Olasz hírforrások szerint hatalmas változások mehetnek végbe a generációváltáson átesett AC Milannál, amelynek 1986 óta regnáló tulajdonosa, Silvio Berlusconi elégedetlen, ezért pedig fejek hullhatnak.

A Rossoneri egyértelműen nem tudta túltenni magát a nyáron áteső nagytakarításon, valamint Thiago Silva és Zlatan Ibrahimovic eladásán, szenved a bajnokságban és a Bajnokok Ligájában is, a szurkolók pedig egyre gyakrabban követelik a teljes vezetőség leváltását.

Sok forrás korábban arról számolt be, hogy Berlusconi túladhat az édességmágnás, Michele Ferrero javára szeretett klubján, azonban most úgy tűnik, meggondolta magát, és újjáépítheti a csapatát, amelynek egyik vezéráldozata a már 27 éve (!) a Milan kötelékében álló Adriano Galliani lehet – legalábbis a Corriere dello Sport értesülése szerint.

A szurkolók által csak Kopasznak becézett transzferguru az Olasz Liga elnöki tisztségét foglalhatja el, míg helyébe az AS Romatól távozni kívánó vezérigazgató, Claudio Fenucci léphet.

Azonban a 2013-as esztendőben az edzői székben is csere történhet: az eléggé bábúnak tartott Massimiliano Allegri helyét a Barcelonával parádézó Pep Guardiola veheti át, akinek az első csapat irányítása mellett a teljes utánpótlás-képzés átalakítása is majd a feladata lehet.

Mindezek mellett Berlusconi lánya, Barbara lehet majd az új alelnök, míg a sportigazgatói posztot a klub élő legendája, Paolo Maldini kaphatja meg.

A Juventus veretlenül nyerte meg a Serie A 2011/12-es kiírását, ezzel pedig 30. bajnoki címét ünnepelhette a torinói alakulat – a calciopoli miatt azonban hivatalosan csak a 28.-ikat. Az építkezés azonban nem állt le, újabb sztárok érkeztek, a „selejt” és egy klublegenda pedig távozott. Az igazi csapást a scommessopoli jelentheti, amelynek következtében Antonio Conte is a „partvonalon” kívülre kerülhet.

A korábbi Siena-tréner vezetésével a Zebrák tökélyre fejlesztették a Napoli által is alkalmazott három védőst játékrendszert, amelynek – és alkalmanként egy kis bírói hátszélnek is - köszönhetően veretlenül nyerték meg a bajnokságot.

Torinóban azonban nem dőltek hátra és egyből a gárda megerősítésén, valamint a nem megfelelő elemek leválasztásán kezdtek el munkálkodni. Nem nagy meglepetésre utat mutattak a Conte által teljesen epizódszerepre ítélt Eljero Elia – Milos Krasic duónak - előbbit a Werder Bremen, utóbbit a Fenerbahce vitte. Rajtuk kívül új klubot kell még minden bizonnyal keresnie az előző idényt Törökországban töltő Felipe Melo – Reto Ziegler kettősnek is. A legnagyobb érvágás azonban egyértelműen a közel húsz év után távozó Alessandro Del Piero elvesztése, aki Paolo Maldini és Francesco Totti mellett az olasz futball egyértelmű bálványának tekinthető.

Az első érkező a már a tavasszal rendkívül sokat bizonyító Martin Cáceres volt, majd jött az Udinese-hadművelet. A Juventus hatalmasat húzva csomagban tudta megszerezni a Friuliak két alappillérét, a jobb szélen bárhol bevethető Mauricio Islat, illetve a középpálya motorját Kwadwo Asamoaht. Gianluigi Buffon a fiatal Nicola Leali személyében vetélytársat kapott, a védelembe érkezett az Inter világbajnoka, a felkészülési mérkőzéseken hibát-hibára halmozó Lúcio, valamint a Tim Kupán tanári játékot bemutató, mindössze 20 éves Alberto Masi.

Egy sorral feljebb nagy húzás lehet a Manchester United francia középpályásának, a szaksajtóban csak „új Vieira”-nak emlegetett Paul Pogba, míg elől egy nagy visszatérőnek és egy ifjú titánnak örülhetett a Zebrák közönsége. A Parmaban szárnyaló és Del Piero 10-esére pályázó Sebastian Giovinco ismét Torinóban bizonyíthat, míg Richmond Boakye személyében az utánpótlásra is gondoltak Conteék.

A kör még nem zárult be. Az olasz fogadási csalásokkal kapcsolatban kirobbant botrány, scommessopoli következtében ugyanis az egyik pillér, Leonardo Bonucci akár hároméves eltiltásra is számíthat, míg Contet a Goal.com értesülése szerint akár 15 hónapra is elmeszelhetik. Az Eb-ezüstérmes bekk helyét a legrosszabb esetben a Salvatore Bocchetti – Mtas Hummels duó egyik tagja veheti át, míg a vezetőedzői posztra egyelőre nincs alternatíva.

A Juventusnál azonban a lengő pallos ellenére egy sztártámadó igazolása a legnagyobb nyári projekt. Itt a jelöltek között találhatjuk többek között a Fiorentina kapitányát, Stevan Joveticst, az Arsenal gólvágóját, Robin van Persie-t, a Napoli skorpióját, Edinson Cavanit, a Real Madrid argentinját, Gonzalo Higuaínt, valamint az Athletic Bilbao tornyát, Fernando Llorentet is, de az olasz sajtó már írt egy lehetséges Gianpaolo Pazzini – Fabio Quagliarella cseréről is.

A másik hiány, a balhátvéd helyére egy újabb udinei a jelölt Pablo Armero személyében, az ő alternatívája az Atalanta 28 éves játékosa, Federico Peluso lehet.

Az első téglákat már letették Torinóban, a klub sorsa azonban az olasz bíróság kezében van… Nyár végéig kiderült, hogy ahol egykor vár állott…

Robbant a bomba! Az AC Milan drukkerei egyre nehezebben nyelik le az Adriano Galliani – Silvio Berlusconi duó lépéseit, amelynek következményeként a bérletesek már ki is válthatják befizetéseiket. Gyűltek a hitegetések, majd csattant a pofon. Eltűnnek a felhők a San Siro környékéről, vagy rászakad az ég? Augusztus végéig kiderül…

Az egész a szenátorok távozásával kezdődött, ezt azonban még könnyen lenyelték a Rossoneri drukkerei, révén a „bajnokok” mindegyike túl volt már égiszén, majd jött a Silva-saga, a szerződéshosszabbítás, és az ígérgetés. Végül csomagban távozott a gárda két legjobb játékosa, Thiago Silva és Zlatan Ibrahimovic. Ezzel azonban még nincs vége a történetnek…

A Santos ugyan elbukott, megfelelő ajánlat esetén (kb. 9-10 millió euró) Robinho is távozhat Massimiliano Allgeri döntése érdekében, így a kiszámíthatatlan Alexandre Pato, a fiatal Stephan El Shaarawy, valamint a még mindig nem 100%-os Antonio Cassano marad a kalapban.

