2004. augusztus 13-án igazolt a Real Madridhoz Michael Owen. Írásunkban igyekszünk a szépre emlékezni, így főként liverpooli karrierjével foglalkozunk.

Michael Owen megítélése rendkívül felemás a Liverpoolnál, hiszen már első labdaérintései idején tisztán látszott, hogy csodagyerek, rengeteget tett a klubért, mégis olyat tett, amit a szurkolók sosem fognak neki megbocsájtani.

Minden rendkívül korán következett be az életében, hiszen 17 évesen a Liverpool első számú gólfelelőse lett, 18 évesen Anglia hőse, 22 évesen aranylabdás, 25 évesen pedig a Real Madrid egyik nyári igazolása volt. S itt meg is tört karrierje.

Owen 1979. december 14-én született Chesterben, a walesi határ közelében, egykori Everton-játékos édesapja révén pedig Lineker lett a példaképe. Végül mégsem a liverpooli kékeknél, hanem a Mersey-parti város első számú klubjánál (a második ugye a Liverpool Reserves [Shankly]) kezdte kergetni a labdát. Ifistaként megdöntötte a Liverpool első számú csatárcsillagának számító Ian Rush gólrekordját azzal, hogy egy szezonban 97-szer rezgette meg az ellenfelek hálóját. Egyértelmű volt, hogy az első csapatba igen hamar be fog kerülni.

Ehhez persze hozzájárult, hogy az akkor még szintén fiatal Robbie Fowler valamint a német Karl-Heinz Riedle is kisebb sérüléssel bajlódott. 1997 május 6-án, 17 évesen talált be a Wimbledon elleni meccsen, amit 2-1-re elbukott a Liverpool, s ezzel elúszott a bajnoki cím is... A következő szezonban szereplésével Anglia-szerte feltűnést keltett, 36 bajnokin 18 gólt szerzett, s kisvártatva a válogatottban és a világbajnokságon találta magát. Itt az argentinok ellen szerzett találatával vétette észre magát (máig az angol válogatott egyik legszebb góljának tartják), s az év végén a BBC-nél megnyerte az Év Sportolója díjat. Másfél éve még csak nem is volt az első keret tagja.
 

Az elkövetkezendő években gyorsaságát kihasználva termelte a gólokat, egy szezon kivételével végig jobb volt a meccsenkénti gólátlaga 0,5-nél, ami angol csatároknál meglehetősen jónak számít. 2001-ben volt a legjobb éve, a 'Poollal és a válogatottal is remekelt, s 22 évesen megkapta a futballisták legnagyobb egyéni elismerését, az Aranylabdát.

Zsinórban hat szezonon keresztül volt a csapat legeredményesebb játékosa, két Liga-kupát, egy FA-kupát, Angol Szuperkupát, UEFA-kupát és Európai Szuperkupát nyert a Liverpoollal, mégis, amikor megkereste a világ egyik legnagyobb egyesülete, a Real Madrid, úgy döntött, hogy belevág a spanyol kalandba. A Liverpool nyolc millió fontot és António Núnez játékjogát kapta cserébe.

Sokak szerint ez volt az a pillanat, amikor a karrierje is kettétört. Sokáig formán kívül játszott, végül 13 gólt szerzett (a legmagasabb gól/játékban töltött perc mutatóval a La Ligában), ám a Madrid egy évvel később leigazolta Júlio Baptista-t és Robinho-t, s ezzel sorsa megpecsételődött a királyiaknál.

2005. augusztus 24-én majd' 17 millió fontért igazolt Newcastle-be (méghozzá úgy, hogy a Liverpool és az Everton is beszállt az alkudozásba, de nem akartak ennyi pénzt adni érte). Sérülésekkel tarkított négy Newcastle-éve alatt összesen 30 gólt tudott összekaparni, s harminc éves korára - szerződése lejárta után - csapat nélkül maradt.

Ekkor szánta el magát élete legnagyobb hibájára: szerződést kötött a Liverpool legnagyobb riválisával, a Manchester United-del, ahol az ott ikonikus 7-es mezt kapta (amit korábban Beckham, Best, Cantona és Cristiano Ronaldo is viselt). Három év alatt 17 gólt szerzett, de sokat elárul szerepéről a ManUnitedben, hogy a Liga-kupában szerezte legtöbb gólját, kettővel többet, mint a bajnokságban. Három év alatt.

Május 17-én jelentette be Twitterén, hogy nem hosszabbít vele a United, így csapat nélkül maradt, pályafutása során másodszor.

"Fröcsögni" nem szeretnénk (blogunk szellemiségéhez nem tartozik hozzá), csupán egy gondolatot vetünk fel a végére. Így múlik el a világ dicsősége, így lesznek hősökből Júdásként megbélyegzett játékosok a szurkolók szemében.