Az első “barátságos” német-francia labdarúgó-mérkőzést 1931-ben Franciaországban rendezték meg, két évvel később Berlinbe látogattak a gallok.

A II. világháború után 1952. október 5-én Párizsban 3-1-re nyertek a franciák. A hazaiak első gólját a magyar Joseph Ujlaki (Újlaki József) szerezte, aki Budapesten született 1929-ben, első csapata a Ganz TE volt 1947-ben, de még abban az évben a párizsi Stade Francais csapatába került. Újlaki később megfordult több francia csapatban is, 21 válogatott mérkőzésén 10 gólt szerzett. 1954-ben az OGC Nice-szel francia kupagyőztes, majd két évvel később bajnok lett.

De visszatérve a francia-német mérkőzésre a 16. percben Ottmar Walter egyenlített ki, majd a mérkőzés hajrájában Thadee Cisowski és Andre Strappe volt eredményes.

1958-ban a svédországi világbajnokságon a címvédő németek az elődöntőben 1-3-ra kaptak ki a házigazdától. A mérkőzés játékvezetője Zsolt István volt. Erich Juskowiak kiállítása (ez volt a vébék történetének második kiállítása), valamint Fritz Walter sérülése miatt a németek 9 emberrel fejezték be a mérkőzést. (Akkor még nem lehetett cserélni.) A svédek hátrányból fordítottak. A másik elődöntőben Brazília 5-2-re győzte le Franciaországot, a második félidőben Pelé 23 perc alatt szerzett mesterhármast.

A francia-német bronzmérkőzésen potyogtak a gólok, Just Fontaine mesternégyese egyben azt jelentette, hogy a Marokkóban született spanyol felmenőkkel rendelkező csatár 13 találattal lett a világbajnokság gólkirálya. (2003-ban az akkor 70 éves Fontaine-t a Francia Labdarúgó Szövetség az elmúlt 50 év legjobb francia játékosának választotta meg.)

Az 1937-es német-francia mérkőzést (4-0) követően kereken harminc évet kellett várni az újabb német győzelemre. 1967. szeptember 27-én a berlini Olimpiai-stadionban 85 ezer néző előtt nyert a Nationalelf 5-1-re. Gólt szerzett az akkor még mindössze 21 éves Gerd Müller, míg Hans Siemensmeyer a második játékrész elején 11 perc alatt duplázott. Érdekesség, hogy a Hannover 96-ban 278 mérkőzésen 72 gólt szerző középpályás mindössze három alkalommal volt tagja a német válogatottnak. Berlinben az öt német gól után Bernard Bosquier csak szépíteni tudott a 83. percben.

A következő, sorsdöntő német-francia összecsapásra az 1982-es világbajnokságon került sor.  A spanyolországi vébén a németek első mérkőzésükön óriási meglepetésre 2-1-re kikaptak Algériától, majd Chile és Ausztria legyőzése után léptek tovább. A franciák az angolokotól kaptak ki 1-3-ra, majd Kuvait kiütése után ikszeltek a csehszlovákokkal, akik így kiestek.

A következő csoportkörben a Nationalelf ikszelt az angolokkal (0-0) és 2-1-re legyőzte Spanyolországot, így jutott be az elődöntőbe. A franciák legyőzték Ausztriát és Észak-Írországot is.

A német-francia elődöntőt július 8-án Sevillában rendezték meg. A 18. percben a kapura törő Dremmler útját állta Jean-Luc Ettori, ám a kipattanót Pierre Littbarski helyezte a francia kapuba (1-0). Tíz perccel később Karl-Heinz Förster rántotta le Michel Platinit a 16-oson belül, a francia 10-es értékesítette a büntetőt (1-1).

Az 50. percben történt az az eset, amire mindenki emlékszik: a kapura törő Patrick Battistont a kaputól 15 méterre Toni Schumacher taglózta le. A francia játékost mentővel kellett kórházba szállítani, míg a német kapus még sárgalapot sem kapott. Battiston helyére Bernard Genghini állt be. Még a ma már rossz minőségű felvételen is látszik, hogy a labda elpattan a francia játékostól míg a Schumacher előre nyújtott lábbal “száguld” tovább. A német kapus leütötte a franciát, akinek kitört két foga és kómába esett. Bár Toni Schumacher később bocsánatot kért, Battiston még 30 évvel később sem akart találkozni vele. Mint nyilatkozta: “Tudom, hogy sokan ezzel az esettel azonosítják a kapust, de ennek a történetnek már vége van. Az incidens a pályán történt, játék közben, és soha nem tudjuk már meg, hogy szándékos volt-e, vagy sem”

Az eset még évekig téma volt a sajtóban, ma már egy ilyen eset a kapus azonnali kiállítását vonná maga után.

