam el.

Mercedes

Hét éve lehetetlen megverni őket, és ez az idén sem lesz másképp. Az autók alig változtak tavalyhoz képest, így eleve nem várható gyökeres átrendeződés a mezőnyben, szóval semmi nem indokolja, hogy a Mercedes fölénye számottevően csökkenjen a tavalyihoz képest. És ezen az sem változtat, hogy minden idők talán legpofátlanabb altatatását vitték végig a teszten, bár az sem volt semmi, amikor 2019-ben az első hétre kiálltak az előző évi autóval. Kár érte, én is szívesen látnék egy izgalmasabb világbajnokságot, de a Forma-1 nem jótékonysági intézmény. Soha egyetlen uralkodó csapat nem tette meg azt a szívességet, hogy maga elé tessékelje az ellenfeleit, és mondjuk ki: ez így is van rendjén.

Lewis Hamilton

Ahogy csapatban a Mercedesnek, úgy egyéniben Hamiltonnak sem lesz valós ellenfele. Egyedül Lord Vadertől Covidtól kell tartania, de tavaly még az az egy kihagyott verseny is simán belefért neki. A várakozásoknak megfelelően a csapat nem hozta a nyakára Russellt, így házon belüli veszély nem leselkedik rá, nyugodtan koncentrálhat a rekordok halmozására.

Valtteri Bottas

A szokásos fogadkozás most is megvan, de láttuk, mi valósult meg az eddigiekből. Ugyan Rosbergre sem sokan fogadtak volna 2016-ban, de folyamatosan közelebb volt Hamiltonhoz, mint Bottas. Csak, hogy érzékeltetni lehessen: Valtteri legjobb éve a Mercedesnél 2017 volt, akkor Hamilton pontszámának 84%-át szedte össze. Ez azonban szinte pontosan megegyezik Rosberg legrosszabb eredményével (84,5%, 2015-ből). Ez igen messze van a lőtávolságtól. Inkább hátrafelé kell majd tekintgetnie, hiszen Verstappen tavaly is majdnem elkapta a pontversenyben, ha idén erősebb lesz a Red Bull, akkor szégyenszemre a második helye is elúszhat.

Red Bull

Fogadkozásból itt is Dunát lehet rekeszteni, a teszten sem tűntek rossznak, azonban ezeknek pontosan annyira érdemes hinni, mint egy közepesen lelkiismeretes politikusnak. Ha az átlagos hátrányuk csökken a Mercedeshez képest, és 3-4 futamgyőzelmet erőből be tudnak húzni, az már sikernek számít. Többet beleképzelni butaság volna akkor is, ha a Honda az ígéretének megfelelően tényleg belepakolt még egyszer utoljára egy messziről szabad szemmel jól látható pénzmennyiséget a motorfejlesztésbe. Jó hír viszont számukra, hogy hátulról sem fenyegeti őket veszély, bár akad néhány ígéretes projekt a mezőnyben, a befagyasztott fejlesztések miatt mások sem tudnak komolyabb békaugrásokat végrehajtani a mezőnyben. Arról nem is beszélve, hogy azért Milton Keynes-ben sem felejtettek el autót építeni, még ha ezt nem is művelik olyan szinten, mint brackley-i kollégáik.

Max Verstappen

Max lassan kezdheti úgy érezni magát, mint Fernando Alonso: hiába a mezőny egyik legjobbja, nem abban az autóban ül, amivel valaki más futószalagon szállítja a győzelmeket. Ahogy a tavalyi évet is látványosan végigunatkozta (emlékezhetünk a nyilatkozataira, ami persze részben tudatos marketingfogás volt a részéről), idén is érdemes lesz bekészítenie a pattogatott kukoricát. Ha minden jól alakul számára, Bottast megverheti az összetettben, ez csempészhet némi izgalmat a szezonjába. Bár ő inkább a futamgyőzelmeket fogja számolgatni, ebből talán több is összejön neki a tavalyinál.

