Óriási és egyben váratlan sikert ért el a magyar válogatott azzal, hogy kiharcolta a bennmaradást a Nemzetek Ligája A divíziójában. A magyarok mellett az Európa-bajnok olaszok, a vb-résztvevő németek és minden torna egyik nagy esélyese, Anglia kapott helyet a kvartettben, ám az előzetes becslésekkel ellentétben a magyar csapat nem csak tisztesen helytállt, de az utolsó pillanatig versenyben volt a négyes döntőt jelentő csoportgyőzelemért. Ez tényleg az az eredmény, amelyen még a legkritikusabbak és leginkább fanyalgók sem találhatnak fogást. A siker elvitathatatlan és megbecsülendő, ugyanakkor helyén kezelendő, ugyanis Marco Rossi csapata előtt még most áll a legfontosabb küldetés.

Az UEFA 2014-ben hívta életre a Nemzetek Ligáját, amellyel nem titkolt módon a barátságos mérkőzéseket akarta helyettesíteni. A tornának nem csak azzal adott rangot az európai futballszövetség, hogy kieséses rendszerben eresztette össze a csapatokat, de az Európa-bajnokságra és a világbajnokságra is pótselejtezőt biztosít az itteni jó szereplés, amely összességében kiváló ötlet volt az UEFA részéről. Ugyanakkor a mai napig egy kicsit hajlamosak vagyunk lebecsülni az NL-t, aminek a torna fiatal kora, valamint az az oka, hogy az igazi sztárválogatottak motivációja láthatóan alacsonyabb, a tétnélküliség miatt kísérleti sorozatnak használják a nagyágyúk.

Ez viszont egy olyan tényező, amellyel a magyar válogatottnak és szurkolóinak teljesen felesleges foglalkoznia, hiszen mindegy milyen sorozatban találkozunk az angolokkal, a Wolverhamptonban négy gólt lőni földöntúli csodának számít.

Viszont ha kicsit visszább veszünk a lelkesedésből, egyelőre azt mondhatjuk el, hogy egy nagyon szép bennmaradás csak az, amit elértünk, a java csak most következik.

Az ugyanis a bennmaradásnál is sokkal többet számíthat, hogy a szerepléssel Gulácsiék kivívták a jogot, hogy az Eb-selejtezőben az 1. kalapból húzzák ki a mieinket, míg mondjuk a kieső angoloknak vagy a pocsék szereplő franciáknak érkezhet egy olasz, spanyol vagy portugál válogatott.

Mindemellett a magyar válogatott a 8. helyen végzett a Nemzetek Ligája A-divíziójában, vagyis ez azt jelenti, hogy ha Hollandia, Horvátország, Spanyolország, Olaszország, Dánia, Portugália és Belgium közül maximum 3 csapat nem jut ki egyenes ágon az Eb-re, a mieink pótselejtezhetnek. Ez azért szinte biztosnak mondható, látva a nagyágyúkat.

Innen már kötelező megoldani az Eb-t?

Az Európa-bajnokságra a rendező Németország mellett a selejtezősorozat 10 csoportjának első 2 helyezettje jut ki, valamint rendeznek még egy pótselejtezőt. A pótselejtezőn a fenti táblázat azon legjobb 4-4-4 csapata indulhat, amelyek nem jutottak ki a selejtezőkön az Európa-bajnokságra, közülük összesen 3 gárda kvalifikálja magát a kontinensviadalra.

Számunkra a selejtezős 1. kalap még akkor is nagyon sokat érhet, ha látjuk, a 2. és a 3. kalapban is vannak igencsak erős csapatok az Eb-selejtezők alatt. Például egy svéd, ír, norvég vagy ukrán gárda is 3. kalapos lett, amelyek ellen nem vehetünk biztosra még 3 pontot sem, ugyanakkor a 2. kalaposok közül van egy finn, skót vagy izraeli gárda, amely lényegesen könnyebb ellenfélnek tűnik, mint például a svédek. Az biztos, hogy a sorsoláson rengeteg múlik majd, és az is tény, hogy nem kéne a pótselejtezőre hagyni a döntést, hiszen ott már elvileg lehetséges, hogy a döntőért egy A ligás gárda jön majd szembe - így lett volna tavaly a portugál-olasz meccsen is, ha Észak-Macedónia az elődöntőben nem veri meg az olaszokat.

Az viszont egy teljesen jogos kétség lehet a szurkolók részéről, hogy Rossi csapata mire képes közepes válogatottak ellen. Azt láttuk számtalanszor, hogy a nagyok játékát képesek vagyunk elrontani, de az Eb-selejtezők során olyan meccsek jönnek majd, ahol ez önmagában nem lesz elég. Márpedig emlékezhetünk, 1 évvel ezelőtt például Albánia 6 pontot rabolt a magyar gárda ellen, amely akkor egy nagyon fájdalmas eredmény volt.

Ha maradunk a sportos hasonlatnál, elmondhatjuk, hogy a labda fel lett dobva Rossiéknak, már csak le kell azt csapni a hálónál. Talán így rögtön az eufória után felelőtlenség lenne kijelenteni olyat, hogy innen kötelező kivívni az Eb-szereplést és az is túlzás lenne, hogy ha ez nem sikerül, akkor kudarc az egész éra, de az biztos, hogy az igazi munka és az igazi siker java még hátravan...

A szerző véleménye nem feltétlenül azonos a Hathárom többi szerkesztőjének véleményével.