hatharom.com / Blog / Bejegyzések
Mi lesz veled, Sebastian?
A hosszú holtszezon egy szempillantás alatt életre kelt, amikor Sebastian Vettel bejelentette, hogy 2021-től már nem fog a Ferrarinál versenyezni. Na de hogyan tovább? Erről elmélkedtem egy kicsit, a különféle lehetőségeket józanul, de mégis szubjektíven értékelve.

Engem személy szerint nem lepett meg, amikor bejelentették, hogy Sebastian Vettel év végén távozik a Ferraritól. Az sokkal inkább, amikor tavaly kiderült, hogy 2020-ban még náluk fog versenyezni. (Reméljük, tényleg fog, és valóban elkezdődhet a szezon július 5-én Ausztriában, de ez egy másik történet.) Év közben, amikor Leclerc átvette a kezdeményezést csapaton belül, érezni lehetett, hogy Vettel körül fogy a levegő. Hogy ez mennyiben az ő hibája, és mennyiben „köszönhető” a széteső csapatszerkezetnek és a Maranelloban hagyományosan óriási pszichés megterhelésnek, azt nehéz megmondani (itt egy rövid összefoglaló Vettel ferraris korszakáról), egy azonban biztos: ebben a kapcsolatban nincs több, a szakítással mindkét fél jól jár. A Ferrari megszabadul a robbanásveszélyes Vettel-Leclerc párostól, Sebastian pedig új életet kezdhet.

Azt azonban nem tudjuk, hogy ez egy másik csapatot, vagy a békés nyugdíjas éveket jelenti számára. Ami a Forma-1-ben maradást illeti, nem sok mozgástere van. Azt tudjuk róla, hogy a mezőny végén bohóckodáshoz semmi kedve nincs. Ő győzni akar, így csak olyan csapat jöhet szóba számára, ahol ez lehetséges, méghozzá rövid időn belül. 33 évesen, a kiégés félreérthetetlen jeleit mutatva nem fog hosszú távú építkezésbe kezdeni, hogy aztán majd öt év múlva – esetleg – világbajnok legyen. A Forma-1-ben azonban évek óta probléma, hogy jó versenyzőből sokkal több van, mint jó autóból. Alonso pályafutása is ezen siklott ki, hogy kénytelen volt végigbukdácsolni a Ferrari-McLaren-csúszdán, miközben a vb-címeket a Red Bull (éppen Vettellel), majd a Mercedes söpörte be. Az igazat megvallva most is ez a két csapat az, amely a felépítése és működése alapján alkalmasnak látszik a világbajnoki győzelemre. 2022-ben az új szabályok elméletileg másoknak is esélyt adhatnak, de ezt ki is kell tudni használni, ahhoz pedig megfelelő személyzet és infrastruktúra szükséges. Aki a mostani szabályrendszerben jó autót tudott építeni, logikusan az képes az új regulákhoz is hatékonyan alkalmazkodni.

Kevéssé meglepő módon azonnal megindult a pletyka, hogy Vettel a Mercedeshez tart, ahol Hamilton csapattársa lenne. A sajtó természetét ismerve ebben semmi rendkívüli nincs: ez hozza a kattintásokat. Két nagy név egymás mellett (vagy inkább ellen) mindig jobban eladható, még akkor is, ha ez a lehetőség csupán elméleti. A csapat vezetése (Toto Wolffal az élen) ugyanis elég bölcs ahhoz, hogy tudja: Vettel szerződtetése egy rituális öngyilkossággal érne fel, két okból is. Egyrészt Hamiltonnal garantáltan hajba kapnának. A mostanra lelassuló, sokat hibázó, hiperérzékeny Vettel ugyan nem valószínű, hogy képes lenne legyőzni Lewist, de garantáltan nem adná olcsón a bőrét, ami súlyos pontveszteséget jelentene az összetettben. Akkora technikai fölénye pedig nincs a Mercedesnek, hogy ez beleférjen. (Szemben a 2014 és 2016 közötti időszakkal, amikor Hamilton és Rosberg csatája sem volt elég ahhoz, hogy a riválisoknak bármi esélye legyen.) Bolondok lennének ilyen magas labdát adni Verstappennek és a Red Bullnak. Emellett ott van a mezőny jelenlegi legjobb versenyzője, Lewis Hamilton, akinek a bizalmát könnyű eljátszani egy ilyen lépéssel. Megéri? Aligha. Ha esetleg kétségeink lennének: nem véletlen, hogy 2017-ben a visszavonuló Rosberg helyére Bottast szerződtették (mondjuk Alonso helyett), vagy hogy Esteban Ocont inkább elengedték, mint hogy beültessék Hamilton mellé, kellemetlen konkurenciát teremtve a világbajnoknak. Ezek teljesen tudatos, józan lépések voltak Wolff részéről és hiába olvasni, hogy milyen jóban van Vettellel, biztosra vehető, hogy most is az eddig hibátlanul működő logika vezérli. Ha pedig Hamilton majd egyszer szögre akasztja a sisakját, akkor is van házon belül bevethető versenyző George Russell személyében, akire hosszabb távon is lehet építeni, mint az idősödő Vettelre.