Sergio Perez

Tavaly egy gyengébb autóval lett 4. a pontversenyben, most is ez az elvárás vele szemben. Albonnál mindenképpen gyorsabb, de Verstappen szintjétől így is messze van. Az ő érkezése abból a szempontból óriási előny a Red Bullnak, hogy vélhetően ő is ott lesz az elején, ezzel plusz taktikai lehetőségeket biztosítva a Red Bullnak. Ezt segíti, hogy Sergio hagyományosan jól bánik a gumikkal, ami akár kevesebb kiállást, akár a boxból mögé visszaérkező Mercedesek feltartását (vagy egyszerre mindkettőt) eredményezheti. Ha jól jön ki az alternatív stratégiából, akár futamot is nyerhet, de nyers tempóban inkább a 4. hely néz ki neki – viszont azt szerintem (az elődeivel szemben) stabilan szállítani fogja.

McLaren

Elérkeztünk a legkiszámíthatatlanabb mezőnyszegmenshez, a konstruktőri 3. helyért négy csapat fog egy komolyabb kocsmai verekedést idéző küzdelmet folytatni. Itt tippelni felettébb kockázatos, én mégis azt mondom, hogy a McLarennek van a legnagyobb esélye erre a bizonyos 3. helyre. Tavaly is – egy dongódenevér-szőrszálnyival ugyan, de – ők szerezték meg ezt a pozíciót, idénre pedig a Mercedes-motor komoly előnyt jelent nekik az eddig használt Renault-hoz képest. Hátránya persze, hogy a fejlesztési zsetonjaik elúsztak arra, hogy az új erőforráshoz igazítsák az autó hátsó részét, ez azonban abszolút vállalható áldozat a részükről. Az a két zseton a többieknek sem hozott annyira sokat, az igazán nagy időnyereséget jelentő aerodinamikai módosításokat pedig nem korlátozták. Ennyit bőven megér az a jobb motor, még akkor is, ha ez már inkább a távolabbi jövőnek szóló döntés volt a menedzsment részéről. Egyébként is, amióta 2019-ben Andreas Seidl átvette a csapat irányítását, úgy jönnek föl, mint a talajvíz. Az igazán nagy dobás ettől függetlenül 2022-re várható tőlük.

Daniel Ricciardo

A távozó Sainz helyére hibátlanul passzol, teljesítményre nagyjából ugyanazt tudja, az örökös vidámsága pedig tökéletesen illeszkedik egyrészt a Ron Dennis utáni McLaren-képhez, másrészt a hasonló mentalitású Lando Norrishoz. Elsősorban egymással fognak versenyezni, amiben talán inkább Daniel az esélyes, de nem lesz köztük nagy különbség. Nem lepődnék meg, ha egymás mögött végeznének az egyéni összetettben, valahol a 6-7. hely környékén. Elmérgesedő küzdelemtől mindenesetre nem kell tartani, bár mindegyiküknek fontos presztízsharc lesz ez az idény, a csapat jelenlegi helyzetében fontosabb, hogy közösen vigyék előre az együttest, amihez mindkettejük hozzáállása megfelelő. Egyébként sem a győzelemért harcolnak, ez már az a része a mezőnynek, ahol egy dobogóhoz is szerencsére van szükség.

Lando Norris

Két év rutinnal, és a csapattal való korábbi kapcsolatával jobb helyzetben van, mint Sainz ellen, miközben Ricciardonak óhatatlanul végig kell mennie a beilleszkedés rögös folyamatán. Ezzel együtt finoman szólva nem lesz könnyű dolga Landonak, ami biztosra vehető, hogy nüanszok fognak dönteni, sokszor a szerencsefaktor képében. A tavalyi kiegyensúlyozott teljesítménye ugyanakkor idén is aranyat (bocs, bronzot) érhet, de sok minden el fog dőlni azzal kapcsolatban, hogy személyében korszakos klasszist, vagy „csak” egy kiváló versenyzőt tisztelhetünk-e.