A rendes játékidőben nem született újabb gól, így következhetett a kétszer 15 perces ráadás. A 93. percben Giresse beadása után Marius Tresor vágta a németek kapujába a labdát (1-2). Hat perccel később eldőlni látszott minden, amikor Alain Giresse 16 méterről lőtte ki a jobb alsó sarkot (1-3).

A 103. percben Littbarski beadása után Karl-Heinz Rumenigge esés közben juttatta túl valahogy a labdát a francia kapuson (2-3). Öt perccel később LIttbarski beívelése után Hrubesch fejelte vissza a labdát, az öt és felesen álló Klaus Fischer ollózott a hálóba (3-3). A hihetetlen német feltámadás után a kapusokon volt sor.

A tizenegyespárbajt Alain Giresse kezdte, 3-2-re vezettek a franciák, amikor Uli Stielike gyengén középre helyezett lövését Ettori kiütötte. Toni Sumacher azonnal “válaszolt”: a német kapus megfogta Didier Six tizenegyesét. Sorrendben Liitbarski, Platni és Rumennige értékesített büntetője után 4-4 volt az állás.

A folytatásban Maxim Bossis állt oda a francia tizenegyeshez és szinte belelőtte a labdát Toni Schumacherbe. Végül Horst Hrubesch okosan helyezett a bal alsó sarokba, laposan (4-5).

Mint ismert a döntőben a németek 3-1-re kikaptak Olaszországtól, a bronzmérkőzésen a franciák pedig 3-2-es vereséget szenvedtek el Lengyelországtól.

égy évvel később Mexikóban ismét az elődöntőben találkozott egymással a két ország. Az egyenes kieséses szakaszban az NSZK Marokkó egy gólos legyőzése után Mexikót csak büntetőkkel ejtette ki. A franciák a címvédő olaszokat győzték le (2-0), majd tizenegyespárbajban küldték haza Brazíliát.

Az elődöntőben Németh Lajos volt az egyik partjelző. A 9. percben egy német szabadrúgás variáció után Joel Bats tulajdonképpen bevédte a francia kapuba Andreas Brehmebődületes erejű lövését (0-1). Bár a franciák mindent megpróbáltak, nem tudak kiegyenlíteni. Végül a 90. percben a kilépő Rudi Völler átemelte a labdát a kapujából kijövő Batson és az üres hálóba helyezett (0-2).

A döntőben a németek elvéreztek az argentínokkal szemben, míg a franciák hosszabbításban szerezték meg a bronzérmet Belgium ellen.

A legutolsó, 25. német-francia mérkőzésre tavaly februárban került sor. A párizsi találkozón az első félidő végén Mathieu Valbuena volt eredményes, ám a németek a második játékrészben fordítottak. Az 51. percben Thomas Müller, majd a 74. percben Sami Khedira vette be Hugo Lloris kapuját (1-2).

1958. június 28.

Bronzmérkőzés, Göteborg, Ullevi-stadion

Franciaország-Németország 6:3 (3:1)
Gól: Fontaine (15., 36., 77., 89.), Kopa (27., 11-es), Douis (51.), ill. Cieslarczyk (17.), Rahn (53.), Schafer (83.)

1982. július 8.

Elődöntő, Sevilla, Ramon Sanchez Pizjuan-stadion.

Németország-Franciaország 3-3 (1-1, 1-1, 2-3) – tizenegyesekkel: 5-4
Gól: Littbarski (18.), K.-H. Rumenigge (103.), K. Fischer (108.), ill. Platini (28., 11-es), Tresor (93.), Giresse (99.)

1986. június 25.

Elődöntő, Guadalajara, Jalisco-stadion.

Franciország-Németország 0-2 (0-1)
Gól: Brehme (9.), Völler (90.)