Hidvégi Vid

Ki ezért, ki azért iszik a budapesti éjszakában

 

Belvárosban iszogattunk a barátnőmmel. Éjféltájt elindultunk hazafelé a Nagymező utcában. Sétálunk az Andrássy út fele kissé csípős hidegben, későn, mégis népes utcában. Tompa, de igen hangos fémes csattanásokra lettünk figyelmesek. Nem kellett sokat várni mire rájöhettünk a forrására. Egy közepesen szituált férfi nagyon illuminált állapotban válogatás nélkül, vadul rugdosta a kocsikat, különböző technikákkal. Egyik érdekesség, hogy pont emiatt nem is lehetett rájönni a szisztémájára, így az okára sem.
A másik érdekesség, hogy amikor mi mellé értünk - vagyis eljött a mi időnk, hogy elhaladjunk mellette -, és szemkontaktust létesítettünk, az úri ember, mégha dőlöngélve is az egyensúly hiányától, lovagiasan húzodott félre. A legnagyobb kedvességgel, automatikusan engedett át minket maga és a kocsik között, mintha én engedném előre az ajtóban a barátnőmet. Ezután a legnagyobb természetességgel folytatta, de immáron a visszapillantó tükrökkel. 
Szerencséjére - és másokéra is - az ügyetlen rúgások az ég világon semmilyen kárt nem okoztak látszatra. Romantikája a szituációnak, hogy ahhoz a részhez volt közel az utcában, ahol egy striptease bár van. A sztereotípiákból kiindulva itt olyan emberek dolgoznak vagy tulajdonosok, akik ezt a viselkedést cseppet sem tolerálták volna, sőt valószínűleg viszonozták is volna. Persze a hősünket kivülről ez mit sem érdekelte. 
Talán ennek az estének az elején történt, hogy a közelben egy férfi egy üveg bort nyitott ki, amelyre 20 méteres távolságból jöttünk rá a dúgóhúzó finom pukkanása miatt. A 25.-ik méterünkön, tehát visszatekintve, hogy jól láttuk-e, miszerint azonnali elfogyasztásra került az egész, meglepődve láttuk - pedig az ember sok mindent lát huszas évei közepére -, hogy egy ültőre megitta az üveg bort, majd indult haza. Amíg az első fickónál törött szívet feltételeztünk, az utóbbinál a beteljesülésből következő tiltások elől való menekülést. Ha ez így volt, a két véglet vajon ugyanoda vezet?

DJ Dominique-kel kosaraztunk!

Régóta nem jelentkeztem, azóta sok helyre meghívtak és sok embert érdekelt, mi hogyan láttuk az olimpiát és a sportokat belülről. Igyekszem majd a jövőben többet írni, és érdekes információkkal ellátni Benneteket.

Szőke Viktória meghívásának eleget téve részt vehettem két eseményen, amelyek a speciális olimpia szövetség által jöttek létre. 

Az első Nagykőrösön volt , ahol kosárlabdáztunk, pontosabban kiegészítettünk két csapatot DJ Dominique-kel. Rég volt kosárlabda a kezemben, és mindig szerettem volna hinni, hogy van labdaérzékem. Ilyen önbizalommal sikerült élvezni a 10 perces meccseket. Nyerni nem sikerült a 4 meccs alatt, csupán egyszer :) A második esemény vasárnap este volt 8-tól Sebestyén Júlia korábbi műkorcsolya Európa-bajnokkal. A szövetség válogatottja a téli játékokra készül, edzőtáboroztak, és egy fárasztó két edzéses vasárnapjuk után még az élménybeszámolónkat is meghallgatták. Azt hiszem, ez is megpróbáltatás lehetett, de próbáltam vicces is lenni közben. Úgy érzem sikerült feldobni a nyomás alatt levő csapatot. 5 sportág résztvevői hallgattak meg, és kérdeztek tőlem. Én jól éreztem magam, jó kérdéseket is tettek fel. Ezúton is sok sikert kívánok nekik a jövő év eleji Téli Játékokra!