Aston Martin

Az átlaghelyezés/költségvetés arányában tavaly messze legjobban teljesítő egykori Jordan most végre pénzhez jut. Ez persze hosszabb távon érvényesülhet igazán, de idén is a tavalyi, középmezőny viszonylatában talán a legjobb autóval indulnak harcba. Náluk is van egy jelentős fejlesztés, Sebastian Vettel személyében: a tavaly parádés szezont futó, összességében mégis egy erős középversenyzőnek számító Perez helyére egy – fénykorában legalábbis – abszolút világklasszist szerződtettek. Ennek ellenére a McLarent szerintem nem fogják megelőzni, a másik autóban ugyanis az a Stroll ül, aki bár rengeteget fejlődött az elmúlt években, a közvetlen riválisoknál fellelhető nevekhez képest még mindig kispályásnak számít. További kérdés, hogy Vettel milyen formában van.

Sebastian Vettel

A beharangozott 4. hely ugyanis csak akkor szerezhető meg, ha Seb visszatalál minimum a 2017-es, de még inkább a 2013-as önmagához. A Red Bullnál simán hozta a mostani Hamilton szintjét (ne feledjük, a Forma-1 történetében a 3. legtöbb futamgyőzelme neki van, Schumacher és Hamilton után), a Ferrari ellenben komoly sebet ejtett a lelkén. Hogy ez milyen mértékben gyógyítható, az csak az idény során (vagy jövőre) derül ki. A környezetváltozás mindenesetre biztosan pozitív hatással lesz rá, továbbá Ottmar Szafnauernek van annyi esze, hogy ha igazol egy versenyzőt, aki különösen kényes a körülményekre, akkor ezeket a bizonyos körülményeket számára megfelelően alakítja. Egy jó Vettel egyéniben odaérhet az 5. helyre a Mclarenek elé, az autó ugyanis tavaly Perezt is iderepítette, akinél egy csúcsformában lévő Sebastian van annyival gyorsabb, amit már a McLarenbe idén beszerelt Mercedes-motor sem tud kompenzálni.  Stroll megverése a beugró a vizsgán, ez azonban Vettel ellen dolgozik, akinek ebben a csatában csak vesztenivalója van. Óriási kérdés, hogyan tudja kezelni, ha esetleg kényelmetlenül szorosan alakulna a küzdelem.

Lance Stroll

A világ szégyene, hogy Perez (vagy Hülkenberg) helyett ő ül ebben az autóban, ha nem az apja lenne a tulajdonos, nem kapna ilyen lehetőséget. Mondom ezt úgy, hogy tavaly azért élt-éldegélt vele, de ha végignézünk a neveken, akik idén hasonló képességű autót vezethetnek, egyedül Ocon az, aki ellen erőből lehet keresnivalója. Erre rácáfolhat, ha esetleg Vettelt képes lesz megszorongatni.  Ebből a szempontból jó mérce lesz: Ha Sebastian nem bír vele, az a karrierjének végét jelentené. Emellett kellemetlen feszültséget generálna házon belül, ami egy újraszerveződőben lévő csapatnál jócskán visszavetheti az építkezési folyamatot. A kitűzött cél Stroll számára, hogy legalább lepattanókból annyi pontot összeszedjen, ami elegendő a csapatnak a 4. vagy szerencsésebb esetben a 3. helyhez. Ebben egyébként Lance kimondottan ügyes, de ez egy Williams vagy Haas-szintű csapathoz lenne jó ajánlólevél, ahol más esély nem kínálkozik a pontszerzésre. Itt már egy jobb alaptempó mellett kellene ezt csinálni.