Egyetlen tényező szól mégis amellett, hogy Vettel ezüstbe öltözhet. Sajtóhírek szerint a Daimler szívesen látná őt a csapatnál. Ez az ő szemszögükből szintén teljesen érthető: pontosan az említett marketingérték miatt. A Mercedes ugyanis – mint minden autógyár – a Forma-1-et reklámcélra használja. A céges könyvelésben a csapat működtetése a marketingköltség rovatban szerepel. Amennyire nagyot szólt azonban az első (meg mondjuk a második) világbajnoki cím, mostanra a lőtéri kutyát sem érdekli Hamilton századik győzelme. (Tudom, még nem tart ott, de szerintem meglesz neki.) Egy Hamilton-Vettel háború, amolyan Senna-Prost stílusban? Az igen! Az biztosan megdobná az eladásokat, ahogy a McLaren és a Honda is – némi túlzással – az akkor szerzett hírnevéből él. Apró érdekesség: már 2011-ben felmerült a Hamilton-Vettel páros ötlete, akkor a Red Bullnál. Érdemes megnézni, ugyanezek az érvek hangzottak el pro és kontra. Sőt, a Mercedes is átélte már ezt a dilemmát 2015-ben, csak akkor az volt a téma, hogy szállítsanak-e motort a Red Bullnak. Ha hihetünk a híreknek, akkor is ugyanez volt a felállás: az igazgatótanács szerette volna feldobni a küzdelmet egy megerősödő Red Bullal (ami szintén a vállalat által kifejlesztett világverő motor dicsőséglistáját gyarapítja), Wolff viszont vérbeli versenyzőként hallani sem akart az egyik legnagyobb rivális megsegítéséről. Akkor a versenyistálló akarata érvényesült. Kérdéses, hogy mennyire erős ez az igény a Daimler részéről. Az, hogy a sorozatos vb-címek dacára időről időre napirendre kerül a gyár kiszállása a Forma-1-ből, nem arra utal, hogy különösen elégedettek lennének a kapott reklámértékkel. Ezen mindenképpen segíthet egy házi Rush forgatása. (Az, hogy Vettel fizetése nyilvánvalóan magasabb lenne Bottasénál, nem számít. A gyár éves marketingkerete kb. 5 milliárd euro, ehhez képest az a 20-30 millió kevesebbet jelent, mint cári koldusnak a tarhált húszkopejkás.) Ha pedig az igazgatótanács meghozza ezt a döntést, Wolffnak vajmi kevés beleszólása lesz. Maximum tüntetően átcuccol az Aston Martinhoz…

Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy a Mercedes nem reális opció Vettel számára. Ő maga alighanem kiugrana a bőréből, ha lehetőséget kapna, de az eddigi trendeket látva nem valószínű, hogy a sokszoros címvédő meg fogja keresni. Az a csapat, amely egy teljesen tét nélküli helyzetben is ragaszkodik a kettős győzelemhez (2016 Abu-Dhabi), megfosztva ezzel a frontemberét attól, hogy harcoljon az egyéni érdekeiért, nem fog olyan lépést tenni, amely a kollektív esélyeiket bármilyen csekély mértékben is rontaná.