A PSG emellett futna még egy kört, és állítólag 20 millió euróért vinné Ignazio Abatet is, ami valljuk be, VICC! A Milan saját nevelésű, Eb ezüstérmes bekkje nem tartozik a legjobbak közé, gyors, küzd, de sem védekezésben, sem pedig támadásban nem az igazi. Az ára valahol 8-10 millió körül lehet, így amennyiben igazat mondanak a források Galliani biztos belemegy az üzletbe, révén ezzel csak nyerhet.

A hangok csitítása érdekében azonban inputra is szükség van Milánóban. Az egyik biztos pontnak a Montpellier kapitánya, Mapou Yanga-Mbiwa tűnik, akivel a személyes feltételekben már megállapodtak, már csak az ára a kérdés – 7,5 millió euróért talán már vihetnék őt az olaszok.

A másik célpont egy csomag Madridból, amelynek tartalma Ricardo Carvalho, Lassana Diarra, valamint Kaká. Utóbbi érkezése egyesek szerint biztosra vehető, főleg annak tekintetében, hogy a Milan szabadon hagyta a 22-es mezszámot, Galliani szerint a fizetése miatt azonban lehetetlen az egykori kedvenc megszerzése. Azért ne lepődjünk meg, ha ismét piros-feketében látjuk… A másik két madridi érkezése kisebb meglepetéssel érne fel a Rossoneri szurkolói körében.

Ibra pótlását továbbra is homály fedi. Leandro Damiao túl drága, akárcsak Carlos Tévez, vagy Edin Dzeko, Mattia Destro szinte már elkelt, míg Alessandro Matri csak felületi kezelés lenne.

Azonban Galliani sztártámadót ígért, így valami biztos történni fog még a Milannál augusztus végéig…

Nasszer al- Khelaifi felbukkanása fenekestül felfordította Franciaország és a világ labdarúgását. Immár a Paris Saint-Germainnek is megvan a maga „suggar daddy”-je, aki nem ismer lehetetlent. Leonardoval és Carlo Ancelottival karöltve pedig kifosztja a Serie A-t. A milliók már repültek, az eredmények azonban MÉG elmaradtak…

A 38 éves katari üzletember elsőszámú célja, hogy ismét felemelje, és Európa trónjára ültesse az 1970-ben alakított alakulatot. Mindezt állítása szerint az akadémiára támaszkodva szeretné kivitelezni hosszútávon, azonban jelenleg a „hogyan vonjuk ki a Serie A-ból a klasszisokat” című projekt megvalósítását láthatják a világ futballkedvelői.

A csak a transzferek terén 100 millió eurós (!) deficitet termelő al- Khelaifi első lépésként a francia fővárosba csábította az AC Milan világbajnokát, korábbi sportigazgatóját és edzőjét, Leonardot, majd ezt követően el is kezdődött az „olasz hullám” Javier Pastoréval, Salvatore Siriguval, Momo Sissikoval és Jérémy Ménezzel,  majd őket követte Carlos Ancelotti és Thiago Motta is. Az igazán nagy durranást azonban az idei nyárra tartogatták…

Első körben 26 millió euróért megvették a Napoli argentin válogatott támadóját, Ezequiel Lavezzit, majd a lehetetlent is megvalósították: egy összességében kb. 74 millió eurós (bónuszokkal együtt) csomagban Párizsba csábították a Rossoneri két alappillérét, Thiago Silvat és Zlatan Ibrahimovicot. A habot a tortán pedig a Juventus által körüludvarolt Marco Verratti megszerzése jelentette potom 11 millióért.

A nagy jövés közepette azonban páran elhagyhatják a hajót. Az elmúlt idény egyik kulcsembere, Kévin Gameiro szinte biztos, hogy a Valenciába igazol, míg a perememberként számításba vett Clément Chantôme az Olympique Lyonba távozhat. A vezetőség ugyan hangoztatja Nené, valamint Mamadou Sakho maradását is, kérdés, hogy ők beletörődnek-e a padba, vagy menni akarnak.

Az Ibra-üzlet végeztével Leonado ugyan kijelentette, számukra a mercato véget ért, ugyanakkor jobbhátvéd poszton még továbbra is lyukas a PSG, így nem lenne meglepetés egy érkező. A jelöltek között találhatjuk például Dani Alvest, illetve Maicont is. Azonban a klub szurkolóinak akkor sem kell elkeseredniük, ha nem lesz újabb imput, révén a keret így is szép képet mutat.

Így állhat fel a PSG a 2012/13-as idényben:

Karó került a milanisták szívébe! Az olasz sajtó szinte már tényként közli: az AC Milan elfogadta a Paris Saint-Germain 65 millió eurós ajánlatát, így már csak Thiago Silvan és Zlatan Ibrahimovicon múlik a „költözés”.

A nyár folyamán Leonardoék első rohamát még állni tudta az anyagilag több sebből is vérző Rossoneri: a franciák 46 millió eurós, Silvaért tett ajánlatát dobta vissza a Rossoneri, azonban úgy néz ki hiába a hosszabbítás, a fellélegzés, az erősebb kutya győzött, a Milan-szurkolók feje fölött pedig már gyűlnek a felhők.

Egyszerre hagyhatja el a klubot az előző idény két legjobb milánói játékosa. A svéd ügynöke, Mino Raiola állítólag a szerdai nap folyamán négy órás tárgyalást folytatott Adriano Gallianival, majd Svédországba repült, hogy meggyőzze Ibrát a klubváltásról.

Ha csődöt mond a Milan-szív, akkor a következő idény élet-halál harc lehet a Rossoneri számára.

A sajtó természetesen már a helyetteseket is tudni véli. A védelembe Angelo Ogbonna érkezhet, míg előre Mattia Destro, Carlos Tévez, vagy Edin Dzeko.

Ítélet született! Az ifjúsági csapattal Bajnokok Ligáját nyerő Andrea Stramaccioni kezében már ott a seprű, az eddigi oszlopok pedig halálra ítéltettek. Jöhet az újhullám! Ez azonban nem fakasztja mosolyra az Inter híveket, révén az új zsoldosok csak tapaszok a sebre, nem gyógyítók. A felhők maradnak, csak új megvilágítást kapnak. 

1908. március 9.-én az AC Milanból a nem megfelelő „sportpolitika” miatt kiváló 43 tag összefogásával Giovanni Paramithiotti vezetésével megalakult az FC Internazionale, amely első aranykorát az 1910-es években a Cevenini testvéreknek köszönhetően élte át.

1926-tól tíz éven át egy névváltoztatással és bajnoki címmel tarkított ciklusban a magyar vonal uralkodott a Nerazzurinál: ekkor többek között Veisz Árpád és Viola József volt a klub trénere. 1940-re már az ötödik scudettot is elérték, majd 1948-ban csatlakozott a klubhoz a „hontalan”, számunkra azonban magyar Nyers István, aki 133 góllal, két bajnoki címmel, valamint egy gólkirályi titulussal járult hozzá a csapat sikereihez.

1955. május 28. piros betűs ünnep az Inter-szurkolói számára: ekkor vette át az együttes tulajdonlását Angelo Moratti, aki 1960-ban a kispadra csábította Helenio Herrerát, akivel a hatvanas években verhetetlennek bizonyult a Giacinto Facchetti fémjelezte Nerazzuri.

