Merő nosztalgiából elővettem a 2003-as idény versenyeit. Akkoriban éppen Michael Schumacher uralkodását éltük, amiről mindenkinek az unalom, az első kanyarban eldőlő eredmény és a futamok alatti szunyókálás jut eszébe. Ritkán említi meg bárki, hogy bizony abban az 5 évben is előfordult, hogy az utolsó pillanatig nem lehetett tudni, ki lesz a világbajnok. Például éppen 2003-ban. Érdemes megnézni, milyen út vezetett a „legyőzhetetlen, mindenki szórakozását elrontó, az összes versenyt kellemes hétvégi autókázással megnyerő” Schumacher számára az azévi (sorozatban 4. összességében 6.) világbajnoki győzelemig:
- Ausztrália: elhibázott taktika (vagy rosszkor érkező 2. Safety Car), 4. hely
- Malajzia: ütközés Trullival, szárnycsere, büntetés, 6. hely
- Brazília: aquaplaning a Senna-S alján, kiesés
- San Marino: élete talán legnehezebb versenye (pályán kívüli események miatt), győzelem
- Spanyolország: némi csata Alonsoval, de viszonylag nagy előnnyel győzelem
- Ausztria: kigyulladó tankolócső, a 3. helyről némi szerencsével (Montoya kiesése) visszakapaszkodás, győzelem
- Monaco: rosszul sikerült időmérő, eseménytelen futamon 3. hely
- Kanada: taktikai csatában Ralf elé kerül, a végén 4 autós boly élén győzelem
- Európa (Nürburgring): ütközés Montoyával, a pályára visszatolva (szabályértelmezési vita után) 5. hely
- Franciaország: óriási taktikai csata a két McLarennel, 3. hely
- Anglia: rosszkor érkező 2. Safety Car (az volt a szoknyás fickó, aki emlékszik), utána a középmezőnyből visszakapaszkodva 4. hely
- Németország: túlfeszített taktika, defekt, 7. hely
- Magyarország: esélytelen vergődés, 8. hely (Alonso le is körözte)
- Olaszország: csata Montoyával, győzelem
- USA: ellenállhatatlan menetelés az esőben, győzelem
- Japán: esős időmérőn 14. rajtkocka, ütközés Szatóval, 8. hely
Nem kifejezetten diadalmenet. Ugyan 6 versenyt megnyert a 16-ból, de máskor olyan mélységekben is járt, amit senki nem gondolt volna az előző év után, amikor minden futamon dobogón állt. A Magyar Nagydíj után egy fillért nem tett volna rá senki és valószínűleg nem is lesz világbajnok, ha a Ferrari nem leplezi le a Michelin csalását. (Menet közben kiszélesedő futófelület, ezzel kijátszva a mérési protokollt. Hm. Honnan ilyen ismerős?). Így is mindössze 2, azaz kettő ponttal előzte meg Räikkönent. Akinek az örökké szétrobbanó Mercedes-motorja akkoriban kezdett legendává válni (persze az igazán peches 2004-es év még hátravolt), a számok azonban nem ezt mutatják: versenyen egyetlen (!) műszaki hibája és két rajtbalesete volt (igaz, az elsőnek egy időmérős autóhiba ágyazott meg), ezen kívül egyszer került (saját hibából) az utolsó rajtkockába, ahonnan a 6. helyig jött föl. Az összes többi versenyen az első négyben végzett! Ez - a kiegyensúlyozottságot jutalmazó pontrendszerrel megtámogatva - elég volt ahhoz, hogy egyetlen futamgyőzelemmel is majdnem világbajnok legyen.
