Martin Whitmarsh és a szakma ugyanis előállt azzal, hogy Jenson Button montréali győzelme egyike volt a valaha született legnagyobbaknak. Tény, ami tény, a negyvenedik kört követően valóban mindenkit felülmúlóan és látványosan tört előre az angol világbajnok, no, de előtte… Volt egy-két (egészen pontosan kettő) vitatható megmozdulása. Pontosan annyi, mint Lewis Hamiltonnak a Monacói Nagydíjon. Emlékezhetünk, Lewist előbb kiintették egy büntetésre, majd a verseny végén, még biztos, ami biztos, hozzácsaptak az idejéhez huszonöt másodpercet, sőt, egy egész álló héten keresztül arról beszélt a világsajtó, hogy szegény Hamilton teljesen megbolondult, és lehetséges, hogy jót tenne neki egy hosszabb pihenő. Mondjuk egy hat futamos eltiltás, amit Jean Todt, az FIA elnöke lengetett be neki. Ehhez képest, Kanada után Buttont egy lélek nem sok, annyian sem vették elő a kérdéses ütközések miatt.

Button vs Alonso

Button vs Hamilton

És igazából ez az, ami nagyon zavar engem: a kettős mérce. Hogy amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kisökörnek. Ebben az esetben (talán nem is kell mondanom) Button volt Jupiter, miközben Hamiltonnak csak a kisökör szerepe jutott - amihez ugye ő nem nagyon van hozzászokva.

Tény, persze, hogy Button megnyerte a szóban forgó versenyt, míg Lewis Monacóban csak a hatodik lett - ez pedig ugye egészen más megvilágításba helyezi az eseteket. De a dolgok ettől még nem változnak: Button nagyjából hasonló incidenseket úszott meg, mint amiért Lewist a hercegségben meg akarták kövezni. De vajon miért? Miért kedveli jobban a sajtó Buttont, mint a csapattársát? Egyáltalán jobban kedveli? És, ha nem, akkor vajon mitől kettős a mérce?

Sokan úgy vélik, Button egészen egyszerűen nem tett többet, csak agresszívan versenyzett, optimistán előzött, kicsit túlontúl keményen védekezett, de mivel a verseny végén piszok gyors volt, megérdemelten nyerte meg a nagydíjat. Vagyis pontosan azt csinálta, amit Hamilton kéthetente vasárnaponként rendszeresen elővezet - mostanában mondjuk inkább kevesebb, mint több sikerrel. Igen ám, de Buttontól ez merőben szokatlan. Őt eddig senki nem úgy ismerte, mint önző akarnokot, aki képtelen feladni a pozícióját (a’la Schumacher) és képtelen józanul felmérni az előzési lehetőségeket (a’la Hamilton). Eddig ő volt az illedelmes jófiú, aki többnyire csak szimpatikusan spórolta a gumit, megbújt a mezőnyben, és jóformán csak akkor tudott nyerni, ha egy esős futamon éppen jókor cserélt gumit, és a többiek a gumifalak tövében végezték. Ergo, ha valakiről, róla aztán senki nem feltételezett olyasmit, hogy a falnak passzírozza éles helyzetben a csapattársát.

A versenybíróság tehát ebben az ügyben véleményem szerint mérlegelést követően döntött - ami egyébként nem is lenne baj, ha eközben más pilótákat nem büntetnének meg olyan dolgokért is, amilyeneket régen szimpla versenybalesetnek vagy balszerencsének aposztrofáltak a stewardok. Mint mondjuk Hamilton és Maldonado monacói balesete, amiért az 1980-as években még egy ejnye-bejnye sem járt volna, sőt, megkockáztatom, hogy a versenyek utáni összefoglalóba sem nagyon fért volna bele… Lévén annyi volt belőle egy futamon, hogy nem is győzték követni.

Most tehát ott tartunk, hogy Button az ügyeletes jófiú, aki éppen kellően agresszív, Lewis pedig az életveszélyes (nem én mondom, hanem Lauda) kamikaze, akit hol azért büntetnek meg, mert van rajta sapka, hol meg azért, mert éppen elfelejtette feltenni a fejére. Miközben azt látja a nagyvilág, hogy két egymást követő futamon az egyik tizenkilenc, a másik pedig egy híján húsz!

Az angol sajtó persze mindig ilyen volt, hol az egekbe emelt valakit, hol a sárba tiport. Most éppen Lewis van a sárban, és Button a mennyekben, de naivitás lenne azt feltételezni, hogy két hónap múlva ugyanígy fog állni a helyzet - a kocka ugyanis arrafelé is igen gyorsan fordul. Június eleje van, mindenki azt találgatja, hogy Hamilton vajon a Red Bullhoz szerződik-e vagy sem, korábbi versenyzők, jelenlegi szaktekintélyek, lelkes bloggerek és elfogult szurkolók diskurálnak arról, vajon eltört-e valami Lewis-ban, és ha igen, hol - miközben nem történt egyéb, mint hogy volt két kevésbé sikerült futama. Igaz, hogy egymás után, na de attól még nem kellene egy életre pálcát törni felette…

Hamilton azonban úgy tűnik, végérvényesen belekényszerül az F1 rosszfiújának szerepébe. Lehet persze mondani, hogy magának kereste a bajt, minek kell állandóan türelmetlenkedni, meg talán nem kellene mindig minden körülmények között csak az előzésre gondolni - de tetszik vagy sem, el kell fogadnunk, hogy ő ilyen. És ahhoz, hogy ez könnyen menjen, nem is kell mást csinálni, csak elképzelni egy Lewis Hamilton nélküli Formula-1-et. Szörnyű lenne, nem igaz?

Button és Hamilton viszonya fordulópont előtt áll. Előbbi vezet a házi vb-pontversenyben, utóbbi talán történelmi mélyponton van, idegesen, görcsösen akar, és akármit is csinál, biztos, hogy rossz jön ki belőle. Még nincs minden veszve, de… De éppen itt az ideje, hogy elgondolkozzon azon, mit szeretne még elérni ebben a szezonban, milyen áron, és milyen hozzáállással. Mert ha nem teszi, könnyen lehet, hogy életében először háttérbe kerül a csapaton belül.

Button eközben sütkérezhet a győzelem dicsfényében - a csapatvezetője el volt ájulva a kanadai győzelemtől, az angol sajtó a lábai előtt hever, a csapattárs pedig mentálisan a padlón van. Itt az idő arra, hogy végérvényesen bebizonyítsa, nem csak a véletlen műve volt a 2009-es vb-címe, nem lesz belőle szimpatikus másodpilóta a wokingiaknál, és ha valaki, akkor ő képes lehet arra, hogy idén megküzdjön a bajnoki címért Sebastian Vettellel.

Mert hát erről szól az egész: a világ, a szakma, a sajtó és a szurkolók ellenfelet keresnek Vettelnek. Kell valaki, aki biztosan el tudja verni a középmezőnyt, aki csapatán belül domináns tud lenni, és nem mellesleg az autója is képessé teszi arra, hogy méltó kihívója legyen a címvédőnek. A fújt diffúzor és a trükkös kipufogó-rendszer betiltása megadja az esélyt a McLarennek arra, hogy a Red Bull fölébe kerekedjen - a kérdés már tehát csak az, hogy Button ki tudja-e használni élete esélyét arra, hogy csapaton belül Hamilton elé kerüljön.

Most körülbelül két jól sikerült versenyre van ettől. És ha Hamilton Valenciában sem tud kilépni a saját árnyékából, akkor könnyen lehet, hogy Wokingban a kocka el lesz vetve…