A szürke hetvenes éveket követően a következő nagy fordulópont 1986 volt, amikor az edzői tisztségét a Juventusszal szárnyaló Giovanni Trapattoni kapta meg, míg a pályán Walter Zenga, Lotthar Mättheus, Andreas Brehme, illetve Giuseppe Baresi repítette az együttest. Az ezredforduló előtt azonban hiába volt tele klasszisokkal (Javier Zanetti, Dennis Bergkamp, Youri Djorkaeff, Roberto Carlos) a csapat a második hely jelentette a csúcsot Morattiék számára.

2004-ben Roberto Mancini érkezésével minden megváltozott, egyedül a Bajnokok Ligáját nem sikerült elhódítani, ezt azonban végül 2010-ben José Mourinho megtette a milánóiak számára, akiknek a 2011/12-es szezon maga volt a hullámvasút. Látni is az eredményét…

Paolo Orlandoni, valamint a keménységéről híres kolumbiai, Iván Cordoba befejezte aktív pályafutását, míg a kölcsönjátékosoknak (Andrea Poli, Mauro Zárate, Angelo Palombo) Freddy Guarín kivételével köszönetet mondott Marco Branca sportigazgató.

Az előző idényt a Napolinál töltő Goran Pandev is végleg búcsút intett a Giuseppe Meazzanak, csakúgy, mint a Brazíliába menekülő Diego Forlán, valamint a Stramaccioni-csapdának áldozatul eső Lució, aki a Torinóig meg sem állt.

Rajtuk kívül még további kérdések is maradtak a keretet illetően. Maicon iránt élénken érdeklődik a Chelsea és a Real Madrid, Samir Handanovic érkezésével Julio César jövője sem tűnik biztosnak, a veterán Dejan Sztankovics is kérdőjeles, a legnagyobb veszteség azonban Wesley Sneijder lenne, akinek esetleges eligazolása már január óta téma a nemzetközi sajtóban. A nagyobb gond azonban a pótlásban van…

A 11 millió euróért vásárolt Handanovic jó választásnak tűnik, csakúgy, mint a Serie A legjobb középső védői között emlegetett Matias Silvestre is, valamint a kölcsönből visszatérő Philippe Coutinho is meglepetést okozhat, azonban Guarín nagy valószínűséggel csak csere lesz, míg a Rodrigo Palacio - Gaby Mudingayi kettős túl a harmincon már nem lendíthet túl sokat a klub szekerén.

Rajtuk kívül nem meglepő módon Stramaccioni felvezényelt még nyolc ifjú titánt is az első együtteshez, azonban nagy valószínűséggel nem ők fogják az áttörést képezni a következő idényben.

A mercato vége még messze van, így várható még egy-két húzás a jó öreg Morattitól. A Nerazzurinál Maicon utódjaként leginkább a Lille-től elvágyódó Mathieu Debuchy-t emlegetik, rajta kívül még Aly Cissokho, illetve a Montpellier-vel bajnoki címet nyerő Mapou Yanga-Mbiwa neve merült fel a védelemben.

A hírek szerint az Inter szívesen látná a Manchester City keményfiúját, Nigel de Jongot is, vagy az Arsenal által körüludvarolt Yann M'Vila-t, az ő „beugróik” lehetnek a Real Madrid üdvöskéi, Fernando Gago és Nuri Sahin.

Sniejder helyett, vagy éppen mellé Moratti szeretné megszerezni a brazil válogatott ifjú titánját, Lucas Mourát is, de felmerült a Manchester United portugáljának, Luis Naninak, valamint Thomas Müllernek a neve is.

Előre Mattia Destro megszerzése élvezhet prioritást, rajta kívül Dries Mertens is esélyes lehet még a posztra.

Az egyértelmű, hogy az elnöknek lépni kell különben sötét korszak vár(hat) az Interre. Ez a keret nem versenyképes, a játékosok zöme túl van égiszén. Egy kérdés maradt: Moratti hagyja lenyugodni a napot, vagy a zsebébe nyúl és fényáradatot rendel a Giuseppe Meazza fölé. A választ nyár végén megkapjuk…

José Mourinho Madridban is csúcsra jutott. Ugyan nem első nekifutásra, de sikerült legyűrnie a Barcelonát, és őrültté tennie több tízezer fővárosi fanatikust. A következő állomás a Bajnokok Ligája lehet, addig azonban még a ’Special One’ megzavarná az állóvizet a Királyiaknál.

A bajnokcsapat legénységéből nemkívánatos személy lett az AS értesülése szerint a pénznyelő Kaká, a padmelegítő szerepét betöltő Lassana Diarra, a korábbi kedvenc, Ricardo Carvalho, valamint az érthetetlen módon leigazolt Hamit Altintop is.

A brazil Aranylabdás sokáig úgy nézett ki, vissza a feladóhoz alapon a Milané lehet, azonban Xu Jia Ying, a Guangzhou Evergrande tulajdonosa álmodott egy merészet, és három esztendőre 54 millió (!) euró fizetés ellenében Kínába csábítani a játékmestert. Kaká válasza MÉG várat magára.

A megmaradt hármas mindegyike szintén szóba került a Rossoneri kapcsán is, azonban Altintop minden bizonnyal hazaigazol, míg Diarra és Carvalho Németország, vagy Anglia felé veheti az irányt.

A nyár egyik legnagyobb kérdése a Santiago Bernabeu környékén, hogy ki lesz a csapat jobbhátvédje a 2012/13-as idénytől. Jelölt van bőven. A lista élén nem meglepő módon a Mourinhóval BL-t nyerő, és az Intertől menekülni vágyó Maicon áll, rajta kívül a sajtó megszellőztette még Lukasz Piszczek, Philipp Lahm, Braniszlav Ivanovics, valamint Danilo nevét is.

A középpályán egyre valószínűbb a Tottenhamtől elvágyódó Luka Modric érkezése – a Marca tudomása szerint a horvát játékos a Realt preferálja a Manchester Uniteddel szemben. Rajta kívül Mourinho nagyon szeretne egy irányítót is, erre két jelöltje van: Lucas Moura és David Silva.

Az AS úgy tudja, Fernando Gagora számítana a ’Special One’, ugyanakkor Nuri Sahin távozása nem lenne nagy meglepetés a főváros környékén.

A támadó alakzatban egyedül Gonzalo Higuaín távozása esetén történne változás, erre azonban csekély esély mutatkozik.

Ha Mourinho számításai beválnak, akkor így állhatnak fel a Blancók a következő idényben:

A Gazdasági Fair Play (FFP) az Európai Labdarúgó-szövetség legújabb „találmánya”. A szabály, amely arra hivatott, hogy kiutat mutasson a kontinens futballjának az uralkodó féktelen káoszból. A vonat már elindult, elhagyta az állomást, Michel Platini szája mosolyra fakadt. Nála van az aduász???

A gazdasági válság ellenére a Deloitte Football Money League-jében szereplő 20 topklub nettó éves árbevétele évről-évre nyolc százalékkal emelkedik. Az jól látható, hogy a futball elitjébe tartozó csapatok továbbra is a „pénzvonaton” utaznak, azonban gazdálkodásuk már messze túllépte a racionalizmus határait, ezért az UEFA a beavatkozás mellett döntött, ezzel talán megmentve az európai labdarúgást egy közelgő katasztrófától.

