Ugyan nagyon élveztem a régi futamokból készült válogatást, amit a köztévé leadott az elmaradó versenyek helyén, de féltem, hogy a legendák felelevenítése gyógyíthatatlan nosztalgiabetegséget okoz. Naná: eleve a kiugróan jó futamok maradnak meg a tudatunkban (mondhatnám úgy is, hogy az emlékezetes eseményekre emlékszünk). Ebből adódóan az aktuális futamot is mindig ezekhez mérjük. Az átlagosat hasonlítjuk a maximumhoz, ami a statisztikavizsgán azonnali bukást, az életben pedig hamis képzeteket eredményez. A szünetben én nosztalgiázás gyanánt a 2000-es szezont szedtem elő és néztem meg a versenyeket egymás után. Egy-egy gyöngyszem ott is akadt (a többségnek alighanem Häkkinen előzése jut eszébe Belgiumban), de a futamok döntő többsége semmivel nem volt izgalmasabb, mint amit az elmúlt években megszoktunk. És - bár nem nagyon ástam bele magam – alighanem ez a helyzet a 80-as évekkel is. (Megjegyzés: korántsem véletlen, hogy a tévében ismételt futamokon egy kivétellel esett az eső és az az egy is alighanem annak köszönhető, hogy Azerbajdzsánban még sosem volt esőverseny.) A mostani Osztrák Nagydíj azonban kiválóan illeszkedett a sormintába és méltó helye lenne egy hasonló válogatásban. (Bár azért bízzunk benne, hogy ha lesz is ilyen, nem a valódi versenyek helyett.)

Mercedes: nem fekete és nem fehér

Bár a tesztek, majd az itteni edzések alapján úgy tűnt, hogy a sokszoros címvédő Mercedest idén sem fogják megverni, a futam azért elég vegyes érzéseket kelthet bennük. Erről persze elsősorban Hamilton tudna mesélni, aki egyértelműen a verseny leggyorsabbja volt, mégis az egy hétvégén begyűjtött két büntetésével a világbajnoki serlegek mellé vélhetően az idei Maldonado-díjat is bebiztosította magának. (Vagy legalábbis nem tudom, mi kéne a megdöntéséhez. Talán egy Mahaweer Raghunathan…) Holott egyiket sem lehet igazán vitatni. Az időmérőn a belső kamerás felvételen jól látszik a sárga LED-panel, ami miatt, tetszik vagy sem, lassítani kell. Ha ezt a telemetria szerint nem tette meg, jár a büntetés.  Ugyan ez most egy teljesen ártatlan szituációban történt, a sárga zászló nem játék: jusson eszünkbe Bianchi tragédiája! Az viszont különösen groteszk, hogy a felügyelők először futni hagyták, majd miután az említett felvételt a Twitteren (!!!) megtalálta a Red Bull, erre – mint új bizonyítékra – hivatkozva – mégis elmeszelték Lewist. (Ha ugyan tényleg így történt…) Az, hogy a Mercedes belső kamerája nem működött, előfordul és valóban nehezítő körülmény, azonban mentségnek aligha elegendő. Pontosan ezért építették ki minden pályán a zárt láncú tévéhálózatot, ami sokkal több kamerával dolgozik, mint a közvetítés és az a feladata, hogy a versenyirányítás szó szerint képet kapjon a pályán történtekről. Hogy egyik kamera sem csípte el azt a pillanatot, amikor Hamilton beér a sárga zászlós zónába, az óriási blama, ha pedig ez a rendszer is meghibásodott… az is. Persze Murphy óta tudjuk, hogy ami elromolhat, az el is fog, ráadásul a hosszú kényszerszünet nyilván a FOM és az FIA stábjának sem tett jót, de attól még igen kínos a sztori.