Ehhez képest Hamiltonról az a benyomásunk, hogy egyszerűen képtelen hibázni és mindig kihozza a maximumot a lehetőségeiből. Ennek alátámasztására (vagy éppen cáfolására) összeszedtem, hogy az 1991-es évtől kezdődően a világbajnokság első és második helyezettje - egyéniben és csapatban - a megszerezhető pontok hány százalékát gyűjtötte össze. (Azért 1991, mert ez volt az első idény, amikor az egyes versenyzők minden eredménye beleszámított az értékelésbe, korábban a legrosszabbak törlődtek.) Persze egy kiemelkedően jó autóval könnyű jó hatásfokkal pontokat gyűjteni, ami az arányokon meglátszik. Ennek megállapítására azonban nincs igazán jó mérőszám. A nyers tempó indikátora alapvetően az időmérő, ezért az itteni különbség sokat elmond az autók közti különbségről. Sajnos azonban volt egy igen hosszú időszak, amikor az időmérőre is meg kellett tankolni az autókat, ami teljesen eltorzítja ezt a mérési mechanizmust. Ezért inkább a szubjektív benyomásokkal fogom összehasonlítani a kapott eredményeket. A szurkolók többsége úgyis ez alapján ítél, nem érdeklik a hosszú számsorok. Továbbá nagyban befolyásolja az elért eredményt a pontrendszer - nyilván jobb százalékot lehet elérni, ha kisebb a különbség az egyes helyezésekért járó pontszám között. Ezért tüntettem föl az „elvi” különbséget, ami az 1. és 2. hely közti pontarányt mutatja. Abban a - merőben elméleti - esetben, ha a világbajnok minden futamot megnyer, az ezüstérmes pedig mindig második lesz mögötte, ennyi lesz a százalékos eltérés a gyűjtött pontjaik között. (A pontverseny szorosságára jó támpontot ad, ha ezzel összevetjük az első két helyezett közti tényleges különbséget.) A konstruktőri összetett esetében úgy áll össze ez az arány, hogy a folyamatosan kettős győzelmet arató világbajnok mögött a másik csapat a 3. és 4. helyeket gyűjti be. Emellett ábrázoltam az első két helyezett átlagát, amiből arra lehet következtetni, hogy az élmezőny általános hatékonysága (például a megbízhatóság javulása következtében) hogy változott az elmúlt majdnem 30 évben.
Akinek van türelme végigbogarászni, itt van a két - igen hosszú - táblázat. Aki azonban - abszolút el nem ítélhető módon - unalmasabbnak találná a száraz adatok halmazát, mint Hamilton (vagy korábban Vettel, Schumacher, Prost, Mansell, Senna, vagy bárki más) sokadik győzelmét egy-egy eseménytelen verseny végén, az görgessen tovább, alatta ott lesz (szándékaim szerint szép kerek mondatokban) a magyarázat.
Versenyzők:
|
Év |
1. helyezett pont |
2. helyezett pont |
Maximum pont |
1. helyezett % |
2. helyezett % |
2.hely/1. hely tényleges |
2.hely/1. hely elvi |
Átlag % |
|
1991. |
96 |
72 |
160 |
60,0% |
45,0% |
75,0% |
60% |
53% |
|
1992. |
108 |
56 |
160 |
67,5% |
35,0% |
51,9% |
60% |
51% |
|
1993. |
99 |
73 |
160 |
61,9% |
45,6% |
73,7% |
60% |
54% |
|
1994. |
92 |
91 |
160 |
57,5% |
56,9% |
98,9% |
60% |
57% |
|
1995. |
102 |
69 |
170 |
60,0% |
40,6% |
67,6% |
60% |
50% |
|
1996. |
97 |
78 |
160 |
60,6% |
48,8% |
80,4% |
60% |
55% |
|
1997. |
81 |
78 |
170 |
47,6% |
45,9% |
96,3% |
60% |
47% |
|
1998. |
100 |
86 |
160 |
62,5% |
53,8% |
86,0% |
60% |
58% |
|
1999. |
76 |
74 |
160 |
47,5% |
46,3% |
97,4% |
60% |
47% |
|
2000. |
108 |
89 |
170 |
63,5% |
52,4% |
82,4% |
60% |
58% |
|
2001. |
123 |
65 |
170 |
72,4% |
38,2% |