Üzlet, de hatalmas sportélmény is egy olimpia - videó

Több meghívásnak kellett eleget tennem az olimpia után, de valamennyit örömmel tettem. Imre Géza vívóval és Zwickl Dani barátommal együtt a hatoscsatorna műsorában Elbert Gáborral beszélgettünk a londoni játékokról. Érdemes végignézni a beszélgetést, még ha picit hosszú is...

 

Red Hot Chili Peppers koncerttel lazítok az olimpia után

 

Az olimpiai szereplés óta sok minden történt velem, de az igazán nagy felhajtás a reptéren kezdődött el. Hatalmas embertömeg fogadott minket, az éjféli landolás ellenére,ez persze nagyrészt Berki Krisztiánnak köszönhető. Még Vadon János is megjelent, akinek szintén nagyon örültem, mert a rádióban többször is érezhető volt,hogy közelről követi az olimpiát és a tornát is. Azóta sokan, sok helyről üdvözöltek és gratuláltak nekünk, hihetetlenül jó érzés. Még jobb érzés, hogy sokaknak tudtunk pozitív képpel szolgálni a jövőre nézve legyen szó sportról, kisgyerekekről vagy felnőttekről. Örülök, hogy emberekre a sport által jó irányba tudok hatni. 
 
Augusztus 13-án, amikor már a teljes londoni magyar küldöttség hazajött, a Syma csarnokban volt egy hatalmas fogadás. Természetesen mi tornászok is odamentünk, hogy még egyszer találkozzon mindenki mindenkivel és gratuláljunk egymásnak, beleértve a vezetőket is. Hát meg lehet ezt unni? :) Én nagyon élveztem belülről nézni az olimpiát, ezért a válaszom: nem. Ott se fogadtak kevesebben minket. Önmagamat ismétlem folyamatosan,de ez nagyon jó érzés, hogy ennyien örültek a sikereinknek és ennyi embert sikerült boldoggá tennünk.
 
 
Azóta volt még egy-két meghívásom,amelyeknek eleget tudtam tenni. Köztük volt egy óbudai rendezvény a Kobuci Kertben, ahol Gyurta Danit ünnepelték a III. kerületben. Megleptés vendégként nagyon jól éreztem magam az olimpiai bajnok társaságában és megismerhettem Koltai Róbert művész úrat is, akiről szintén kiderült, hogy követett mindannyiunkat és felismert engem is :) Tudtam beszélni Szántó Dáviddal is, aki sajnos nem lehetett kint Londonban. 
 
Tegnap 23-ikán ünnepeltem a születésnapomat, de az ünneplés elmaradt. Két napja betegen fekszem, de mára sikerült erőteljesebb vírusos tüneteket is produkálni. Jövő héten Red Hot Chili Peppers koncert lesz Prágában, azt nem szeretném kihagyni... Jön még valaki? 
 
Szeptember 1-én Rollipolli szabadidőközpontba megyek tanévnyítóra, hátha ezzel tudok segíteni nekik. (rollipolli.hu)

Már túl vagyok a nehezén, utazunk haza

Néhány nappal a verseny után most már jól vagyok, kezd elmúlni a szerről történő leesés miatti csalódottságom. De úgy persze könnyű feldolgozni a történteket, hogy mindenki nagyon kedves és segítőkész. A csarnokban köszönhetően a meglepően sok magyarnak nagyon jó volt a hangulat verseny alatt. Miután a gyakorlat után leültem meg is köszönték a szurkolók nekem is a szereplést és az nagyon jólesett. Az egyik legrégebbi edzőtársam és barátom, akivel régóta együtt készültünk pedig meg is nyerte az olimpiát, így nem lehetek elégedetlen. Azt hiszem könnyű dolgom van újra lábra állni és a jövőbe nézni. Én tavaly kerültem be az első vb-döntőmbe és két éve az első EB-finálémba, úgy gondolom, hogy az olimpiai döntő egy hatalmas ráadás volt és meglepően rövid idő alatt sikerült elérni ezeket az eredményeket.