Az érem másik oldalán ugyanis a klubok kiadásai is jelentős növekedési ütemet mutatnak – a 2009-es gazdasági évre ez levetítve elérte a 9,3 %-ot. Ennek meg is „itták a levét” az együttesek ugyanis ebben az esztendőben 1,2 milliárd eurós veszteséggel zártak, míg ha ezt a mutatót csak a Premier League-re vonatkoztatjuk, akkor az ott szereplő 20 csapatból 16 (!) veszteséget könyvelhetett el, amelyet 68%-ban a bérek feletti kontroll elvesztésének köszönhették.

A másik, az európai vezetés szemét is felnyitó adatok között pedig kiemelhetjük, az angol Portsmouth, vagy éppen a skót Rangers csődesetét, illetve azt, hogy 2004 és 2009 között a spanyol Mallorcával bezárólag 27 (!) klub nem indulhatott el anyagi helyzete miatt a kontinentális kupákban.

A további problémák elkerülése végett az UEFA elnöke, egyben az európai labdarúgás jelenleg legnagyobb hatással bíró embere (most influental man), Michel Platini tulajdonképpen „végigverte” a Gazdasági Fair Play ötletét az európai labdarúgáson, és innen már nincs visszaút – vallja Gianni Infantino főtitkár is.

A kezdeményezés lényege, hogy az Európa 53 országában működő élvonalbeli klubok legfeljebb annyit költsenek, amennyi bevételük keletkezik a labdarúgással kapcsolatos tevékenységükből. Másként megfogalmazva a hitelből megszerzett győzelmek korszaka véget érhet a kontinensen, illetve a Roman Abramovics féle „cukros bácsik” csillaga is leáldozóban van. A kontinens klubjai pedig ezen szabályozásnak köszönhetően kénytelenek lesznek a hivatásos sport piacairól (fogyasztói, merchandising, szponzori, közvetítési jogok, játékos) származó bevételek felé fordítani tekintetüket.

A 2013/14-es szezontól bevezetésre kerülő szabályozás folyamán a klubok releváns bevételének és releváns kiadásának különbözetét – fedezeti eredményét - kíséri figyelemmel a korábbi belga miniszterelnök, Jean-Luc Dehaene vezette Klub Pénzügyi Ellenőrző Panel.

A fentebb említettek mellett Michel Platiniék belevették az előírásba az úgynevezett elfogadható eltérést is, amely kimondja, hogy ötmillió eurós mértékig elnézik a kluboknak az esetleges negatív eredményt. Az UEFA emellett még annyi engedményt is ad, hogy az első két szezonra (2013-14, 2014-15) vonatkozó ellenőrzési időszakban a tulajdonos 45 millió euróig kipótolhatja a veszteséget, a következő háromban pedig összesen 30 milliót tehet a csapatba ellentételezés nélkül, de csak abban az esetben, ha ez a keret rendelkezésére áll – a kölcsönök felvételét kizárja a szabályozás.

Az UEFA szerint a 2010 májusában elfogadott szabályozás célja, hogy megvédje az európai klubfutball hosszú távú fenntarthatóságát és hitelességét, fegyelmet és racionalitást vezessen be az egyesületek pénzügyeibe, és csökkentse az átigazolási díjakat, illetve a játékosok fizetését.

Európa csapatai első ízben a 2014/15-ös idényben nézhetnek szembe a Fair Play megszegésének következményeivel, amelyeket az UEFA nyoni és isztambuli konferenciáját követően a következőképpen állapított meg:

1. Szóbeli feddés/figyelmeztetés.

2. Bírság.

3. Pontlevonás.

4. Az UEFA versenysorozatain (BL, EL) esedékes bevételek elvonása.

5. Új játékosok regisztrálásának megtiltása az UEFA versenysorozataiban.

6. Az UEFA versenysorozataiba nevezhető játékosok számának korlátozása.

7. Diszkvalifikáció az éppen zajló sorozatból.

8. Kizárás a következő sorozat(ok)ból.

Az FFP értelmében azonban két területen feneketlen kút áll a pénzeszsákok rendelkezésére: stadionfejlesztésre, valamint utánpótlás-nevelésre annyit költhetnek, amennyi csak jólesek – ezen összegek nem kerülnek a kiadások közé. Emellett bevezették a mentesség elvét is abban az esetben, ha két éven át nem éri el egy klub az ötmillió eurós küszöbértéket – a magyar klubok, ha rövid távon is, de fellélegezhetnek.

Az első jelentési időszakban ráadásul a 2010 nyara előtt igazolt játékosok bére is kikerül a kalapból, ezzel is segítve a csapatokat.

A keret mát készen van, azonban még kint az omlásveszély. Az álom szép, de a valóság pofonra kész. Platiniék is tisztában vannak ezzel. Az UEFA meghúzta az oroszlán bajszát, reméli, nem csap vissza neki…

2012. május 19.-én a müncheni Allianz Arénában egy orosz milliárdos álmai valóra váltak: a Chelsea elhódította a Bajnokok Ligája trófeát. A „kékek” Roman Abramoviccsal a fedélzeten végtelennek tűnő kilenc esztendőt vártak e pillanatra, de megérte. Minden elköltött font millió megterült abban a pillanatban, a „sugar daddy” történelmet írt, és ezt már senki nem veheti el tőle.

A hab felkerüléséig azonban hosszú utat járt be a Stamford Bridge legénysége. Minden 1902-ben kezdődött, amikor a Mears testvérek, Henry Augustus és Joseph Theophilis lecsaptak az eredetileg atlétika pályaként funkcionáló létesítményre, és az Old Traffordot (!) is megalkotó Archibald Leitch segítségével „szentéjjé” varázsolták, majd csapat nem lévén 1905. március 10.-én megalapították a Chelsea Football Clubot.

Az első átütő sikerig kerek félszáz évet kellett várni: a Ted Drake vezette együttes bajnoki címnek örülhetett – az edzőlegenda nevéhez fűződik a ma is használatos logó, illetve a becenév kitalálása is.

1970-ben a klub története során először FA-kupa diadalnak örülhetett, majd ismét következett egy csendesebb időszak, amelynek a 90’-es évek közepi „olasz” hullám vetett véget. A „kékek” 1997-ben a Ruud Gullittal, Dan Petrescuval, Gianfranco Zolaval és Giuseppe Viallival fémjelzett csapata huszonhat gyötrelmes év után ismét a trónra ülhetett: Roberto Di Matteo góljának is köszönhetően  elhódította az FA-kupát.  Egy évvel később már Viallival KEK-et és Ligakupát nyert a Chelsea, majd jött a szokásos csend egészen 2003-ig…

Abramovics megjelenése egy teljesen új korszak kezdetét jelentette a Stamford Bridge-en. Az orosz pénztárcáját nem kímélve jobbnál-jobb játékosokkal örvendeztette meg a klub szurkolóit, azonban legnagyobb álmát még José Mourinhoval a fedélzeten sem tudta elérni, majd 2008-ban kapitánya, John Terry tett keresztbe neki. 2012-ben azonban a Di Matteo vezette „Steaua-klón” bizonyította, labda nélkül is lehet meccseket nyerni.

A BL-trófea ellenére nagy változások várhatók Londonban. A hős, Didier Drogba már biztosan távozik, csakúgy, mint a döntőben kezdőként helyet kapó José Bosingwa – Salomon Kalou duó. Lássuk, hogyan is léphet pályára a kék armada a 2012/13-as szezonban.