A versenyen aztán szépen visszatornázta magát az eredeti helyére (bár a Mercedes tempója és Verstappen kiesése nyilván segített neki), azonban jött a Safety Car és az ütközés Albonnal – három futamon belül a második. Bár ez az eset kevésbé volt egyértelmű, mint a brazíliai (ahol teljesen bután, amúgy maldonadosan szállt bele hátulról a mit sem sejtő Alexbe), mégis azt mondom, járt érte az 5 másodperc. Ugyan Albon még nem fejezte be teljesen az előzést, bőven hagyott helyet Hamiltonnak: ő maga bal kerékkel majdnem elérte a külső rázókövet, míg Hamilton mellett belül még egy autó simán elfért volna. Lewis tehát elméletileg gond nélkül megcsinálhatta volna a kanyart (persze elég nagy gond volt neki, hogy Albon megelőzi), de túl hamar gyorsított ki, a lestrapált kemény gumik nem bírtak el ekkora kanyarsebességet, így belesodródott a Red Bullba. Nem mérte el sokkal – pár centin múlt, hogy a két kerék fedésbe került – de egyértelműen ő volt a hunyó. Ugyan tavaly Verstappen is nekikoccant Leclerc-nek és ennek köszönhetően tudta végigvinni az előzést, akkor fej-fej mellett haladt a két autó, míg most Albon már jóval a Mercedes előtt járt, Hamiltonnak esélye sem maradt visszakeveredni elé. Ráadásul Alex, még ha észlelte is, hogy Lewis kifelé tart, akkor sem tehetett volna semmit az ütközés elkerülése érdekében. Ha fékez, akkor az első kerekek érnek össze, ha elrántja a kormányt, akkor az autó eleje fordul, a hátsó kerék meg ugyanott marad, ahová a Mercedes bal elsője megérkezett. Arról nem is beszélve, hogy túl gyorsan történt minden ahhoz, hogy emberi reflexekkel időben lehessen reagálni. Egyébként a címvédőnek fájhat a feje az eset miatt: nem elég, hogy magát megfosztotta néhány ponttól, emellett odaajándékozta a győzelmet Bottasnak, aki a legnagyobb ellenfelének ígérkezik a világbajnoki küzdelemben.

Annak a Bottasnak, aki az élről amolyan tipikus finn nyugalommal kontrollálta az eseményeket. Sejteni lehetett, hogy az jelenti számára a legnagyobb esélyt a győzelemre, ha a verseny elején meglóg az üldözőktől, amíg Hamilton forgalomban autózik. Ez sikerült is neki: Verstappen kieséséig 7,7 másodperc előnyt gyűjtött össze csapattársával szemben. (10 körre leosztva ez átlagosan 0,771 másodperc, ami jól mutatja a Mercedes erejét még úgy is, hogy Verstappen az eggyel keményebb gumikon jött mögötte.)  Lewis azonban nem tágított: centiről centire elkezdte ledolgozni a hátrányát. A 25. kör végén (közvetlenül Magnussen kicsúszása előtt) 3,2 másodpercre közelítette meg csapattársát, azaz átlagosan 0,297-et hozott rajta körönként. Egyforma autóval és gumikon azért ez nem rossz teljesítmény (bár nem tudjuk, ki mennyire tartalékolt, Bottasnak is rohannia kellett, hiszen ezzel a tempóval Hamilton simán utoléri a verseny végéig), ami azért mutatja, hogy eredendően Lewis volt a gyorsabb ezen a versenyen, csak éppen – rá nem jellemző módon – ezt nem tudta érvényesíteni. Ennek ellenére, amikor a Safety Car eltüntette Bottas előnyét, nem sokat adtam volna a győzelmére. (A Bet365 élő fogadása 1,40-es oddsot mutatott Hamiltonra, ami teljesen reálisnak tűnt abban a helyzetben.) Arra számítottam, hogy a világbajnok előbb-utóbb megelőzi. Valtteri ehhez képest gyönyörűen használta ki, hogy a kanyargós második és harmadik szektorban csapattársa a légörvény miatt nem tudott igazán közel maradni hozzá, és így a DRS is csak arra volt elég, hogy visszaszerezze az így elvesztett időt. Aztán jött a parancs, hogy szenzorhibát észleltek mindkét autón és tessék óvatosan vezetni. Ez – plusz a kerékvetőre hajtás tilalma miatt virtuálisan leszűkülő pálya – Bottasnak kedvezett, és bizony nagyon úgy tűnt, hogy szépen bevonatoznak egymás mögött, mivel Albon tisztes távolságban autózott a 3. helyen.