 

A következő négy év nagyon izgalmas lesz és alig várom már, hogy lólengésben felérjek én is a dobogóra, vagy legalábbis megcsináljam a gyakorlatomat a döntőkben. A bírók most már biztosan megjegyezték a magyarokat lovon, ha az elmúlt évtizedek alatt nem is tették volna... :)

 

Köszönöm mindenkinek a szurkolást és támogatást, jó látni, hogy a versenyek így össze tudtak hozni az embereket! Csütörtökön este érkezünk haza, ha van kedvetek, gyertek ki a fogadásunkra, igaz elég későn (23.55) száll le a gépünk Ferihegyen...

Egy hét önfegyelem után jöjjön végre a döntő !

Az elmúlt egy hét az igazi önfegyelemről szólt számunkra. Elsősorban az ember örülne és felszabadulna, hogy döntőbe került, én meg pláne, hiszen ez volt a legfőbb célom. Pontosabban a gyakorlatom hibátlan végrehajtása olimpiai körülmények között, amiről tudtuk, hogy ha sikerül, elég lesz a döntőre. A kvalifikáció után éreztem, hogy nagyon fáradt vagyok, az edzéseken sem csináltunk még gyakorlatokat hétfőn, de kedden a szinten tartás végett már igen. Közben beindultak azok a sportok (cselgáncs, úszás, kézilabda és vízilabda), amiket szívesen néztem volna akár élőben a helyszínen is, de sajnos ezekről le kellett mondanom, hiszen nem felejthetem el, hogy miért jöttünk.

Nagyon erős volt az érdeklődésem ezek az események iránt, de inkább folytattam az elmúlt egy hétben amit otthon már elkezdtem az olimpia előtti hetekben. Kicsit begubóztam a szobámba, mindentől távol akartam tartani magamat. Ma délután lesz még egy technikai edzésünk és holnap délután mehet a döntő! A tegnapi edzés nagyon jól ment, fejben is újra "gyakorlatkésznek" éreztem magam. 

Szurkoljatok nekünk, igyekszünk odatenni magunkat a fináléra!

Megvan a döntő! Krisztiánt is beszurkoltuk ! - videó

Óriási a torna csarnok, telt ház, hangzavar és fantasztikus hangulat volt a mai napon a North Greenwich Arénában. Persze az olimpiai ötkarika varázsa is egyedi, de ez könnyen behúzza az embert és a koncentrációban is megzavarhatja. Ez volt a legfőbb kihívás, nagyon izgultam, de nagyon sokat is készültünk erre a versenyre. A gyakorlatom ezekhez a körülményekhez képest szerintem majdnem a maximumot hozta, a 6.3-as kiinduló pontszám ellenére is. Összességében nagyon kemény verseny volt. Libabőrös voltam a gyakorlat után még legalább öt percig, majdnem megkönnyeztem a részvételt, rengeteg érzelem és feszültség szabadult fel minden tornászban.

 

 

Ezekkel az érzésekkel küzdöttem én is természetesen. A gyakorlat után már tudtam, hogy kimaradt egy elem, nagyon kíváncsi voltam a pontszámra és szurkoltam, hogy tizenöt felett legyen, mert akkor jók vagyunk. Szerencsére így lett és meg is maradt a harmadik helyem, ami viszont nem fog számítani a döntőben. Késő estig szurkoltunk Krisztiánért, de nagyon neki se kellett mert az ő ötödik helye is megmaradt, nem tudták megelőzni az utolsó fordulóban. Most örülünk, mert ismét két magyar jutott a döntőbe, ezúttal az olimpián is...

Ja, a stressztől és az izgalmaktól fejfájásom van és úgy érzem magam, mint akin átment a vonat...