Ugyanez a helyzet a Red Bullal is. Még tavaly felröppentek olyan hírek, hogy Vettel szívesen odaigazolna, hogy Verstappent legyőzve állítsa helyre a Leclerc által megtépázott renoméját. Bár biztosat nem tudunk, simán hihető, hogy bekopogtatott hozzájuk, Horner azonban nem volt hajlandó egykori versenyzője kedvéért beáldozni a csapaton belüli békét, miután nagy nehezen megtalálta azt. Ha visszaemlékszünk, már Ricciardot is egyértelműen hátvédnek szerződtették Vettel mellé 2014-re (pedig szóba került Räikkönen, sőt Alonso is). Ennek ellenére a fiatal ausztrál csúnyán elgyepálta nagyra tartott csapattársát még úgy is, ha figyelembe vesszük, hogy Vettelnek rengeteg műszaki hibája volt. Ha csak azokat a versenyhétvégéket nézzük, amikor mindketten gond nélkül végigmentek mind az időmérőn, mind a futamon, az egymás elleni csatát 7:3-ra, pontokat tekintve 153:108-ra nyerte Ricciardo. Az időmérőkön viszont 5:5-re végeztek, ami alátámasztja, hogy Vettel fő erőssége az egykörös tempó volt régebben – a Red Bullnál számtalan példát láttunk rá korábban, de a Ferrarinál már a nem éppen edzésmenő Räikkönen is megszorongatta, Leclerc pedig az év második felében egyértelműen gyorsabb volt nála. Daniel azonban a fergeteges kezdés ellenére nem tudott gyökeret verni, az őt kinevelő utánpótlásprogram ugyanis talált egy nála is fényesebben csillogó gyémántot Max Verstappen személyében. Lehet elfogultságot kiabálni, azonban egyértelműen bebizonyosodott, hogy kettőjük közül Max a gyorsabb. Ricciardo így a senki földjén találta magát: ahhoz nem volt elég jó, hogy erőből megverje Verstappent, de ahhoz igen, hogy fenyegetést jelentsen rá, így a Vettel-Webber-leckét megtanuló Red Bull-vezetés gyengéden kitessékelte a hátsó ajtón. (Vagy ő lécelt le önként a Verstappen-veszély elől menekülve, de ez a lényegen nem változtat.) Albon személyében úgy tűnik, megtalálták a megfelelő hátvédet Max mellé, így nincs szükségük Vettelre. Idén már pletyka szintjén sem került szóba korábbi négyszeres világbajnokuk leigazolása.

Ezek után, ha mindenképpen a Forma-1-ben akar maradni, Vettel kénytelen mégiscsak egy jelenleg a középmezőnybe tartozó, de onnan talán később kitörni képes csapathoz szerződni. Hogy ezt bevállalja-e? Ezt csak ő tudja. Mindenesetre ha igen, akkor három (illetve már csak kettő) olyan istálló közül választhat, ahol legalább az elméleti esély megvan, hogy nyerő gépezetté fejlődik.