Red Bull: elszalasztott esély egy esélytelen autóval

A második Safety Car hatására azonban lágy alpesi szellőként illant el a Mercedesek előnye, valamint a mezőny lehetőséget kapott egy „ingyen” kiállásra, amivel a csapatok nagy része élt is. Abban is áll a párhuzam a tavalyi Brazil Nagydíjjal, hogy egy hasonló helyzetben a Red Bull ismét megnyerte a taktikai csatát a Mercedes ellen, csak ezúttal nem sikerült ténylegesen győzelemre váltani a kecsegtető helyzetet. Fentebb már céloztam rá, hogy Hamilton tulajdonképpen megnyerte Bottasnak a versenyt azzal, hogy kipöccintette Albont: a thai ifjonc ugyanis a lágy gumikon annyival gyorsabb volt az autóját babusgató két mercisnél, hogy vélhetően nem okozott volna gondot neki Bottas levadászása sem. Bár lehet, hogy az egész végül semmit sem számított: elvégre Alex a végén nagyon hirtelen parkolta le járművét a pálya szélén. Hogy pontosan mi történt, azt nem tudjuk. Lehet, hogy csak elővigyázatosságból állt meg (vagy, hogy büntetlenül cserélhessenek váltót), de ilyenkor azért el szoktak gurulni a boxig. Igaz, nem egyszer halljuk a rádiót, ahogy azonnali megállásra utasítják a versenyzőt. Egy ilyen döntést nyilván könnyebb szívvel hoznak meg a mezőny végén, valós pontszerzési esély nélkül, de egy pillanatra azért képzeljük el, hogy ez az első helyen történik, három körrel a vége előtt…

Főleg, hogy a másik Red Bull addigra már letört szarvakkal szundikált a garázsban: Max Verstappen alatt már a verseny elején lerobbant az autó, pedig minden szempontból előnyösebb helyzetben volt Albonnál. Az, hogy a közepes gumin rajtolt, akkor sem számított volna, ha végig tud menni, hiszen a Safety Car-ra reagálva a többiekkel együtt ki kellett volna jönnie kerékcserére, ha nem akar vészesen lemaradni. (Pedig érdekes lett volna látni, beválik-e a többiekétől eltérő taktika.) Hogy Hamilton mikorra hámozta volna át magát rajta (ha egyáltalán), azt lehetetlen megtippelni, de abból kiindulva, hogy a Verstappennél lassabb Albonnal is meggyűlt a baja, valószínűleg még egy ideig elautókázott volna Max mögött, ami Bottast hozza még előnyösebb helyzetbe. Ha pedig a vízválasztónak bizonyuló második Safety Car-fázisnál Verstappen ott van a második-harmadik helyen, akkor a Red Bull nagy valószínűséggel vele is meghúzza a kerékcserét, hogy aztán Albonnal párban induljanak hajtóvadászatra. Tehát akár még egy kettős győzelem is lehetett volna ebből. Így azonban különösen fájó, hogy ehelyett egy kettős kiesést könyvelhettek el.

Főleg úgy, hogy nem tudni, mikor kapnak még egy ilyen lehetőséget. Tempóból ugyanis semmi közük nincs a Mercedeshez, ez a hétvégén egyértelmű bizonyítást nyert. Pedig a saját pályájuk a relatíve nagy tengerszint feletti magassággal általában kedvezni szokott nekik, mivel az autójuk nagyobb leszorítóerőt termel az ellenfeleknél, így a ritkább levegőben is tűrhető aerodinamikai tapadást tudnak elérni. Oké, a Red Bull hagyományosan lassan kezd és a szezon vége szokott erős lenni (ez a tendencia már akkor megfigyelhető volt, amikor még Vettellel nyerték sorban a világbajnoki címeket), ekkora hátrányból azonban maximum egy-egy kósza futamgyőzelemben reménykedhetnek, vb-címben nem. Az, hogy mindkét autójuk elromlott, szintén aggasztó lehet, bár egy futam után még nem tudunk egész évre vonatkozó tendenciákat leolvasni. Könnyen lehet, hogy egyszeri, gyorsan gyógyítható problémákról volt szó. Majd kiderül…