A kapuban nem az Eb-n sokkal inkább a müncheni BL-döntőben mutatott formája miatt Petr Cech helye megkérdőjelezhetetlen. A cseh hálóőr azonban jobban teszi, ha a jövőben a háta mögé tekint, az Atlético Madriddal Európa Ligát nyerő Thibaut Courtois személyében ugyanis hosszútávon komoly kihívója akadt. Az ifjú belga újabb kölcsönadásával maradhat a fix felállás, vagyis a Hilario, Ross Turnbull fedezet.

A védelemben Ashely Cole és John Terry helye kőbe vésettnek tűnik, azonban a maradék két pozícióért nagy lehet a verseny. A szezonban biztos megoldásnak tűnő Braniszlav Ivanovics konkurenciát kaphat – minden bizonnyal Gregory van der Wiel személyében. A hollandon kívül a Newcastle-ből elvágyódó Danny Simpsonról és a marseille-i Cesar Azpilicuetaról pletykál a brit sajtó. A fennmaradó hely a Gary Cahill – David Luis duó között dőlhet el – vélhetően előbbi javára.

A középpályán Marko Marin és Eden Hazard érkezése már biztosra vehető, azonban közülük vélhetően csak a Ligue 1 legjobbja lesz a kezdő biztos tagja. A Chelsea 4-2-3-1-es rendszerében a „kék kenyai”, Ramires, illetve a szezon végére régi önmagát idéző Frank Lampard szerepelhet a védelem előtt, míg a John Obi Mikel – Michael Essien – Raúl Meireles trió a kispadra szorulhat.

Előttük a Juan Mata – Hazard – Hulk hármas rohamozhat, már ha sikerül Londonba csábítani a Porto „erőgépét”. Nagy fegyver lehet még mellettük az eddig csak jegelt Lucas Paizon, illetve a kölcsönből visszatérő ifjú armada – Ulises Dávila, Kevin De Bruyne, Gael Kakuta és Josh McEachran is.

A támadó harmadban történhetnek a legnagyobb változások. Droga és Kolou már távoztak, Romelu Lukaku és Daniel Sturridge pedig menne – utóbbi épp vissza a City-hez. A maradó Fernando Torres pedig közel sem nevezhető megnyugtató megoldásnak. A „kékek” éppen ezért a hírek szerint árgus szemekkel figyelik a Málagaban 11 gólig jutó José Salomón Rondón teljesítményét, de 22 éves venezuelain kívül felmerült André Schürrle, Gonzalo Higuain, valamint Sztevan Jovetics neve is.

A szurkolók örömére a legnagyobb kérdésre is pont került Stamford Bridge-en: Guardiola nem lévén Di Matteo maradhatott – két évre írt alá az olasz tréner.

A Goal.com szerint így állhat fel a Chelsea a 2012/13-as idényben:

A DIGI Sport Reggeli Start című műsorában Vladan Filipovocs FIFA-licences játékosügynök kijelentette, a klubokat kivárásra ösztönző Eb után minden követ megmozgat annak érdekében, hogy Huszti Szabolcsnak és Juhász Rolandnak is új együttest találjon, mellettük Varga József is válthat.

„Az utóbbi 10-12 évben az a tapasztalat, hogy amikor ilyen nagy rendezvény van – Eb, vb – a csapatok kivárnak, megnéznek egy-két játékost, és utána döntenek, hogy leigazolnak-e egy játékost, vagy nem.” – kezdte Szombathy Pálnak a korábbi játékos.

Filipovics továbbá azt is elmondta, hogy véleménye szerint az igazán nagy klubok – Manchester United, Barcelona – kifinomultam működő scouting systemük miatt nem fognak csak az Eb-n nyújtott teljesítménye miatt egy játékost leigazolni, azonban az újgazdag kluboknál marketing szempontok miatt ez bekövetkezhet.

„Amikor Huszti játszott a Hannoverben, akkor fél évvel a szerződésének lejárta előtt nagyon sok csapattal tárgyaltam. A Sevilla igazgatója nekem akkor azt mondta, hogy már több mint egy éve figyelik a Szabit, és 15 mérkőzését megnézték.” – hozta fel személyes példáját az ügynök.

A Zenit légiósa kapcsán Filipovics kiemelte, az internetről értesült arról, hogy ügyfelével Danko Lazoviccsal és Alessandro Rosinaval együtt nem számol Luciano Spalletti az edzőtáborban – ezek után pedig már csak a kiutat keresi a magyar középpályás.

„Az orosz válogatott a Zenit, így mindenki láthatja, mennyire is nehéz egy ilyen klubban játszani. Most van hét orosz válogatott játékosuk, és még van négy-öt további válogatottjuk is. Ez a csapat az első tízben van Európában. Husztit még fel évig szerződés köti a klubhoz, de mindent meg akarok tenni a csapatváltáshoz.” – folytatta Filipovics.

A korábbi Sopron-játékos Anglia, vagy Németország felé veheti az irányt – előbbi élvezne elsőbbséget -, azonban helyzetét nehezíti, hogy klubja megszabta kivásárlási árát.

A másik lehetséges „váltó” az Anderlechttel bajnok, és ügynöke szerint egy „nagy dobásra” készülő Juhász Roland lehet, akinél szintén a Bundesliga, valamint a Premier League élvez prioritást, bár vannak ajánlatai Ukrajnából, Oroszországból, sőt Törökországból is. A válogatott kapitányának helyzetét könnyítheti, hogy tavalyhoz képest most klubja is hajlandó elengedni őt.

„Varga Józsefnek mindenképp meg kellene tennie a következő lépést, mert elérte már azt a szintet, hogy Magyarországon már nem tud többet fejlődni, csak visszafejlődni.” – jelentette ki hazai vizekre evezve Filipovics hozzátéve, hogy egy erős Fradira és Újpestre szüksége lenne a magyar futballnak.

Végezetül a menedzser elmondta, Gera Zoltán súlyos sérülése után már jól van, most pihen, a szezon és a vb-selejtezők kezdetére megfelelő állapotban lesz, és marad a West Bromwich Albionnál.

2012. június 8.-án útjára indult a labda, kezdetét vette a lengyel – ukrán közös rendezésű Európa-bajnokság. Az oroszok csillogása, és egy Aranylabdás tündöklése mellett az impotencia jeleit mutató spanyol – holland duó, illetve a kreativitás teljes hiányában szenvedő írek keltették a legnagyobb feltűnést, na meg persze a magyar „gyémánt”…

A nyitó lengyel – görög találkozó előtt mindenki rettegett, mi lesz itt? Futball és izgalom, vagy a hellének visszarepítenek minket nyolc évvel ezelőtti rémálmunkba. Az első játékrészben a Carlos Velasco Carballo-show részeként kb. 25 perc igazi játéknak örülhetett a publikum, melyen a habot Robert Lewandowski tette fel a tortára. A félidő további részére, illetve a második etapra azonban teljesen kipukkadt a „dortmundi gépezet”, jöttek a 2004-es emlékek, a labdarúgás halála. Az egyetlen pozitívumot a rendkívül gyenge napot kifogó, és idő előtt zuhanyozni kényszerülő Wojciech Szczęsny helyét átvevő Przemyslaw Tyton szolgáltatta, aki a hazaiak becsületét megmentve melodrámába zúdította a görögök ikonját, Jorgosz Karaginuszt.