A McLaren már döntött, a távozó Sainz helyett az egykori rivális Ricciado lesz Norris csapattársa. Pedig Andreas Seidl gatyába rázta a társaságot, és tavaly végre elindultak fölfelé. Ez a folyamat a Mercedes motor és az új szabályok révén további sikerekkel kecsegtet – náluk formálódik az a csapatszerkezet, ami a tiszta lapot jelentő 2022-es szabálycsomagot kihasználva nagyot alkothat, még ha Brawn GP-szintű csodát várni naivitás is volna. Ahhoz ugyanis Ross Brawn építőmunkája és a Honda erőforrásai mellett kellett az addigi élcsapatok (Ferrari, McLaren) meggyengülése is, aminek a mostani élgárdáknál egyelőre nyomát sem látjuk. A gyári támogatás hiánya is hátrány, ami egyrészt az alacsonyabb költségvetésben, másrészt az ügyfélmotor és az autó kevésbé egymásra optimalizált felépítésében nyilvánul meg. Elsőre Vettel nem tűnt volna rossz ötletnek: ha megfelelő környezetbe kerül, még mindig veszélyesen gyors, ráadásul kiváló csapatjátékos (azzal a kikötéssel, hogy a garázs másik fele nem minősül csapattársnak) és fejlesztőpilóta, ami egy felzárkózóban lévő istállónál aranyat ér. Vettel szempontjából a „fejlődő csapatok” (nevezzük így) közül a legkevésbé rizikós alternatíva, amely ha vb-címmel nem is, de apróbb sikerekkel mindenképp kecsegtet. (Nem tartom kizártnak, hogy néhány éven belül elkapják a Ferrarit, ami akár elégtételt is jelenthetett volna Sebastian számára.) Persze ott van Norris, aki jó eséllyel egy második Leclerc-et jelentene – nem lenne könnyű dolga vele, ez borítékolható. Hogy melyik félen bukott el az együttműködés – egyáltalán megkeresték-e egymást – azt nem tudjuk, mindenesetre Ricciardo mellett is szólnak érvek: olcsóbb, szintén rutinos, de fiatalabb, így hosszabb távon lehet rá számítani, motivált és fejben kiegyensúlyozottabb, mint Vettel, ami rengeteget számít egy olyan helyzetben, amikor a tűző napon, tetőtől talpig porosan rakosgatjuk egymásra az időnként a lábunkra eső téglákat ahelyett, hogy a kész épületben gyönyörködhetnénk. Utóbbi – ezt nyilván nem kell magyarázni - összehasonlíthatatlanul kevesebb stresszel jár.

A Renault tulajdonképpen a McLaren ellentéte. A gyári háttér ugyan megvan, de évek óta a középmezőnyben vegetálnak és nem látni, hogy tartanának valamerre. Ugyan van egy Esteban Oconjuk, de szükségük lenne még egy jó versenyzőre (miután sorrendben Sainzot, Hülkenberget és Ricciardot is elvesztették), így valószínűleg tárt karokkal fogadnák Vettelt. Sebastian azonban ivóvizes csöbörből szennyvizes vödörbe esne, ha odaszerződne. A Renault hasonló, de még súlyosabb gondokkal küzd, mint a Ferrari, amiből Vettel vélhetően nem kér.

A mezőny sötét lova a Racing Pointból gyári Aston Martinná alakuló csapat. A jogelőd Force India bizonyos szempontból a mezőny legmeggyőzőbb alakulata volt: a Forma-1-templom egereként hozták a konstruktőri 4. helyeket, náluk sokkal gazdagabb riválisokat megelőzve. Még a csődeljárás és újjászületés közepette is tűrhető eredményeket szállítottak: 2018-ban ugyan a szezon közben elölről kellett kezdeniük a pontgyűjtögetést, ha minden szerzett pontot összeadunk, az az összetett 5. helyre lett volna elég, mindezt úgy, hogy a létbizonytalanság aligha tett jót a versenyképességüknek. Tavaly pedig lényegében egy autóval versenyeztek, Stroll a hockenheimi lepattanón kívül nem sokat tett hozzá a csapat eredményéhez. Ha ő is hozza Perez pontszámát, akkor megint egy 5. helyet kapunk eredményül. Tudom, „ha”-val kezdődő mondatok az autósportban, de azért ez mutatja a csapatban rejlő potenciált. A sikerkovács Bob Fernley ugyan 2016 végén távozott, Otmar Szafnauer azonban a lehetőségekhez mérten biztos kézzel tartotta a kormányt. Erre az alapra felhúzni egy gyári csapatot mindenképpen ígéretes. Amit nem tudunk, hogy ez a bizonyos alap mennyit sérült, a csődeljárás közepette hányan távoztak a háttérstábból és őket hogyan sikerül pótolni. Az arrafelé sosem látott pénzmennyiség mindenesetre ebben is segíthet, azonban ez a folyamat, ha sikerrel jár, akkor is időt vesz igénybe. Külön érdekes, hogy Toto Wolffnak tulajdonrésze van a csapatban, és ugyan egyelőre nem téma, hogy ő ülne a csapatfőnöki székbe, hosszabb távon elképzelhetőnek tartom, főleg, ha a Mercedes gyár esetleg a Forma-1-ből való kiszállás mellett dönt.