Alpine

A csapatnál végre meglépték azt, ami már régóta érett: menesztették Jerome Stoll-t és Cyril Abiteboul-t, így a Forma-1-es csapat irányítása Marcin Budkowski és Davide Brivio kezébe került. Mindketten komoly szaktudással rendelkeznek, ami elősegítheti, hogy a Renault-Alpine egyszer majd a győzelemért csatázzon. Ez az év azonban mindenképpen átmeneti lesz számukra, a tavalyi autó továbbfejlesztésétől nem várható érdemi előrelépés, a cél inkább a szervezeti struktúra kialakítása kell, hogy legyen. Ennek tükrében én arra számítok, hogy ők fogják ezt az évet elsőként elengedni, hogy minden erejükkel 2022-re koncentrálhassanak, ahol az új szabályok miatt sokkal jobban meg fog kavarodni a mezőny. Egy jól felépített csapat az ilyen helyzetekben óriásit ugorhat előre, ami miatt bőven megéri beáldozni ezt az évet. Kérdés, hogy mit szólna ehhez Fernando Alonso, aki már csak a kora miatt sem tervezhet hosszú távra. Ezzel együtt szerintem inkább a tavalyi 5. hely néz ki nekik, és akkor még nem számoltunk a Ferrari esetleges (a látottak alapján nagyon esetleges) erősödésével. Aztán ki tudja: ha Alonso megidézi fénykorát, vagy Ocon összeszedi magát, akkor abban a darálóban csodákra lehetnek képesek.

Fernando Alonso

Az év talán legjobban várt eseménye az ő visszatérése, a dolog azonban kétesélyes: 39 évesen már elkezd visszaesni a teljesítmény, amihez még hozzáadódik a kihagyás, ami Hülkenbergen is meglátszott, noha Alonsonak most több ideje van felkészülni. Lehet, hogy mindez semmit nem számít és ugyanazt az Alonsot fogjuk látni, mint az első renault-s korszakában, de az is előfordulhat, hogy a visszatérő Schumacherhez hasonlóan árnyéka lesz önmagának, vagy legalábbis érezhetően veszít a tempójából a korábbiakhoz képest. A teszt alapján nem tűnt különösebben rozsdásnak, de a kor elsősorban az egykörös tempón és a regenerációs képességen érződik. (Schumacher is versenytempóban hozta Rosberg szintjét, egy körön voltak gondjai, illetve rengeteg ki nem kényszerített hibát vétett.) Előbbi a teszten egyáltalán nem derült ki, utóbbira pedig megkapja minden idők legdurvább sorozatterhelését, már ha tényleg megrendezik mind a 23 futamot. A csapatra gyakorolt hatása fontosabb lehet, képes felvenni a vezérszerepet, valamint tapasztalatával segíthet az átszervezésekben is, bár hírhedt intrikussága visszaüthet, ha túlságosan elkezd beavászkodni a csapat vezetésébe.

Esteban Ocon

A tavalyi, Ricciardotól begyűjtött csattanós saller után a legrosszabb, ami az emberrel történhet, hogy megnyeri magának Alonsot. Bármilyen formában is legyen a világbajnok, hihetetlenül szívós és kemény ellenfél, akit elképesztően nehéz lesz legyűrni. Márpedig Oconnak most bizonyítani kellene, hiszen ott toporognak a Renault utánpótlásprogramjának ígéretesebbnél ígéretesebb résztvevői. Könnyen lehet, hogy jövőre már nem látjuk Estebant a mezőnyben, bár őrá is áll, amit Strollról írtam: egy kisebb csapatnál még lehetne helye (bár ott is elég erős a felhozatal), ezen a szinten, ilyen ellenfelek ellen ez már kevés. Arról nem is beszélve, hogy a csapat hosszú távon a világbajnoki címet célozza, akkor a bajnokesélyes mellé ültetett hátvéd sem maradhat le túlságosan, különben a csapat szempontjából teljesen fölöslegesen ténfereg a pályán.

Ferrari

A tavalyi földbeállás után idénre új motorral készülnek, ami segíthet nekik fölzárkózni a McLaren-Aston Martin-Alpine bolyhoz. Tavaly messze volt még az 5. hely is, most azért várhatóan ott lesznek a középmezőnybeli katyvaszban. Ez a jelző azonban a csapat működését is tökéletesen leírja. Hiába távozott Louis Camilleri, a pótlásával kapcsolatban John Elkann annyit mondott, hogy „majd megoldjuk valahogy”. Ez minden, csak nem vezetés, egyúttal szavatolja azt, hogy érdemi előrelépés még hosszú évekig ne történjen a Ferrarinál. Ha igaza van Mika Salonak és tavaly tényleg teljesítménybüntetést kaptak az FIA-tól a szabálytalan motorjuk miatt, akkor akár komolyabb ugrás is várható, ez azonban csak a sokat emlegetett boly elejét és az éppenhogy kiszenvedett konstruktőri 3. helyet jelentheti maximum. Minden máshoz egy Renault-hoz hasonló, drasztikus átszervezés, majd utána több év összeérés kellene.

