Hatharom / Blog / Bejegyzések
Egy híján tucat, de bárcsak meglenne az az EGY...
1985. május 14. Kedd Akkoriban bizonyára nem gondolta senki, hogy ez a nap jeles dátum lesz még valaha. Ugyanis ezen a napon sikerült hazánk legjobb 11...

1985. május 14. Kedd

Akkoriban bizonyára nem gondolta senki, hogy ez a nap jeles dátum lesz még valaha. Ugyanis ezen a napon sikerült hazánk legjobb 11 labdarúgójának utoljára kijutni egy világversenyre. Bár igaz, ami igaz ezen a napon már válogatottaink nyakát nem nyomta teher, hiszen simán vezették csoportjukat 5 győzelemmel. A biztos VB részvételt egy hónappal korábban biztosították be, osztrák sógoraink ellen sikerült fölényesen nyernünk.

Ezután következett az utolsó meccs, amit a közvélemény izgatottan várt. Hazai pályán fogadtuk a mexikói repjegyért harcoló Hollandiát. A győzelem ugyan elmaradt, a Rijkaard, van Basten, Ronald Koeman által fémjelzett, Leo Beenhakker által irányított Oranje 83 ezer magyar szeme láttára az akkori Népstadionban verte meg a mieinket, 1-0-ra. Bár még egyszer jelzem ekkor a válogatott, már kijutott a mexikói Világbajnokságra. A sajtó mégis csalódást keltő teljesítményről írt. 

Kicsit a VB-re kijutó válogatottról, históriák keringenek azóta is a rossz vérdoppingról, valamint a tésztafogyasztásról, mint a kudarc oka, mert a 1986-os mexikói VB szereplést a magyar sajtó és közvélemény egyhangúan kudarcnak élte meg. Mivel az igazságot sosem tudjuk meg, így fölösleges tovább ezen elmélkedni. Annyi bizonyos, hogy az a magyar csapat többre volt hivatott. Kiegészítés az összeesküvés elmélet gyártáshoz: http://mult-kor.hu/20110828_egy_vilagvero_valogatott_rejtelyes_kinjai

 

30 év és 5 hónap

Ennyi idő telt a fent említett selejtező óta. Ez alatt a Magyar Labdarúgó Válogatott egyszer sem volt képes megütni azt a szintet, ami elvárt egy Világ- vagy egy Európa-bajnokság részvételéhez. Talán most állunk a legközelebb egy nemzetközi versenyen való részvételhez, az esélyünk megvan, az ellenfelünk még nincs. Esélyünk, hogy végre egy nyár ne azzal teljen, hogy mindenki választ egy másik országot magának, akiknek szurkolhat. Hanem lesz minimum három meccs, háromszor kilencven perc, amely alatt az egész ország összegyűlhet Révfülöpön a kertmoziban, Erzsébet téren a Gödör klubban (vagy hogy a fr*ncba hívják most már) vagy épp  Széna téren a Jégkertben és egy "madocsai Messi" által szerzett gól láttán egymást széttépve tomboljanak, fröcsköljék a sört és együtt lélegezve buzdítsák a srácokat. Azokat a srácokat akiket leírtak, de egy mágus adott nekik még egy lehetőséget. Hogy megtörjék a csendet és akarásukkal (mert tegyük hozzá játékukkal nem menne) feledtessék egy ország minden búját baját, háromszor kilencven percig.

 

Egy híján tucat

No, ennyi érzelgősség után vissza a számokhoz. 1986-ig 13 alkalom volt kijutni a világversenyre és 7 alkalommal juthattunk ki a kontinensviadalra, ezekből összesen 11-szer sikerült, 9-szer VB-re és 2-szer EB-re. A mexikói Franciák ellen elszenvedett vereség óta 14 lehetőség volt, ebből nem sikerült egyszer sem teljesíteni az elvárt szintet.

Egyszer már közel álltunk, 1997 a nemzeti tizenegyünket ugyan annyi választotta el a francia VB-től, mint most a francia EB-től.

Pótselejtező:

Magyarország - Jugoszlávia 1-7 (Üllői úti Stadion)

Jugoszlávia - Magyarország 5-0 (Stadion Crvena Zvezda)

Sajnos azóta még ennyire sem izgulhattunk, ám most. A soron következő EB-re megint itt a lehetőség és a sors különös fintoraként újra a csigaevők hazája a cél. Mondanám, hogy a nemzet futball-lázban ég, de ez sajnos nem igaz vagy csak részben. Van mindig valami amibe beleköt a közvélemény. Sosem tud sajnos egy emberként a csapat mögé állni. Amit részben megértek, mind politikai befolyásoltság, mind a sportszakmai döntések megkérdőjelezhetőek. Véleményem szerint azonban ezeket félre kéne tenni és támogatni a csapatot. A történetet mindenki ismeri és tudja mi történt kedden este. Mert lett volna lehetőségünk kijutni egyenes ágon is, de ezt a sanszot a kedves "janicsárok" és kazah barátaink elvették. Igen, talán meg sem érdemeltük volna így. Mert ahogy a közösségi oldalakon a "hozzáértők" kommentjeit böngésztem mindig ugyanabba a gondolatmenetbe botlottam "ebből a gyenge csoportból sem tudunk továbbjutni egyből, így már ne is menjünk."

Tegyük egy kicsit tisztába a csoportunk erőviszonyait. Három adatot veszek figyelembe:

 

a transfermarkt.de által meghatározott összérték
a FIFA ranglistán elfoglalt helyezés
előző három EB és VB szereplésű

 

Szóval kezdjük a csoport élén végző Észak-Írországgal válogatottal, 35,7 m€ a keret összértéke, a FIFA ranglistán az 35. helyet foglalják el és nem jutottak ki sem EB-re, sem VB-re.

Románia: 60,7m€, 13. hely, 2008-ban az oszták svájci közös rendezésű EB-re kijutottak, ott ugyan a csoportból 2 ponttal kiestek.

Magyarország: 23,1 m€, 33. hely, semmi.

Finnország: 42,9 m€, 64. hely, semmi.

Feröer: 1,9 m€, 85. hely, semmi.

Görögország: 92,3 m€, 44. hely, VB: 2010 (csoportkör), 2014 (legjobb 16) EB: 2004(győztes), 2008(csoportkör), 2012(negyeddöntő).

A realitás egyértelműen a 2-3. helyre predesztinálta a csapatot, ám nem számoltunk a görögök lejtmenetével és az észak-írek kemény játékával. Reálisnak tűnik a 3. hely, azonban a szerencsefaktor messze elkerülte megint a magyar csapatot és ez nem csak a török, illetve a kazah meccs miatt igaz. Hanem az egész selejtező sorozatra. 

Emlékezzünk csak vissza az első meccsre, Magyarország- Észak-Írország 1-2. Egy gólos vezetésről a '81. és a '88. percben kapott gólokkal kikaptunk.
Vagy ugyanennek a csatának a másik meccsére. Ahol szintén vezettünk egy góllal az észak-írek vendégeként, de a hosszabbítás utolsó percében egalizáltak. 
(Tudom ÉSsel nem kezdünk mondatot) ÉS akkor az utolsó előtti fordulóban történtekről ne is beszéljünk, ahol a finnek kezünkbe adták a lehetőséget, hisz vezettek a románok ellen, de...

 

Ezek alapján egyet kell értenem a hozzászolókkal, postolokkal igenis a magyar válogatott szégyene, hogy nem jutott ki egyenes ágon az EB-re. Aztán jövünk a szerencsével, hogy jó ideje elpártolt tőlünk. NEM. Csak keveset teszünk érte. Miért nem sikerül nekünk az ilyen fontos meccseket, mint a fent említett kettő, behúzni. Mindegy, hogy hogyan. Miért nem fekszik le valaki gusztustalan módon 10 perccel a hármas sípszó előtt a földre és húzza az időt? Miért csak az ellenfeleink csinálják ezt? Persze kiragadtam egy kis apró mozzanatot, a legjobb az lenne, ha ezeket a meccseket lezárnánk előbb. Be kell vallani azonban, hogy ezeknél a csapatoknál nem vagyunk jobbak. Körülbelül egy szinten vagyunk és itt bizony nüanszok döntenek egyik vagy másik csapat javára. Hogy mik az a nüanszok? Egy edző, egy jobb formában lévő játékos.

 

Egy edző

A selejtezősorozat alatt három edző irányította a válogatottunkat.

A selejtezősorozatot egy a közvéleményt megosztó edzővel kezdtük, aki valljuk be behozott újításokat (hosszabb összetartások, NBI-es válogatottak), ám ezek nem sikerültek jól. Véleményem szerint olyan szakember, aki nem képes normálisan kommunikálni és ilyen visszataszító személyiséggel rendelkezik nem alkalmas a válogatott vezetésére, akármilyen jó szakmailag (ezt is megkérdőjelezem). Az nem volt kérdés számomra a selejtezők előtt, hogy nem Pintér Attilával fejezzük be a küzdelmeket. Abszolút rossz döntésnek tartom, kinevezését, hiszen az észak-írek elleni itthoni vereség abszolút az ő hibája és ezzel nagyban befolyásolta a selejtező sorozat kimenetelét.

Mérleg: 5 meccsből 2 győzelem, 1 döntetlen, 2 vereség. Ebből 1 tétmeccs.

EB selejtező:

Magyarország - Észak-Írország 1-2

 

Hogy miért volt esélyünk egyenes ágon kijutni? Ez egy embernek köszönhető, de nem egy magyar embernek és ezt ne értsék félre. Dárdai Pál hazája és otthona Magyarország ez vitathatatlan, ám gondolkodása és mentalitása abszolút eltér az itthon megszokottól. Véleményem szerint az ő higgadtsága, taktikája és a magabiztossága az ami kiemeli őt a magyar edzők közül, hihetetlen érettséggel kezelte a sajtót és minden kialakult helyzetben jó döntéseket hozott ami egyértelműen egy jó edző ismérve. Bocsánat a csúnya kifejezésért, de "szarból várat" nehéz építeni, ám ő letette az alapokat és elkezdte az építkezést. Ekkor azonban a valami vagy valaki közbe szólt. Hihetetlen stabil lett az ő kezei alatt a hátsó alakzat ezt jól bizonyítja, hogy a velem megvívott 5 tétmeccsen mindössze 1! gólt kapott a csapat. Úgy gondolom egy átlagos csapatnak nagy fegyvere lehet, ha hátul minden meccset letudnak hozni 0-ra. Dárdai ezt teremtette meg és ezt tartotta a legfontosabb feladatának. Komoly küzdelmet folytatott a média munkatársaival, akik sajnos itthon mindig túl magasra teszik azt a bizonyos mércét. Másik fő feladata az volt, hogy helyretegye mire is képes ez a válogatott. Milyen érdekes ezeken a meccseken amikor Dárdai irányított a szerencse is mellénk állt. Miért? Mert tettünk érte, hogy mellénk álljon. Pedig nem csinált különleges dolgokat nem vertük meg sem a görögöket, sem a románokat, ám nem is kaptunk ki tőlük, hoztuk minden meccsen a kötelezőt. Mi történt volna, ha végig ő irányít? Ezt már sosem tudjuk meg, de valószínű, hogy már egész hazánk nemzeti színekbe borult volna és Dárdai nevét aranyba foglalta volna a nemzet. Az is lehet, hogy nem így lett volna, de a pótselejtezőt kicsit nyugodtabban várnám és nem érdekelne, hogy kit sorsolnak nekünk.

Mérleg: 7 meccsből 4 gy., 2 d., 1 v.(Oroszország ellen barátságos meccsen)

EB selejtező:

Magyarország - Románia 1-1

Feröer - Magyarország 0-1

Magyarország - Finnország 1-0

Magyarország - Görögország 0-0

Finnország - Magyarország 0-1

 

Német úriember aki folytatta az örökséget? Őszintén, is-is. Bernd Storck kezei alatt úgy nézett ki a stabilitás megmarad, a románok ellen nyugodtan hoztuk a senkinek nem jó, de nem is rossz döntetlent. Aztán jöttek a mágus előtti gondok. Írország ellen a 94. percben szórtunk el 2 pontot, nagyon fontos 2 pontot. Aztán Feröer ellen gólt kaptunk, és jöttek a görögök, igaz már tét nélküli meccsen, de akkor is. A legfontosabb dolgok tűntek el. Biztonság, megalkuvás nélküli hozzáállás. Persze, ha a sajtó megérzi a gyengeséget egyből rászáll a gyengére. Pedig a mennybe mehetett volna és hihetetlen, de még mehet is. Kapott egy ajándékot Dárdaitól az ítélet még várat. Már nem sokáig!

Mérleg: 4 meccsből 1 gy., 2 d., 1 v.

EB selejtező:

Magyarország - Románia 0-0

Észak-Írország - Magyarország 1-1

Magyarország - Feröer 2-1

Görögország - Magyarország 4-3

 

Második, harmadik, negyedik?

Sokadik esélyünket kapjuk ebben a sorozatban, hogy feltegyük az i-re azt a bizonyos pontot. Pótselejtező, szarul hangzik valljuk be. Vesztesek csatája?

Lehetséges ellenfelek közül sokan mondják, hogy a Szlovénok ellen lenne esélyünk. Itt egy cikk amit érdemes elolvasni egész jól bemutatja az erőviszonyokat: http://player.hu/sport-3/eb-potselejtezo-szlovenia/

 

Persze én is a Szlovénoknak örülnék legjobban, de nem hiszem, hogy sokkal nagyobb esélyünk lenne ellenük. Tenni kell a sikerért és akkor bármi lehet. Hogy képesek vagyunk-e rá? Igen képesek lehetünk, de nem azzal a mentalitással amivel utolsó meccseinket játszottuk. Norvég, dán, ír hármas közül már mindegy melyiket kapjuk nagyjából hasonló játékerőt képviselnek. Kérdés az, hogy ha Észak-Írország ellen nem tudtunk kettőből egyszer sem nyerni akkor a szerintem jóval erősebb trió ellen, hogy sikerülhet? Tehát a holnapi sorsoláson sok minden múlhat, de ha nem változik semmi a játékunkban akkor mindegy kit kapunk! Mivel biztos vagyok benne, hogy apróságokon fog megint múlni, így nagy feladat vár a szurkolóra is, mert az utolsó pillanatig űzni kell majd a srácokat és a hazai meccsen olyan hangulatot teremteni, hogy minden ellenfél elgondolkozzon hova bújjon! Szurkoljunk együtt, hogy legyen meg az a bizonyos TUCAT!

Sorsolás vasárnap 11 óra 20 perckor! Hajrá Magyarország!

 

csakegyszurkolo.blogspot.hu