Végre, megvan! 30 év után ott vagyunk egy világversenyen. Sőt, most már azt is tudjuk, hogy melyik csapatokkal kell szembenéznie válogatottunknak. Fél évvel az első meccsünk előtt - lehet, botor módon - megpróbálom felmérni az esélyeinket a továbbjutást illetően. Noha első  ránézésre ez Tom Cruise számára szabott feladat, azaz Mission Impossible, hisz az ellenfeleink a selejtezősorozat vége előtt pár fordulóval már biztosították helyüket az EB-n.

       Az első ellenfelünk Ausztria válogatottja lesz, akik a selejtezősorozatban egy döntetlen mellett az összes többi találkozón megszerezték a 3 pontot. Ez önmagában is kalapemelésre méltó teljesítmény, az ellenfelek ismeretében pedig még inkább az. A csoport 2. helyén végző orosz válogatottat 8 ponttal előzték meg a sógorok, kiosztottak a svédeknek egy méretes zakót Stockholmban (4:1), majd a már tét nélküli idegenben lejátszott meccset se alibizték végig Montenegró ellen (3.2).

        A következő találkozón Izland legjobbjaival nézünk majd farkasszemet, ami szintén nem lesz egyszerű feladat. Az északiak miatt lesznek Robbenék TV nézők jövő nyáron. Az ő teljesítményükre sem lehet legyinteni, akkor engedtek ki, amikor már bebiztosították a helyüket Franciaországban. A hollandokat oda-vissza verték, hazai pályán pedig térdre kényszerítették a cseheket (2:1) és megalázónak tűnő verést mértek a törökökre(3:0).

        A kvartett legismertebb csapata az a portugál válogatott, akikre lehet azt mondani, hogy a saját rendezésű EB-t sem tudták megnyerni, de mindenképpen jobb csapat a mienknél. Ami viszont a legnagyobb erősségük, az lehet a legnagyobb gyengeségük is! Nagy kérdés, hogy a világklasszisuk mennyire lesz kizsigerelve erre a mérkőzésre, de azt sem zárhatjuk ki, hogy az utolsó csoportmeccsre már egy tartalékos válogatottat tudnak majd pályára küldeni.

        A fentiekből kiderül, hogy abszolút nem reális elvárás a válogatottól, hogy tovább lépjen ebből a csoportból, ami azért bosszantó, mert nem klasszikusan nagy csapatokkal kerültünk szembe. Mégis amiből a magyar válogatott előnyt kovácsolhat az az, hogy mindegyik riválisunk ellenünk akarja majd megszerezni a továbbjutáshoz szükséges 3 pontot és az előzményeket tekintve, ez jogos elvárás a csapatoktól. Így nem a mi játékosaink vállát nyomja majd a teher. Ennek a minimális esélynek a kihasználásához az kell, hogy a válogatott egy nyugodt felkészüléssel a háta mögött érkezzen Franciaországba és maximális koncentrációval tudja játszani a Storck által kidolgozott taktikát. Több kell majd a legkisebb sikerhez is, mint ami a norvégok ellen elég volt.

       Mindettől függetlenül: HAJRÁ MAGYAROK!