A technika ördöge

A Mercedes és a Red Bull kapcsán is érintettük, de a többieket nézve is feltűnő volt a rengeteg műszaki hiba. A 13 célba érő (ami ténylegesen csak 11, de ugye Kvjatot és Albont is regisztrálták, mivel megtették a versenytáv 90%-át) hosszú ideje negatív rekord (leszámítva a tavalyi, az eső miatt extrém kaotikus Német Nagydíjat), nagyjából a 2000-es évek közepe óta nem ez a megszokott egy Forma-1-es versenyen. (Ugye-ugye, megint az a fránya nosztalgia!) Természetesen nem kívánok rosszat senkinek, de a sok autómeghibásodás nézői szempontból előnyös: lesz mit mutatni az összefoglalóban (még ha egy előzés vagy ütközés nyilván látványosabb is) és kiszámíthatatlanná teszi a versenyt: akármekkorák a különbségek a pályán lévők között, a futam végig izgalmas marad, hiszen nem tudhatjuk, hogy az autó végigbírja-e a küzdelmet. (Lásd Häkkinent 2001-ben Spanyolországban, amikor az utolsó körben gyulladt ki alatta a McLaren, miközben 40 másodperccel Schumacher előtt haladt az első helyen.) Emellett sajátos módon az autók is fejlettebbnek, erősebbnek tűnnek, hiszen – gondoljuk - a végletekig kihegyezett csúcstechnikába kódolva van, hogy érzékenyebb és időnként bemondja az unalmast. Aki a határon egyensúlyoz, időnként óhatatlanul átlépi.

A végtelenségig teherbíró alkatrészek ezzel szemben inkább az utcai autók jellemzői, ahol igen messze vagyunk a fizikai határoktól, viszont fontos, hogy a drága pénzért megvásárolt családi kicsikocsi minél tovább kitartson. Ennek azonban épp a fordítottja igaz: a Forma-1-ben (műszaki és operatív szempontból) továbbra is minden ki van centizve. A minőségellenőrzés azonban olyan szintre fejlődött, hogy a korábban észrevétlenül megbújó, nagyon apró tervezési, gyártási hibákat is megtalálják, mielőtt az autó egyáltalán pályára gurulna. Emellett az informatika fejlődésével (az eleve jóval több adatból) pontosabban tudják modellezni a várható terhelést, így sokkal precízebben be lehet lőni, hol van az a bizonyos Chapman-féle határ. Tovább növeli a megbízhatóságot a limitált darabszámú motor (ma már inkább hajtásrendszer) és sebességváltó. Ha egy kevéssel el is számolják magukat, az is maximum abban nyilvánul meg, hogy a tervezett (mondjuk) hat futam helyett csak ötöt bír és a hatodikon, féltávnál adja be a kulcsot. Ez ugye hat versenyenként egy kiesés, míg korábban egy ilyen tervezési probléma (ha nem ismerik fel és javítják ki időben) minden egyes futamon a pálya szélére kényszerítette a szenvedő alanyt.

Hogy Ausztriában mégis hol került homokszem a gépezetbe? Egyrészt nyilván – a milliárdnyi szimuláció dacára - keveset tudtak az autókról. Azért az a pár nap tesztelés Barcelonában nem elég mindenre, ráadásul elég régen volt. Hiába tartották karban az autókat, hiába dolgoztak a felfedezett hibákon, azért a járvány okozta gyárbezárás miatt nem lehetett annyi feladatot elvégezni. Az év eleje régen is problémás szokott lenni, nem véletlenül terjedt el a mondás, hogy a szezon az első európai futammal (Imola, később Barcelona) kezdődik, addigra van esély legalább a nagyobb lyukakat befoltozni. Hozzájárulhatott a gondokhoz a tengerszint feletti magasság és az ottani viszonylatban kifejezetten forró időjárás – egyik sem tesz jót a hűtésnek. Ahol általában hasonló körülmények uralkodnak, az Brazília. Nem véletlen, hogy amíg az év elején volt a futam, ott szokott elég komoly autótemető kialakulni, sokkal inkább, mint a hagyományos szezonnyitó Melbourne-ben. Érdemes megfigyelni, hogy hogy alakult az egyes motorgyártók mérlege: a Mercedes hat autójából kettő végezte a pálya szélén vagy a garázsban (Stroll, Russell), valamint a két gyári autóban lépett föl az a rejtélyes szenzorhiba, ami miatt Hamilton és Bottas óvónéniként pátyolgatta a technikát a verseny második felében. A Honda 50%-ot produkált (Kvjat defektje bár műszaki hiba, teljesen más jellegű), pechjükre viszont pont a két esélyesebb autó veszett oda. A Renault a korábban megszokottól eltérően egész olcsón megúszta, négy autóból egy (Ricciardo) nem jutott el a célig. A Ferrari mérlege hatból kettő, noha a Haas - évek óta tartó, tragikomédiába illő – fékmizériája nem a gyárhoz köthető. (A féket ugyanis nem tőlük veszik.) Persze a többiekről sem tudni, mennyi közük van a hibáknak a motorgyártóhoz. A Mercedesnél váltószenzort emlegettek, Verstappennél vélhetően valami motorelektronikai gikszer lépett föl és aktiválta a lefulladásgátlót, de pontos információk az egyszerű halandókhoz értelemszerűen nem jutnak el. Mindenesetre kíváncsian várom a következő futamot. A helyszín ugyancsak a Red Bull Ring, a magasság ugyanaz, az időjárást majd meglátjuk, és bár a csapatok most nyilván nekiugranak a hibajavításnak, azért egy hét alatt nem lehet csodát tenni.