Versenyzői oldalról sem kevesebb a kérdőjel. A legnagyobb rögtön apuci kicsi fia, aki viszont tudását tekintve nem éri el a Forma-1-hez szükséges szintet. Fő erőssége a zavarosban halászás (egyébként hasonlóan Perezhez), ez azonban egy élmezőnybe vágyó gyári csapathoz édeskevés. Szerintem az egyezség része, hogy amíg csak az alapozás zajlik, addig eljátszadozhat a mezőnyben, de amint komolyra fordulnak a dolgok, keresni fognak egy jobb versenyzőt a helyére. Máskülönben egy Aston Martin-szintű gyár nem adta volna a nevét a projekthez. Perez ugyan megbízhatóan termeli a pontokat, sőt néha komoly bravúrokra képes a középmezőnybeli autóval, azonban a 2013-as McLarenes kalandja megmutatta, hogy egy vb-címre törő alakulatot nem lehet őrá építeni. Megbízható hátvédként érdemes megtartani, azonban mindenképpen kell mellé egy nagy név. Ez lehetne akár Vettel is, sőt, igazából más, bizonyítottan győzelemre képes versenyző jelenleg nem elérhető. Persze itt is beindult a konteógyártás: ha a Mercedes kiszáll, és ha Wolff átnyergel az Aston Martinhoz, és ha Hamilton nem vonul vissza jóllakottan, akkor követi főnökét, és meg is van oldva a probléma. De látjuk, hogy ebben az egészben annyi „ha” van, mint egy jóízű nevetésben. Egyszerűbb lenne Vettelre lecsapni…

Már feltéve persze, hogy Sebastian bevállal egy ekkora kihívást. Hasonló a szituáció, mint a McLarennél, csak a Racing Point még mélyebbről kapaszkodik fölfelé. Az itteni építkezés így még inkább türelemjáték lesz, ráadásul egyelőre még az sem látszik, hogy merre fognak elindulni. A McLaren egyértelműen felívelő pályán halad jelenleg, az Aston Martin viszont még az alapkőletételnél sem tart. Benne van egy Mercedes szintű sikersztori, de egy McLaren Honda-jellegű pofáraesés is. 2021 még mindenképpen a középmezőnyben telik majd a csapat számára, az új szabályok azonban megadják a lehetőséget a felzárkózásra. Akkor majd kiderül, mit főztek ki Strollék boszorkánykonyhájában.

Mindenesetre az eddig betöltött 2021-es helyek listáján Perez neve szerepel az Aston Martinnál, Strollé viszont nem. Az ember hajlamos egy sanda mosollyal elintézni, hogy ugyan már, tudjátok, kit akarjatok átvágni, úgyis mindenki tudja, hogy le van zsírozva az egész, Stroll kirobbanthatatlan onnan. Ugyanakkor lehetséges, hogy pont ez az a bizonyos jelzés, hogy a gyár egy komoly versenyzőt akar a biztos pont Perez mellé. Akárhogy is, Vettel számára egy dupla vagy semmi játék lenne, ha ide szerződne. Hogy ez megéri-e neki, azt egyedül ő tudja, de szerintem valószínűbb, hogy miután a Ferrarinál egy hasonló projekttel kudarcot vallott, megtépázott önbizalommal nem vág bele az ismeretlenbe.

Amivel el is jutottunk a kellemetlen következtetéshez: a legvalószínűbb opció bizony a visszavonulás. Kár lenne érte, mert egy hihetetlenül rendes, jólelkű srácról beszélünk, aki sokkal többet tett le az asztalra annál, mintha csak az elmúlt másfél éve alapján akarnánk megítélni. Az, hogy nem jelentette be a visszavonulását, arra utal, hogy tárgyal valakivel, de kérdés, hogy mi lesz belőle. Massa is hasonló helyzetben távozott a Ferraritól 2013 végén és nem sokan adtak volna egy lyukas garast sem azért, hogy még látjuk a mezőnyben. Ehhez képest, ha a világot nem is váltotta meg a Williamsszel, de öröm volt nézni, ahogy felszabadultan, a korábbi görcstől mentesen még lehúzott pár szép évet. Vettelnek is valami hasonlót kívánok, de jelen állás szerint nagyon úgy fest, hogy az idei (ki tudja, végül hány futamból álló) év után már nem látjuk többet a Forma-1-ben.