Sportfogadás Suli

Erre figyelj nagyon, ha tenisz-longtermre fogadsz! - kisokos a fogadóknak

megosztom

Varin tippje remek példa arra, mi az egyik legfontosabb faktor, amit számításba kell venni a longtermeknél.

Hétfőn délben elkezdődtek a wimbledoni csatározások Londonban, két hétig a füves pályáké lesz tehát a főszerep. Mint a legtöbb rangos teniszversenynél, itt is bőségesen köthetünk hosszútávú fogadásokat, amelyeknél megjósolhatjuk a végső győztest, azt, hogy kik játsszák a finálét, de azt is, hogy kik nyerik a negyedet, vagy kik melyik állomásnál esnek ki. Most ehhez nyújtunk egy kis szakmai segítséget varin múlt heti tippjén keresztül.

Fotó: Archív

A Logibet vezető tippmestere az ATP Eastbourne viadalra ajánlott ki végső győztes tippet, méghozzá Sam Querrey-t. Az amerikai győzelmét a    8-szoros pénzért kínálta, ami több szempontból nagyon ígéretes projekt volt.

Egyrészt fontos, hogy a többi bukméker lényegesen alacsonyabb szorzót kínált, ami jelzésértékű volt a tippmester számára. Másrészt pedig varin megvizsgálta a sorsolást, amelyből azt állapította meg, hogy a 8-szoros odds egyáltalán nem reális.

Tippmesterünk ugyanis képzeletben végigvitte a tornát, lejátszotta a meccseket és próbált szorzókat rendelni a mérkőzésekhez. A fogadást megelőzően Querrey-nek még négy meccset kellett nyernie a végső sikerhez és a 8-szoros pénzhez. Ám ekkor azt már lehetett tudni, hogy az amerikaira Lajovics ellen 1.30-as a szorzó, vagyis egy gyors matematikai műveletet követően 6,15-ös oddsot kapunk a maradék meccsekre.

Longterm vs. "Görgetés"

Ha hosszútávú fogadást akarunk kötni, akkor több lehetőségünk is van feltenni a tétjeinket. Egyrészt egyszerűen csak megfogadjuk a sorozat végső győztesét, de alkalmazhatjuk a "görgetős" módszert is.

Mindkettőnél meg kell határoznunk előre a tétet. A longterm tipp esetén a tétünket feltesszük a végső győztes piacra, a görgetős módszer esetén pedig mindig megfogadjuk az alaptéttel+nyereménnyel a játékos/csapat győzelmét a következő mérkőzésén.

Varin példájánál maradva, Querrey végső sikerét 7 egységgel, 8-szoros szorzón játszotta meg. Ha a görgetős módszert választja, 7 egységgel megjátssza Querrey-t Lajovics ellen, majd az így keletkező tét+nyereményt, vagyis 7*1.3=9.1 egységet feltette volna az amerikaira a következő meccsén és így tovább.

Fotó: Archív

Utóbbi módszernek megvannak az előnyei és hátrányai is. Előnye, hogy bármikor kiszállhatunk anélkül is, hogy bármit buknánk a cashout miatt, hátránya pedig az, hogy rengeteg függ a szorzótól adott csapat vagy játékos további meccsein.

Ha viszont valaki kellő időt és energiát szentel a következő mérkőzések esélyeinek megtippelésre és az ágrajzok levezetésére, helyzeti előnyhöz juthat a fogadóirodával szemben.

Querrey esetében például igencsak nagy volt a különbség a longterm 8-szoros szorzója és a görgetős odds között, hiszen a döntőig vezető négy meccs eredő szorzója mindössze 1,3*1,44*1,21*1,8, vagyis 4,08 volt, ami a fele a kiajánlott oddsnak.

Ebben az esetben viszont egy kiváló védési lehetőséget is kapott varin tippje, hiszen a 8-szoros oddsot egy 2 feletti szorzóval tudta védeni a master tippmester, ami gyakorlatilag biztos 4-szeres pénzt jelentett, ha valaki nem akarta megvárni a végét.

Mikor használjam egyik, illetve másik módszert?

Erre nagyon nehéz válaszolni, egzakt, biztos képlet nincs is rá. Tapasztalatok alapján a görgetős módszert nagyon nagy favoritok és nagyon nagy underdogok esetében érdemes használni. Előbbire jó példa lehet Rafa Nadal, aki a legtöbb Roland Garrost 2 körüli, vagy az alatti szorzóval kezdi meg, ám ilyenkor is akad néhány 1.10-1.15-ös szorzó, ami már nagyon meg tudja dobni az eredő oddsot. A nagy underdogok esetében pedig az lehet a magyarázat, hogy a bukik nemigen szeretnek több százszoros, több ezerszeres oddsokat adni egyetlen játékosnak sem, példának okáért ezúttal is 1001 volt a legnagyobb szám a férfiaknál és a nőknél is úgy, hogy voltak olyan teniszezők, akikre már az első körben akár 15-20-szoros odds volt.

Az egy fogadásos longterm akkor lehet nyerő, ha - mint Querrey esetében - valamelyik iroda indokolatlanul magas szorzót kínál, illetve akkor, ha úgy véljük, a legnagyobb ellenlábasok nem képviselnek majd nagy erőt a tornán, így a legerősebb potenciális ellenfelek elkerülésével akár minden meccsen favorit lehet emberünk. Querrey esetében is részben ez történt, hiszen amíg Gilles Simon ellen igen szorosak lettek volna a szorzók, addig az őt kiütő Fabbiano ellen csak 1.20 volt, illetve a fináléban is az előzetesen underdognak tartott Taylor Fritz következett, nem Kyle Edmund.

Viccesen összegezve, nem árt kicsit jövőbelátónak lenni az ilyen jellegű longterm-fogadásoknál, de nagyon megkönnyítheti a dolgunkat, ha felmérjük a többi fogadóiroda szorzóit, azok ugyanis irányadóak lehetnek, hogy az outright vagy a görgetős módszer éri-e meg jobban.

 

megosztom