Charles Leclerc

Egy gyenge istálló vezére, aki legbelül alighanem jobban örülne egy élcsapat második számú ülésének. Leclerc tehetsége nem kérdéses, mint ahogyan az sem, hogy nem ez az év lesz az, amikor ezt eredményekre váltja. A szenvedő Vettel helyett kap egy erős csapattársat Carlos Sainz személyében, ami komoly tesztet jelent a számára: ő van otthon és többre is tartják, mint Sainzot, tehát mindenki azt várja, hogy legyőzi új csapattársát, azonban ez közel sem magától értetődő. Ha sikerül is, öldöklő csata várható köztük, ami talán nem fajul ütközésig, mint Vettel ellen. „Szerencsére” most kisebb a tét, két, alapvetően győzelemre törő versenyző kevésbé fog hajba kapni mondjuk egy 10. helyen.

Carlos Sainz

A tavalyi Osztrák Nagydíj után valószínűleg a fejét verte a falba, hogy az erősödő McLarent a széteső Ferrarira cserélte. Az igazi nagy lehetőségre várnia kell, addig is Leclerc ellen bizonyíthat. Nem lesz könnyű dolga, én Charles-t várom előrébb, de hogy szoros lesz, arra nyugodt szívvel lehet fogadni. A csapat számára mindenesetre nagy nyereség a széteső Vettelhez képest, Sainz hozni fogja azokat a pontokat, amivel a konstruktőri 4-5. hely elérhető, vagy legalább megközelíthető lesz.

Alpha Tauri

Tavaly voltak ígéretes dolgai a kis Red Bullnak, azonban ez is csak egy konstruktőri 7. helyet ért. Ez tűnik elérhetőnek számukra most is, miközben az előttük lévő négyes minden tagja erősödött valamiben, náluk ilyen tényezőt nem látunk, bár a Kvjat-Cunoda csere összességében pozitív hatással lesz a teljesítményükre. A teszten kifejezetten jól mentek, de azt azért érdemes óvatosan kezelni. Ha komolyabban megrángatják a Ferrari (vagy a négy csapat közül a leghátrébb végző) bajszát, arra már büszkék lehetnek. Hátulról ellenben nem veszélyes rájuk senki, a három legkisebb csapat tisztes távolságban tartózkodik tőlük.

Pierre Gasly

Valahol ott folytathatja, ahol tavaly abbahagyta, folyamatosan ott lebzselhet a pontszerző helyek környékén, azonban a tavalyi futamgyőzelemhez hasonló csodákhoz ugyanúgy szerencsére lenne szüksége. A nyolc versenyző közül a leszakadókat (Ocon, Stroll) talán elkaphatja egyéniben, a tavalyi 10. helye viszont most sokkal nagyobbat szólna.

Juki Cunoda

Verstappen és Sainz óta a Red Bull legígéretesebb fiatalja, ugyan nem produkált Russell-szerű menetelést első Forma-2-es évében, de az összetett 3. hely így is dicséretes. Az idény mindenekelőtt a tanulásról fog szólni, de néhány villanást alighanem szívesen látna tőle Helmut Marko. Kvjathoz képest mindenképpen előrelépés, aztán meglátjuk, hogy néhány éven belül készen állhat-e akár a nagycsapathoz szerződésre.

