Végiggondolva, hogy mit is szeretnék a sportszerető olvasók elé tárni, nos, nem könnyű feladatot vállaltam! Mint a cikk címe is utal rá két sportoló pályája kerül összevetésre, de mivel nem egy sportágban vívták ki maguknak a "legenda" címet, így ez az összevetés csak és kizárólag szubjektív alapon történhet! A párhuzamot pedig a saját, velük kapcsolatos érzelmeim illetve azok változása adja.

       A történet könnyebb megértése végett utazzunk vissza az időben egy kicsit. Kölyökként a sport és annak szeretete apai ágon ivódott belém. Nem vitás a fő profilt a foci jelentette, de ettől függetlenül bármilyen más sporttal kapcsolatos TV közvetítést áhítattal néztünk az öcsémmel, legyen szó Izvesztyija kupáról, Roland Garrosról vagy épp egy Békéscsaba-Újpest NB I-es meccsről. Mentségemre szóljon, hogy akkoriban nem volt külön sportcsatorna egy sem, nemhogy hét, amennyit manapság egy egyszerű előfizetéssel el lehet érni. Sőt, nekem még megvan a hétfői adásszünet is...Szóval akkoriban egy 10 perces TeleSport a menyországot jelentette. Összességében a világ sporteseményeiből csak ízelítőt kaptam. A pontosság kedvéért a teniszről az Edberg-Becker és a Navratilova-Chris Evert-Lloyd párharcok az első emlékek, míg a Forma1 egyetlen versenyzője számomra Niki Lauda volt.  Ma már persze tudom, hogy az akkori politikának nem jelentettek túl sokat az egyéni sportágak képviselői, ha az nem volt olimpiai sportág. Fiatalabbak kedvéért a tenisz még nem volt az, csak 1988-ban vált hivatalosan is olimpiai sporttá. Valószínúleg a Forma1 pedig üzleti jellegénél fogva soha nem válik azzá!

      A kissé hosszúra nyúlt visszatekintő jellegű bevezetés utolsó pár mondata egyértelművé tette, hogy a két legenda melyik sportágban alkotott nagyot és ebből már nem nehéz kitalálni, hogy ki a két sportember, akiről a továbbiakban szó lesz. Igen, a teniszező Roger Federer és a Forma1 mai napig legnagyobb ikonjának számító Michael Schumacher jelenti e cikk témáját. Illetve kettejük pályafutásának párhuzamos, időben nagyjából egybeeső íve az, amit saját szemszögből közelítek meg. Aki most arra számít, hogy korszakos titkokról tépem le a fátylat, az most hagyja is abba a további olvasást! A történet nem túl bonyolult, hiszen a F1 7-szeres világbajnoka és a tenisz világranglistát közel 6 éven át vezető svájci meglehetősen hegemón környzetet generált saját sportágában. Azaz senki nem volt képes veszélyeztetni uralmukat ezen időszak alatt. Éppen ezért a magam részéről ki nem állhattam egyikőjüket sem, hiszen az ember nem azért néz meg egy meccset vagy futamot, hogy mindig ugyanazokat lássa győzni. Csak zárójelben jegyezném meg, hogy manapság a Mercedes fölény miatt nem követem az F1-et szoros figyelemmel, pedig Hamilton nálam a favorit. Ahogy a Római Birodalom sem tartott örökké, úgy e két versenyző uralma is véget ért. Érdekesség, hogy mindkettejük trónvesztését spanyol trónkövetelő okozta, Fernando Alonso és Rafael Nadal személyében. A német pilóta pár év múlva bejelentte a visszavonulását, majd a Mercedes F1-es visszatérésének aktív részese kívánt lenni, így újra  volán mögé ült. Eközben a helvét teniszklasszis a családjának élt, mitöbb a teher alól felszabadulva szapora módon bővítette azt. A rajongói lassan kezdték elhagyni az RF feliratú baseball sapkákat a versenyekről. Ez volt nálam az az időszak, amikor ők elkezdtek hiányozni szép lassan a versenyekről, futamokról. Milyen dolog az, hogy Schumi csak 6. egy időmérőn és a versenyen majdnem kap egy kört? Vagy, Federer nem jut egy GS-en a legjobb 4 közé sem? Láss csodát, a Mercedes a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően egyre inkább versenybe került az éllovas csapatokkal és az Alpok tetején is kiadták a jelszót: Csúcsra fel! Vártam hát joggal, hogy az F1 tele nagyszerű pilótákkal, éles versenyeket, a végletekig kiélezett harcot hoz majd a világbajnoki címért, de sajnos az élet közbeszólt egy sajnálatos balesettel... Így leírva még az én szemem is könnyes lesz... Khmm. szóval ez a legenda az életben maradásért harcol a továbbiakban, nem pedig egy megérdemelt futamgyőzelemért. A másik ágon eközben a svájci klasszis a legszebb napjait idézve, bőven túl a bűvös 30-on, bejut a US Open döntőjébe, Wimbledon után ismét, ahol a pár hete Cincinnatiben legyőzött világelső az ellenfele.... és mondhatni simán kikap!

      Mindezt összegezve két olyan legenda, akik egy egyéni sportágban versenyezve nagyon hosszú ideig a csúcson tudták tartani magukat, de onnan letaszítva már nem voltak képesek visszakapaszkodni. Sajnos a német esetében erre már remény sincsen, talán a svájci az, akinek megadatik még egy lehetőség arra, hogy egy GS után "alattvalóként" tekinthessen a sporttársiara! Bár én nem hiszem, hogy lesz még egy ilyen versenyképes időszaka a hátralévő pályája során!