Ebben persze évről-évre reménykedünk, van amikor bejön (általában nem), most viszont megalapozottnak látszik az optimizmus. A külföldről szerződtetett játékosok között található jó néhány jegyzett futballista, a klubok mintha megfontoltabban, a minőségre koncentrálva igazoltak volna, és mind több helyen bíznak a legtehetségesebb saját nevelésű fiatalokban. Hogy aztán mindez a nívót is magasabbra emeli-e, az majd a pályán kiderül. A rajt előtt sorra vesszük a csapatokat, kicsit visszatekintünk az előző szezonra, összefoglaljuk, hogyan készültek a bajnoki rajtra, holt tart a keretkialakítás. Sorozatunkat az elmúlt szezon 4. helyezettjével, a Zalaegerszegi TE együttesével folytatjuk.

Kellemetlen érzés, amikor az utolsó lépcsőfok hiányzik a sikerhez. Ha pedig ez rendszeressé válik, az már bosszantó. Így lehetnek ezzel Zalaegerszegen is, a csapat a klub történetének első bajnoki címe (2002) óta egy kivételtől (2007) eltekintve képtelen felkapaszkodni a dobogóra, pedig az utóbbi három esztendőben nagyon közel állt hozzá. A tavalyi Európa Liga-indulással (a Magyar Kupa-ezüsttel kvalifikálta magát az együttes) kárpótolhatta volna a szurkolóit az együttes, ám az első selejtezőkörben elbukott. A leginkább az fájt az egerszegieknek (meg úgy általában a magyaroknak), hogy az albán Tirana tette meg velük ezt a csúfságot, méghozzá úgy, hogy a ZTE gólt sem tudott szerezni a két meccsen. Ekkor sokan úgy gondolták, hogy életbe lép a B-terv, a megszokott forgatókönyv, az edzőváltás. Úgy tűnik azonban, Zalaegerszegen tanultak az elmúlt időszak gyakorlatából, és nem változtattak. A bajnoki cím óta egyébként tíz edző dolgozott a csapattal, ráadásul több olyan év is volt, amikor szezonon belül két-három szakember ült a kispadon. Az albánok tehát lenullázták a Zetét, a 2009 tavaszán kinevezett Csank János azonban nem bukott bele a kínos kudarcba, építhette tovább a csapatát.

Rajt

DVTK-ZTE FC
07.16, szombat, Diósgyőr, 17.30És építi folyamatosan most is, amikor szintén hagyományosnak mondható módon alapos keret átalakítás zajlik a klubban. Így jelen időben, mert bár küszöbön a Diósgyőr elleni nyitómeccs, sérültek, az elhúzódó adminisztráció miatt lezáratlan átigazolási ügyek és az újak eltérő edzettségi állapota hátráltatta a munkát. Csank nem ehhez van szokva, korábbi sikereit éppen azzal tudta megalapozni, hogy stabilnak mondható kerettel dolgozhatott, elegendő idő állt rendelkezésére a játékstílus kialakítására, a taktika begyakorlására. Idő most is van (a bajnokcsapat edzője, Bozsik Péter óta ő ül legrégebben a kispadon), a fluktuáció okozta problémákkal azonban továbbra is szembe kell néznie. Idén tovább növelte ezt a tempót a vezetőség, sorra szerződtette az új játékosokat, hetet ráadásul külföldről, ami még inkább nehezíti a csapategység kialakítását. Ezúttal viszont mintha megfontoltabban zajlott volna a vérfrissítés, a légiósok többségének nacionáléja, labdarúgó múltja azt feltételezi, hogy rövid időn belül főszereplők lehetnek.

A legnagyobb fogás (nem csak a ZTE, hanem a többi klub tekintetében is), és egyben a leghosszabban elhúzódó ügy egy korábban Zalaegerszegen már befutott, és a teljesítménye alapján kiemelkedő futballista nevéhez fűződik. Roguy Meyét még a 2008-2009-es szezon közben adták el az Ankaraspornak, ahonnan aztán fél éven belül az Ankaragücühöz került, majd az itt eltöltött egy év után, miután a törökök nem teljesítették a szerződésben foglalt kötelezettségüket, ingyen igazolhatóvá vált, elköltözött Franciaországba a Paris FC csapatához. Mivel a ZTE végig ,,rajta volt” Meyén, arról is tudhatott, hogy a játékos részese volt egy szenzációs sikernek, a harmadosztályú kiscsapat idén januárban kiverte a kupából a Toulouse-t. A gaboni válogatott futballistát a tavaszi idény után keresték meg konkrét ajánlattal a zalaiak, fizetni nem kellett érte (csak neki), és mivel a csatárnak szép emlékei maradtak a Magyarországon eltöltött időszakról, az üzlet megköttetett. A tarnsfermarkt.co.uk szerint Meyét annak idején 880.000 fontért vette meg az Ankaraspor, az egerszegiek tehát nem csak egy jó támadót (35 meccsen 17 gólt termelt a Zetében), hanem csinos kis összeget is nyertek az ügyön.

A zalaiaknak a nyáron nem ez az egyetlen különlegesnek nevezhető igazolása, Manu Hervás személyében nekik is van már spanyoljuk, és egy kuriózumnak számító Serifjük. Utóbbi azonban nem a rendre vigyáz, hanem védő lévén, az ellenfél csatáraira. Ő az első egyiptomi futballista Magyarországon, s mint ilyen, kiemelt figyelmet kaphat, a zalaiak reményei szerint nem csak a neve miatt, ami egyébként teljes egészében így fest: Serif Szameh Szadek Mohamed el Szadek Soliman. Aki tehát autogramot akar majd kérni tőle, nem biztos, hogy elég, ha csak egy cetlit visz magával…
Csank Jánosnak egyébként a tavaly meglehetősen rapszodikus teljesítményt nyújtó védelmet kell először stabilizálnia, a két szlovén, Miljatovic és Panikvar távozásával ugyanis jókora lyuk keletkezett ebben a sorban, a szerb Bulatovics szerződtetése ezt a problémát hivatott megoldani.

A ZTE kerete tehát a fent említett okok miatt félkésznek mondható, a Diósgyőrben pályára lépő csapat azonban készen áll arra, hogy az a bizonyos hőn áhított dobogó, és az ezzel járó nemzetközi kupa-indulás elérhető cél legyen.