52,8% |
60% |
55% |
|
2002. |
144 |
77 |
170 |
84,7% |
45,3% |
53,5% |
60% |
65% |
|
2003. |
93 |
91 |
160 |
58,1% |
56,9% |
97,8% |
80% |
58% |
|
2004. |
148 |
114 |
180 |
82,2% |
63,3% |
77,0% |
80% |
73% |
|
2005. |
133 |
112 |
190 |
70,0% |
58,9% |
84,2% |
80% |
64% |
|
2006. |
134 |
121 |
180 |
74,4% |
67,2% |
90,3% |
80% |
71% |
|
2007. |
110 |
109 |
170 |
64,7% |
64,1% |
99,1% |
80% |
64% |
|
2008. |
98 |
97 |
180 |
54,4% |
53,9% |
99,0% |
80% |
54% |
|
2009. |
95 |
84 |
170 |
55,9% |
49,4% |
88,4% |
80% |
53% |
|
2010. |
256 |
252 |
475 |
53,9% |
53,1% |
98,4% |
72% |
53% |
|
2011. |
392 |
270 |
475 |
82,5% |
56,8% |
68,9% |
72% |
70% |
|
2012. |
281 |
278 |
500 |
56,2% |
55,6% |
98,9% |
72% |
56% |
|
2013. |
397 |
242 |
475 |
83,6% |
50,9% |
61,0% |
72% |
67% |
|
2014. |
359 |
317 |
475 |
75,6% |
66,7% |
88,3% |
72% |
71% |
|
2015. |
381 |
322 |
475 |
80,2% |
67,8% |
84,5% |
72% |
74% |
|
2016. |
385 |
380 |
525 |
73,3% |
72,4% |
98,7% |
72% |
73% |
|
2017. |
363 |
317 |
500 |
72,6% |
63,4% |
87,3% |
72% |
68% |
|
2018. |
408 |
320 |
525 |
77,7% |
61,0% |
78,4% |
72% |
69% |
|
2019. |
413 |
326 |
546 |
75,6% |
59,7% |
78,9% |
72% |
68% |
Csapatok:
|
Év |
1. helyezett pont |
2. helyezett pont |
Maximum pont |
1. helyezett % |
2. helyezett % |
2.hely/1. hely tényleges |
2.hely/1. hely elvi |
Átlag % |
|
1991. |
139 |
125 |
256 |
54,3% |
48,8% |
89,9% |
44% |
52% |
|
1992. |
164 |
99 |
256 |
64,1% |
38,7% |
60,4% |
44% |
51% |
|
1993. |
168 |
84 |
256 |
65,6% |
32,8% |
50,0% |
44% |
49% |
|
1994. |
118 |
103 |
256 |
46,1% |
40,2% |
87,3% |
44% |
43% |
|
1995. |
137 |
112 |
272 |
50,4% |
41,2% |
81,8% |
44% |
46% |
|
1996. |
175 |
70 |
256 |
68,4% |
27,3% |
40,0% |
44% |
48% |
|
1997. |
123 |
102 |
272 |
45,2% |
37,5% |
82,9% |
44% |
41% |
|
1998. |
156 |
133 |
256 |
60,9% |
52,0% |
85,3% |
44% |
56% |
|
1999. |
128 |
124 |
256 |
50,0% |
48,4% |
96,9% |
44% |
49% |
|
2000. |
170 |
152 |
272 |
62,5% |
55,9% |
89,4% |
44% |
59% |
|
2001. |
179 |
102 |
272 |
65,8% |
37,5% |
57,0% |
44% |
52% |
|
2002. |
221 |
92 |
272 |
81,3% |
33,8% |
41,6% |
44% |
58% |
|
2003. |
158 |
144 |
288 |
54,9% |
50,0% |
91,1% |
61% |
52% |
|
2004. |
262 |
119 |
324 |
80,9% |
36,7% |
45,4% |
61% |
59% |
|
2005. |
191 |
182 |
342 |
55,8% |
53,2% |
95,3% |
61% |
55% |
|
2006. |
206 |
201 |
324 |
63,6% |
62,0% |
97,6% |
61% |
63% |
|
2007. |
204 |
203 |
306 |
66,7% |
66,3% |
99,5% |
61% |
67% |
|
2008. |
172 |
151 |
324 |
53,1% |
46,6% |
87,8% |
61% |
50% |
|
2009. |
172 |
153 |
306 |
56,2% |
50,0% |
89,0% |
61% |
53% |
|
2010. |
498 |
454 |
817 |
61,0% |
55,6% |
91,2% |
63% |
58% |
|
2011. |
650 |
497 |
817 |
79,6% |
60,8% |
76,5% |
63% |
70% |
|
2012. |
460 |
400 |
860 |
53,5% |
46,5% |
87,0% |
63% |
50% |
|
2013. |
596 |
360 |
817 |
72,9% |
44,1% |
60,4% |
63% |
59% |
|
2014. |
676 |
389 |
817 |
82,7% |
47,6% |
57,5% |
63% |
65% |
|
2015. |
703 |
428 |
817 |
86,0% |
52,4% |
60,9% |
63% |
69% |
|
2016. |
765 |
468 |
903 |
84,7% |
51,8% |
61,2% |
63% |
68% |
|
2017. |
655 |
552 |
860 |
76,2% |
64,2% |
84,3% |
63% |
70% |
|
2018. |
655 |
571 |
903 |
72,5% |
63,2% |
87,2% |
63% |
68% |
|
2019. |
739 |
504 |
929 |
79,5% |
54,3% |
68,2% |
63% |
67% |
Úgy tűnik, ez túl hosszú lett, ezért kénytelen vagyok kettétörni a cikket. Folytatás a következő részben...