Az este másik összecsapása maga volt a tökély – már az oroszok szemszögéből nézve. A szbornaja az Arsenalból elüldözött Andrej Arsavin és a CSKA Moszkva ifjú titánja, Alan Dzagojev vezetésével nemes egyszerűséggel átgázolt az önmaga árnyékát mutató cseheken, akiktől egyedül a Pavel Nedvedre hajazó frizurával rendelkező Petr Jiracek rukkolt elő elfogadhatónak titulálható teljesítménnyel.

A második nap rejtegette mindenki számára csak az izgalmakat: következett a halálcsoport – a tulipánok pedig elhervadtak. Mindenki úgy gondolta, a dánok nem jelenthetnek akadályt a világsztároktól hemzsegő hollandok számára, tévedtek…

Az Oranje a Bayern-szindróma tüneteit produkálva megmutatta, nincs az a helyzet, amit nem képes elpuskázni. A mérkőzésen sokszor úgy tűnt, a Robin van Persie – Arjen Robben – Klaas-Jan Huntelaar trió tagjai személyes versenyt folytatnak a legnagyobb balek címéért, melynek keretein belül megpróbálták isteni magasságokig emelni a dánok kapusát, Stephan Andersent – mission completed.

Morten Olsen tanítványai ellenben bemutatták a BL-győztes Chelsea taktikájának tökéletes reprodukcióját. Daniel Agger falként tornyosult a tizenhatos előtt, míg a győztes gólt szerző  Michael Krohn-Dehli demonstrálta, mit is jelent a „jó munkás ember” kifejezés, hihetetlen teljesítménnyel rukkolt elő a Bröndy 29 éves támadója – mellesleg nálam ő Dirk Kuyt dán alteregója.

A nap másik rangadóján Cristiano Ronaldo ismét, már sokadszor bizonyította, ez a nagy nyomás nem neki való, meghalt a német védők gyűrűjében, teljesen impotens volt. Joachim Löw tanítványai ellenben - a gyengébb napot produkáló támadó triójuk és Philipp Lahm ellenére Mats Hummels vezetésével – nagyobb megerőltetés nélkül bedarálták a portugálokat, és ki más, mint az előtte csak szenvedő Mario Gomez, az „új” Gerd Müller találatával abszolválták ezt az akadályt is.

Az olasz – spanyol rangadó már csak Kassai Viktor személye miatt is a középpontba került a hazai média szempontjából. Vicente Del Bosque forradalmasítani akart, helyette hatalmasat bukott – talán csak az önmagát kereső Fernando Torres esett nagyobbat. A csatárnélküli játékot köszönték szépen az olaszok és a védőként is tündöklő Daniele De Rossinak is köszönhetően közel voltak a bika leszúrásához. Mario Balotelli ritkán látható módon csapatemberként, fegyelmezetten volt jelen, bár Sergio Ramos szerelését követően a ziccernél kijött, még mindig nagy a zakója…

A spanyolok és egyben a Barcelona átka ismét felütötte fejét, nem lőttek, csak a passz, a passz és a passz, hiába Andrés Iniesta zsenialitása ő sem tudott mit kezdeni az olasz fallal – csak távol a boxtól. Antonio Di Natale megmutatta, jó az öreg a háznál, persze ezt követően azonnal jött a hispán henger is – kérdem én, odáig ezt miért nem tudták megcsinálni???

A mérkőzést követően mindenki – joggal – az olaszokat és Torrest ünnepelte, a spanyolok pedig jöttek a kifogásokkal: száraz volt a pálya, nagy volt a fű. Uraim tessék befelé fordulni, és elgondolkodni!!!

A horvát – ír mérkőzésen mindenki számára tudatosult, Giovanni Trapattoni tanítványai rossz helyre váltottak jegyet, nekik magas ez a szint, kreativitás nulla, váratlan megoldás nulla, ráadásul még Shay Givennel is megutáltatják a játékot egy életre. Déli szomszédaink ellenben rendben vannak, lesznek itt még meglepetések.

Az angol – francia rangadón James Milner borzolta fel kedélyeket, azonban Roy Hodgson gyorsan megnyugodhatott: Hugo Lloris mozizását kihasználva Joleon Lescott bólintott a kapuba. Az összecsapáson ezen kívül még Samir Nasri egyenlítő találata, Steven Gerrard védőmunkája, valamint Joe Hart egy kivételtől eltekintve mutatott magabiztossága jelentett pozitívumot. A szurkolók füttykoncerttel, Gundel-Takács Gábor pedig kissé meggyötört hanglejtéssel kommentálta a látottakat. A küzdelem és harc helyett a békés döntetlen győzedelmeskedett a donyecki kánikulában. 

Az első kör zárásaként Andrij Sevcsenko hibázott ordító ziccerben, majd a túloldalt Zlatan Ibrahimovic is megmutatta, ő is képes erre, a fa győzött, a svéd dühöngött. A fokozódó ukrán nyomás közepette egyre jobban megismerhettük a nem is olyan rossz „ukrán Messit”, Jevhen Konopljankát, a vezetést azonban a Fair Play szabályait a kukába dobva Ibra szerezte meg a skandinávoknak. Ami ezután következett az maga volt a csoda: Seva jött, látott, és a mennybe repítette az ukránokat – kétszer is mattolta Andreas Isakssont, ezzel pedig örökre beírta magát az ukrán labdarúgás történelemkönyvébe.

Az Eb legnagyobb csalódása ellenben nem a pályán, hanem azon kívül tapasztalható: ifj. Knézy Jenő személyében. Ezt az embert hogy lehetett kiengedni oda?! Minden elismerésem Kassai Viktor előtt, de valljuk be, nem az olasz – spanyol volt élete mérkőzése – bár így is az átlag felett teljesített. Az MTV kommentátora ennek ellenére már majdhogynem isteni magasságokba emelte a sípmestert, önmagát pedig ezzel orgazmus közeli állapotba hozva. Kell ez nekünk??? Arról nem is beszélve, hogy felkészületlen, nem „érti” a játékot, abszolút nincs képben, nem baj, még az elődöntőkig hallgathatjuk, bár számomra már nagyon hívogató a mute funkció… 

A csoportkör első fordulójának álomtizenegye:

A Borussia Dortmund minden kétséget kizáróan ismét szárnyra kelt Jürgen Klopp kezei alatt. Az egykori Mainz-tréner ifjú titánokból győztes gladiátorokat faragott az évek során, azonban úgy tűnik, ahol egykor vár állott, ott most kőhalom…

A fentebb említett sorok túlzásnak tűnhetnek, azonban komoly fordulatot vehet az 1909-ben Hubert Dewald ellenzése ellenére megalapított BVB élete.  A klub ugyan továbbra is ragaszkodik az Ottmar Hitzfeld-féle Bajnokok Ligája-győztes csapat mottójához, miszerint „kövekbe és lábakba fektetünk be”, azonban a 2002-es és az utóbbi két év bajnoki címét követően nagyot fordulhat a világ a Signal Iduna Park nyolcvan ezres publikuma számára.