Alfa Romeo

Ahogy a 3. helyért küzdő négyes, úgy az utolsó hely elkerüléséért hadakozó hármas is változatlan marad. Közülük az Alfa Romeo áll talán a legjobban. A tesztek alapján az új Ferrari-motorral felszerelt masina gyorsabbnak tűnik a közvetlen riválisoknál, valamint versenyzőfronton is van mire építeniük. Az ezeréves Räikkönnen és a fejlődő Giovinazzi képes lehet hatékonyan lepattanózni, márpedig a csapat csak így juthat pontokhoz. (Ez egyúttal a tippelést is megnehezíti, hiszen itt már az számít, hogy ki tud célba érni egy sok kiesős futamon, elcsípve egy kövér pontszerző helyet. Ebben pedig óriási szerepe van a szerencsének.)

Kimi Räikkönen

Nyers tempóban már nincs az elit szintjén, azonban fő erénye továbbra is a kiegyensúlyozottság, ami a mezőnynek ezen a részén óriási érték. Ahogy tavaly, idén is „megnyerheti” egyéniben a hat versenyző „külön ligáját”, legalábbis nála a legnagyobb a valószínűsége, hogy oda tud keveredni pontszerző helyre. Több ebben a járműben nincs, ő pedig eleve szórakozásból autózik most már, remélhetőleg élvezni fogja a csatát Russellékkel.

Antonio Giovinazzi

Tavaly – pláne egy körön – nem volt messze Räikkönentől és folyamatosan fejlődik. A célja a csapattárs legyőzése lehet, illetve a csendes imádkozás a káoszistenekhez. Összességében én Kimit várom előrébb, de Antonio megfelelő kiegészítő ember lehet ahhoz a bizonyos 8. helyhez.

Williams

Ahogy a Renault-nál, úgy itt is megkezdődött az átszervezés, Jost Capito neve pedig garancia arra, hogy a csapat előbb-utóbb el fog mozdulni a mezőny végéről. Ez azonban nem az idén is használt tavalyi autóval fog megtörténni, legfeljebb Russell villanásaiban bízhatnak. Valószínűleg ők is nagyon hamar át fognak állni 2022-re, amikor – továbbra is a legerősebb motorral – tiszta lappal indulva sokkal jobb esélyeik lesznek.

George Russell

A három kiscsapat hat versenyzője közül egyértelműen ő a legjobb (Bocs, Kimi, te már nem a mclarenes önmagad vagy!), azonban errefelé ez kevesebbet számít. Az időmérőkön várhatóan idén is ő lesz legelőrébb, bár arra nagy összegben ne fogadjunk, hogy idén is minden időmérőn legyőzi Latifit. Ha más nem is, egy műszaki hiba előbb-utóbb közbejön. A versenyen ellenben meggyűlhet a baja az Alfákkal, akiket szintén vélhetően ki kell imádkoznia maga elől, ha végre pontot akar szerezni. Ne feledjük, a Williamsszel ez tavaly nem sikerült neki, így továbbra is arra vár, hogy végre egyszer jó lapokat osszon neki a keveredés. Ha lehetőséghez jut, szerintem idén már nem fogja elrontani.

Nicholas Latifi

Latifi egy éve hiába küzd azzal, hogy kiszabaduljon Russell ügyeletes boxzsákjának szerepéből. Pedig ő is értékes abból a szempontból, hogy talicskával szállítja a pénzt a csapathoz, de emellé nem is teljesen fakezű. Versenyen egyébként sem kapott ki annyival Russelltől, mint egy körön. Ironikus volna, ha ő szerezne több pontot, mindez a szerencsén múlik. Időmérőn is jó eséllyel elmozdul az utolsó rajtkockából, bár a csapattársa továbbra is messze lesz.

