A Nemzetközi Olimpiai Bizottság a dél-afrikai Durban városában szerdán szavaz arról, hogy a három pályázó közül melyik lesz végül 2018-ban olimpiai házigazda. Két európai (München, Annecy) és egy ázsiai város (Pjongcsang) már bő másfél éve versenyez a szavazatokért, a hosszú lobbiharc pedig július hatodikán délelőtt egy végső prezentációval zárul le. Az utolsó protokolleseményen a 45 perces előadások után a még bizonytalan NOB-tagok (van, lehet még ilyen?) kérdéseket tehetnek fel a három város kandidációját vezető kis létszámú csapatoknak, majd kora délután megkezdődik a várva várt szavazás.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 110 tagja közül ilyen-olyan okok miatt ezúttal nyolcan nem szavaznak, ráadásul az érintett országok NOB-tagjai sem vehetnek részt az első fordulós voksoláson, ahol így maximálisan csak 96 szavazat érkezhet. Néhány NOB-tagról a szervezőknek sincsen pontos híre, így az is elképzelhető, hogy a végső létszám csupán 93 fő lesz a voksolásnál. A győzelemhez abszolút többség kell, amely vélhetően csak a második szavazási körben jön majd össze. Az utóbbi két alkalommal ez a kör különösen fájdalmas volt a dél-koreai Pjongcsang számára, hiszen a koreaiak hiába kapták a legtöbb szavazatot az első fordulókban, az „átszavazások” után előbb Vancouverrel, majd Szocsival szemben is elbukták a rendezés lehetőségét. Az új koreai téli sport központnak megálmodott Pjongcsang azonban nem adta fel, harmadszor is próbálkozik, és ezt a kitartást látva sokan őket gondolják a legnagyobb esélyesnek. Mellettük szólhat a - téli sportok szempontjából - még kiaknázatlan hatalmas ázsiai piac és a nagymértékű (91%-os) lakossági támogatás, ugyanakkor ellentáboruk a két Korea közötti lezáratlan katonai és politikai konfliktusra, valamint a téli sport hagyományainak hiányára is előszeretettel hivatkozik.
A pjongcsangi pályázat legfőbb ellenfelének az egykori műkorcsolyázó klasszis Katarina Witt vezette München-t gondolják. A németek elég régen rendeztek utoljára olimpiát, 1972-ben éppen a bajor főváros volt a házigazda, igaz akkor nyári olimpiának. A német metropolisz lehet az első, amely téli és nyári olimpiát is rendez, igaz hegyek hiányában nyilván nem egyedül tenné. Társrendezőként az a Garmisch-Partenkirchen is segíti ugyanis a müncheni kandidációt, amely 1936-ban maga is rendezője volt téli olimpiának. Az elsősorban a havas sportok központjának tervezett kisváros egy ideig gátja is volt a pályázatnak, hiszen a helyi gazdák vonakodtak átengedni földjeiket olimpiai felhasználásra. A helyzetet végül hosszas tárgyalások után megoldották, de az olimpia ellenes „Nolympia” mozgalom hangjai így is messzire szóltak - kérdés, a döntéshozók ebből mit hallottak meg. A müncheniek mellett szólhat az a tény, hogy évek óta számos téli sportág bázisát adják sportszakmai, rendezési, és nem utolsó sorban anyagi szempontból is. A téli sportági szövetségek nagy részét német szponzorok működtetik, és kis túlzással elmondható, hogy a máshol érdektelenségbe fulladó Világkupa-versenyek Németországban mindig telt házzal működnek. A téli sportokban is sikeres németek ráadásul azt vallják, hogy nyolcvan év után ismét „kijárna” nekik egy olimpia. Ebből a szempontból igazuk van, ugyanakkor talán hiba volt kijelenteni azt, hogy sikertelenség esetén 2022-re is pályáznának, számos NOB-tag így talán könnyebben adja majd voksát egy ázsiai rendezés mellé. A németek számos korábbi kitűnő sportolójukkal utaztak el Durbanbe, a küldöttséghez „last minute” módon csatlakozott Franz Beckenbauer is.
Minden előzetes elemzés (így az ábrán látható, olimpiai kampányokkal foglalkozó gamesbids.com oldal prognózisa is) a harmadik helyre sorolja Annecyt a versenyben, ugyanakkor az erős lobbierővel rendelkező franciákat sem szabad leírni, hiszen nevető harmadikként akár ők is befuthatnak az érdekek és ellenérdekek sajátos elegyére épülő szavazás során. A kandidációs folyamat elején költségvetési gondokkal és alacsony hazai támogatottsággal rendelkező pályázat éléről tavaly év végén távozott Edgar Grosprion, az új vezetés azonban jobb politikai kapcsolatait felhasználva igyekezett hajrázni. A Münchenhez hasonlóan szintén az alpesi régió hagyományaival kampányoló Annecy számára ugyanakkor talán nem jelent jót, hogy Nicolas Sarkozy államelnök nem utazik el Durbanbe, így a három kandidáló közül egyedül ők nem lesznek képviselve a legmagasabb szinten. A pekingi olimpia előtt bojkottra buzdító politikus ugyanakkor nem túl népszerű a NOB-tagok körében, így Sarkozy döntése abszurd módon még lehet, hogy használ is a franciáknak. A környezetvédelmet és a „takarékos” olimpiát hirdető Annecyt sokan outsidernek tartják a szavazáson, de ha az első kört netán túléli, akár még meglepetést is okozhat. A tervezett helyszínek nagy távolsága miatt kapott NOB-kritika alapján átalakították a létesítmények körét, az új tervet pedig májusban a Lausanne-ban tartott utolsó nagy prezentáción is igyekeztek hangsúlyozni. Mindez azonban lehet, hogy kevés lesz, hiszen a hangulatos alpesi síközpontokban kevés ötcsillagos szálloda található, a NOB funkcionáriusai számára pedig lehet, hogy ez lesz a legdöntőbb érv a franciák ellen.
A 2018-as téli olimpia helyszínéről szóló szavazás persze ennél sokkal bonyolultabb döntés lesz, a fentiek ismeretében 96 ismeretlenes egyenletrendszernek is tekinthető. Jelenleg nincs a földön olyan ember, aki meg tudná mondani a végeredményt, ráadásul a titkos szavazás magában hordozza még a bennfentesek súlyos tévedési lehetőségét is. Ki gondolta volna például, hogy a 2016-os nyári olimpia esetén a toronymagas favorit Chicago már az első körben kiesik, és az itthon fő esélyesnek beállított magyar-horvát labdarúgó EB-rendezés nulla szavazata is igazi hidegzuhanyként ért bennünket. A lényeg viszont az, hogy szerdán délután öt óra környékén az egyenletrendszer megoldása is ismertté válik. A NOB belga elnöke, Jacques Rogge ugyanis ekkor húzza majd elő a 2018-as téli olimpiát rendező város nevét abból a bizonyos borítékból.