A közvélemény inkább vezetői hibákat várt, ez azonban nem igazolódott be. Hamilton volt az, aki látványosan alulteljesített önmagához képest, de azért ez sem példa nélküli. Vettel sajnos csak a szokásos formáját hozta (fáj ezt kimondani, de tényleg lassan jobb lenne neki is, ha még viszonylag emelt fővel visszavonulna). Igazából aki meglepően bizonytalannak tűnt, az Perez. Általában kötélidegekkel kezeli a nehezebb versenyszituációkat is, most azonban pont a legélesebb helyzetben csúszott le az ívről, átengedve ezzel a dobogós helyet Albonnak. Emellett még egy büntetést is begyűjtött a boxutcai sebességhatár túllépéséért, amivel ugyan pozíciót nem vesztett, ennek ellenére a máskor parádésan kiegyensúlyozott Checotól nem szoktuk meg az ilyesmit. A szerelők sem tűntek különösebben rozsdásnak: nem emlékszem elrontott kerékcserére. Räikkönen kereke ugyan menet közben elgurult, de nem egyértelmű, hogy ez szerelői hiba vagy valamilyen mechanikai sérülés miatt következett be. Ha előbbi, az sem kirívó, pláne szezonnyitón. Bővebb információért a Haashoz érdemes fordulni…

Ez mind szép és jó, de a világbajnokságot érdemben nem fogja befolyásolni. A Mercedes előnye látványosan nagy, csapaton belül pedig Bottas eddig sem tudta hosszabb távon megszorongatni Hamiltont. Most ugyan hibátlan versenyt futott (na jó, ott volt az a megpördülés az időmérőn, egyébként sokadszor, amióta a Mercedesnél versenyez), azonban a Red Bull Ring az egyik legerősebb pályája volt mindig is. Máshol kevésbé szokott meggyőző lenni, ráadásul nem képes arra a kiegyensúlyozott teljesítményre, amivel Hamilton a rosszabb napjaiból is többnyire kihozza a maximumot. Ez a futam ugyan nagyon nem jött össze neki, mégis azt mondom, hogy a Bet365-ön látott 1,57-es szorzója az ajándék kategória. (Bár rá és Bottasra kijön a „surebet”, ha valaki biztosra akar menni.) Az ember persze szurkol, hogy másnak is teremjen némi babér végre, de a mostani erőviszonyokat és az eddigi tendenciákat látva fölösleges illúziókat kergetni. Addig is reménykedjünk benne, hogy az egyes futamokon azért várhatunk váratlan eseményeket, illetve a 4. helytől lefelé az elmúlt éveknél parázsabb csata bontakozhat ki. Sovány vigasz, amikor mindenki a győztesre kíváncsi, de nem tudunk mit csinálni: az ellenfeleknek tessék fölkötni a gatyát és legalább 2022-ben, az új szabályokat kihasználva megverni a Mercedest!

A többiekről, ha időm engedi, akkor csütörtök-péntek körül fogok megemlékezni. Van miről beszélni a középmezőnnyel kapcsolatban is…