A „salátástálak” dacára a Dortmund pénzügyi mérlege az utóbbi két évben jelentéktelennek tűnő hatmillió eurós veszteséget mutat, ennek ellenére a sikerkör-stratégiáját „burkolt” transzferre cserélhetik Mario Götzéék.

Hiába a bajnoki cím(ek), a Kupa-győzelem, a BL-részvétel, a Bayern-verés és a nyolcvanezer sörmámorban úszó üvöltő fanatikus a gladiátorok távoznak, a hajó pedig süllyedni látszik. A Dávidokból lett Góliátoknak már nem elég a BVB, nagyvadra vágynak…Klopp pedig ismét elkezdheti összerakni kirakósa darabjait.

A csapat játékmestere, Kagawa Shinji már a Manchester United játékosa, az első bajnoki cím letéteményese, Lucas Barrios Kínába tette át székhelyét, és amennyiben hinni lehet Franciszek Smuda szövetségi kapitánynak, úgy a lengyel légió is elhagyja a hajót.

Robert Lewandowski állítólag szintén az Old Traffordra költözhet, Lukas Piszczek a Real Madrid szélsővédő problémáit oldhatja meg, míg Jakub ’Kuba’ Blaszczykowski Angliába igazolhat. Amennyiben igazak a hírek, úgy Kloppék kb. 60 millió eurós bevételre tehetnek szert – csak közben a váz eltűnt…

Az érkezők oldaláról a német válogatott Marco Reus személye mellett biztos a 18 éves Leonardo Bittencourt megléte is. Rajtuk kívül csatlakozhat még Rafal Wolfski, Nicklas Bendtner, Edin Dzeko, Marvin Martin, Manolo Gabbiadini, Adem Ljajic, Dimitar Berbatov, vagy akár Hiroki Sakai is.

Így állhat fel a 2012/13-as bajnoki idényben a BVB:

Ön kikkel pótolná a távozókat Jürgen Klopp helyében?

A Lengyelország – Görögország találkozóval kezdetét vette a 2012-es Európa-bajnokság, melynek győztese 23,5 millió eurót tehet zsebre. Csak a kijutásért nyolcmillió jár, ez üzlet a javából. Még is mutatkoztak a hatásai az első mérkőzésen…

Hazánkban dübörög a bundabotrány, az olaszoknál a fogadási csalás, az EURO 2012-őn pedig úgy néz ki az UEFA-rendelet alapján a rendező segítése. Minden játékvezető felszerelésén, a molinókon Michel Platiniék nagy betűkkel hirdetik: „Respect. Fair Play”. Úgy tűnik ezek csak üres szavak, semmi több…

Szurkolói hovatartozástól függetlenül mindenki elismerheti, hogy Carlos Velasco Carballo és társai teljesítménye finoman szólva is meghaladta a tűrőképesség határait – meglepődnék, ha ezt nem felsőbb utasításra tették volna.

Először döbbenetes módon sárga lappal jutalmazta a hispán sípmester Szokratisz Papasztatopulosz teljesen átlagos fejelését, majd még nagyobb döbbenet következett, és a semmiért már mehetett is zuhanyozni a Werder Bremen védője. Ezt tovább tetézve Damien Perquis kezezését nézte nagyot pislogva az „ötös fogat”, ezzel is tovább segítve az egyébként már vezető házigazdákat.

Szerencsére a második játékrészben bebizonyosodott, van Isten, Dimítrisz Szalpingídisz a neve. Fernando Santos is megnyugodni látszott pöttöm támadója csillogását látva, azonban a habot a 2004-es Eb egyik hőse, a hellének hadvezére, Jorgosz Karagunisz „tette fel” e csodás estére pocsék büntetőjével.

A görögök ismét megmutatták képesek küzdeni, a lengyelek önmaguknak lőttek gólt, az UEFA-nak pedig csak annyit, ha a következőkben is ez a tervük, akkor értesítsék a szurkolókat, mert ez nem futball, ez bunda, abból pedig NEM kérünk!!!

Ui.: Sok sikert a lengyeleknek – a továbbiakban hátszél nélkül!

2012. június 5.-e forradalmi nap a magyar labdarúgás történelmében. A Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának (TF) szervezésében megrendezésre került az I. Országos Labdarúgó Edző Konferencia. A következőkben az esemény esszenciáját próbálnám meg sorokba foglalni, illetve saját benyomásom, véleményem osztanám meg a honi futball miliőéről.

A konferencia délelőtti palettáján négy hazai akadémia bemutatására került sor. Az előadók sorát a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia igazgatója, Gellei Imre „nyitotta meg”, aki a „Száguldó Őrnagy” szavait idézte: „Tanítsátok meg a gyerekeket futballozni.” – erre megy ki a játék. Az egykori szövetségi kapitány 10 pontban foglalta össze az intézményükben folyó munka lényeget, melyek között szerepel a nemzetközi megmérettetések biztosítása, valamint a megfelelő orvosi-, infrastrukturális-, szakmai- és pénzügyi háttér megléte is. A kiválasztást - amelyben kulcsfontosságú a játékos személyisége is - az ő filozófiájuk szerint 6-14 éves kor közé kell „időzíteni”, majd a versenyeztetéssel szemben a minőségi képzést kell előnyben részesíteni – utóbbi végett a Real Madridtól is érkeztek edzők Felcsútra.

A Magyar Futball Akadémia részéről Szalai László igazgató a hazai berkeken belül sokat kritizált bentlakásos rendszer mellett érvelt – mondanivalójának fő irányvonalában kiemelte, Angliával szemben hazánkban családoknál nem lehet elhelyezni a tehetségeket, mivel az rendkívül költséges lenne, illetve a megfelelő körülményeket sem lehetne biztosítani a számukra. Ő a már fentebb is említett minőségi képzésen túl a posztra történő kiválasztást emelte ki, illetve azt, hogy a sokat kritizált akadémiánk 3-5 éven belül mutathatnak fel komolyabb eredményeket.

Az Illés Akadémia részéről Tóth Miklós ügyvezető igazgató kijelentette, hogy céljuk „elsősorban embereket és profi labdarúgókat nevelni”, míg Simon Attila szakmai igazgató azt tette hozzá, hogy Szombathelyen törekednek arra, hogy a játékosok minden formációban képesek legyenek helyt állni a későbbiekben.

A Fehér Miklós Labdarúgó Gimnázium és Kollégium részéről Liszkai Dezső utánpótlás igazgató a duális képzés mellett hangsúlyozta, náluk a játékos van a középpontban nem pedig a csapat, valamint elmondta, a klub tradícióinak megismerése éppen olyan fontos, mint a jogosítvány, vagy a nyelvvizsga megszerzése.

A délutánt a Budapest Honvéd korábbi válogatott labdarúgója, Kovács Kálmán nyitotta meg, aki egy kisebb akadémiai „beszólást” követően a mellett érvelt, hogy a kiválasztás helyett a kiválasztódásnak kellene a középpontban lennie, illetve a gyorsaság – erő – állóképesség - ügyesség négyes mellett hangsúlyt kellene kapnia az intelligenciának, valamint a kreativitásnak is. Majd kissé megmosolyogtatónak találta az Aranycsapat és a mai Barcelona közötti párhuzamokat, végül pedig kijelentette, a hazai piacon a kényszerítős játékot kellene előnyben részesíteni.