Haas

Hacsak valami csoda nem történik, bátran kioszthatjuk az utolsó helyet az ezer sebből vérző alakulatnak. Sportszakmai szempontból nem a legjobb húzás két újonccal nekivágni az évnek, akik ráadásul nem is az elérhető legjobbak és – teljesen eltérő okok miatt – állandó céltáblái a médiának. Utóbbi jelenti talán a legnehezebb feladatot Günther Steinernek, aki a robbanásveszélyes Grosjean-Magnussen párostól megszabadulva sem könnyebbülhet meg. Az idei cél a csapat egyben tartása, eredményekről fölösleges beszélni. Ez egyelőre Mazepin pénzével sikerült, de erős a gyanúm, hogy Dimitrij néhány éven belül megveszi az istállót. Nem mondanám, hogy szívesen látnám őt a Forma-1-ben, de érdemes a másik oldalról közelíteni: neki legalább van pénze erre a méregdrága játékra, amit Forma-1-nek hívunk. Ha nincsenek a hasonló milliárdosok, akik hajlandóak befektetni a sportba, akkor az egész be fog dőlni. Ezt pedig nyilván nem szeretnénk, szóval kénytelenek vagyunk megbarátkozni a gondolattal, hogy Mazepin (és Stroll) még sokáig a paddockban fog tartózkodni.

Mick Schumacher

Ha valaki, akit bizonyíthatóan láttál életedben legalább egyszer, az élet valamely területén valamiféle sikert ér el, onnantól kezdve nem létezik olyan, hogy „nincs nyomás”, Mick mégis elvárásoktól többé-kevésbé mentesen készülhet első Forma-1-es szezonjára: ezzel az autóval nagy varázslatra nincs lehetőség, Mazepin személyében pedig egy verhető csapattársat kapott. Ha megnyered a Forma-2-t, akkor nyilván helyed van a Forma-1-ben, én mégis azt mondom, hogy szigorúan sportszakmai szempontból Svarcman jobb választás lett volna, aki Cunodához hasonlóan már az első évében beköszönt a legfőbb utánpótlásszériában. Schumacher nyers tempóban nincs az ő szintjén, fő erőssége (Räikkönenhez vagy Strollhoz hasonlóan) a versenyszituációk kezelése, ami egy ilyen csapatnál hasznosítható a legjobban. Semmi mást nem kell csinálnia, mint stabilan autózni és várni a néhanapján kínálkozó lehetőségekre.

Nyikita Mazepin

A korábbinál jóval alaposabb utánpótlásképzésnek köszönhetően a „fizetős versenyző” kifejezés sem azt jelenti, mint amikor Judzsi Idék és Riccardo Rosset-k rontották a levegőt és a többiek biztonságát a Forma-1-ben. Mazepin is ennek a rendszernek a „terméke”, jóval felkészültebb, mint az említettek. Ennek ellenére egyértelmű, hogy a családi kassza juttatta be a mezőnybe, csak a tavalyi Forma-2-esek közül tudnék 2-3 nevet mondani (a már említett Svarcman mellett Ilott, Zsu, esetleg Drugovich vagy Lundgaard), akik a teljesítményük alapján jobban rászolgáltak egy királykategóriás ülésre. És akkor Hülkenberg még szóba sem került. Ennél is nagyobb baj, hogy Nyikita köztudottan balhés egy mákvirág, hogy több büntetése lesz, mint pontja, arra nyugodtan lehet fogadásokat kötni. Valószínűleg bérelt helye lesz a mezőny végén, de a bajnokságra nézve ez semmit nem jelent: 2000-ben például Gaston Mazzacane megelőzte a pontversenyben Jean Alesit úgy, hogy pontot egyikük sem szerzett, de Mazzacane legjobb eredménye (egy sok kiesős verseny utolsó célba érőjeként) jobb volt, mint Alesié.

Összegezve az elhangzottakat: a Mercedesnek továbbra sem lesz ellenfele, mögöttük pedig a Red Bull a korábbiaknál simábban terpeszkedhet el a senki földjén. A 3. helyért négy csapat fogja csépelni egymást, közöttük a sorrendet leginkább a szerencse határozza meg. Az Alpha Taurinak kinéz a 7. hely, a három legkisebb csapat közül pedig az végez legelőrébb, aki jókor lesz jó helyen, és így pontokat tud szerezni egy-egy sok kiesőt hozó futamon.

Az általam tippelt 2021-es konstruktőri világbajnoki sorrend: