Hatharom / Blog / Bejegyzések
Australian Open: Nagy feltámadások - I. rész
Hamarosan kezdetét veszi az év első Grand Slam-viadala, az Australian Open. Ideje hangolódni a tornára. A rajtig mindennap jelentkezek egy bejegyzéssel,...

Hamarosan kezdetét veszi az év első Grand Slam-viadala, az Australian Open. Ideje hangolódni a tornára. A rajtig mindennap jelentkezek egy bejegyzéssel, hétfőn három legendás történetről olvashattatok, ebben a részben pedig emlékezetes feltámadásokról esik szó.

1996-ot írunk, az egyik női negyeddöntőben a harmadik kiemelt Arantxa Sánchez Vicario és a tizenegyedik helyen rangsorolt Chanda Rubin nézett farkasszemet egymással. A két klasszis 3 óra 33 percen át gyűrte egymást, ezzel minden idők leghosszabb női meccsét produkálták az Australian Openen - azóta ez a rekord több alkalommal is megdőlt. A mérkőzést Rubin 6-4, 2-6, 16-14-re nyerte. Lehetett volna ez sokkal rövidebb találkozó is, ugyanis az amerikai a döntő szettben 4-1-re vezetett és két labdája volt az 5-1-hez. Nagyot harcolt Vicario, visszakapaszkodott a meccsbe, de végül nem sikerült fordítania. Az összecsapás külön pikantériája, hogy párosban együtt indultak a tornán és a végső győzelemig meneteltek.  

A 2008-as kiírás alatt számtalan emlékezetes meccset vívtak, az egyik a hazai kedvenc Lleyton Hewitt és ciprusi fenegyerek, Markosz Bagdatisz nevéhez fűződik. Éjfélkor léptek pályára, így tudni lehetett, hogy hosszan az éjszakába nyúlik majd az összecsapásuk. Hozták a hosszú labdameneteket, és a fordulatok sem maradtak el. Hewitt az elveszített első szett után 7-5, 7-5-re nyerte meg a következő kettőt, a negyedikben pedig karnyújtásnyira volt a győzelemtől, hiszen 5-1-re vezetett. Bagdatisznak azonban esze-ágában nem volt feladni, több mérkőzéslabdát hárítva 5-5-re zárkózott vissza, majd a tie-breakben kiegyenlített. Még ezzel a nagy feltámadással sem sikerült megtörnie az ausztrált, Hewitt a döntő felvonást 6-3 arányban behúzta. A mérkőzés végi gratulációnál hajnali fél 5-öt mutatott az óra, ezzel bekerült a meccs a históriás könyvekbe, hiszen ilyen sokáig korábban egyetlen találkozó sem húzott el.

A 2003-as elődöntőben Serena Williams pályafutása egyik legnagyobb fordítását mutatta be nagy riválisa, Kim Clijsters ellen. Egy-egy megnyert szett után a döntő felvonás igen egyoldalúan indult, ugyanis a belga klasszis 5-2-es előnyre tett szert. Nem sikerült azonban első nekifutásra kiszerválnia a mérkőzést - pedig meccslabdája is volt -, ám 5-4-nél újra próbálkozhatott. Ekkor már hatalmas nyomás volt rajta, amivel nem tudott megbirkózni, két kettős hibával kezdte a szervagémjét. Az akkor még csak 22 éves Serena köszönte szépen az ingyen pontokat és kiegyenlített, sőt hozta a sajátját és átvette a vezetést. Clijstersnek a meccsben maradásért kellett szerválnia, de esélye sem megoldani, az amerikai semmire brékelte és húzta be a meccset. Williams ezzel a varázslatos fordítással jutott be karrierje első Australian Open döntőjébe, amit nővére, Venus ellen sikerrel abszolvált, egy szintén emlékezetes találkozón. 

A következő részben ugyancsak nagy feltámadásokról esik majd szó.