Ma előttem "szállt földre" Michael Phelps

Jó napom volt szerdán, hiszen a kajáldában láttam Michael Phelpset, ahogy "földre szállva" ebédelt a csapattársaival. Jó látni az ilyet egy ekkora sportolótól... Sajnos annyira gyorsan történt, hogy közös képre nem volt időnk... :)

 

Sajnos az edzések nem mentek olyan jól... Amióta itt vagyunk, ma volt az első pódiumedzés, ez már egy fontosabb állomás itt a verseny előtt. Szerencsére most már jobban ment, csináltam gyakorlatot is az O2 Arénában (bocs, az olimpia ideje alatt North Greenwich Aréna..) ahol három nap múlva élesben megy majd délután fél négytől a mi selejtező csoportunk.

 

A gyúratásból most jöttem vissza, előtte rögtön elkezdett vérezni az orrom, ami alig akart elállni, végül Laszák László gyúrónk az akupunktúra-masszázs tudásának köszönhetően azonnal elállt a vérzés. A könyökömmel sok dolga nem akadt szerencsére.

 

 

Az elmúlt napokban javulás tapasztalható a kaják minőségében is. Az idő nagyon jó, 35 fok, mintha csak otthon lennénk. Megérkeztek már a kézilabdások, úszók és még sokan mások is. Sőt, itt volt nálunk a 2000-es olimpián a lólengés döntőjében szereplő Supola Zoltán is látogatóban...

Nem csak a magyar blokk, de az egész falu kezd megtelni. Érezni a levegőben egy pozitív, jó hangulatot. Ilyesmit korábban az Universiadékon nem tapasztaltam. Mindenki mosolyog és kedves. Rengeteg magyar önkéntes van körülöttünk itt a faluban, iszonyatosan kedvesek és segítőkészek. Jó kezekben vagyunk. Tegnap előtt volt tűzijáték próba a megnyitóra. Már a chileiek és a japánok is érdeklődtek nálam, hogy mi van a pólónkra írva: Magyarország.

 

Katonai helikopterek óvnak minket a faluban

Szerencsésen megérkeztünk Londonba szombaton este. Az út rövid és gyors volt. A faluban már készen várt ránk minden, nagyon szervezett az élet, közöttük a magyar delegáció is. Az első edzésünk megvolt ma, de azért vasárnapi tempóban és hangulatban. A ló olyan, mint otthon, remélem, hogy a versenycsarnokban sem érnek meglepetések minket. A falu óriási nagy, ma már bent voltunk a szuvenír boltban, ahova még visszatérünk majd, de már a derekam fájt a sok sétálástól. (Zwickl Dani barátom fotóján pedig ti is láthatjátok, amit mi élőben...)

 

Ilyen a kilátás a magyar csapat szálláshelyéről

 

Az étteremben hatalmas ételválasztékból lehet meríteni, van afrikai és karibi, brit, amerikai, indiai és ázsiai konyha. Emellett gyümölcsök, üdítők és minden, ami szem-szájnak ingere, egészen a "mekiig". A lakásban egyelőre csak mi tornászok vagyunk az egyik hetedik emeleti apartmanban. Szép kilátás van, néha egy katonai helikopter óvó hanggal süvít el felettünk akár éjfélkor is, biztosítva minket a nyugodt alvásban. Az ágyak valóban nem óriásiak, számomra pont megfelelőek, de én alacsony és kicsi vagyok. Internet szerencsére van, a kommunikáció tehát megoldott. Ma jó idő volt, de tegnap este amikor megérkeztünk, akkor azért eléggé őszies időjárás uralkodott a brit szigeten... 

Felfedjük az egyik "titkos" fegyveremet

Most már a felkészülés utolsó napjait töltjük itthon, szombaton pedig utazunk végre Londonba. Már izgatott vagyok a verseny miatt, de ez így természetes. Mielőtt nekivágunk a nagy útnak, még egy kis érdekesség nektek. Van egy "titkos" segítőm, akitől az olimpián is sok támogatást fogok majd kapni, ismerjétek meg őt is !