A következőkben Urbán Flórián mutatta be miként is kell(ene) motiválni a ma labdarúgóit konkrét – néha kissé extrém – példákkal illusztrálva. A korábbi válogatott védő szerint a bizalom a titka mindennek, illetve az, hogy meg kell találni a csapaton belül azt az egy-két játékost, aki képes azonosulni az edzővel, és az általa vallottakat tovább tudja adni társainak is.

Az újpesti legendától Prukner László vette át a szót, aki a háromvédős rendszere mellett érvelt a Juventus – Napoli kettőst felhozva példaként, majd kijelentette, a magyar fociból kiveszett a tradíció. Véleménye szerint az edzéseken a játékhelyzetek gyakorlásába kell fektetni a hangsúlyt, és nem a játékrendszereket kell erőltetni.

A konferencia zárásaként a Debreceni VSC vezetőedzője, Kondás Elemér tartott egy rövid évértékelőt, melyben kifejtette, hogy alapvetően saját „alapanyagból” szeretne dolgozni, és a tulajdonossal történő egyeztetéseket követően nem szeretne pénzt áldozni egyetlen játékosra sem. Emellett elmondta, hogy a nyár folyamán még két minőségi erősítés mindenképp várható a bajnokcsapatnál.

A levezetőként tartott kérdezz-felelek folyamán kirajzolódott a résztvevők foga fehérje, egyben a magyar labdarúgás egyik legnagyobb problémája is. A rendezvényt szervező Tóth János egyetemi adjunktus komoly vitába keveredett néhány résztvevővel, elhangzott egy-két nem megfelelő kifejezés is, majd tanáremberhez méltóan Prukner László próbálta csitítani a kedélyeket egyben összefoglalva mindennek a lényegét is: amíg a magyar foci olyan, mint a magyar társadalom addig nem lesz előre lépés. Amíg megy a személyeskedés, a furkálódás, és mindenki azt gondolja, hogy az ő zsebében lapul a bölcsök köve addig nem léphetünk egyről a kettőre pedig már a 24. órában vagyunk.

Ez a kezdeményezés talán egy elindítója lehet valaminek, azonban mindenkinek el kell gondolkodnia és magába kell tekintenie, mi a cél? A honi futball felemelkedjen, vagy végleg alá bukjon? Respect nélkül nem lesz játék…

Az UEFA az olasz klubok legnagyobb bánatára kitart a Gazdasági Fair Play elve mellett, Mario Monti, olasz miniszterelnök a gyűrűző bundabotrány végett a calcio szüneteltetését szorgalmazza, Silvio Berlusconinak, az AC Milan „sugar daddy”-jének pénztárcája kipukkadni látszik, ráadásul a klub ikonjai (Alessandro Nesta, Gianluca Zambrotta, Gennaro Gattuso és Filippo Inzaghi) is távoztak. Mi lesz veled így Rossoneri???

Hiába szerepel évek óta rendkívül előkelő helyen (7.) a Deloitte Football Money League-jében a Milan ez nem nagyon mutatkozik meg a klub anyagi helyzetén. A „számla” ugyanis hosszú ideje a rossz oldalon áll - a 2010-es gazdasági esztendőre vonatkoztatva ez közel 70 millió eurós veszteséget jelent, amely nagyban köszönhető a bérek feletti kontroll elszabadulásának is. Nem véletlen, hogy Adriano Galliani az utóbbi időkben felső utasításokra a szabadügynökökre, illetve az olcsó játékosokra veti ki a hálóját, spórolni kell, nincs pénz Mister X-re…

A csapat a szenátorok, Mark van Bommel, a vélhetően távozó Clarence Seedorf és a kölcsönjátékosok elengedésével, valamint a csökkentett fizetés mellett nagy valószínűséggel maradó Mathieu Flaminivel kb. 25-27 millió eurót (!) spórolhat csak a bérek terén. A folyamat pedig folytatódik…

A három biztos nyári érkező (Riccardo Montolivo, Bakaye Traoré, Gabriel) közül csak a brazilokkal U20-as világbajnokságot nyert hálóőrért kellett pénzt letenni, azonban érte is ponton 500 ezer eurót. A távozókat valahogy pótolni kellene, kérdés, ha nincs cash, akkor hogyan???

Egyértelmű, hogy ehhez további Milanistáknak kell búcsút intenie Milanellotól. Abban biztos vagyok, hogy ha a védelemből távozna a Daniele Bonera – Djamel Mesbah – Taye Taiwo trió egyetlen fanatikus sem ejtene könnycseppeket, azonban lenne egy kb. 15 milliós bevétele az egyesületnek. A középpályán meglepő lenne bárkinek az eligazolása is, azonban elölről szinte biztos, hogy menni fog(nak) valaki(k). Az egyik fő esélyes a nagy melléfogás, Dominic Adiyiah mellett a hajtása ellenére ziccerek sorát elpuskázó Robinho, illetve szerintem Galliani szavai ellenére a klubot kritizáló Zlatan Ibrahimovic jövője sincs kőbe vésve a Milannál. A svéd eladása az egyik kulcs lehet a játék fejlődése végett is, révén góljai ellenére ő a „fék” a Rossoneri támadó gépezetében. Velük a már meglévő 15 mellé keletkezne még kb. 55 millió, amit a keret renoválására lehetne fordítani.

A lehetséges érkezők sora hosszabb a Nílusnál is, így ezt nem részletezném, csak pár nevet ragadnék ki a tömegből: Angelo Ogbonna, Federico Balzaretti, Jean-Armel Kana-Biyik, Davide Astori, Francesco Acerbi, Miguel Veloso, Marco Verratti, Kevin Strootman, Nuri Sahin, Paulo Henrique Ganso, Luis Muriel, Christian Eriksen, Carlos Tévez, Mario Balotelli, Edin Dzeko…

A védelembe mindenképp kell minimum két új ember: ők nagy valószínűséggel az Acerbi – Ogbonna – Kana-Biyik hármasból kerülhetnek ki. A középpályára a legtöbb Milanista a Strootman – Ganso kettőst várja, míg elől a már régóta hajszolt Tévez, vagy a Bayern München által is hajtott City-s csapattársa, Dzeko jelenthet megoldást.

Mellettük a Primavera csapat egy-két tehetsége, illetve a kölcsönjátékosok dobhatják még meg a klub szekerét. A következő szezonban nagyobb szerep hárulhat Mattia De Sciglióra, illetve Rodrigo Elyre a védelemben, azonban Michelangelo Albertazzi is bekerülhet a mélyvízbe.

A középpályán amennyiben nem kerül be az Ogbonna-műveletbe, úgy Rodney Strasser léphet egyet előrébb, esetleg a Torinoban bizonyító Simone Verdi kaphat szerepet, míg elől jó esélyei lehetnek a Chievoban tapasztalatokat gyűjtő Alberto Paloschinak, valamint a primaveraban szárnyaló Simone Ganz – Gianmario Comi kettősnek is. Rajtuk kívül még a Modenaban trequartistaként csillogó Davide Di Gennaro kerülhet előtérbe.

A nevekből most sincs hiány, kérdés idén felkavarják-e az állóvizet Gallianiék…