Hatharom / Blog / Bejegyzések
UFC 231: gálán túli gondolatok
Megvolt a UFC 231 gála, ami elképesztő emberi teljesítményekről, parázs összecsapásokról és drámai fordulatokról...

Megvolt a UFC 231 gála, ami elképesztő emberi teljesítményekről, parázs összecsapásokról és drámai fordulatokról egyaránt sokáig emlékezetes marad. Ha nem is egyértelműen az év gáláját láthattuk (pláne a Jon Jones - Gustaffson 2 előtt ez elhamarkodott kijelentés lenne) de hogy a top3-ban ott a helye az biztos.

Elsősorban arról a 3 meccsről akartam összegzést írni amelyekről előzetest is írtam, azonban a Santos - Manuwa meccs akkora adok-kapok lett egy akkora bődületes K.O-val ami még sokáig beszéd téma lesz.

 

Jimi Manuwa vs. Thiago Santos

 

Félelmetes hegyomlások csatája volt ez, ahol nem az volt az igazi kérdés hogy lesz - e K.O. hanem az hogy kinek sikerül előbb befejeznie a másikat. Hatalmas lendülettel kezdtek a srácok, Santos volt az agresszívabb már a 16. másodpercben elhelyezett Manuwán egy akkora ütést aminek a (nem meglepő) hatására le is ment megkeresni a kétforintost az angol. Manuwa ezután visszajött a meccsbe, az első menet vége felé közeledve pedig ő talált egy hatalmas könyökössel majd egy még az előzőnél is hatalmasabb bal horoggal amit csak a Jóisten tudhatja Santos hogy hordott ki lábon. Santos még ebben a menetben előbb egy ushiro geri majd egy forgó-ugró rúgással próbálta távol tartani Manuwát ami inkább kevesebb mint több sikerrel össze is jött. Félelmetesen jó első menetet láthatott a nagyérdemű.

A második felvonást is hatalmas elánnal kezdték a felek, Manuwa tolta be Santost a ketrechez, ahonnan azonban ügyesen forgott ki a brazil, így már Manuwa háta támasztotta a ketrecet. Aztán a 35. másodpercben egy felütés súrolta Manuwa állát, éppen akkora áramszünetet okozva amit Santos kihasználva egy hatalmas bal csapottat helyezett el az angol járomcsontjának a magasságában ami egy átlagos ember esetében azonnali halált okozott volna, Manuwánál pedig a rongylábas összeomlást.

Bődületes K.O. egy fantasztikus meccsen.

 

Alex Oliveira vs. Gunnar Nelson

 

Az összecsapás előtt azon a véleményen voltam hogy Nelsonnak sok lesz a kihagyás és hogy érződni fog rajta a rozsda, míg Olivera lendületesebb lesz, mindettől függetlenül az izlandi egy jégcsap ridegségével, többnyire uralta a meccset.

Az első menet első pár másodperce után akár ki is lehetett volna jelenteni hogy ez Gunnar menete, ha másért nem először Oliveria szabálytalan könyököse, majd ketrecfogása után, amiért azonban mégsem sújtották pontlevonással. Ezt követően földharc alakult ki ami alapvetően Nelson szakterülete, azonban Oliveira is kifejezetten szépen dolgozott, több csúnya sebet is ejtett az izlandin. Pár pillanatig úgy is tűnt hogy esetleg Oliveira lezárja a dolgot az elsőben, de Nelson valahogy túlélte a bődületes csapásokat.

A második menet elején lehet a meglepetés erejében bízva Oliveira kezdeményezte a földharcot, ahol azonban Nelson került fölénybe, majd másfél perccel a menet vége előtt domináns pozícióba is, ahonnan precíz könyökösökkel verte péppé Oliveira arcát, aki miután egy félelmetes mennyiségű vért vesztett már abszolút vert helyzetben egy benyelt egy hátsó fojtást.

Gunnar Nelson visszatért.

 

Valentina Shevchenko vs. Joanna Jedrzejczyk

 

A hölgyeknek sem kellet szégyenkeznie ezen az estén, szép és látványos összecsapást kerekítettek a torontoi közönségnek, azonban Shevchenko győzelme egy pillanatig sem forgott veszélyben. Tökéletes precízség és robbanékonyság, ez most többet ért mint a csupa energia amit Joanna próbált nyújtani, azonban ennek okán kicsit szétesett volt a koncepciója. Volt itt minden, gyönyörű forduló rúgás, látványos állóharc és fojtogató földharc is. Joanna nem nyerte meg a mérkőzést, ettől függetlenül az én véleményem szerint az elmúlt 4 meccséből most mozgott a legjobban, alapvetően még lehet benne esély az abszolút visszatérésre. Shevchenko pedig a meccs után nem csak azt mutatta meg hogy mennyire kemény hanem azt is hogy nagyon szimpatikus sportoló, a meccs utáni interjúban angolul, spanyolul és oroszul is megköszönte mindenkinek a segítséget ami lehetővé tette hogy ő legyen a légsúly új bajnoka.

 

Max Holloway vs. Brian Ortega

 

Előzetesen nem vártam Hollowaytől ilyen félelmetes teljesítményt, azonban alaposan rámcáfolt. Rögtön az elején megmutatta hogy nincs szó semmiféle rozsdáról és hogy a kihagyás csak még éhesebbé tette mintsem frusztráltá. Ortega-ra jellemző a lassú kezdés, most sem volt ez másképp, már az első menetben bődületes mennyiségű ütést szedett be, de talán pont ez kellett ahhoz hogy ráérezzen a dologra.

A második menetre már egy fokkal jobb Ortega jött ki, azonban Holloway is tudta még hova fokozni az első menetet, csinálta a show-t és továbbra is elképesztő mennyiségű ütést helyezett el Ortega-n, aki figyelmen kívül hagyta azt az alapszabályt miszerint az nem védekezés ha az ember fejjel tompítja az ütéseket. Ortega megpróbálkozott pár földrevitellel de ezekből Holloway jól mozgott ki, egyértelmű dominanciát mutatva ezzel.

Nem vártam Ortega részéről nyílt sisakos meccset, azonban a harmadik menetben belement a hatalmas adok-kapok-ba, egyszer-kétszer mintha meg is tudta volna ingatni Hollowayt, nagyjából most tartott azon a fordulatszámon Ortega ahol Holloway az első menetben. Érkezett a statisztika is, ketten együtt több mint 500 ütést indítottak el három menet alatt, ami pedig borzasztóan megdöbbentő hogy Holloway kicsivel kevesebb mint 200 (!) alkalommal talált be Ortega-nak akit viszont ez továbbra sem hatott meg, már - már Nate Diaz-i magasságokban (?) ment előre, a harmadikat el is hozta.

Holloway érezte hogy a harmadik nem az ő menete volt, ezért ráment a befejezésre a negyedikben, szabályosan péppé verte Ortega-t, akinek valószínűleg platinából van a feje mert még ennyi ütést után is bár rogyadozva de még mindig ment előre. Elképesztő teljesítmény, ahogy a kommentátor is megjegyezte már-már Rocky filmekbe illő harcosság.

A menet végére Ortega bal szeme már akkorára dagadt aminek okán az orvos (igazából nagyon helyesen) a mérkőzés beszüntetését kérte a bírótól, így Max Holloway címvédéssel tért vissza a hosszú és gyötrelmes kihagyás után.

Ez a meccs egyből instant klasszikus lett, sokat fogjuk még látni az ismétlést, két nagyszerű sportember emberfeletti teljesítménye és az est megkoronázása volt ez a meccs.